Cs.V.: Minthogy a bolygónk területe véges, a szaporodásnak valamiféle korlátja kell, hogy legyen. Minden társadalmi rendszerben kialakultak valamilyen szaporodási korlátok. A mai társadalomban ezek a korlátok azonban eltűntek

Cs.V.: Ez egy ábránd! Mindenki reménykedik benne, aztán semmisem történik. Kínában, ahol már több, mint egymilliárd ember él, megpróbálkoztak a születések korlátozásával, de az általános felháborodás hatására már lazítottak a korlátozáson. Hasonló a helyzet Indiában is. Ha már 15 vagy 2O milliárd ember lesz… nem tudom, mi fog történni. Ezt nem lehet előre megjósolni. József Attila annakidején úgy sóhajtott: Már kétmilliárd ember… Azóta nem sok idő telt el, s már háromszor annyian vagyunk.

Cs.V.: Csakhogy például a keresztény egyházaknak is az az álláspontjuk, hogy a szaporodást nem szabad korlátozni, mert a Mindenható így rendelte. E pillanatban nem látható semmilyen reális megoldás. A Kairo-i konferencia is tárgyalt erről, mégsem történt semmi.

Cs.V.: Elemi emberi jog igen kevés van. Ilyen például az élethez való jog, de valójában már ezt is átvette az állam. Egy más körülmények közt élő, pl. húszezer évvel ezelőtti ember nem tudná megérteni és elfogadni a számunkra természetes szabályokat. Hogy mi jogos, vagy mi nem, az mindig az adott helyzet függvénye. A kulturális rendszer szabályozza, ki mire jogosult. Kínában átmenetileg eredményes volt a korlátozás, ami azt mutatja, hogy van megoldás, ha komolyan veszik.

Szerk.: Világviszonylatban, főleg bizonyos túl szapora népcsoportokban talán kívánatos lenne a korlátozás, de nálunk nem vezetne-e a magyarság még gyorsabb fogyásához?

Cs.V.: Én nem tennék különbséget a népcsoportok között, mert ez egy nagyon veszélyes dolog, rasszizmushoz, fajgyűlölethez vezethet. Itt az egyénekről van szó. A különböző társadalmak a problémát különbözőképpen oldhatják meg. Elképzelhetetlen, hogy egy “világhatóság” döntse el, hogy “ezekből kell, azokból meg nem kell…” 15 millió magyar van, s én fontosabbnak tartom, hogy minőségi magyarok legyenek. Veszedelmes szemlélet, amely azon siránkozik, hogy fogyunk, de nem törődik azzal, hogy 3O ezer ember hajléktalan, vagy hogy az átlagéletkor nálunk 15 évvel alacsonyabb, mint máshol. A minőség elve azt jelenti, hogy egy kisebb létszámú nemzet is lehet nagyon értékes, ha tagjai egészségesen és kultúráltan élnek.

Cs. V. Már korábban is lehetett tudni, hogy jól meghatározható szakaszai vannak a nemek kapcsolatának. S ennek lehet valami biológiai alapja. Az ember biológiai örökségében, az emberszabású majmok között ugyan stabil párkapcsolatok – néhány kivételtől eltekintve – nem voltak, de éppen a párkapcsolat kialakulása az egyik fő előfeltétele annak, hogy az emberi társadalom létrejöjjön. A szerelem pedig egy olyan állapot, ami elősegíti, hogy egy összehangolódás bekövetkezzen.

Szerk.: Úgy tudom, az etológia az érzelmi kötődésben, a párkapcsolatok stabilizálásában is bizonyos hormonoknak (endorfinoknak) tulajdonít döntő szerepet.

Szerk. : Az együttlétből adódó biztonságérzet nem elegendő jutalom?

Cs. V.: Minthogy biológus vagyok, úgy vélem, hogy ennek is van biológiai alapja. Minden ember arra születik, hogy valamilyen csoportképző erők hatása alatt álljon. A közös akciók és hiedelmek is komoly összetartó erőt jelentenek. A hormonelőállítás képessége biológiai adottság. A hormonszintet legfeljebb csökkenteni, vagy erősíteni lehet, de létrehozni nem. A szerelem elősegítheti, fokozhatja egy hormon hatását, de nem hozza létre azt. Hasonló a helyzet az agresszió esetében is. A hormonok és a viselkedés olyan bonyolult rendszert alkotnak, hogy nagyon nehéz az egyes tényezők szerepét pontosan felderíteni.

Cs.V.: Hol igen, hol nem. Van, amikor az evolúció egyszerűsödéssel jár. Nagyon vitatható dolog, hogy egy rendszer komplexebbé válása mindig fejlődést jelent-e. A szexualitásnak három alapfunkciója van: a fajfenntartás, a stresszoldás és a párkapcsolat erősítése. Ezek valamelyikére a különböző társadalmi ideológiák “rátelepednek”, például tiltják a stresszoldó, vagy a párkötő funkciót. Remélhető, hogy a biológiai optimum felismerése előbb-utóbb elősegíti a genetikai és társadalmi tényezők összehangolását. Ettől a biológiai optimumtól távol van a promiszkuitás, amiben nincs párkapcsolat és reprodukció és csak a stresszoldás érvényesül.

Cs.V.: Miért ne lennének? Minden állatnak van, s az ember is egy állatfaj. Csak az a különbség, hogy az embernek olyan “ösztönei” vannak (ha így nevezzük az öröklött viselkedés-repertoárt), amelyek a kultúrát teszik lehetővé. S ezek más ösztönkésztetések elnyomásához is vezethetnek. Ez nagyon komplex folyamat.

Szerk.: Jómagam úgy látom, hogy az emberi viselkedés egészében tanult viselkedés. A genetikus adottságok csak lehetőségek, amelyek a körülményektől függően valósulnak meg, vagy maradnak rejtve.

Cs.V.: Nézze, a tanulás is egy genetikai adottság. A modern etológia azt mondja, hogy ez egy ál-ellentét. A tanulás tartalmát ugyan nem a gének határozzák meg, de tény, hogy bizonyos dolgokat könnyebb megtanulni, más dolgokat pedig nehezebb. Egy emberi típusú nyelvet egy gyermek 1,5—2 év alatt megtanul, egy mesterséges nyelvet viszont nem. A biológiai korlátok tehát a tanulás esetében is érvényesek. Minden faj azt tanulhatja meg könnyen, amire szüksége van fennmaradásához és szaporodásához. Az ember például nem tudja megtanulni a szaporodásának szabályozását. Kísérleti célból kitaláltak például egy játékot, aminek lényege, hogy körbeadnak egy cédulára felírt pénzösszeget, s mindenki tetszése szerint levehet belőle és a kör végén a maradékot a játékvezető megduplázza. Tehát, ha mérsékelt az elvétel, akkor néhány kör után nagy lesz a nyereség. Ez könnyen belátható, mégis az a gyakorlat, hogy a pénzösszeg bizonyos értéken túl sohasem növekszik, illetve bizonyos növekedés után erősen csökken. Ez csak akkor változott, ha előzetesen bizonyos szabályokat elfogadtattak a játék résztvevőivel. A szabálykövetés fajspecifikus dolog, aminek nem sok köze van a tanuláshoz. Jellemző, hogy a pusztán logikai szabályok megtanulási aránya csak 2O%-os, de ha ugyanazt a szabályt egy szociális miliőbe ágyazzák, akkor akár 9O%-os is lehet, mert ezeket az ember veleszületett szociális tulajdonságainál fogva könnyebben átlátja és megjegyzi. Ezek a tanulási korlátok sokkal finomabbak, mint az állatoknál, de léteznek és kimutathatóak.

Szerk.: Utolsó kérdésem, hogy mi a véleménye J. Diamond: Miért élvezet a szex? című könyvéről?

Cs. V. : Kiváló népszerűsítő könyvnek tartom, semmi kifogásom nem volt ellene. Nem tartom túlzásnak, hogy bizonyos értelemben kiszolgáltatottak vagyunk genetikai programozottságunknak. A “Suttogások és sikolyok” c. Bergman filmben például volt egy iszonytató jelenet, amitől néhány néző mindig rosszul lett. Az ember érzékeny bizonyos látványokra és hatásokra, s ezeken nehezen tudja túltenni magát; ez a kiszolgáltatottság. Rengeteg ilyen érzékenység van, s aki ezzel visszaél, az egy agressziv lény.

Kiegészítésül egy részlet Csányi Vilmos: Az emberi természet (1999, Vince K.) című könyvéből, a homoszexualitásról:

A Murdoch (1981) etnográfiai katalógusa alapján több száz különféle kultúrában végzett becslés szerint a társadalmak 60%-ában megtűrték, vagy intézményesítették a férfi homoszexualitást, és természetesen a többi társadalomban is előfordul, ahol devianciának tekintik. A női homoszexualitás előfordulása általában kisebb mértékű és nem intézményesült.

Az emberi homoszexualitás formáit a legkülönbözőbb elméletekkel próbálják értelmezni. Wilson (1978) szociobiológiai magyarázata szerint a homoszexualitás biológiai szempontból teljesen normálisnak tekinthető. A homoszexuális férfi vagy nő altruisztikus gének hordozója, és bár ő maga a szaporodásban nem vesz részt, de a csoporttársainak nyujtott, legkülönbözőbb fajta munka és segítség előnyben részesíti azokat a csoportokat, amelyekben a homoszexualitást előidéző génkomplex előfordul.

Valószínűleg egy összetettebb magyarázat áll közelebb a valósághoz. Az emberi evolúció kezdetén minden módon csökkenteni kellett a hímek közti rivalizációt. Ennek egyik eszköze lehetett a homoerotikus vonzódás, hiszen a rokon bonobóknál is azt látjuk, hogy az agresszió és egyéb stresszhatások csökkentésének leghatékonyabb eszköze a szex… A férfi homoszexualitás felerősödése lehetett a vetélkedés csökkentésének egyik eszköze, ugyanakkor ez, még látens formájában is, jelentősen hozzájárulhatott a férfi—férfi kötődés megerősödéséhez.

A nyugati társadalmak korai fejlődésük során, különösen a zsidó—keresztény kultúrák megjelenésekor olyan körülmények között éltek,ahol a gyors szaporodás a csoport számára nagy előnyökkel járt. A pásztortársadalmak állandó problémája volt az intenzív expanzió, érthető tehát, hogy ezek a kultúrák igyekeztek a homoszexualitást elnyomni és, mint természetellenes viselkedést, minden eszközzel megbélyegezni. Jól kimutathatóak ennek a nyomai a Biblia szövegében (Wilson 1978). A globális társadalom felé haladó emberiségnek a fő problémája viszont a népesség gyarapodásának minden módon való csökkentése lesz, várható tehát, hogy a homoszexualitással szembeni attitűd ennek megfelelően változni fog.” (203—204.old.)