A szexuális egészség veszélyeztetettsége
Minthogy a szexuálpedagógia a szexuális nevelés tudománya, feladata a szexuális egészség védelme -- ami erősítést és fejlesztést is jelent! -- ezért szükségességének megértéséhez mindenekelőtt olyan kérdéseket érdemes tisztáznunk, mint a szexuális egészség fogalma, s hogy azt mi veszélyezteti, miért és hogyan kell védenünk? Bármilyen módszertani útmutatás előtt ugyanis szemléleti megalapozás szükséges.
Az első kérdésre viszonylag könnyű válaszolni annak, aki ismeri az Egészségügyi Világszervezet (WHO) egészség-meghatározását, amely szerint az egészség „a testi, lelki és szociokulturális jól-lét állapota”. A „jól-lét” persze nem egyszerűen jó közérzetet, jómódot vagy vidám felhangoltságot jelent, hanem a testi és lelki működések zavartalanságát és összhangját, amely tartósan megfelel az egyén és a közösség érdekeinek. Az egészségnek pedig nyilván alapvető része a szexuális egészség is, amelyet a WHO legutóbb (2000-ben) így határozott meg:
„A szexuális egészség a testi, lelki és szociokulturális jó közérzet tartós élménye a szexualitás vonatkozásában. Ez kifejeződik a szexuális képességek szabad és felelősségteljes megnyilvánulásaiban, amely erősít a harmonikus egyéni és szociális jóllétet, s így mindkét szinten gazdagítja az életet. A szexuális egészség tehát nem egyszerűen a funkciózavarok, betegségek vagy fogyatékosságok hiánya... eléréséhez és megtartásához el kell ismerni és biztosítani kell a szexuális jogokat.” (Szilágyi V. (szerk.):Szexuális dokumentáció, 2004, 139.old.)
Sajnos, az emberi jogok közül éppen a szexuális jogok még kevéssé ismertek. Részben, mert azokat csak a legutóbbi években határozta meg pontosabban a Szexológiai Világszövetség; másrészt pedig szinte sehol nem tartották fontosnak a különböző állami és civil szervezetek, hogy azokat széleskörűen ismertessék és figyelembe vegyék. Ez szorosan összefügg a szexuális nevelés elhanyagolásával és mellőzésével, a hagyományos „szexuáltabu” szemléletének részbeni továbbélésével, ami a szexuális egészség egyik legfőbb veszélyeztető tényezője.
A veszélyeztető tényezők egyébként sokfélék. Szociokulturális vonalon ilyenek például a házasság és család mai világválsága, amely a válások számának folytonos növekedésében, a házasságkötések és a gyermekvállalás kerülésében nyilvánul meg. Érdemes egy pillantást vetni a születések és a művi abortuszok alakulására hazánkban. Köztudott, hogy évtizedek óta jóval kevesebb gyermek születik, mint ahány ember meghal, s így nemzetünk létszáma évről-évre fogy. A kezdődő új évezred első éveiben a KSH adatai szerint évente 95-97 ezer gyermek született, közülük 6-7 ezer fiatalkorú anyáktól (évente 100-120–an 14 éven aluli lányoktól). Ugyanezekben az években évente 54-59 ezer művi abortuszra került sor, ezek közül évi 6-7 ezer abortusz 15-19 éveseknél, évi 160-190 abortusz pedig 13-14 éves lányoknál. Vagyis a művi abortuszok 11-12%-a nálunk fiatalkorúaknál történik (míg pl. Németországban ez az adat mindössze 1%, egyes nyugateurópai országokban pedig még ennél is kevesebb). Ha figyelembe vesszük, hogy a művi abortuszok nem ritkán vezetnek meddőséghez és szexuális zavarokhoz, nyilvánvaló, hogy ez is veszélyezteti a szexuális egészséget.
Eddig eléggé figyelmen kívül hagyott, bár súlyosan veszélyeztető tényező a nemi erőszak és a felnőttek visszaélése a gyermekek kiszolgáltatott helyzetével. A szexuális visszaélések a családban is előfordulnak, s gyakori következményük a gyermek egész életére kiható, lelki trauma, sőt, kiégés, prostituálódás. Hazánkban több tízezer nő és több ezer férfi él „szexuális szolgáltatásokból”, s ezzel látszólag ugyan elég jól keres, de súlyosan károsítja önmagának és kliensének pszichoszexuális, testi-lelki egészségét. A veszélyeztető tényezők további csoportjai a nemi úton terjedő betegségek (köztük az AIDS) és a ma már népbetegségnek tekinthető szexuális funkciózavarok, amelyek az újabb felmérések szerint a felnőtt népesség közel felét érintik.
Az iskolákban gyakran felmerül a kérdés: miért van szükség arra, hogy a sok egyéb oktatási-nevelési feladat mellett még szexuális neveléssel is foglalkozzunk? Hiszen - mondják sokan - erre sem időnk, sem elegendő felkészültségünk nincs; a szexbe pedig eddig is hamar belejöttek a fiatalok, miért kellene a figyelmüket még jobban erre irányítani? Nem kellene-e inkább arra bíztatni őket, hogy várják meg türelemmel, amíg érettebbek, önállóbbak lesznek, s házasságot köthetnek?
Ezekre a régi és tipikus aggályokra olyan tények adják meg a választ, amelyek előtt nem hunyhatunk szemet: A mögöttünk levő évszázadban megfigyelt akceleráció folytán a fiatalok serdülése és nemi élete is jóval (3-5 évvel) előbb kezdődik, mint a múlt század elején. Ma nem csak a fiúk, hanem a lányok is átlag 15-16 éves korban veszítik el a szüzességüket, s éppen a szexuális nevelés hiánya vagy elégtelensége miatt a nem kívánt terhességek és a nemi úton terjedő fertőzések ellen sem tudnak hatékonyan védekezni. Meglepő, de tény, hogy Amerikában sem sokkal jobb a helyzet, mint nálunk. Az 1998-as adatok szerint a 13 évesek 16%-a már közösült, s ez az arány 18 éves korra eléri a 71%-ot! Igaz, hogy kétharmaduk használ gumióvszert vagy fogamzásgátló tablettát, de 10-20%-uknál ugyanúgy bekövetkezik a nem kívánt terhesség, mint nálunk. Ezeknek viszont alig több, mint fele végződik szüléssel, kb. 40%-a pedig művi abortusszal. Ami a nemi úton terjedő betegségeket illeti, a közösüléseket elkezdő amerikai tizenévesek egynegyede szed össze valamilyen fertőzést...
Ezekből a tényekből azonban többféle következtetést lehet levonni.A legegyszerűbb, hogy ha ilyen veszélyekkel jár az ifjúkori nemi kapcsolat, akkor meg kell tiltani, el kell riasztani tőle a fiatalokat és absztinenciára, önmegtartóztatásra kell nevelni őket. Az Egyesült Államokban ki is alakítottak ilyen, elrettentést célzó, iskolai tanterveket. Ezek közös jellemzői egy amerikai tanulmány (L.M. Kantor, 1996) szerint:
1. Fő stratégiájuk az elijesztés a házasság előtti szextől.
2. A fogamzásgátló módszerekről hallgatnak. Ha mégis szóba kerül, túlzottan hangsúlyozzák a hibalehetőségeket, vagyis a megbízhatatlanságot.
3. A tanulók figyelmét kizárólag a nemi élet negativ következményeire hívják fel. A házasság előtti nemi élet lehetőségét vitára sem bocsátják.
4. Téves orvosi információkat adnak a művi abortuszról, a nemi úton terjedő betegségekről és a szexuális reagálás jellemzőiről.
5. A szexuális beállítottság változatait nem említik, vagy a homoszexualitást egyszeruen „egészségtelen dolognak” tartják.
6. A fogyatékosokról hallgatnak, vagy aszexuálisnak tűntetik fel őket.
7. Szexista előítéletek nyilvánulnak meg a nemek anatómiai és fiziológiai jellemzésében, szexuális reagálásuk leírásában. A gyakorlatok során csak a hagyományos nemi szerepeket mutatják
8 A tantervet vallásos előítéletek befolyásolják; a szexuális viselkedést csak egyetlen nézőpontból vitatják meg.
9. Csak néhány szokványos családtípust említenek, s a nem hagyományos családokat hibásnak tartják.
Mindezt a szerző egész sor példával illusztrálja. Tényekkel bizonyítja, hogy az ilyen, elrettentő nevelést alkalmazó körzetekben nem csökkent a tizenévesek nem kívánt terhességeinek száma, tehát az ilyen programok nem hatékonyak. Ezzel szemben az átfogó és progresszív nemi nevelést alkalmazó iskolák körzeteiben jelentősen csökkent a nem kívánt terhességek és a nemi úton terjedő betegségek előfordulása. Nyilvánvaló tehát, hogy a szexuális egészséget fenyegető veszélyeket csupán az intézményes és átfogó, korszerű szexuális nevelés révén lehet kivédeni. A modern szexuálpedagógia éppen erre törekszik.
Bár az utóbbi évtizedekben több tucat felvilágosító könyv jelent meg; a fiatalok körében végzett felmérések mégis meglepő tájékozatlanságról tanúskodtak. Végeredményben a tudományosan megalapozott, progressziv nemi nevelés jóformán még el sem kezdődött hazánkban; e téren több évtizedes lemaradást kell behoznunk. Ezt még sürgetőbbé teszi a mindent elárasztó „szexhullám”, vagyis a pornográfia, amely nem csak a szexmagazinokban, hanem az üzleti reklámokban, kölcsönözhető videokazettákon és az interneten is könnyen elérhető a fiatalok számára.
Különösen problematikus és megoldatlan a veszélyeztetett fiatalok nemi nevelése. Természetesen a fogyatékosok is eleve veszélyeztetettek, de rajtuk kívül ide sorolhatjuk az olyan, halmozottan hátrányos helyzetű fiatalokat, mint a cigányok jelentős része, vagy az állami gondozottak, a lumpen környezetben élők, a menekültek vagy a drogosok.Veszélyeztetettségüket nem csak a sok károsító, traumatizáló tényező növeli, hanem az is, hogy hajlamosak a számukra könnyen elérhető szexuális élményekben keresni kárpótlást és valamiféle kiutat, s ezt könnyelműen, meggondolatlanul teszik. A problémák előli menekülésnek ez a módja könnyen szenvedélybetegséggé válhat, ami már a nevelésen túlmenő, terápiás beavatkozást tenne szükségessé. Az első lépés mindenképpen a prevenció: a helyzet (s benne a szexuális neveltségi szint) minél pontosabb felmérése, s aztán egy ennek megfelelő nevelési-fejlesztési terv készítése, bizonyos minimumkövetelmények alapján.
Mindez érthetőbbé teszi nem csak a szexualitás, hanem a szexuális nevelés jelentőségét is. Ha az egyének egészséges fejlődése, jó közérzete, sőt, sorsa és boldogulása ily nagy mértékben függ a partnerkapcsolatainak alakulásától, a pszichoszexuális fejlődésétől, akkor nem csak egyéni, hanem társadalmi szempontból is rendkívül fontos, hogy szervezetten biztosítsuk az új nemzedékek szexuális egészségének és fejlődésének legkedvezőbb feltételeit. Épp ez a célja a korszerű nemi nevelésnek!
Kommentárok
A „szexuális forradalom” után harminc évvel
A hatvanas évek nemcsak a Beatlest és az európai diáklázadásokat hozták, hanem a „szexuális forradalmat” is – írja Lust Iván pszichiáter egy cikkében. Sok minden más mellett a fogamzásgátlás új módszere, az „antibébi tabletta” terjedt rohamosan. Az intim együttlétek kockázatai jelentősen csökkentek, és ez felszabadító hatású volt; a könnyű és biztonságos fogamzásgátlás erőteljesen csökkentette a szorongást, ami addig az ifjúkori szexualitás örökös kísérője volt. Ezzel egyébként lehetővé vált a gyermeknemzés és a szexualitás szétválasztása, ami új dimenziókat nyitott a nemek közötti kapcsolatokban.
A képet azonban árnyalják más folyamatok is. Az egyik a fogamzásgátló szerek gyártóinak hatalmas üzleti érdekeltsége. A másik az emberi testek és a szexuális viselkedés ábrázolásának szabadsága és növekvő piaci értéke a művészi és reklám célú ábrázolásokban. Mindehhez járul a nőiség felértékelődése. A szeretkező párok így akaratlanul egyszerre képviselték a modern kor felszabadult erotikáját és a következő évtizedek egyre súlyosabb ellentmondásait. A szerelem ugyan még működőképes, ám a háttérben már megindulnak azok a folyamatok, amelyek a hagyományos házasságon alapuló családot egyre inkább megkérdőjelezik. 1960 és 1985 között – tehát 25 év alatt – az Európai Közösség országaiban a válások száma a korábbi évekhez képest négyszáz százalékkal emelkedett. A nemek kapcsolatát korábban szabályozó tiltások fellazulása különös folyamatokat indít útjára.
(Közli az „origo” internetes portál, 2002. okt. 3.)
Egy újsághír szerint az elmúlt tíz évben nálunk is markánsan nőtt a házasság előtti szexuális kapcsolatok száma, akárcsak Amerikában, ahol pedig a kormány 2002-ben közel 28 millió dollárt biztosított az egyházak, iskolák és egészségügyi központok számára, hogy igyekezzenek meggyőzni a tizenéves fiatalokat: maradjanak szüzek az esküvőig. Igy szándékoznak csökkenteni a nem kívánt terhességek és a nemi úton terjedő betegségek számát. A politikai vezetés hallani sem akar arról, hogy ebből az összegből a fogamzásgátlást is népszerűsítsék. Márpedig nem könnyű divattá tenni az önmegtartóztatást a 21. században Egyébként tény, hogy az ifjúsági életszakasz kitolódik, hiszen folyamatosan nő a főiskolákra, egyetemekre felvett hallgatók száma (már évente 130 ezer körül jár!). Ez önmagában is átrendezi a párkapcsolatok jellegét; egyre később szánják rá magukat a házasságra, bár a szexuális kapcsolatokra igényt tartanak. Ma már minden harmadik gyermek, vagyis az újszülöttek egyharmada házasságon kívül születik.
Ennek következtében a szex mostanában éppúgy a feszültségoldó technikák lehetőségei közé tartozik, mint az alkohol, a dohányzás vagy a drogok. A gyorséttermi étkezéshez hasonló folyamat jellemzi szexuális életüket: a szükségletek gyors kielégítése, a nem túl igényes körülmények közötti „fogyasztás”, majd a gyors felejtés. Amellett a fiatalok egyre korábban – átlag 14-15 évesen -- kezdenek önállóan „házibulikra” járni, ami nyilván elősegíti a meggondolatlan szexuális kapcsolatlétesítést.
(„origo”, 2002, aug. 12.)
Egy intő példa
Hír szerint az Európai Unióban 2002-ben Görögországban volt a legmagasabb a művi abortuszok száma. Évente 140 abortusz jut ezer nőre, vagyis évi 200,000 művi vetélés történik. Háromból két terhességet szakítanak meg mesterségesen, és különösen magas ez a tizenéves lányok körében. Ugyanakkor, miközben a házasságon kívüli szex már egyáltalán nem számít tabunak Görögországban, a rendkívül tekintélyes ortodox egyház tiltja a fogamzásgátlást. Míg az EU államaiban a nők 40%-a szed fogamzásgátló tablettát, addig a görög nőknek csak 3%-a! A legnépszerűbb „fogamzásgátlási módszer” a balkáni államban a közösülés megszakítása, ami köztudottan az egyik legkevésbé hatékony megoldás.
2000-ben az egyházzal egyébként is sok területen vitában álló, baloldali kormány elindított egy iskolai szexuális felvilágosító programot, amelyben a fogamzásgátlás korszerű módszereit is tanították volna. Tankönyvek és CD-ROM-ok is készültek a programhoz, amely azonban sohasem indult be, mert az ortodox egyház felháborodva tiltakozott a tananyag ellen.
Ezért 2003 januárjától az Európai Unió vette át a felvilágosító program beindítását a görög kormánytól. Egyelőre 120 általános és középiskolában indul a szexuális nevelési program. Az érintett iskolákban a szülők 98%-a egyetértett a program beindításával. Kérjük mi is az EU segítségét?
(„origo”, 2003, jan. 29.)
A prostituálttá válás megelőzhető?
Az 1990-es évek közepén Budapesten több egészségvédő, AIDS-megelőző szervezet programot dolgozott ki a prostituáltak felvilágosítása és védelme érdekében. A programvezető véleeménye:
„A prostituáltak helyzete az utóbbi években sokat romlott. Megjelent a drog. A lányok elkezdik szedni, maguktól, vagy adják nekik, hogy bírják az iramot; aztán nem tudnak leállni. Már csak azért dolgoznak, hogy meglegyen a napi adagjuk. Egy-két év alatt teljesen tönkremennek…
A felvilágosításra akkor kellene sort keríteni, mielőtt bele kerülnek ebbe a világba. Ez nem is lenne olyan nehéz, mert az utánpótlás zöme lényegében két helyről jön. Itt vannak az állami gondozottak. .. A nagyobb lányok már egész fiatalon el-el viszik őket portyázni. De nem is nagyon kell őket csábítgatni, mennek maguktól is. Látják, hogy így könnyű pénzt keresni; aztán, ha kikerülnek az intézetből, nem is nagyon néznek más munka után.
A másik utánpótlási forrás az elmaradott megyék (Borsod, Szabolcs) kis falvai. Ezeken a helyeken nagy a munkanélküliség. A családok jó része a segélyből, meg a családi pótlékból él. Aztán, ha már a gyerek után nem jár a pótlék, de munkát sem kap, csak nyűggé válik.. Ezek felkerülnek Pestre, azt se tudják, miért… gyakorlatilag analfabéták, a felvilágosításukkal senki sem foglalkozik…
Csak azt látom reálisan megvalósíthatónak és némi reménnyel kecsegtetőnek, ha még a prostituálttá válás előtt, 10-12 éves korban felvilágosítanák a lányokat arról, hogy milyen komoly veszélyt jelent az AIDS, s hogy ez ellen kell és lehet is óvszert használni. Ez a program viszonylag egyszerűen megvalósítható; csak el kell menni a nevelőintézetek és a leginkább érintett községek általános iskoláiba és ott felvilágosító oktatást folytatni.”
( In: Forrai Judit: Egészségpedagógia c. habilitációs disszertációja, 2003, 178-179. old.)
Javaslat szexuálpedagógiai képzésre
„Alulírottak, mint a szexológiai tudományok (elsősorban a szexuálpedagógia, szexuálpszichológia és szexuálterápia) hazai legaktívabb művelői, sürgősen szükségesnek tartjuk a szexuális nevelés – s ezzel együtt a kulturált magánéletre és korszerű életvezetésre nevelés – beépítését a köznevelés rendszerébe, éspedig az általános iskola első osztályától kezdve egészen a középiskolák befejezéséig, sőt, a felnőttoktatásig.
Köznevelésünk nagy hiányosságának tartjuk, hogy eddig ez nem történt meg (eltekintve az 1973-as népesedéspolitikai kormányhatározat által elrendelt „családi életre neveléstől”, amely átgondolatlansága folytán eleve kudarcra volt ítélve). Véleményünk szerint az említett nevelési feladat komolyan vételét számos olyan körülmény indokolja, mint a nem kívánt terhességek és a művi abortuszok rendkívül magas száma éppen az ifjúság körében, vagy a népességszaporulat megdöbbentő visszaesése, ami hovatovább nemzethalállal fenyeget.
A rendszerváltás óta eltelt évtizedben történt ugyan néhány kisebb., civil kezdeményezés a jelzett problémák megoldására, de ezek nem pótolják az átfogó, a tanulók minden korosztályára és iskolatípusára kiterjedő nemi nevelést, amihez ma már egy korszerű „Vezérfonal” is rendelkezésre áll. Ezért javasoljuk, hogy e segédkönyv és más taneszközök alapján kezdődjön meg a pedagógusok szakirányú képzése és továbbképzése, melynek kereteit az illetékes tanügyi hatóságokkal együtt igyekszünk kijelölni.
Budapest, 2000 január 7.
A Magyar Szexológiai Társaság, a Magánéleti kultúra, korszerű életvezetés Alapítvány kuratóriuma és a Magyar Szexológiai Szemle szerkesztőbizottsága nevében” (11 aláíró)
(Magyar Szexológiai Szemle, 2000/2. szám )