Blog:  napló, vélemények

 

Ezen  az  oldalon szakmai vonatkozású jegyzeteim és aktuális  vitatémák  jelennek  meg,  amelyekről  bárki  kérdezhet és véleményt írhat  a főoldalon található  e-mail címemre 

 

    

 

       

A prostitúcióról

Az Európai Parlament plenáris ülése új irányt jelöl ki, amely szerint az európai országoknak nem a prostituáltakat, hanem a vendégeiket kellene büntetniük. (2014 márc.)

Néhány észak-európai államban, amint Svédország, Norvégia vagy Izland már eddig arra sújtott le a törvény szigora, aki fizet a szexuális szolgáltatásokért. Az EP-képviselők most azzal érvelnek, hogy az „északi modellt" időközben máshol is bevezették. Franciaországban például tavaly decemberben fogadták el a jogszabályt, amely először 1500 eurós (közel félmillió forintos) pénzbírsággal bünteti a klienseket, másodszor – visszaesőként – már a duplájával. Csakhogy Európa-szerte heves vitákhoz vezet a prostitúció szabályozása, és mindenki a saját elképzelését védi. A liberálisabb „holland modell" a teljes legalizálást választotta, és ezt az utat követi Németország is. Igaz, Mary Honeyball szerint a holland és a német rendszer „katasztrofálisnak bizonyult", és Németországban most újragondolják a túlzottan engedékeny törvénykezést.

Egyértelműen a svéd modell felé haladunk – bizakodott a szocialista EP-képviselőnő. Másként látja a helyzetet Luca Stevenson, a Nemzetközi Bizottság az Európai Szexmunkások Jogaiért koordinátora, aki szerint az ügyfelek büntetése nem segít visszaszorítani a prostitúciót és az emberkereskedelmet, sőt kimondottan veszélyes a szexmunkásokra nézve.

 

 

Sokba kerül a vásárolt  szex!

"A KSH kimutatása szerint a magyar háztartások 2011-ben mintegy 170 milliárd forintot költöttek prostitúcióra, vagyis bő háromszor annyit, mint kórházi kiadásokra. Itthon nem lehet legálisan bordélyházat üzemeltetni, s nem is ezen a nívón pörög alapvetően a szexipar: ezt a világot belülről ismerő forrásaink szerint Budapesten mintegy 3000 lakásban fogadják a kuncsaftokat."
            (Figyelő,  2013  júl. 11.)
 

 

                   Egy  jó  hír  --  csak  nem  nekünk 

                      2013 márc. 31.   origo )

          

              A  francia 15-18 éves lányok ingyen kapnak fogamzásgátlót, és mindenki számára ingyenes lett az abortusz is.

          

              Tabu a szex Orbánéknál

                     2012.11.30.  Népszava

 

                 „A politikai erő most nem a felvilágosítás, hanem az etika felé indult el.” Így reagált Hoffman Rózsa arra a felvetésre, hogy tanítani kellene a  szexuális   védekezést     az     iskolákban.

A Népszava szerint Czeizel Endre, orvosgenetikus kereste fel az oktatási államtitkárt azzal, hogy újból be kellene vezetni a „Felkészülés a családi életre” tantárgyat, mert az nagyon sikeres volt a kamaszok körében 96-/97-ben. A szakember emlékeztetett, hogy azért volt rövid életű ez a felvilágosító nevelés, mert 98-ban a kormányváltáskor ellene mentek a politikusok a kezdeményezésnek. Főként a kereszténydemokrata Harrach Péter nem akart hallani „szexről, óvszerekről”

Czeizel Endre az abortusz szigorítása ellen szervezett konferencián azt mondta: évente 110 koraszülött csecsemő haláláért felelősek, akik ellenzik vagy tiltják az abortusztablettát. Elismeri, hogy a hormongyógyszernek is vannak negatív hatásai, de ezek össze sem hasonlíthatók az abortusszal. Elmondta, hogy a művi terhességmegszakításnál minden 850. esetben megsérül a méh, minden 10. esetben sérül a méhnyak záróizomzata és minden 20. esetben olyan kismedencei gyulladás alakul ki, amely később nehezíti a fogamzást vagy meddősséget okoz.

 

 

            A  hűtlenséggel  kapcsolatos  terápiás  attitüdjeink  felülvizsgálata”
                                  2012  November 2.

           Párok és a hűtlenség   (A  Kapcsolatok Tanácsának (USA)  éves  konferenciája )

 A  szexuális hűtlenséget általában a problematikus kapcsolatok  súlyos  tünetének tartják, s egy külső kapcsolat  (affér)  kiderülése  olyan válságot idéz elő, amely a bizalmat és intimitást alapjában rendíti meg a párok közt.  Ebben a workshopban multikulturális, tárgyilagos nézőpontból megvitatjuk a házasság, a szex, intimitás és monogámia bonyodalmait.  Megvizsgáljuk a félrelépések motivumait és lehetséges jelentőségüket a különböző (hetero- vagy homoszexuális)  kapcsolatokban. Megbeszéljük az igazság közlésének és a nyitottságnak előnyeit és hátrányait;  azt, hogyan lehet visszaállítani a bizalmat és intimitást; továbbá hogyan erősíthet meg egy házasságot a külső kapcsolat.

 

Ezt  kell-e  követnünk?

A New York-i középiskolákban már 14 éves kortól kaphatnak esemény utáni tablettát a szüleik engedélye nélkül is. Igaz, a szülőknek előre szóltak, ha nem szeretnék, hogy esemény utáni tablettát kapjon a saját kérésére tinédzser lányuk, akkor azt előre írásban kérhetik, de állítólag a 13 középiskola diákjainak szülei közül csak páran kérték azt.

Azt remélik a szakértők, hogy a program majd segít a tinédzserterhességek megelőzésében, és abban, hogy emiatt, főleg a szegényebb családok lányai, ne hagyják abba az iskolát. New Yorkban – az AP adatai szerint – évente 7000 iskolás lány esik teherbe, és több mint felük nem tartja meg a babát.
Valószínűleg ilyesmire nálunk egyelőre semmi esély, ahogy a világ 37 országában legálisan alkalmazott abortusztablettát is elmeszelte a magyar egészségügyi vezetés. Az pedig, hogy szükség van-e rá, hogy akár 14 éves lányok esemény utáni tablettát vegyenek be, már egy másik történet.

      (Nők lapja Café,  2012 szept. 16.)  

 

 

                              Gyakoribb a férfiaknál az orális szexszel terjedő HPV-fertőzés

A humán papillomavírus különböző törzsei okozzák a méhnyakrákok, a genitális és anális tumorok többségét, valamint a fej és a nyak daganatainak jelentős hányadát. Utóbbiaknál fontos kockázati tényező a dohányzás és az alkoholfogyasztás is, ám a HPV-fertőzés körülbelül 50 százalékkal még tovább emeli a rákkockázatot.   (origo, 2012 január)

 

 

A munkahelyi  szexuális  zaklatásról

Nincs bizonyíték arra, hogy a gyakorlatban is létezett volna a középkorban a ius primae noctis, azaz az első éjszaka joga, amikor a földesúr vehette el a jobbágysorban lévő lányok szüzességét, visszaélve hatalmával. A munkahelyi szexuális zaklatás is tulajdonképpen a hatalommal visszaélés egyik formája, a zaklató gyakran úgy véli: neki ehhez a pozíciója miatt joga van.
     Volt már néhány munkahelyi szexuális zaklatási per Magyarországon, ám – mivel a munka törvénykönyvében nincs az ilyen esetekre alkalmazható passzus – általában nem kaptak komoly büntetést a „tettesek”. Amikor tíz évvel ezelőtt egy miskolci kórház egyik főorvosát zaklatással vádolták a nővérek, végül csak egy nő tartott ki a vallomása mellett. Az ügyészség végül nem marasztalta el az orvost. Az ügy miatt az orvos és a nővér is felmondott. Egy másik zaklatási per Várpalotán kavart nagy vihart – szintén évekkel ezelőtt –, a laktanya vezetője „bizalmaskodott” a katonanőkkel. A bíróság végül pénzbüntetésre ítélte a férfit, arra hivatkozva, hogy „egyébként példás családapa”.

Mikor „gyanakodhatunk” szexuális zaklatásra?
   Kultúra és társadalomfüggő, hogy mit tekintünk szexuális zaklatásnak. Az Amerikai Egyesült Államokban például sokkal érzékenyebbek az emberek ebben a kérdésben, mint Európában. Magyarországon pedig szinte egyáltalán nem is hallani ilyesmiről. Nálunk ha valaki zaklatás áldozata lesz, akkor általában inkább hallgat róla – mondta Nagy Beáta, a Budapesti Corvinus Egyetem Szociológiai és Társadalompolitikai Intézetének docense a Profession.hu által szervezett Pénz, paripa, Facebook HR-konferencián.
   Az első nagy kérdés az, hogy valójában hol is a határ a viccelődés, a flörtölés és a konkrét munkahelyi szexuális zaklatás között.  Ez a szakértő szerint az adott személyek mentalitásától is függ, és attól is, hogy hogyan tudják kezelni a helyzetet. Zaklatás a nem szívesen látott szexuális közeledés – ez Nagy Beáta szerint mindenképpen közügy, tehát nem lenne szabad elhallgatni, azonnal lépéseket kell tenni, ha valakivel ilyesmi történik. (Más kategóriába tartozik a munkahelyi románc, ugyanis ekkor mindkét fél szeretné a kapcsolatot, a szexuális figyelmet szívesen fogadják egymástól. Ez persze pletykához is vezet a munkahelyi közösségben. Az azonban már más kérdés, hogy amikor véget ér a kapcsolat, valamelyik fél számára könnyen ellehetetlenülhet a cégnél a munkavégzést, sőt akár a karrierjébe, állásába is kerülhet az „affér”.)
    A szexuális zaklatás lehet verbális és non verbális: mind a szóbeli ajánlat, a megjegyzések, mind a nem kívánt érintés, a szemezés,  vagy épp pornográf képek, lapok mutogatása is ennek számít. A zaklatás enyhébb formái gyakoriak, a nemi erőszak szerencsére eléggé ritka. Az áldozat több dolgot tehet: felszólítja a munkatársat, hogy hagyja abba, szövetségeseket gyűjt maga köré azok köréből, akik szintén megelégelték a zaklatást, bírósághoz fordulhat, vagy pedig munkahelyet vált. Nagy Beáta azonban felhívta a figyelmet: ez utóbbi nem szokott jól elsülni. Ha valaki szexuális zaklatás elől menekült el a korábbi munkahelyéről, „magával viszi” ennek a hírét, és igen gyakran az új helyen is megtalálja egy olyan személy, aki úgy véli: az új kollégával, kolleginával biztos nem véletlenül történt ilyesmi, biztos „könnyű préda”. Ráadásul a közvélemény – ugyanúgy, mint nem erőszak esetén is sokszor – az áldozatot hibáztatja, hogy „biztos túl kihívóan öltözködött, viselkedett”, emiatt történt vele az eset.

Nehéz a bizonyítás
   
A munkahelyi szexuális zaklatás bizonyítása nagyon nehéz, hiszen ha nincsenek tanúk, akkor két ember szava feszül egymásnak – és mindenki a maga igazát hangoztatja. Ha valakit zaklat egy munkatársa, akkor első lépésként a cégvezetés felé kell ezt jeleznie. Ha ez nem vezet eredményre, akkor érdemes külső jogorvoslatot keresni. A bíróság mellett az Egyenlő Bánásmód Hatóságnál (EBH) is fel lehet jelenteni. A hatóság azonban nem az embert, hanem a céget marasztalja el – mondta Nagy Beáta. Az áldozat csak akkor tudja a bíróság előtt bizonyítani, mi történt, ha tanúkat, más zaklatott kollégákat, tárgyi bizonyítékokat tud felmutatni. A titokban készített hang- vagy videófelvételt azonban a magyar bíróság nem fogadja el.
    A munkahelyi szexuális zaklatás bizonyítása nagyon nehéz, hiszen ha nincsenek tanúk, akkor két ember szava feszül egymásnak – és mindenki a maga igazát hangoztatja. Ha valakit zaklat egy munkatársa, akkor első lépésként a cégvezetés felé kell ezt jeleznie. Ha ez nem vezet eredményre, akkor érdemes külső jogorvoslatot keresni. A bíróság mellett az Egyenlő Bánásmód Hatóságnál (EBH) is fel lehet jelenteni. A hatóság azonban nem az embert, hanem a céget marasztalja el – mondta Nagy Beáta. Az áldozat csak akkor tudja a bíróság előtt bizonyítani, mi történt, ha tanúkat, más zaklatott kollégákat, tárgyi bizonyítékokat tud felmutatni. A titokban készített hang- vagy videófelvételt azonban a magyar bíróság nem fogadja el.

     A megelőzés része lehet például, ha a munkahelyén vannak a szexuális zaklatásra vonatkozó irányelvek és eljárási szabályok. Erre a magyar jogszabályok is lehetőséget teremtenek, a cégek esélyegyenlőségi tervében szerepelhetnek erre vonatkozó részek – hívta fel a figyelmet Hargittay Szabolcs, a Profession.hu munkajogásza.

Hol a határ?
   
Nemcsak országonként más és más a megítélése, hanem nem, életkor, illetve pozíció szerint is másképp reagál valaki a munkatárs nem kívánt közeledésére. Nagy Beáta szerint a férfiak általában elnézőbbek, és inkább a helyén tudják kezelni, ha egy kolléganőjük, kollégájuk ajánlatot tesz nekik. A nőket jobban zavarja ez, és – mivel sokszor a felettesük zaklatja őket – az állásuk féltése miatt inkább nem szólnak, vagy pedig magukban keresik a hibát. A fiatalabb dolgozók nyitottabbak, megengedőbbek, mint az idősebb korosztály. A szakember elmondta: az alsóbb szintű vezetők találkoznak leggyakrabban szexuális zaklatással. Gyakrabban előfordul például olyan munkahelyi közösségben, ahol kiegyensúlyozatlan a nemek aránya.
    A munkajogász szerint a magyarok mentalitása inkább dél-európai, latinos. A nők azt gondolják, hogy a női léthez természetes módon hozzátartozik az, hogy el kell viselniük a külsejükre való megjegyzéseket, az udvarlás minden formáját és mélységét. Az észak-európaiak viszont ennél sokkal jogtudatosabbak, meg tudják ítélni, mi tartozik a bók kategóriájába.

Sok ezer embert érinthet
    
Magyar adatok nem állnak rendelkezésre, az Egyesült Államokban azonban készült egy felmérés a közszférában  dolgozó 15 ezer ember megkérdezésével, hogy hányan tapasztaltak nem kívánt szexuális közeledést a kollégáiktól. A válaszadó nők több mint kétharmada, a férfiaknak pedig a 19 százaléka átélte már ezt. A nők 93 százalékát férfiak zaklatták, a férfiaknak pedig a kétharmadát környékezte meg nőnemű munkatárs. Az USA jogszabályában épp ezért az is szerepel, hogy azonos neműek esetében is előfordulhat szexuális zaklatás.
     Egy európai uniós felmérés szerint a nőknek 30-50 százalékát, a férfiaknak pedig a tizedét éri szexuális zaklatás a munkahelyén.  Az egyes uniós országokban nagyon nagy volt az eltérés: némely országokban a nők mintegy 70-80 százaléka beszámolt ilyen tapasztalatról. Ez a társadalmi nemi szerepekről vallott általános felfogásnak, illetve a szexuális zaklatás elleni hatékony jogorvoslati lehetőségek szabályozásának is a következménye lehet – tette hozzá dr. Hargittay Szabolcs.

(Startlap, 2011 okt. 21.  Durbál Ildikó)

    Egy  kedvező  vélemény  a  cyberszexről:

„Erkölcsi szempontból számomra sokkal elfogadhatóbb a webkamera, a chat vagy a telefon segítségével, a párommal közösen átélt szerelmi aktus, sokkal jobb, mintha mással élném ki a vágyaimat, ami ugye egyet jelent a megcsalással. Nagyon kézenfekvő megoldás, megkönnyíti a kapcsolattartást huzamosabb távollét esetén. Sokkal könnyebb és sikeresebb közösen, egymást izgatva, látva-hallva átélni az orgazmust, mint magányosan. A szex a másik fél virtuális jelenlétében sokkal inkább szeretkezésnek hat, mint önkielégítésnek, annak ellenére, hogy valójában az utóbbiról van szó. Nem gondolom viszont azt, hogy a cybersex pótolja a közös élményeket, vagy helyettesíti a fizikai érintkezést.”

 

Homoszexuálisok mentális problémái

A homoszexuális emberek megközelítőleg kétszer olyan gyakorta fordulnak tanácsért szakemberhez mentális problémák vagy gyógyszerfüggőség miatt, mint heteroszexuális társaik az Egyesült Államokban. Bár a jelenség mögött összetett okok állhatnak, a kutatók szerint az eredmény mindenképpen arra utal, hogy a homoszexuálisok eltérő kezelést igényelnek. A Los Angeles-i Kalifornia Egyetem munkatársai 2074 önkéntes páciens adatait dolgozták föl. Az eredmények szerint a homoszexuális vagy biszexuális páciensek 48,5 százaléka számolt be arról, hogy a megelőző évben részt vett a mentális egészségét célzó kezelésben, míg ez az arány a heteroszexuálisok körében 22,5 százalék volt. Ezen belül is jelentős volt a különbség a nemek között: a leggyakrabban leszbikus vagy biszexuális nők kaptak ilyen segítséget, míg a legritkábban a heteroszexuális férfiak - olvasható a BMC Psychiatry folyóiratban.

A kutatásban részt vevő Susan Cochran szerint jól ismert, hogy a nők - legyenek bármilyen szexuális beállítottságúak - általában véve gyakrabban fordulnak egészségügyi problémáikkal szakemberhez. Kutatásuk azonban arra is rámutatott, hogy a szexuális másság szintén fontos tényező e tekintetben: a heteroszexuális nők feleannyiszor vesznek részt kezelésben mentális problémáik vagy gyógyszerfüggőség miatt, mint leszbikus vagy biszexuális társaik. Az persze nem világos, hogy e mögött a különbség mögött pontosan milyen okok állnak - mekkora szerepe van benne annak, hogy ezeket a pácienseket a másságuk miatt gyakrabban éri diszkrimináció, erőszak és egyéb feszültséget okozó élmények. Cochran szerint a jelenség hátterében állhat az is, hogy a homoszexualitást változatlanul sokan mentális problémának tartják. (Forrás: [origo}  2009 aug.14.)  

     A  hír nyomán felmerül a kérdés:  Hazai viszonylatban is hasonló-e a helyzet?  S ha igen, ki segít a "transgender"-eknek?

 

Egy újsághír nyomában…

 (2009 márc. 30.)

A tanárnő elmondta, mivel a településen sok a halmozottan hátrányos helyzetű lakos, sok diák családjában általános, hogy a nők fiatalon szülnek, ezért osztályfőnöki órán nagy hangsúlyt fektetnek a felvilágosításra…  Viszont már tizenhárom éves korban is megfogalmazódhat a lányok fejében, hogy ha szül egy gyermeket, azért pénzt kap, s ez elég lehet a megélhetésre. Az ő osztályában is pont így fogja fel az a lány, aki hetedikesen lett terhes, pedig még az is megesik, hogy az ujját szopja. A tanárnő rögtön felajánlotta neki, hogy saját autóján elviszi orvoshoz, kivizsgálásokra, de ezt a fiatal nem fogadta el. Osztályfőnöki órán is megbeszélték a dolgokat, így a társai elég hamar elfogadták a kislány állapotát.

A diákok és a szülők egy része fel vannak háborodva azon, hogy egy éven belül három iskolás lány is teherbe esett. A tíz-tizenkét éves gyerekeknek pedig nehéz elmagyarázni, hogy miért nő az osztálytársuk pocakja. A tanárnő tehát két dologgal küzd. Egyrészt szeretné segíteni ezeket a lányokat, hiszen ha folytatják tanulmányaikat, nagyobb eséllyel indulhatnak az életben, másrészt ott vannak azok a szülők, akik elfogadhatatlannak tartják, hogy terhes gyerekek járnak az iskolába. Ráadásul sokan az intézményt tartják felelősnek azért, hogy ez megtörténhetett. De mit tegyen egy pedagógus, ha a törvények csak minimális cselekvési lehetőséget adnak?

 

        Mikor kap végre segítséget az iskola a korszerű szexuális neveléshez?!

 

Egy jellemző példa a magyar gyakorlatból:  amikor hiányzik a szexuális nevelés.

Szexuális gyerekjáték – vagy erőszak?

A sajtóban több helyen megjelent hírek szerint 2008 októberében öt 10 év körüli szegedi kisiskolás megerőszakolt egy 9 éves kislányt. A Csongrád megyei rendőrség vizsgálatot indított az ügyben, mivel azonban a gyerekek mind bőven 14 év alattiak - ami büntethetőséget  kizáró ok – lezárták a nyomozást.   "Semmiféle erőszak, semmiféle aktus nem történt. Csak játszottak a gyerekek a kislány beleegyzésével" - közölte  Szabó Lászlóné, a szegedi Weöres Sándor Általános Iskola igazgatója. A pedagógus szerint nem öt, hanem négy gyerek vett részt az imitált aktusban, egy 8, két 9 és egy 10 éves fiú, akik az igazgató szerint másnap maguk mondták el, hogy mit csináltak előző délután a játszótéri csúszda alatti kis házban. Az érintett fiúk mégis igazgatói intőt kaptak, Szabó Lászlóné szerint azért, mert titkolóztak. A iskola belső vizsgálata szerint a felügyelő napközis tanár nem felelős semmiért, hiszen végig ott volt a játszótéren. Amikor odament a gyerekekhez, és megkérdezte őket, hogy mit csinálnak, azt felelték neki:, beszélgetnek.

Kardos János, az önkormányzat oktatási irodájának vezetője hétfőn szintén úgy nyilatkozott az MTI-nek, hogy az intézményben elrendelt belső vizsgálat eredménye szerint nem állapítható meg a gyerekre felügyelő tanár közvetlen felelőssége. "A gyerekek az építményben bújtak el, de azt, hogy ott pontosan mi történt, talán csak a rendőrségi jegyzőkönyvekből lehetne rekonstruálni" - fogalmazott Kardos.  Az igazgató szerint "az ügybe kevert gyerekek mindannyian áldozatok". Szabó Lászlóné szerint egy olyan dologból csinált ügyet a média egy része, valamint a rendőrség, "amit minden gyerek csinál". Az igazgató szerint a rendőrségnek nem lett volna szabad nemi erőszakról beszélni a történtekkel kapcsolatban.

A Délmagyar.hu hétfői cikke is azt sejteti: az orvosi vizsgálat szerint érintetlen maradt a kislány. "A köznapi értelemben vett közösülés és a jogi értelemben vett közösülés nem feltétlenül ugyanaz" - közölte az eset kapcsán, de a hasonló ügyekről általánosságban beszélő, névtelenséget kérő rendőrségi forrás. Szerinte a rendőrségnek akkor is eljárást kell indítani, "ha a nemi szervek összeérnek". A Délmagyar.hu megszólaltatta a gyerekek egyik volt osztálytársát és annak édesanyját, aki szerint a gyerekek tettét egyik diáktársuk viselkedése magyarázhatja. A fiú állítólag már másodikos kora óta pornófilmeket nézett az interneten, "és ezek minden részletéről beszámolt osztálytársainak".A volt osztálytárs szerint a kislány beleegyezésével történtek az események. A gyerek állítja: miközben a játszótéren lévő csúszda alatti kis házban volt a lány a fiúkkal, több gyerek figyelte, hogy a közelben van-e a napközis tanár, majd amikor megjelent, azonnal "leadták a vészjeleket".

Szombaton úgy nyilatkozott Aáry-Tamás Lajos, hogy a kislányt megerőszakoló hasonló korú napközis diáktársai is áldozatok, mert tettüket feltehetőleg valamilyen felnőtt minta alapján követték el, a felelősöket is elsősorban a felnőttek között kell keresni. A biztos akkor úgy fogalmazott, hogy a 9-10 éves gyerekek szexuális vágya nem lehet akkora ebben a korban, hogy ezt így kívánnák kielégíteni. A szegedi történet szerinte arra figyelmeztet, hogy az erőszak már a kisebbeket sem kerüli el.

Ma már sokkal könnyebben hozzáférnek a gyerekek a pornográf jelenetek megnézéséhez, mint 10 évvel ezelőtt - mondta Benda Viktória gyermekpszichológus, aki szerint az is elég gyakori, hogy a látottakat így-úgy megpróbálják utánozni. A pszichológus szerint valószínűleg sokkal gyakrabban imitálják különböző pózokban az ilyen jeleneteket a gyerekek, mint az a felnőttek tudomására jut. "Ezt már az óvodában elkezdik, majd később is előfordul, de természetesen nem kerül sor valódi aktusra" - fogalmazott Benda Viktória.

 

Felmérés a svájciak szexuális viselkedéséről

(2008. augusztus)

 

Schiftan, D., a berni egyetem pszichológiai tanszékének  munkatársa  2006-ban végzett adatgyüjtésében  a  következőket állapította meg:

Egy online kérdőív segítségével végrehajtott vizsgálat a németül beszélő svájciak  szexuális viselkedését igyekezett fölmérni,  minthogy  ilyen vizsgálatra Svájcban még nem került sor.  Módszertanilag a vizsgálat alapját Gunther Schmidt  német egyetemistákkal folytatott felmérése képezte. A kérdőíveket  6393  svájci lakos töltötte ki teljesen.  A  kérdések  a szexuális közérzetre és problémákra, a szexuális alap-beállítottságra  (hetero-  vagy homoszexualitás), a szerelmi és partnerkapcsolatokra,  a szinglikre és az interneten partnert keresőkre,  a  veszélyeztető viselkedésre  és a védekezési motivációra  irányultak, valamint a szexuális integritás elleni, kriminális viselkedésre. 

          A  válaszolók túlnyomó többsége elégedett volt  nemi életével és partner-kapcsolatával, s kielégítőnek ítélte saját testi és lelki egészségét.  Szexuális

orientációjukat  illetően a nők  rugalmasabbnak tűntek, mint a férfiak, akik  inkább hetero- vagy homoszexuálisként polarizálódtak.  A válaszolók több mint  80%-a  elfogadhatónak tartja a homoszexualitást;  csak  alig 20%-uknak voltak ezzel kapcsolatos fenntartásai.  Míg a  melegek  szexuális igényeiket többnyire rövid lejáratú kapcsolatokban elégítették ki,  a heteroszexuálisok és a leszbikusok inkább a tartós kapcsolatokat  favorizálták.  A válaszolók mintegy 70%-a  jól érezte magát a kapcsolataiban;  ezen belül a nők gyakrabban.

          A  (kizárólagosságként értelmezett)  hűség  a férfiak és a heteroszexuálisok számára  fontosabb volt, mint a homoszexuálisok számára.  Csaknem minden

megkérdezett gyakorolta az önkielégítést;  a tartós kapcsolatban élő nők viszont alig.  A legtöbb szinglinek  jóval kevesebb szeretkezési élménye volt, mint a pároknak,  minthogy nem rendelkeztek megfelelő partnerrel.   A válaszolók közel  17%-a az első közösülésnél,  23%-uk pedig a legutóbbinál nem használt semmilyen fogamzásgátlót, szexuális viselkedésüket azonban többnyire nem tartották veszélyeztetőnek.

          Végül az is kiderült, hogy  a válaszolók kb. 50%-a  szokott valamilyen drogot alkalmazni szexuális serkentőként.  Továbbá  kiderült, hogy a nők kb. 25%-ánál  és a férfiak  több mint 6%-ánál már előfordult, hogy  szexuális viselkedésre kényszerítették őket.  

 

       Vajon nálunk mikor kerül sor a szexuális viselkedés  hasonló  felmérésére?

 

„ADAM” és az érett férfikor

 (HáziPatika,  Potenciazavar hirlevél, 2008 máj.)

Vajon tudja-e, hol van a nyitja az elhízás, a potenciazavarok, a szexuális vágy csökkenése és a férfiak korral járó depressziója közti
összefüggésnek? Nem tévedett sokat, ha hormonális okokra tippelt, nevezetesen a tesztoszteronra.
     Bizonyos életkor után  a férfiak nemihormon-szintje lassan csökkenésnek indul.. Amíg elõdeinknél a férfiélet vége nagyjából egybe esett a tünetek megjelenésének idejével, és más, a szexualitást sokkal kevésbé középpontba állító értékrend szerint éltek, ez sokkal kevésbé tûnt fel, mint manapság. A férfiak szervezete tulajdonképpen jól állja a sarat, csak a tesztoszteron-szint nem tud az évekkel lépést tartani.  A teljesen természetes jelenség - stílszerûen - az ADAM (Androgen Deficit in the Aging Male = az idõsödõ férfi androgén hiánya) nevet kapta. A hormonhiány oka, hogy a herékben található Leydig-féle sejtek mind kevesebbet termelnek belõle. Többek között emiatt áll elõ a férfiak izmainak fokozatos elerõtlenedése, a szexuális vágy hiánya, az idõskori csontritkulás, másoknál a depresszió.
      A tesztoszteron szintje 25 éves korban éri el a csúcsértékét a vérszérumban, ezt követõen pedig évente mintegy 1,2 %-kal csökken a mennyisége. A számítások alapján tehát a 75 éves férfinak épp a lehetséges maximum fele áll rendelkezésükre.
      3,4 ng/ml-es érték alatt beszélhetünk alacsony tesztoszteron-szintrõl, ami az életkorral egyre többeket érint. Azonban a logikusnak tûnõ következtetés, miszerint "nosza, akkor pótoljuk a hiányzó hormont", tévesnek bizonyult. Több vizsgálat egybecsengõ, a reménykedõ férfiak számára csalódással zárult eredménye további kutatásra sarkallta a kutatókat.
    Míg a kedélyállapot viszonylag szoros összefüggést mutat a vérszérum szabad tesztoszteron szintjével, addig a potenciazavarokra a hormonpótlás az esetek alig 10%-ában kínál megoldást. Az okokat vizsgálva arra jöttek rá, hogy az idõsödõ férfi problémáinak oka, hogy az esetleg külsõ forrásból bekerülõ tesztoszteron azért nem ad gyógyírt a panaszokra, mert a szervezet azt  hamar ösztrogénné alakítja.  Mindebbõl természetesen nem az következik, hogy nincs, és ne is keressünk megoldást, csupán az a fontos, hogy az okok feltárása után jó irányba induljunk el.

 

  Csak éppen arról nem szól a cikk, hogy merre van az a „jó irány”? (Talán egy új szerelem irányába?)

 

 A  homoszexuális irányultság eredetéről

             [origo] 2008 júl. 4.

Angol és svéd kutatók végezték el az eddigi legnagyobb ikervizsgálatot, amely azt kívánta feltárni, milyen tényezők befolyásolják a nemi irányultságot. Az eredmény azt mutatja, hogy a főszerepet a véletlenszerű környezeti tényezők, az egyéni tapasztalatok játsszák, a genetikai háttér szerepe kisebb a vártnál. Génjeink az esetek többségében nem "sorsot", csak valószínűséget jelentenek, és a környezeti tényezők szerepe általában ugyanolyan fontos - főleg, ha olyan komplex dologról van szó, mint a szexuális orientáltság. A londoni Queen Mary Egyetem és a stockholmi Karolinska Intézet kutatói a közelmúltban számoltak be a homoszexuális viselkedéssel kapcsolatos kutatásaikról az Archives of Sexual Behavior című folyóiratban.

A Dr. Niklas Langström által vezetett kutatócsoport felnőtt (20-47 éves) svéd ikerpárok első igazi populációs alapú vizsgálatát végezte el. Az egypetéjű és a kétpetéjű ikrekkel kapcsolatos tanulmányokat gyakran használják arra, hogy elkülönítsék egy adott sajátosságért felelős genetikai és környezeti tényezőket. Míg az egypetéjű ikreknek valamennyi génje azonos és (általában) ugyanazon a környezeten osztoznak, addig a kétpetéjű ikreknek csak a környezetük közös, ám génjeiknek csupán a fele megegyező. Ennek alapján, ha egy tulajdonságot illetően nagyobb hasonlóságot figyelnek meg az egypetéjű ikreknél, mint a kétpetéjűeknél, az arra utal, hogy az adott tulajdonságért részben genetikai tényezők felelősek. A vizsgálatba 3826 azonos nemű ikerpárt (7652 egyént) vontak be. Többek között megkérdezték őket arról, hány ellenkező és hány azonos nemű szexuális partnerük volt életük folyamán. A vizsgált személyek összesen 7 százalékának volt már azonos nemű szexuális partnere.

Az eredmények azt mutatták, hogy a férfiak homoszexuális viselkedésében fellelhető különbségek (vagyis az, hogy egyes férfiaknak egyáltalán nem voltak azonos nemű szexuális partnereik, másoknak viszont volt egy vagy több) 35 százalékban írhatók a genetikai tényezők számlájára. A környezeti tényezők tehát a tanulmány szerint jóval fontosabbak ebből a szempontból (65%). Ami a nőket illeti, a genetika már csak körülbelül 18 százalékát magyarázta az eltérésnek, a környezetei hatások azonban árnyaltabban jelentek meg. Eszerint a nem közös (vagyis egyénspecifikus) környezeti hatások a nemi irányultság 64 százalékáért, a közös tényezők (társadalmi attitűdök, az ikrek közös családi, szülői háttere) pedig a fennmaradó 16 százalékáért tehető felelőssé.

A tanulmány tehát egyrészt azt mutatja, hogy a genetikai befolyás fontos, de nem olyan mértékű tényező, mint azt eddig általában gondolták, másrészt azt, hogy a nem közös környezeti tényezők, vagyis az egyéni tapasztalatok, az egyént ért hatások a meghatározók. Utóbbi kategória egyébként igen széles spektrumot ölel fel: ide tartoznak az egyént ért pszichikai és élettani hatások, traumák (például balesetek, erőszak, betegségek), a közösségek hatása, a szexuális tapasztalatok, de még a magzati fejlődés folyamán ható faktorok egy része vagy a születési körülmények is.

            Van-e, akit nem győznek meg ezek az adatok?

 

Egy transznemű férfi gyereket szűlt

      (index, 2008 július)

Az eredetileg nőként született Beatie nyolc éve esett át a nem-átalakító műtéten, belső nemi szervei azonban megmaradtak. Mivel feleségének egy pár évvel ezelőtti betegség miatt kivették a méhét, ő vállalta, hogy kihordja spermadonortól fogant gyermeküket. Beatie-t mesterségesen termékenyítették meg, és a terhessége ötödik hónapjában állt a nyilvánosság elé.

Thomas Beatie Hawaii szigetén született, kamaszkorában szépségkirálynő is volt. Húszéves kora körül rájött, hogy szexuálisan a nőkhöz vonzódik, ezután leoperáltatta a melleit, de a szaporítószerveit meghagyta, mert tudta, egyszer majd gyereket szeretne. "A gyerek utáni vágy nem férfi, vagy női, hanem általános emberi vágy" - mondta Beatie.

Bár a közvélemény eleinte kizártnak tartotta, hogy Beatie valóban terhes, ám egy ultrahangos felvétellel  bizonyította igazát a férfi. "Egy transznemű férfi lehet terhes, mert ugyanolyan szervei vannak, mint egy nőnek. Nagyon fontos, hogy ne szedjen tesztoszteront a terhesség alatt, mert azok férfijegyeket eredményezhetnek a lánymagzaton" - mondta el korábban Good Morning Americában a Cedars-Sinai kórház egyik orvosa, hozzátéve, hogy elvileg nem okozhat problémát Beatie-nek a terhesség.

       Sajnos, ez nem jelenti azt, hogy a férfinak született férfiak is szűlhetnek  -- bár a jövőben ez sincs kizárva.  Elképzelhető?

 

 

Okok a szeretkezésre: ki, miért csinálja?

Az első számú érv az adott személyhez történő erős vonzódás – állítja a tanulmány, amely a szexuális magatartással

foglalkozó Archives of Sexual Behavior augusztusi számában jelent meg. Készítői az Austinban található Texas Egyetem pszichológiai tanszékének szakemberei, Cindy Meston és David Buss.

     Első ízben 203 férfit és 241 nőt kérdeztek meg névtelenül, a 17-52 éves korosztályokban. Ezeknek az embereknek az volt a feladatuk, hogy soroljanak fel minden okot, amiért valaha is szeretkeztek. A vizsgálati alanyok vagy pszichológia kurzust hallgattak, vagy más tanulmányokban vettek részt a Texas Egyetem szexuálpszichológiai laboratóriumában.

      Mindent egybevéve, a résztvevők 715 érvet hoztak fel a szexuális aktusuk indítékaként. A kutatók az ismétlődések kiszűrése után 237 különböző okot felsorolva összegezték a listát. Ezt követően a szakemberek bemutatták a listát 1549 pszichológus hallgatónak azzal a céllal, hogy rangsorolják, milyen gyakran – ha egyáltalán – szeretkeztek a 237 ok valamelyike miatt.

 

A kilenc vezető ok

Az eredmények alapján a kutatók meghatározták azt a kilenc átfogó motívumot, amelyek leginkább jellemezték a kérdezettek leggyakoribb indokait a közösülésre. Íme: általános vonzódás a partner iránt, átélhető testi, érzéki öröm, a szerelem kifejezése, a partner vágyának kielégítése, kiteljesíteni a kapcsolat mélységét, kíváncsiság és új élmények keresése, egy különleges alkalom megünneplése, a lehetőség kihasználása, látszólag megmagyarázhatatlan és befolyásolhatatlan körülmények hatása.

      A tanulmány érdekességként öt általános témát is kiemel, amelyet a tanulók gyakran jelöltek meg. Előkelő helyen szerepelt a listán például egy harmadik fél megbántásának nem túl nemes célja, valamilyen előny megszerzése az aktus segítségével, erősíteni a csoportban betöltött szerepet, kikapcsolódni és stresszt oldani, valamint eleve azzal a céllal kezdeni egy aktusba, hogy majd valamilyen ürüggyel (például fejfájás) félbehagyja.

     

Egy érdekes hír (2008 tavasz) -  mi erről a véleménye?

 

Franciák a szexet iskolásoknak tanítják  (hvg)

A Franciaországban élő amerikai szülők már korábban is meglepetéssel tapasztalhatták, hogy kamaszodó gyermekük az általuk megszokottnál sokkal több információhoz juthat az iskolában társaitól a szexről, mint az USA-ban. Az „anyag” forrása pl. egy Titeuf nevű kisfiúról szóló rendkívül sikeres, szókimondó és vizuálisan sem szégyenlős képregény, amelynek szerzője a Zep művésznevű fiatal rajzművész. Titeuf viccesen és okosan megmagyarázza az ifjú érdeklődőknek a kamaszodással járó fizikai és lelki változásokat, úgy beszél ezekről a témákról, hogy az ne legyen „ciki”.

A képregény népszerűségét felhasználva a párizsi tudományos múzeum egész kiállítást szentelt a szexuális ismeretterjesztésnek a 9 - 14 évesek körében, ami tavaly októberi megnyitása óta több mint százezer, főleg iskolás látogatót fogadott. A kiállítás teljes mértékben a Titeuf képregények képi világára és stílusára épül, viccesen, némi távolságtartással kínál válaszokat a felnőttek számára egészen ostobának tűnő kérdésekre is. Például: ha egy terhes nő spenótot eszik, akkor a hasában lévő kisbaba is érzi-e az ízét?

Az egyszerű adatok mellett az interaktivitás is szerepet kapott a kiállítás anyagában. Számos helyen adódik lehetőségük a kiskamaszoknak, hogy saját kezűleg irányítsák az installációkat. Különösen népszerűnek bizonyult a nyelves csókolózást bemutató masina és a férfi hímvessző vérrel való telítődését szemléltető ábra.

    Természetesen Franciaországban sem kizárólag liberális szülők élnek; nem sokkal a kiállítás megnyitása után máris megjelent a SOS Education nevű, konzervatív "családi értékeket" védő szervezet, amely azonnal aláírásgyűjtésbe kezdett. Érdekes módon nem a bezárást követelték, pusztán azt kérték az oktatási minisztertől, hogy az iskolák kötelesek legyenek a szülőket tájékoztatni, ha gyermekükkel tanulmányi kirándulást kívánnak tenni a szexuális felvilágosítás érdekében.  A konzervatív szervezet elsősorban a kiállítás durva stílusát kifogásolja, nem meglepő módon éppen a legnépszerűbb installációk zavarják őket a legjobban. „Nincs elég információ a kapcsolatok felépítéséről. Csak arról van szó, hogyan kell csókolózni, hallgatják a csókolózást. Ez nem az érzelmekről szól”.

     Vitatni persze mindent lehet, de szerintem nálunk is szükség lenne egy hasonló (csak jobb)  kiállításra.

           

Újsághír:

Nagy felháborodást keltett Ausztráliában egy bírói döntés, ami engedélyezte egy 12 éves lány számára, hogy megkezdje a nemátalakító eljárást. Orvosai a bíróság előtt azzal érveltek, hogy a lány, aki négy éves kora óta fiúnak érzi magát, öncsonkítással reagálhat, ha elkezdődnek nála a pubertáskori testi változások.

A transszexualizmus (vagy transzgenderizmus) ilyen esetei nálunk is előfordulnak, s megítélésük szakemberek közt is eltérő.  Vajon jó megoldás a testi nem megváltoztatása többszörös műtétek útján?  Nem lehetne áthangolni  (pszichoterápiával  stb.) a kislány  saját testi nemével ellentétes  szexuális identifikációját? Érdekelnének az ezzel kapcsolatos vélemények.

 
     Válasz  a  szexfüggőségről

            (2007  április)

   Több olvasóm kérésére igyekszem röviden vázolni a szexfüggőséggel kapcsolatos, fontosabb tudnivalókat.

    A szenvedélybetegségeknek  (addikcióknak)  ez a fajtája szerencsére viszonylag ritkán fordul elő  (s akkor is inkább férfiaknál, mint nőknél).Különböző stádiumai, súlyossági fokozatai vannak, s elég viszonylagos, hogy mikortól kezdve nevezhetjük betegesen szexfüggőnek, dependensnek azt az egyént, aki nagyon kívánja és naponta többször gyakorolja -- pl. maszturbáció formájában -- a szexet.  Tizenéves vagy  20 év körül férfiaknál nem ritkák az ilyen periódusok, de többnyire nem rögzülnek. Személyiségfejlődési (s különösen pszichoszexuális fejlődési)  zavarok esetén azonban a szexuális igények könnyen kényszeressé válnak, vagyis az egyén nem képes azokat korlátozni, kontrollálni. A kényszeres maszturbálás részben feleslegessé teszi, részben megnehezíti a szexuális kapcsolatlétesítést, ezért a szexfüggő hajlamossá válik a pornográfia használatára, a Peep-Show-k látogatására és/vagy a prostituáltak szolgáltatásainak igénybe vételére. (A szexfüggőség egyik esete napjainkban a  „cybersex-függőség”.)

    Eleinte mindezt élvezi is,  ugyanúgy, ahogy az alkohol vagy a különböző drogok kezdődő fogyasztását élvezik a még nem teljesen függők. A halmozott fogyasztás viszont előbb-utóbb megszokáshoz, s ezáltal az élvezet csökkenéséhez vezeti, s ez az ingerek erősítésére és mindenáron való biztosítására ösztönzi a szexfüggő egyént.  Ez már a szexfüggőség második szakasza, amikor könnyen sor kerülhet pl.  exhibicionista jelenetekre vagy mások szexuális viselkedésének megfigyelésére  (voyeurizmus, csoportszex)  vagy telefonszex alkalmazására  stb.

    A szexfüggőség harmadik és legsúlyosabb szakaszában a függőség már olyan erős, hogy az érintettek a törvénysértéstől sem riadnak vissza.  A szexfüggő ilyenkor agresszivebbé válik, s hajlamos erőszakot elkövetni  feszültségeinek csökkentése érdekében. Ez irányulhat a feleségére vagy partnerére  (ha van neki), de akár a saját, vagy ismerős gyermekre is.  Szerencsére ez a fokozat férfiaknál is elég ritka, és mindenképpen komoly medikális és pszichoterápiás kezelést igényel.  Amit megnehezít, hogy a szexfüggők  ritkán igényelnek gyógyító beavatkozást.

    Az ún.  "nimfomán" nők esetei hasonlítanak ugyan az "erotomán"  férfiak szexfüggőségéhez, de náluk inkább az orgazmus el nem érése, a kialakult szexuális izgalom "függőben maradása", a kielégületlenség  kínzó érzése okoz szexfüggőséget.  Szerencsére ez is gyógyítható.

    A szexfüggőség előfordulási gyakoriságáról nem rendelkezünk megbízható adatokkal,  részben tüneteinek és diagnózisának bizonytalansága, részben pedig a megalapozott szexológiai adatgyűjtések hiánya miatt. Mindenesetre valószínűsíthető, hogy nincs olyan társadalmi csoport, amelyre különösen jellemző lenne;  tehát a társadalom bármely szintjén előfordulhat.  Megelőzésének egyetlen hatásos módja a tudományosan megalapozott, átfogó és intézményes  szexuális nevelés, a preventiv egészségvédelem lenne.

       (vélemény)

 

       Kezdő  lépések  a  szexuális  nevelés  terén

        (2007 március)

      Köznevelésünk komoly adóssága az a több évtizedes lemaradás, amely a szexuális-párkapcsolati kultúra intézményes és átfogó terjesztésének terén tapasztalható.  Ehhez képest eddig csak egy-két kezdő lépést sikerült tenni, amennyiben e tanév 2.  félévében az ELTE  Jogi Karán folyó "szexuál-politikai"  kurzus mellett a  Gyógypedagógiai Főiskolai Kar  nappali és esti hallgatói is tanulhatnak szexuálpedagógiát és vizsgázhatnak is belőle.  Ugyanakkor előkészületben van egy  távoktató, szakmai továbbképzés az oktató-nevelő munkát végző pedagógusok számára.

      Emellett a "Pszicho-Akadémia"  nevű, felnőttképző  Kft.  tanfolyamán is  több tucat érdeklődő tanul egyebek közt  szexuálpszichológiát, s ebből is vizsgát tesz a tanév végén.

      Mindez persze édeskevés ahhoz képest, amire a szexuális emberi jogok szélesebb körű, reális érvényesítéséhez szükség lenne;  a további lépésekhez azonban több  kiképzőre és intézményes háttérre lenne szükség.  Az előző bejegyzésben említett  szexuálpszichológiai  műhely  ugyan megkezdte működését,  ám az ott képződő szakemberek működésétől is inkább csak a terápiában várható némi javulás;  a  prevenció  problémája  megoldatlan marad.

         (vélemény)

 
 

Szexuálpszichológiai  workshop  indul

 (2007 január)

Azok számára, akiket komolyabban érdekel a szexuálpszichológia,  a  „Magánéleti kultúra, korszerű életvezetés”  Alapítvány  informativ és továbbképző jellegű workshopot indít az új szexuálpszichológiai tankönyv  (2006, Medicina K.)  szerzője, dr. Szilágyi Vilmos  vezetésével, elsősorban pszichológus, pedagógus vagy orvosi végzettségűeknek  (illetve tanulmányokat folytatóknak).  A  workshop legalább 15-20, négy órás ülésekből áll, 2007 februárjától  (valószínűleg hétvégeken), Budapesten,  max. 10-12 fős kiscsoportokban.

A workshop célja:  a máshol nem tanított szexuálpszichológiai alapismeretek elsajátítása és megvitatása, feldolgozása.  A témák sokoldalú, interdiszciplináris megközelítése érdekében maguk a résztvevők referálnak a javasolt szakirodalomból, továbbá a témával kapcsolatos tapasztalataikról  Részvételi díja kb. fele a szokásos  (akkreditált) kurzusokénak. Sikeres vizsga esetén a résztvevők  Tanúsítványt  kaphatnak.

Akit érdekel, vegye fel a kapcsolatot a workshop vezetőjével, akár telefonon  (1-3889-600), akár  e-mailben  (szilmos@t-online.hu )  egy előzetes  megbeszélés céljából.  Tájékozódás végett pedig nézze meg a  www.szexualpszichologia.hu   weblapot.  Ezen számos szexológiai dokumentum  olvasható.

 

A fenti felhívás megjelent a M. Pszichológiai Társaság és a M. Pszichiátriai Társaság Hírleveleiben, de nem keltett különösebb feltűnést. Mindeddig (07 jan 31.) csak 7-8 érdeklődő jelentkezett, ami azért meglepő, mert régebben sok pszichológustól és más szakmabeliektől hallottam, hogy nagyon érdekli őket a szexuálpszichológia.  A tartózkodás okát csak találgathatom:   Kevesen olvasták? Nincs rá idejük? Vagy elegendőnek tartják, ami a témáról ezen a website-on olvasható?

Közben elkészült 3 új oldala (vagy rovata) ennek a honlapnak. Az egyik a Jogi Karon induló, második félévi speciálkollégium  ("Szexuálpolitika")  témájához kínál olvasmányokat;  a másik az utóbbi, közel 40 év néhány fontosabb, szakmai kezdeményezését ismerteti  ("Változatlanul időszerű témák"); a harmadik pedig  szellemi fejlődésemet és pályafutásomat vázolja, egész életemre visszatekintve.

Emellett a korábbi oldalak is időről-időre kiegészülnek,  elsősorban a "Cikkek, referátumok" és a  "Könyvismertetések".  Az utóbbiba épp most akartam írni Kramer, J. és D. Dunaway: Miért kevés a szex  a férfiaknak? Miért kevés a szerelem a nőknek? (1994, Studium effektive)  c. könyvéről. Az amerikai szerzőpár férfi tagja klinikai pszichológus, nőtársa pedagógus, de együtt folytatnak párterápiát, s ennek anyagából érdekes eseteket mutatnak be. Néhány hasznos önismereti gyakorlaton kívül azonban inkább csak a hagyományos nemi szerepek elfogadására és egymás megértésére buzdítanak.  Azt hiszem, ehelyett inkább újabb és fontosabb könyvekre kellene felhívni a figyelmet, például Haeberle professzor nemrég megjelent "Atlasz -- szexualitás"  (2006, Athenaeum)  c. könyvére, amely átfogó képet ad a nemiség tudományának mai állásáról. (Bővebben lásd a "Könyvismertetések" rovatban.)

  (Vélemény)

 

 

 
  Joghallgatók  szexológiai  képzése

   (2006 december)

   A  tanév kezdetén legalább 50 hallgató jelentkezett az  ELTE Jogi Karán meghirdetett, szabadon választható speciálkollégiumra, amelynek címe:  Szexológia -- jogászoknak.  A nagy érdeklődés ellenére az indulás nem volt túl szerencsés, mert a kijelölt szemináriumi szoba kicsi volt, sokaknak nem jutott ülőhely, ráadásul rögtön néhány nehéz kérdésről kértem írásos véleményüket.  Bár a továbbiakhoz nagy tantermet kaptunk, a létszám visszaesett, de 25-30 hallgató rendszeresen eljárt és sokan referátumot is vállaltak az általam megadott szakirodalomból. Többnyire kérdések és vélemények is elhangzottak.  A kurzus tematikáját és a szakértők által kidolgozott szexuális jogok listáját mindenki megkapta, más tananyag viszont nem került kiosztásra. Az ajánlott irodalomból is csak néhány került ismertetésre.  Az eredetileg 24 órásra tervezett kurzus objektiv okok miatt 9x2= 18 órásra sikeredett, mert az utolsó alkalmat már a vizsgaidőszak előtt írásos beszámolókra kellett fenntartani.  Ezeken az alábbi kérdésekre kellett válaszolniuk:

1. A szexuális egészség fogalma és összefüggése bizonyos emberi jogokkal

2. A  szexuálpolitika fogalma, funkciója  és hazai helyzete

3.  Szexuális vonatkozások a polgári és a büntetőjogban

4. A szexuális viselkedés normális vagy abnormális jellegének erkölcsi és jogi kritériumai

5.  Az  Eü.  Világszervezet által elfogadott szexuális jogok ismertetése és értékelése

6.  Vélemény a prostitúció és a pornográfia  szabályozásáról

     Az előzetesen lediktált kérdések megválaszolására jó másfél órájuk volt a hallgatóknak;  a válaszok értékelése nyomán született osztályzatokat pedig két nappal később, a tanszéken írtam be az indexükbe.  Az eredmények elég vegyesek voltak  (9 jeles, 13 jó és 16 közepes). A szexuális jogokat többé-kevésbé mindenki fel tudta sorolni - sokan ezzel kezdték a válaszokat - , de a jogok értékelése csaknem mindig elmaradt. A szexuális egészség fogalmát már kevesebben tudták korszerűen meghatározni, s hasonlóan hiányos volt a szexuálpolitika értékelése. Viszonylag legjobban sikerült a  3. tétel kifejtése;  ám a 4  tétel sokaknak okozott gondot.  Önálló vélemények leginkább a prostitúcióval és pornográfiával kapcsolatban merültek fel.

      Egy nem kötelező kérdésre (Vélemény a szexológia tanulásáról) a társaság kb. fele válaszolt, s kedvezően értékelte a kurzust. Többen az iránt is érdeklődtek, hogy folytatódik-e a második félévben, mert szeretnék bővebben megismerni a szexológia tanításait a nemiségről.  A  jelek szerint lesz erre lehetőség, s a kurzus folytatásának ezt a címet adnám:  "Szexuálpolitika;  jog és egészség".

        Ugyanakkor felmerült, hogy talán fontosabb lenne a leendő és a már működő pszichológusok, pedagógusok és szociális munkások számára biztosítani a jóváhagyásra váró  szexológiai-szexuálpedagógiai képzést és továbbképzést, amelynek kidolgozott terve a szükséges tankönyvekkel együtt készen áll.

        (vélemények)

 

 
     Szexuális  emberi  jogainkról

      (2006 december)

      A "szexuáltabu"  évezredes uralma folytán a legutóbbi évszázadban is csak fokozatosan kerülhetett sor arra, hogy bizonyos alapvető és általános emberi jogok mellett az alapvető szexuális jogaink is megfogalmazódjanak, s legalább a civil szféra szintjén  (szakmai egyesületek, kongresszusok  stb.)  elfogadásra is kerüljenek.  Szerencsére az utóbbi években ez megtörtént, s a szexuális egészség fontosságát felismerve az Egészségügyi  Világszervezet  (WHO)  is többször, nyomatékosan hangsúlyozta a szakemberek által  11 pontban rögzített szexuális jogok  érvényesítését.

      Ezek a jogok a következők:

1. A szexuális  szabadság joga.  Ez lehetővé teszi az egyén teljes szexuális potenciáljának kifejeződését, azonban mindig és minden helyzetben kizárja a  szexuális kényszer, kihasználás és visszaélés  minden  formáját.

2. A  szexuális autonómia  és a nemi szervek sértetlenségének és védelmének joga. Ez megadja a saját nemi élettel kapcsolatos, autonóm döntések lehetőségét, összhangban a személyes és szociális, etikai értékekkel. Jelenti egyben a saját test kontrollját és élvezetét bármiféle kínzás, csonkítás vagy erőszak nélkül.

3. A  szexuális magánélet  joga. Ez jogot biztosít a személyes döntésekre és viselkedésre az intimitás vonatkozásában mindaddig, amíg nem sérti mások szexuális jogait.

4. A  szexuális egyenlőség joga. Ez mentességet biztosít mindenfajta diszkriminációtól, amely a nemi hovatartozás, a szexuális orientáció, az életkor, a fajta, a szociális osztály, a vallás, vagy a testi és értelmi fogyatékosság miatt történne.

5. A  szexuális élvezet  joga. A szexuális élvezet, az önkielégítést is beleértve, a  testi, lelki és szellemi jó közérzet egyik forrása.

6. Az érzelmek szexuális  kifejezésének joga. A szexuális megnyilvánulás több, mint erotikus élvezet vagy nemi aktus. Az egyénnek joga van  szexualitását kommunikáció, érintés, érzelmi megnyilvánulás és szerelem útján kifejezni.

7. A  szabad  szexuális kapcsolatok  joga. Ez annak lehetőségét jelenti, hogy az egyén  - ha akar – házasságot köthet, de el is válhat, vagy másfajta, felelősségteljes szexuális kapcsolatot létesíthet.

8. A  szabad és felelős döntés joga a gyermeknemzést illetően. Bárki eldöntheti, hogy akar-e gyermeket vagy nem, hogy hány gyermeket akar és mikor, továbbá joga van a születésszabályozás eszközeinek használatához.

9. A tudományosan megalapozott szexuális információkhoz való jog. Ez azt jelenti, hogy a szexuális ismereteket tudományos kutatások révén kell biztosítani és a társadalom minden szintjén akadálytalanul kell terjeszteni.

10. Az átfogó  szexuális neveléshez való jog. Ez egy egész életen át tartó folyamat biztosítását jelenti, amelyben minden társadalmi intézménynek részt kell vennie.

11. A  szexuális egészség védelmének és ápolásának joga. A szexuális egészség-gondozásnak minden szexuális probléma és betegség megelőzése és kezelése érdekében rendelkezésre kell állnia.

       Ezeket a jogokat hazánkban még igen kevesen ismerik,  így nem csoda, hogy többnyire nem is érvényesülnek. Valószínűsíthető, hogy a konzervativ gondolkozásúak el is utasítják, mert "erkölcsileg veszélyesnek"  tartják azokat. Amit megkönnyít, hogy a tömör fogalmazás elég könnyen félreérthető és "félre-értelmezhető"; a szexuális szabadságot például "szexuális szabadosságként" értelmezik stb.

       Épp ezért kellene ezeket a jogokat széles körűen ismertetni és megvitatni,  a szexuális egészséggel kapcsolatos, tudományosan megalapozott álláspont érvényesítése érdekében.

         (Vélemények) 

 

          Gondolatok a házasság  nyitottságáról

           (2006 november)

        Egy 52 éves, 28 éve házas férfi leveléből idézek:

."... Úgy gondolom, nagy százalékban vannak azok, akik nem tudják elfogadni partnerük szexuális hűtlenségét. Olvastam, hogy ez a válóokok között a második helyen szerepel.

      Amire nem tudom a választ: mi történjen, ha az egyik fél szerelmes lesz (egy harmadikba)?  El lehet ezt is fogadni? Nem okoz-e gyógyíthatatlan sebeket a kapcsolatban?  Megosztható-e a szeretet? Lehet, hogy a "Nyitott házasság, korszerűbb életstilus"  c. könyvében vannak erre válaszok?  Nekem csak az Ön házasság jövőjéről írt könyve van meg, de mindenképpen kikölcsönzöm a másikat is. 

       Számomra az őszinteség a legfontosabb egy párkapcsolatban, még akkor is, ha az fájdalmas. És természetesen a problémák megbeszélése, az odafigyelés a másikra.   Én elfogadtam a külső kapcsolatokat, bár nagyon megszenvedtem és nehezen dolgoztam fel. De ma azt gondolom, hogy a történtek ellenére még erősebb a kapcsolatunk, mint valaha.  Volt alkalmunk megismerni másokat, s összehasonlítást tenni.  Igy tudjuk: nem biztos, hogy jobb lenne az életünk, ha elválunk... Csak az a baj, hogy nem vagyunk 20 évesen már "bölcsek"  Még ha elméletben sok mindent tudunk is, a tapasztalat hiányzik, amit csak lassan lehet megszerezni.  S ami a legfőbb:  közösen feldolgozni.

        Hát ennyit a mi nyitottságunkról."

        (vélemények)

 
Min  múlik egy intim kapcsolat sikere?                                                 

(2006 november)                                                                   

Szerintem elsősorban azon, hogy  megkapják-e mindazt – vagy legalább a fontosabb részét

mindannak,  amit egymástól várnak a partnerek   Egy intim kapcsolatban ugyanis, amelynek fő jellemzője a teljes bizalom és őszinteség,  épp azért társulnak a partnerek, hogy a számukra fontos igényeik, elvárásaik teljesüljenek.

Ezek az elvárások persze nagyon is különbözőek lehetnek egyénenként, nemenként és életkoronként is. Ráadásul sokan nem tudják ezeket pontosan megfogalmazni sem önmaguk, sem partnerük számára. Csupán remélik és feltételezik, hogy a kiválasztott vagy elfogadott partner mindent meg tud adni, amire szükségük van vagy lesz. S ugyanígy reménykednek ennek kölcsönösségében.

Ez a remény lobbantja lángra és élteti a szerelmet, vagyis az érzelmi kötődést egy partnerhez, akitől a legfontosabb testi és lelki igényeink kielégítését várjuk. (S természetesen cserébe mi is kielégítjük majd az ő igényeit, elvárásait.

De hol a garancia minderre?  Vajon pontosan tudjuk-e, milyen igényekről van szó, akár önmagunknál, akár a partnerünknél?  Vagyis eléggé ismerjük-e önmagunkat és partnerünket?  Fel  tudjuk-e sorolni például a partnerünk nemcsak külső, hanem belső tulajdonságait,  vagy egyszerűen elvárjuk, hogy számunkra minden szempontból tökéletesen megfeleljen?  Tudjuk-e, hogy partnerünk milyen hibáit, hiányosságait leszünk képesek elfogadni?  S azt is, hogy ő mit tud elfogadni a mi gyengeségeinkből? Nyilvánvaló egyébként, hogy sem tökéletes emberek, sem tökéletes kapcsolatok nincsenek.  Illúzióinkról tehát le kell mondanunk, s a realitásokat elfogadva alkalmazkodnunk kell egymáshoz  (feltéve persze, hogy a fontosabb, reális elvárásaink nagyjából és kölcsönösen teljesülnek).  Engedmények nélkül ugyanis nincs tartósan jó kapcsolat.

Nagy kérdés azonban, hogy meddig menjünk el az engedmények, kompromisszumok terén?

Ennek tárgyilagos eldöntését sok minden nehezíti, például a türelmetlenség, indulatosság, vagy az, hogy félnek szembenézni a problémákkal, s inkább  "szőnyeg alá söprik"  azokat.   Az alkalmazkodásra sokan a saját családjukban sem láttak jó példát, s az iskolában sem tanulták meg (mert ott sem tanították).  Igy aztán a házasságukban is könnyen  "kiborulnak".  Amihez kétségkívül az életkörülmények zaklatottsága is hozzájárul.

Pedig lenne megoldás!  Ennek lényege a (szexuál)pszichológiai  kultúra, s vele az ügyes konfliktus-kezelés, a konstruktiv vitatkozás  elsajátítása.  Vagy van más is?

          (vélemények)