Magnus Hirschfeld Szexológiai Archivum
Szexuális
funkciózavarok és kezelésük
(Prof. E.J. Haeberle 5. e-learning kurzusa alapján)
Tartalom:
Mi
a szexuális egészség?
1.
A szexuális
egészség meghatározása (WHO 1975)
2.
A szexuális egészség újabb definiciója (2001)
Egy utopikus koncepció
A
WAS Deklarációja a
szexuális jogokról
A
WHO Deklarációja a szexuális
jogokról
A
szexuális problémák kezelése:
Az egyháziaktól az orvosi tekintélyekig
Orvostudomány és
erkölcs
Diagnosztikus kézikönyvek
A
kezeléstől a prevencióig
Régi, hallgatólagos feltételezések
A „természetes” emberi
szexualitás mítosza
Maszturbáció: jó, vagy rossz?
Erkölcsi elvek orvosi álruhában
A
terápia, mint morális vállalkozás
A
devianciák kezelése
A
terápiás pártatlanság mítosza
Önkritikus
szexuálterápia
A
szexuális egészség problémáinak
áttekintése
Definició
Hagyományos szakkifejezések
Nem létező különbségek
Egy új
terminológia
Gyakoriság: Hányan szenvednek szexuális
funkciózavaroktól?
Régi, negativ attitűdök
Kerüljük a férfi és női sztereotipiákat
Miért nem sikerültek a régebbi
terápiák?
A szexológiai kutatás fejlődése
A modern szexuálterápia sikere és
fejlődése
Történeti bevezetés
1.
Testi
vizsgálat
Gyógyszerelés és
drogok
Szexológiai vizsgálat
2.
Szexuális
anamnézis
Interjú technika
A tisztázandó kérdések
A
szex-történetek összehasonlítása
A szexuális egészség néhány sajátos
problémája
Szexuális averzió
Elfojtott
szexuális vágy
Fájdalmas közösülés
A
szexuálterápia PLISSIT modellje
A női
szexuális funkciózavarok kezelése
Vaginizmus
Tumeszcencia-problémák
Orgazmus-problémák
A
férfi lelassítása: elszorítási technika
Az orgazmushiány kezelése
A
PC izom erősítése. Kegel gyakorlatok
Vibrátorok
A férfi szexuális funkciózavarok kezelése
Tumeszcencia-problémák
Szomatikus terápia
Pszichológiai terápia
Áttérés
a szeretkezés más
formáira
Orgazmus-problémák
Nem megfelelő időzítés
Retrográd ejakuláció
Orgazmushiány
Coitus reservatus (karezza)
Az
Egészségügyi Világszervezet (WHO)
1975-ben először adott „hivatalos”
meghatározást a szexuális
egészségre. Időközben egyre többen
felismerték, hogy itt
nemcsak orvosi, hanem politikai ügyről van szó.
Tanfolyamunk bevezetéseként célszerűnek
tűnik a témát
először általánosságban megvitatni. A
szexuális funkciózavarok és
kezelésük teljes megértése
érdekében ismernünk kell valamennyire azt a tudományos és
szociális kontextust,
amelyben ezek megjelennek. Hiszen, ha a szexuális problémákról
és azok megoldásáról
beszélünk, akkor nemcsak tudományos
tényekről van szó, hanem
elkerülhetetlenül belépünk az
értékítéletek világába. Ezek
az értékitéletek éppoly mélyen
gyökereznek a kultúránkban,
mint azok a
problémák, amelyeket megoldani
próbálnak.
Ez akkor
válik nyilvánvalóvá, ha
megvizsgáljuk a szexuális egészség
fogalmát, és azokat a hallgatólagos feltételezéseket, amelyek
megőrzésére vagy helyreállítására irányuló
törekvéseink alapját képezik.
Napjainkban a szexuális egészség
négy „hivatalos” meghatározását
ismerjük.
Az
Egészségügyi Világszervezet (WHO)
1975-ben adott először
meghatározást az egészségügyiek szexológiai
képzéséről szóló Jelentésében.
Ezt továbbfejlesztette egy második
Jelentés 2001-ben, amely a
WHO-nak az Összamerikai
Egészségügyi Szervezettel és a
Szexológiai Világszervezettel való
együttműködése révén jött létre.
Ugyancsak 2001-ben
az USA tiszti
főorvosa kiadott egy „Felhívást a
szexuális egészség védelmére
és a felelősségtudó szexuális
viselkedésre”. Ebben
gyakorlatilag elfogadta a
WHO korábbi meghatározásait.
2002-ben a
WHO egy javított definiciót közölt
a szexuális és
reproduktiv jogokról szóló
weblapján. Ezek a meghatározások több szempontból hasznosak, de
kritikákat is kiváltottak.
1. A szexuális egészség meghatározása (WHO 1975)
„ Egyre
több ismeretünk van arról, hogy az emberi szexualitás problémái átfogóbbak és
fontosabbak az egyének egészsége és jóléte szempontjából sok társadalomban, mint azt korábban
gondolták, s hogy lényeges kapcsolat van a szexuális tudatlanság,
előítéletek és az egészség, az életminőség különböző
problémái között. Miközben kétségtelenül nehéz
az emberi szexualitás általánosan elfogadható meghatározása, a szexuális
egészség alábbi definiciója egy lépést jelent ebben az irányban. A szexuális egészség a nemiség
testi, érzelmi, intellektuális és szociális vonatkozásainak olyan
együttese, amely pozitivan gazdagítja és fejleszti a személyiséget, a
kommunikációt és szeretetet.
Ebben
alapvető szerepe van a szexuális
információkhoz és élvezetekhez való jognak.”
A
dokumentum ezután két szakértőt idéz, akik megerősítik, hogy
„a szexuális egészség fogalma három alapvető elemet tartalmaz:
1.
a szexuális és
reproduktiv viselkedés
élvezetének és kontrolljának képességét, a szociális és egyéni
erkölccsel összhangban,
2.
mentességet azoktól a
félelmektől, szégyentől, bűntudattól, előítéletektől és más pszichés
tényezőktől, amelyek gátolják a szexuális reagálást és károsítják a nemi kapcsolatokat,
3. mentességet azoktól
az organikus zavaroktól, betegségektől és hiányosságoktól, amelyek akadályozzák a szexuális és reproduktiv funkciókat.”
A
WHO konklúziója:
„A szexuális egészség fogalma
tehát az emberi szexualitás pozitiv megközelitése, a szexuális egészségvédelem
célja pedig az élet és a személyes
kapcsolatok segítése, s nem pusztán a
nemzéssel, vagy a nemi úton terjedő betegségekkel kapcsolatos tanácsadás és ápolás.”
2. A szexuális egészség újabb definiciója (WHO 2001)
A WHO Ajánlásai szerint
„a szexuális egészség a szexualitással kapcsolatos testi, lelki
és szocio-kulturális jóllét
folyamatos élménye. A szexuális egészség
a szexuális képességek szabad és felelősségteljes gyakorlásában
nyilvánul meg, ami erősíti a harmónikus egyéni és szociális jóllétet, gazdagítja a személyes és társas
életet. Tehát nem pusztán s
funkciózavarok, betegségek és/vagy fogyatékosságok hiánya. A szexuális egészség
megteremtése és védelme érdekében elengedhetetlen az emberek szexuális jogainak
elismerése és biztosítása.”
Egy utopikus
koncepció
A WHO
definiciókat ismételten
bírálták tautologikus és ideologikus
jellegükért. S azért, mert a nyugati, ipari országok középosztályainak
a 20.század során kialakított ideálját fogalmazzák meg. Igy nem
tarthatnak igény általános érvényességre a világ minden régiója és a történelem
minden korszaka számára.
Az
egészségnek, mint az „általános jól-lét
állapotának”, s nem pusztán a betegség hiányának meghatározása
önmagában ideologikus. Tekintettel az emberi feltételek
tökéletlenségére, ez a koncepció
irreális és utopikus. Valójában
az emberek nem mindig élveznek ilyen jól-létet, és gyakran érzik magukat
betegnek. „Senki sem tökéletes”, az élet nem mindig jó, s a nyugalmat
gyakran színezik kudarcok, korlátozások, kellemetlenségek és
hátrányok. Nyilván súlyos félreértés lenne, ha valaki „elidegeníthetetlen jogként” tartana
igényt a jól-létre. Vagyis a WHO
egészség-értelmezése tulajdonképpen szükségtelenül egyéni frusztrációkhoz és az egészségüggyel szembeni indokolatlan
igényekhez vezet. A meghatározás
hasznos lehet, mint ideál, de csak annak figyelembe vételével, hogy az emberek alkatilag sebezhetők és halandók,
s a jól-létet ritkán, vagy sohasem érhetik el teljesen.
Példa: a nők szexuális egészsége
A szexuális egészség mai definiciói
több szempontból is problematikusak. Néhány ilyen problémát felismerhetünk, ha
egy pillantást vetünk saját múltunkra. Általában az első világháború (1914—1918)
előtt a nőknek nem volt joguk a mai értelemben vett szexuális
egészséghez. Ugyanakkor sok más szexuális jogot megtagadtak több népcsoporttól.
Sőt, a szexuális jogok fogalmát sem
ismerték, s nem is fogadták volna el.
A 19. században a WHO definicióját még a mi kultúránkban is elvetették volna. Akkoriban a szexuális aktivitás fő céljának még a gyermeknemzést tekintették; ezt a célt ma alig említi a WHO. Azonkívül: legalábbis a nőknek nem biztosították a szexuális élvezethez való jogot. Ellenkezőleg: azt hitték, hogy az egészséges nőt nem érdekli a szex, s a házaséletet főleg azért viseli el, mert gyermeket akar, hogy igy, anyaként igazi hivatását teljesítse. E hiedelem tipikus kifejezője volt William Acton (1813—1875), a kiváló viktoriánus orvos, aki „A nemző szervek funkcciói és zavarai” (1857) című könyvében ezt írta: „Megállapítom, hogy a nők többségét szerencsére semmiféle szexuális érzések nem zavarják.”
A nők szexuális egészsége – férfi
félelmek
Azokat a nőket, akik
ragaszkodtak a szexuális kielégüléshez, gyakran „nimfománoknak” tekintették, s
orvosi kezelésnek vetették alá, hogy vágyukat kiöljék, vagy pedig (elme)betegek menhelyére küldték. Másrészt
viszont a nők szexuális
élvezőkészsége – amit tagadtak, de féltek is tőle – sok szorongást
keltett a férfiakban. Ezt nyilvánvalóan
tükrözte számos irodalmi, zenei vagy képzőművészeti alkotás, még a 20.
század első évtizedeiben is. Strindberg, Weininger, Wedekind és Heinrich
Mann színdarabjai, értekezései és
regényei tanuskodnak a férfiak növekvő
félelméről. Irnak a „vámpokról”, vagyis az olyan nőkről, akik
kielégíthetetlen vámpirokként kiszívják
a férfiak életnedveit és tönkreteszik
őket. Az olyan nők, mint Salome Oscae Wilde
darabjában és Richard Strauss operájában, vagy Lulu Wedekind és Alban Berg operájában, de Marlene
Dietrich „Leilá”-ja „A kék angyal” c. filmben – ők a férfiak rémálmait
testesítik meg. Ám hivatalosan a
nők szexuális egészségének lényege a „szerénység”, vagyis a szexuális
vágy hiánya volt – amit ma
éppenhogy kezelésre
szorulónak tartanak.
Oscar Wilde „Salome” (1891) című darabját Richard
Strauss (1905) szóról szóra megzenésítette. Salome szereti Keresztelő szt.Jánost, aki azonban elutasítja
őt. Ám levágott fejét már meg tudja csókolni.
„A kék angyal”
(1930) című filmben, amely Heinrich Mann
regénye (1905) alapján készült, az éjjeli lokálban éneklő Marlene
Dietrich tönkreteszi férjének, a megbecsült tanítónak az életét azzal, hogy
mindig „szerelembe esik” más férfiakkal, de „nem tehet róla”.
Példa: szexuális jogok
Még a második definicióban megjelenő „szexuális jogok” koncepcióját sem fogadták volna el a
19.századi Európában és az USA-ban. A
nőknek, gyermekeknek és a szexuális kisebbségeknek nem volt ilyen joguk, s minden
ezirányú igényt keményen elutasítottak
a vallási, jogi és orvosi tekintélyek.
Nem volt jog a
szexuális önmeghatározáshoz, a fogamzásgátláshoz vagy abortuszhoz, a szexuális
felvilágosításhoz és neveléshez, a házasságon kívüli szexuális kapcsolathoz, a
szexuális partner szabad megválasztásához. Ezek közül sok minden ma is igaz jónéhány
országban.
Nem véletlen, hogy 1948-ban az Egyetemes
Emberi Jogokról szóló U.N deklaráció nem
is említette a szexuális jogokat. Ezt a kihagyást már akkor bírálták, de azóta
nem sok változás történt. Au Egyesült Nemzetek közgyűlése azóta sem fogadta el
az egyetemes szexuális jogok deklarációját.
Ez többek közt azt jelenti, hogy az emberiség legnagyobb részének ma sem biztosított a WHO legutóbbi definiciója szerinti szexuális egészség. Ám ez a kimondatlan, de elkerülhetetlen következtetés maga is problematikus. Valóban jogos-e a jó és rossz mai, nyugati kritériumait alkalmazni a nagyon is különböző, gyakran ősibb kultúrákra?
1998-ban már az 50. évfordulója volt az emberi jogok UN
deklarációjának.
1951-ben René Guyon, a francia származású jogász, aki Thaiföldön élt, egy brosúrában
támadta az UN-t, a szexuális jogok védelmének elmulasztásáért
A W.A.S deklarációja a szexuális jogokról :
A szexuális szabadság joga. Ez
lehetővé teszi az egyén teljes szexuális potenciáljának kifejeződését, azonban mindig és minden
helyzetben kizárja a szexuális kényszer, kihasználás és visszaélés minden
formáját.
A
szexuális autonómia és a nemi szervek sértetlenségének és
védelmének joga. Ez megadja a saját nemi élettel kapésolatos,
autonóm döntések lehetőségét, összhangban a személyes és szociális,
etikai értékekkel. Jelenti egyben
a saját test kontrollját és élvezetét bármiféle kínzás, csonkítás vagy erőszak
nélkül.
A
szexuális magánélet joga. Ez jogot biztosít a személyes döntésekre és
viselkedésre az intimitás vonatkozásában mindaddig, amíg nem sérti mások szexuális jogait.
A
szexuális egyenlőség joga. Ez mentességet biztosít mindenfajta
diszkriminációtól, amely a nemi hovatartozás, a szexuális orientáció, az
életkor, a fajta, a szociális osztály, a vallás, vagy a testi és értelmi
fogyatékosság miatt történne.
A
szexuális élvezet joga. A szexuális élvezet, az önkielégítést is
beleértve, a testi, lelki és szellemi jó
közérzet egyik forrása.
Az érzelmek
szexuális kifejezésének joga. A szexuális
megnyilvánulás több, mint erotikus
élvezet vagy nemi aktus. Az egyénnek joga van
szexualitását kommunikáció,
érintés, érzelmi megnyilvánulás és szerelem útján kifejezni.
A
szabad szexuális kapcsolatok
joga. Ez annak lehetőségét
jelenti, hogy az egyén - ha akar –
házasságot köthet, de el is válhat, vagy másfajta, felelősségteljes szexuális
kapcsolatot létesíthet.
A
szabad és felelős döntés joga a gyermeknemzést illetően. Bárki eldöntheti,
hogy akar-e gyermeket vagy nem, hogy hány gyermeket akar és mikor, továbbá joga
van a születésszabályozás eszközeinek használatához.
A tudományosan megalapozott
szexuális információkhoz való jog. Ez azt jelenti, hogy a szexuális ismereteket tudományos kutatások révén kell
biztosítani és a társadalom minden szintjén akadálytalanul kell terjeszteni.
Az átfogó szexuális
neveléshez való jog. Ez egy egész
életen át tartó folyamat biztosítását jelenti, amelyben minden társadalmi intézménynek részt kell
vennie.
A szexuális egészség védelmének és ápolásának joga. A szexuális egészség-gondozásnak minden szexuális probléma és betegség megelőzése és kezelése érdekében rendelkezésre kell állnia.
2002-ben, a WHO website-jának
nemi és nemzési jogokkal foglalkozó oldalán publikálta saját, némileg rövidebb változatát
a szexuális jogokról.
„A
szexuális jogokat tartalmazzák mindazon
emberi jogok, amelyeket már elismertek a
nemzeti törvényhozásban, a nemzetközi emberi jogi dokumentumokban és más
hasonlókban. Ezek azt jelentik, hogy mindenkinek joga van kényszertől,
diszkriminációtól és erőszaktól mentesen
-
a
szexualitással kapcsolatban is a legmagasabb szintű egészséghez, azt ezt
elősegítő szolgálatokhoz,
-
a
szexualitással kapcsolatos információk
megszerzéséhez,
-
a szexuális
neveléshez,
-
a testi
integritás tiszteletben tartásához,
-
a partnerválasztáshoz,
-
a
szexuális aktivitáshoz, vagy absztinenciához,
-
az
egyetértésen alapuló szexuális kapcsolatokhoz,
-
az
egyetértésen alapuló házassághoz,
-
az
önkéntes gyermekvállalás időpontjának eldöntéséhez, és
- a kielégítő, biztonságos és örömteli nemi
élethez.
Az emberi jogok felelős gyakorlása megkívánja
mások jogainak tiszteletben tartását.”
A szexuális problémák kezelése:
A szakorvosok, mint erkölcsbírák mai hatalma nem valamilyen
sötét összeesküvésből ered. Többé-kevésbé rájuk kényszerítették ezt a modern
kor hatalmas társadalmi változásai, amelyek fokozatosan gyengítették az
egyházak befolyását, s olyan erkölcsi vákuumot teremtettek, amit csak az
orvostudomány volt képes betölteni. Ennek nincs jobb illusztrációja, mint a mai
kérdésünk: „Mi a szexuális egészség?” A 18.században ehelyett azt kérdeztük
volna: „Mi az erkölcsös?”
Diagnosztikus kézikönyvek
A
modern pszichiátria diagnosztikus kézikönyveit az utóbbi években ismételten
felülvizsgálták. A szexuális problémákkal kapcsolatban egyre önkritikusabbá, szerényebbé és
rövidebbé váltak, s ugyanakkor egyre pontosabbá is. Száz évvel ezelőtt még
olyan „durva diagnózisokat” tartalmaztak, mint a „degenerálódás”, a
„szexuális pszichopátia” vagy a „moral
insanity”, s ezek szinte bármire ráhúzhatók voltak. Ezzel szemben ma a diagnózisok sokkal speciálisabbak, s a
kezelés szükségletét sokkal szűkebben
írják elő. Sok korábbi diagnózist
el is töröltek. Ez annak a kritikai önértékelésnek az eredménye, amit az
ismétlődő, külső bírálatok váltottak ki.
Egy
mai példa a szexuális identitás-problémákkal rendelkező,
egyre szervezettebb nők és férfiak
nyomás-gyakorlása. Napjainkban sok „interszex” vagy „transgender” egyén és csoport létezik, amelyek nemcsak önmagukat és
a közvéleményt képezik, hanem az
orvosokkal is tudatják jogaikat és érdekeiket. Ugyanakkor számos intézményesült gyógyeljárást is megkérdőjeleznek.
Egyebek mellett ez is a szakterminológia újabb reviziójához fog vezetni. Ez
olyan terület, ahol az orvostudomány lemaradt az aktuális fejlődéstől. A
multban a ma jól szervezett egyének közül
sokakat magától értetődően páciensnek tekintettek. Ma sokan elutasítják
ezt a besorolást, s nem hajlandók beteg-szerepet játszani.
Tudományos
haladás?
A tudomány
története azt mutatja, hogy az egészséges szex fogalma mindig a különböző
társadalmi csoportok közötti konszenzust tükrözte, s ez a konszenzus az idők folyamán változott.
Ez mindig így lesz. Ám valószínű, hogy a jövőben minden új konszenzus szélesebb körű
lesz, mint a korábbi. Sőt, az itt
szerepet játszó, különböző érdekek egyre határozottabbak lesznek, s minden
modern médiumot felhasználnak, az internetet is beleértve, hogy megtalálják
hallgatóságukat. Egyre több, korábban
néma hangot lehet hallani. Ez pedig minden alkalmazott tudományt arra késztet,
hogy önkritikusabb legyen, ami csak növelheti hasznosságukat minden érintett
számára.
A kezeléstől a
prevencióig
A szexuális egészséget szolgáló tudományos információk összegyüjtése, elemzése és közzététele soha véget nem érő folyamat. A magunk részéről a prevenciót hangsúlyozzuk, mert meggyőződésünk, hogy a 21.században a szexológiai kutatás sokkal inkább a prevencióra koncentrál, mint a gyógyításra. Ahogy mondani szokták: „Egy csepp megelőzés többet ér, mint egy hosszas gyógykúra”. Ugyanezért a prevencióban érdekeltek mindig inkább a szexuális egészségről beszélnek, mint a szexuális zavarokról. Ennek fényében a WHO a témáról szólva új és ígéretes szintre emelte az emberi szexualitásról szóló szakmai vitát.
Az így, vagy
úgy értelkmezett „szexuálterápia”
egyidős az emberiséggel. Még amikor alig értették az emberi testet és
annak szexuális reagálását, a papok,
sámánok, varázslók, vagy a „bölcs asszonyok” akkor is megpróbálták kezelni a
különböző szexuális problémákat imával, mágikus szertartásokkal, vagy
valamilyen titkos itallal.
Ahogyan
az emberi anatómia és fiziológia ismeretei gyarapodtak az évszázadok során, úgy
váltak egyre ügyesebbé és hatékonyabbá az ilyen kezelések. Csakhogy többnyire ezek is a régebbi korok bizonyos
terméketlen és kritikátlan feltételezésein alapultak. Sőt, ilyen feltételezéseket még a mai
terapeutáknál és klienseiknél is találunk.
A
szexuálterápiával kapcsolatos leggyakoribb, hallgatólagos feltételezések a hit
a „természetes” emberi szexualitásban és
abban, hogy a terapeuta pártatlanul
képviseli egyidejűleg a páciensek és az adott társadalom érdekeit..
1.
A „természetes” emberi szexualitás mítosza
A terapeuták, Hippokratésztől egészen Mastersig és Johnsonig, nemcsak a szexuális
funkciózavarokat kezelték, hanem a szexuális devianciákat is.
Vagyis:nemcsak
helyreállítani, növelni vagy csökkenteni próbálták a szexuális energiákat, hanem szociálisan elfogadható
kielégülések felé is terelték, annak a feltételezésnek alapján, hogy ők „a
természet kézművesei”, tehát egyszerűen hozzásegítik klienseiket ahhoz, aminek
magától, „természeténél fogva” kellene történnie. Tehát minden szexuálterápia
első és legnagyobb, hallgatólagos feltételezése, hogy van egy „természettől
adott”, egészséges szexualitás, amely csak közbejött akadályok miatt válik
diszfunkcionálissá, vagy deviánssá.
Viszont, ha az akadályokat elhárítják és károsító hatásukat
kiküszöbölik, akkor az ember „természetes szexualitása” automatikusan
helyreáll. A szexuálterápia tényleges gyakorlata azonban azt mutatta, hogy ez a
feltételezés nem lehet igaz.
A „diszfunkciók” kezelése
A
„természetes” szex hiedelmétől eltekintve
a különböző, régebbi terápiás intervenciók nem feltétlenül voltak nagyon
hasonlóak. Sőt, századokon át gyakran
ellentétes stratégiákat követtek. Amit, mint természetes funkciót, erősítettek
az egyik korban, azt természetellenes
túlzásként gyengítették egy másik korban. S azt a viselkedést, amit az egyik
orvos, mint egészségeset ajánlott, azt egy másik orvos patologikusnak bélyegezte.
Maszturbáció: jó, vagy rossz?
Az ókori Rómában a hires orvos, Galenus azt javasolta, hogy az orvosok maszturbálják női pácienseiket a természetes egészség érdekében. A 18.században Samuel Tissot, a „felvilágosult” svájci orvos kijelentette, hogy sok súlyos betegség oka a maszturbáció, s a 19.századi Európában és Amerikában a nőket a maszturbáció egészségtelen és természetellenes szokása miatt is kezelték, gyakran clitoridectomiával. A 20.század első felében Wilhelm Reich ismét a természetes nemi funkcionálás érdekében javasolta a maszturbációt, s beszámolója szerint Bécsben néhány pszichoanalitikus kollégája titokban Galenus tanácsát követve a terápiás üléseken maszturbálta női pácienseit. Másrészt viszont napjainkban az ilyen fajta terápia minden terápiás kódex és etika szerint tilos.
Három orvos, és
tanácsaik (Rajzok Galenusról,
Tissotról és Reichről)
Erkölcsi
elvek orvosi álruhában
A
tudománytörténészek szerint a terápiás
célok és módszerek meglehetősen drasztikusan változtak az idők folyamán.
Alapvető feltételezésük azonban mindig ugyanaz maradt. A maszturbáció serkentése és eltiltása egyaránt a „természetes” szexuális reagálás
helyreállítását célozta, mert ez fontos
volt a páciens egészsége szempontjából. Az a tény, hogy az effajta bíztatások
ennyire különböző, sőt, ellentmondásos
kezeléseket eredményezhetnek, jól mutatja az előfeltételek komoly változását. Ennek oka a „természetesség” fogalmának kérdéses jellege. Amit a különböző terapeuták
„természetesnek” neveztek, az valójában
orvosi álruhába öltöztetett erkölcsi elv. Tehát tulajdonképpen nem a „természetet” követték, hanem a saját morális elveiket. Ez nem is lehetett másként, hiszen a
„természetes szexualitás” hite nem
tudományos felismeréseken alapul, hanem
kifejezetten ideológiai jellegű.
A terápia, mint morális vállalkozás
A „devianciák”
kezelése
Mindez
természetesen a szexuális devianciák kezelésére is érvényes, bár ez első
pillantásra fejlettebbnek látszik, mint a múltban volt. Például a legújabb,
„progressziv” terápiás szakirodalomban az olyan régimódi kifejezéseket, mint a „perverzió”, az
„aberráció” és a „deviancia”,
amelyek morális jellege, sőt, vallásos
eredete elég nyilvánvaló, már alátszólag
objektivebb „parafilia” kifejezéssel helyettesítették. (Görögül para= mellett, philia=
szeretet) Ám közelebbi vizsgálatnál kiderül, hogy ez a szakkifejezés
éppolyan ideologikus, mint a többi. Ugyanis még feltételezi egy „természettől
adott” norma létezését – egy helyes „filiát”, amelynek lehetnek kevésbé tisztelhető rokonai. Valójában a „filia”
viszonya a „parafiliákhoz” ugyanolya, mint az igazi szakember, vagy a valódi
orvos viszonya a
különböző „para-szakemberekhez”,
vagy paragyógyítókhoz Az utóbbiak egyértelműen másodrendűek. Kissé
aaz előbbiek alatt és mellett állnak, s nem rendelkeznek ugyanolyan
megbecsüléssel.
Ismét: terápia, mint morális vállalkozás
Bár a természetben
nem találhatók szexuális normák, és hogy egy adott szexuális viselkedés jobb-e
a másiknál, az sohasem tudományos kérdés, hanem mindig erkölcsi ítélet. Ez
többek közt azt jelenti, hogy a „parafilia” terminust is el kell vetnünk,
mert a „korrekt filiát” nem lehet
tudományosan meghatározni. Ha a szexuális
viselkedés egyénileg vagy társadalmilag elfogadhatatlan, akkor azt
egészen más, nyiltan kifejtett okokkal kell
indokolni. Hogy mindez a gyakorlatban mit jelent, azt egy régi ellentét példáján láthatjuk: azon a kérdésen,
hogy betegség, vagy nem betegség a homoszexualitás.
Homoszexualitás: egészséges, vagy
beteg?
A „homoszexuális” szót 1869-ben K. M. Kertbeny, egy osztrák-magyar író és a „meleg jogok” védője találta ki. Szándéka az volt, hogy ez a kifejezés a saját nem kedvelésének egészséges állapotát jellemezze. Közvetlenül ez után azonban egy berlini pszichiáter, Carl Westphal ezt az állapotot „ellentétes nemi érzületnek” nevezte és betegségnek nyilvánította. A következő száz évben az egész pszichiáter szakma – Kertbeny szavát, de Westphal jellemzését elfogadva – a homoszexuálisokat elmebajtól szenvedőnek tekintette és különböző „kúrákat” írt elő nekik. Végül 1973-ban az amerikai Pszichiátriai Társaság törölte kézikönyvéből ezt a diagnózist. Ettől kezdve a korábban „beteg” homoszexuális férfiak és nők milliói újra egészségesek lettek – ez volt a legnagyobb és leggyorsabb tömeges gyógyítás az orvosi történelemben. (Ám ettől senki sem kapott orvosi Nobel-díjat.)
A
terapeuták általában feltételezik, hogy a társadalom és a kliensek érdekei azonosak. Önmagukat becsületes „kettős
ügynöknek” tartják, akik segítenek helyreállítani az egyén és a társadalom boldogulása
között megbomlott harmóniát. Vagyis a szexuálterápia igen gyakran próbál két úr
szolgája lenni, s mindkettőnek igazságot szolgáltatni.
Egyéni kielégülés és
szociális ellenállás
A
„természetes szexualitás” hiedelméhez hasonlóan a másik hallgatólagos
feltételezés sem állja ki a racionális
vizsgálódás próbáját. A terápiás
pártatlanságba vetett hit is valójában öncsalásnak bizonyul. Először is a két
hiedelem kölcsönösen kizárja egymást. A
kritikusan gondolkodó terapeuták ezt mindig tudták és levonták a megfelelő következtetést. Végül
is, ha a társadalomnak valóban érdeke
lenne az egyének szexuális kielégülése, akkor a szexuális funkciózavarok létre sem jöhetnének, s felesleges lenne a
szexuálterápia. Az a tény, hogy mégis szükséges, konfliktust hoz létre a
terapeuta és néhány elterjedt szexuális értékítélet
között. Ennélfogva azok, akik csak az egyénnek a társadalommal való
konformitását segítik, azok nem valódi terápiát, hanem alkalmazkodási tréninget
csinálnak. Ám a szexuálterapeutának, mint a szociális kontroll akaratlan
ügynökének ez a funkciója zavarja a szabadelvű gondolkodókat. Ők sajnálják a
terapeuták gyakran naív próbálkozásait, s megmosolyogják erőfeszítéseiket, mint
repressziv intervenciókat, vagy egyszerűen „receptree fölirt szexet”. Bár ez a
kritika túlzott, alapvető igazságát
minden szexuálterapeutának ajánlatos lenne figyelembe venni, mert első kötelességük mindig a klienseik segítése.
Önkritikus szexuálterápia
Masters és Johnson, valamint a hozzájuk
hasonló szakemberek a szexuálterápiát kiemelték a hagyományosan előítéletes
pszichiátriai kontextusból és teljesen
szabaddá tették a vizsgálódás és
megvitatás számára. Ők ma átgondolt,
korlátok közé szorított, egyetértő segítséget kínálnak a teljesen autonóm klienseknek.
Azt is tudják, hogy régebben a különféle szexuálterápiákat az állítólag
„természetes” normáknak az ettől
idegenkedő „páciensekre” kényszerítésére használták, s ez zavaró hatású volt.
Ha viszont a mai szexuálterápiákat
vizsgáljuk, akkor semmi okunk a zavarba jövésre. Éppen Masters és Johnson, Hartman és Fithian,
LoPiccolo és Heisman, Zilbergeld és Barbach, meg sokan mások behaviorális
módszere helyezte a szexuálterápiát egy
racionálisabban védhető irányba. A legtöbb mai szexuálterapeuta tudja ezt és
hálás érte. Ők nem gondolják, hogy a szexualitás az emberi boldogság kezdete és
vége. Nem tesznek egyetemes érvényű
kijelentéseket sem munkájuk
felülmúlhatatlan hatékonyságáról. Ám gyakorlatilag a mai szexuálterápia
sok életet gazdagít érzéki és érzelmi síkon. Ráadásul ezt dogmatizmus és
arrogancia nélkül teszi. Ma inkább csak egy elméleti keretre van szükség,
amelyben ezek az új, pozitiv fejlemények tükröződnek. Amint ez a gyakorlat
megkapja elméletét és tudatára ébred a hallgatólagos feltételezéseknek, az
újjászerveződő szexuálterápia kiérdemli az értelmes emberek elismerését.
II. Női és férfi szexuális funkciózavarok
A szexuális egészség
sok problémája igényli és hasznosítja a terápiát.
A
szexuális funkciózavarok a szexszel kapcsolatos klinikai szindrómák széles
spektrumának csupán egy kis szeletét jelentik. Ez a nagyon speciális kurzus nem
foglalkozik ezzel a széles spektrummal, de mielőtt rátérnénk a hibás szexuális
reagálások szűkebb témájára, érdemes megemlíteni annak tágabb kontextusát.
A szexuális egészségi problémák
(klinikai szindrómák) áttekintése
A
szexuális funkciózavarokon kívül egész
sor más zavar is profitálhat a terápiából. Ezek közül néhány könnyen kezelhető
gyógyszerekkel, vagy rövid gyógyászati intervencióval, mások viszont súlyosak
lehetnek és egész sor orvosi kezelést, vagy intenziv pszichoterápiát
igényelhetnek, hosszabb időn keresztül. Egyes zavarok nemcsak az adott egyén
számára lehetnek problematikusak, hanem mások számára is károsak lehetnek. Nem
minden terapeuta, vagy orvos képesített minden ilyen zavar kezelésére. Sőt,
bizonyos szindrómák több szakember figyelmét igénylik, s egyes esetekben a
terápia is hatástalan.
A következő táblázat a szexszel kapcsolatos, legfontosabb klinikai szindrómákat sorolja fel.
1.
Szexuális funkciózavarok
Szexuális
averzió
Elfojtott
szexuális vágy
Fájdalom
a szex közben
Vaginizmus
Tumeszcencia-problémák
(hiányzó, vagy gyenge erekció, illetve lubrikáció)
Orgazmus-problémák (az orgazmus rossz időzítése, vagy hiánya)
2. Problematikus viselkedésminták
(Ez jórészt fokozat kérdése. Nem minden ilyen
viselkedés szükségképpen problematikus.
Egyesek viszonylag ártalmatlanok, de mások veszélyessé válhatnak az adott egyén és/vagy a társadalom számára. A terápia
szükségessége ezért a felmerülő zavar súlyossági fokától és másokra gyakorolt hatásától függ. Egyes
esetekben a viselkedés egyértelműen káros. Ha pedig kriminális, akkor a
rendőrség és bíróság részéről is beavatkozást igényel.)
Exhibicionizmus
Voyeurizmus
Fetisizmus
Fetisiszta transzvesztizmus
Frottőrizmus
Szexuális mazochizmus
Szexuális szadizmus
Pedofilia
Kényszeres szexuális viselkedés
Szexuális agresszivitás
3. Nemi identitás problémák
Gender diszforia (nemi szerep és identitás
problémák)
Interszex szindrómák
4. Erőszakkal és viktimizációval
kapcsolatos szindrómák
Gyermekkori
szexuális visszaélések
Szexuális
zaklatási szindrómák
Szexuális
erőszak szindrómák
Szexuális
fóbiák (pl. erotofóbia)
Veszélyeztető
szexuális viselkedés (szexuális úton terjedő fertőzés-veszély).
5. Nemzéssel
kapcsolatos klinikai szindrómák
Sterilitás,
meddőség problémái
Nem kívánt terhesség
problémái
Abortusszal
kapcsolatos problémák
6. Szexuális
úton terjedő betegségek
Fertőzések
(virális, bakteriális) Gyulladások
7. Egyéb
klinikai szindrómák
Fogyatékossággal
kapcsolatosak
Betegségekkel
kapcsolatosak
Gyógyszerekkel
vagy más orvosi beavatkozással kapcsolatosak
Egyéb
állapotokkal kapcsolatosak
„Klasszikus” funkciózavarok
Amit ma szexuális funkciózavaroknak hívunk,
azt régebben sok más néven ismerték. Modern terminológiánk csak a tudományos
kutatás révén vált lehetővé, amely az
emberi szexuális aktivitás biológiai és pszichoszociális tényezőinek egyre jobb
megértését biztosította. Ez azt jelenti,
hogy ma nemcsak másként nevezünk bizonyos igen régi problémákat, hanem egészen
másként látjuk és határozzuk meg ezeket a problémákat.
Definició
Szexuális funkciózavarról akkor
beszélhetünk, ha az egyén szexuális reagálása jelentősen zavart. Ez
lehet alkalmi, gyakori vagy állandó probléma.
Figyelmeztetés:
1. Ez a definició „soft” és többféleképpen értelmezhető. Végül is, a zavar milyen foka „jelentős” és kinek?
2.
A szexuális
funkciózavarról legtöbbször a közösülési képességgel, vagy annak élvezetével
kapcsolatban beszélnek. Igy alapjában a különböző nemű partnerek között
keletkező problémáról van szó.
3.
A kifejezést
ritkán alkalmazzák azonos nemű párokra
és az öningerlésre, ám ez megváltozhat. Ám ilyen esetekben a probléma kicsit
más jellegű lesz, de ugyanígy a megoldása is.
4.
A jelen
kontextusban csak a közösüléssel
kapcsolatos diszfunkciókra korlátozódunk.
Zavaros hagyományos terminológia
A
felesleges konfúziók legnagyobb részét még a hagyományos terápiás terminológia
teremtette. Jórészt abból az időből származik, amikor az emberi szexuális
reagálást még nem egészen értették, s amikor sokkal több figyelmet fordítottak
a férfiak szexuális problémáira, mint a nőkére. Ennek eredményeként a férfiak
és nők szexuális problémáira alkalmazott kifejezések egészen különbözőek voltak. Ez azonban
félrevezető.
Hagyományos szakkifejezések: Nem-létező különbségek
A
szexuálterápia legtöbb kézikönyve például az alábbiak szerint különbözteti meg
a férfi és női szexuális funkciózavarokat.
Női szexuális funkciózavarok |
Férfi szexuális funkciózavarok |
Általános szexuális diszfunkció (frigiditás) Orgazmuszavar
Vaginizmus |
Merevedési
zavar (impotencia) Retardált
ejakuláció Korai
magömlés |
A
hagyományos terminusok táblázata három
női és öt férfi szexuális funkciózavart sorol fel, s úgy tűnik, mintha ezek
teljesen különböző jelenségek lennének,
közös fiziológiai alap nélkül. Az ilyen hagyományos megkülönböztetések
eredményeként sokakban az a téves benyomás keletkezett, hogy a nők és férfiak
testi ragálásai valójában összehasonlíthatatlanok. A modern szexológiai kutatás
azonban egyértelműen bebizonyította, hogy az ilyen összehasonlításnak nagyon is
van értelme. Sőt, most kezdünk rájönni, hogy a férfi és női szexuális reagálásokhoz hasonlóan a szexuális funkciózavaraik is hasonlóak.
Tehát olyan, új szakkifejezésekre van szükség, amelyek mindkét nemre
alkalmazhatók.
Megjegyzendő, hogy a nők és a férfiak
alapjában ugyanazoktól a szexuális funkciózavaroktól szenvednek. Ennek
megértését néha megnehezíti a hagyomáynos, terápiás terminológiánk. Egy
megfelelőbb terminológia, ahelyett, hogy tévesen, nem létező különbségeket
szuggerálna, hangsúlyozza a női és férfi
szexuális funkciózavarok hasonlóságát.
A
szexuális funkciózavarokat legtöbbször a közösülés végrehajtásának vagy
élvezetének képességével kapcsolatban határozzák meg. Igy mindkét nem szexuális
reagálása háromféleképpen lehet diszfunkcionális:
1.
A koitusz el sem kezdődhet,
mert a nemiszervek
nem mutatják a szükséges kezdeti reagálást (a testi izgalom hiánya, vagyis a
tumeszcencia hiánya mindkét nemben, és vaginizmus a nőknél).
2.
A koitusz sikertelen, mert egyik, vagy mindkét partner véleménye szerint
az orgazmus vagy túl korán, vagy túl későn történik (az orgazmus elégtelen
időzítése)
3.
Nem jön létre orgazmus.
A modern, megfelelőbb
terminológia jól tükrözi ezeket az alapvető, fiziológiai tényeket, s igy a
terapeuta és a páciens egyaránt a probléma pontosabb diagnózisát kapja. A
terminusok mindkét nemre alkalmazhatóak, ugyanúgy, mint az emberi szexuális reagálás
leírásánál. Tehát igen hasznos lenne minden érintettnek, ha a jövőben a női és
férfi szexuális diszfunkciókat másként
jelölnénk.
Okok
A szexuális funkciózavaroknak sokféle okuk
lehet. Ezeket hozzávetőlegesen testi és
lelki okokra lehet osztani. Egy ilyen felosztás azonban gyakran mesterkélt,
minthogy az okok két fajtája rendszerint kölcsönhatásban áll. Továbbá
legtöbbször nem az egyén, hanem a pár problémáiról van szó.
1. Testi okok
Egyes
nők és férfiak szexuális megnyilvánulásait a testi állapotuk, vagyis a
fogyatékosságaik, betegségeik, vagy sérüléseik korlátozzák.
2. Pszichés okok
Vannak
olyan, testileg egészséges egyének, akik időszakosan, vagy állandó jelleggel
képtelenek élvezni a szexet, mert reagálásukat
pszichés okok legyengítik, gátolják, vagy teljesen leblokkolják.
3. Az okok
kölcsönhatása
A
szexuális funkciózavarok testi és lelki okainak szétválasztása bizonyos mértékben mesterkélt. Ha sor kerül szexuális reagálásokra, a test
és lélek olyan szorosaan működik együtt, hogy köztük nem lehet éles
határvonalat húzni. Még a kifejezetten testi okok is befolyásolják az egyén
lelki állapotát – és viszont. Igy
többnyire a test és lélek közösen hoz létre egy sajátos szexuális funkciózavart.
4. Nem mindig az
egyén, hanem gyakran a pár
Túlzott leegyszerűsítés lenne egyéni szexuális funkciózavarról beszélni,
hiszen az egy másik egyénnel való kapcsolatban nyilvánul meg. Sőt, sokszor
hasznosabb két ember hibás szexuális kapcsolatáról beszélni. A mai
szexuálterapeutál rendszerint abból indulnak ki, hogy nem az egyénnek, hanem a
párnak vannak szexuális problémái. Következésképpen ragaszkodnak a partnerek
együttes kezeléséhez.
Gyakoriság: Hányan szenvednek szexuális
funkciózavaroktól?
Rövid
válasz: senki sem tudja
Hosszabb válasz: Nehéz, majdnem lehetetlen megmondani, hányan szenvednek
szexuális funkciózavaroktól, és milyen mértékben. A legtöbb, ismert szám a
terapeutáktól, vagy a gyógyszergyáraktól származik, akik el akarják adni
szolgálataikat vagy termékeiket, s igy szakmai érdekük, hogy sok lehetséges
páciens legyen. Mindenesetre a terápiára jelentkező páciensek sohasem
reprezentálják az egész populációt. A valóban reprezentativ felmérések ritkák
és rendszerint nem térnek ki erre, hiszen az önjellemzések a szexuális zavarok vonatkozásában nem megbízhatóak. Sokan hazudnak, becsapják
magukat is, vagy eltúlozzák a dolgokat. Mások, nem ismervén a biológiai és
szociális realitásokat, a szexuális teljesítmények irreális normáihoz
ragaszkodnak. Továbbá, mint már jeleztük, a szexuális funkciózavarok bármely
definiciója hozzávetőleges és pontatlan. A terminust gyakran használják
mindenfajta kisebb, átmeneti kényelmetlenség megjelölésére is. Ám az ember nem
gép, s bárkivel előfordulhat, hogy „a lélek kész, de a test gyenge”. Ilyen esetekben nem kellene szexuális
funkciózavarról beszélni. Azonkívül, a
szexuális igények nagyon különbözőek, s egyes párok nagyon félrevezethetők ezen
a téren. Más partnerekkel esetleg semmi
problémájuk sem lenne. Vagyis: óvatosan fogadjunk bármely számot a szexuális
diszfunkciók gyakoriságával kapcsolatban !
Mit tehetünk?
W.
H. Masters és V.E. Johnson 1960-as évekbeli úttörő munkája nyomán új
terápiás módszereket alakítottak ki, amelyeket ma a világ számos helyén
sikeresen alkalmaznak. Érdekes, hogy a szexuálterápia sikere és növekvő
igénye az új szexuális attitűdök iránti
igényeket is megnövelték.
Régi, negativ
attitűdök
A
multban egy nő szexuális funkciózavarait többnyire ignorálták, vagy
természetesnek tartották; egy férfi szexuális zavarait pedig boszorkányságnak,
vagy egy gonosz szellem művének tartották (ha ártatlannak gondolták), esetleg
„degeneráltságnak”, „önfertőzésnek”, „erkölcstelenségnek” és „kicsapongásnak”
(ha felelősnek tartották állapotáért). De ma már tudjuk, hogy e magyarázatok
mindkét fajtája téves, s az igazi okok máshol keresendők. A szexuálterapeuták
bizonyítékai szerint a szexuális funkciózavarok fő okai: a túl szigorrú nevelés, a traumatikus szexuális élmények, a
tudatlanság, a vallásos hiedelmek, vagy a rosszul informált lelkipásztorok, házassági tanácsadók, orvosok
és más szakemberek helytelen tanácsai. Mindeme
különböző okok civilizációnk szexuálisan elnyomó jellegére vezethetők
vissza.
Hármas torzítás
A
szexuális elnyomásnak, amelyben élünk, sok vonása van. Ám, tekintettel a nemi működésekre, kiemelhetünk egy
speciálisan negativ tényezőt, amely fontosabbnak látszik a többinél : ez a túlzott, csaknem kizárólagos törődés
a nemiszervekkel. Az ezeknek
tulajdonított, túlzott jelentőség nemcsak az átlagembert, hanem még egyes
szexológusokat is vakká tett az emberi
szexuális képességek sokfélesége iránt.
A „genitalitás”, mint legfőbb szexuális ideál még uralkodik, s ennek
eredményekét a szexuális kapcsolatok társadalmunkban háromféleképpen torzultak:
n
A férfi kezdeményezés túlhangsúlyozása (a női kezdeményezés
rovására),
n
A közösülés túlhangsúlyozása (a szeretkezés más formáinak rovására),
n
Az orgazmus túlhangsúlyozása (a nyugodt, érzéki élvezetek rovására).
Az egyensúly
helyreállítása
Szerencsére az utóbbi
években megtanultuk, hogy sok párnak lehet segíteni egyszerűen a hangsúlyok
átállításával és egy kiegyensúlyozottabb szexuális közeledéssel.
Kerüljük a
férfi és női sztereotipiákat
Például
a szexuálisan aktiv férfi és passziv nő sztereotipiája, amely szerint a férfiak
és nők viselkedni próbálnak, gyakran
túlságosan korlátozóak. Az a férfi, akitől mindig elvárják a közösülés
kezdeményezését, s akinek sohasem szabad „heverészve várakozni” (a nő
közeledésére), az kezdhet aggódni a
szexuális teljesítőképessége miatt. Ez az aggodalom könnyen a kudarctól való,
túlzott félelemmé nőhet. Ez a félelem blokkolhatja természetes szexuális
reagálását, s igy képtelenné válhat partnere kielégítésére. Másrészt egy nő,
aki úgy tudja, hogy nem kezdeményezhet, erősen visszafoghatja magát, s így
mesterkélt passzivitása folytán a közösülés
számára kellemetlenné válhat. Érthető, hogy igy ő is diszfunkcionálissá
válik. A megoldás mindkét esetben nyilvánvaló. Az attitűdök tudatos átalakítása
megszűnteti a szorongást és frusztrációt, s a gátolt szexuális reagálások ismét szabaddá
válnak.
Szélesítsük a
választékot, túl a közösülésen
Mint
az alább részletezett viták mutatják, a
modern szexuálterápia speciális gyakorlatokat is alkalmaz, amelyek a
kezdeményezést a nőtől várják. Másodszor, a közösülés túlhangsúlyozása folytán a párok elhanyagolják a szeretkezés
más formáit, s igy az unalom és berögzülés áldozatául esnek. Ami még rosszabb,
pusztán a nemiszervek érintkezésére koncentrálva fokozatosan deszenzitizálják
más erogén zónáikat. Ez viszont azt eredményezi, hogy csak a nemiszervek
viselik a szexuális kielégülés „egész felelősségét”, miközben a test többi
része „kimarad a játékból”. Ám a
szexuális reagálást nem ajánlatos ilyen módon visszafogni, korlátozni, vagy
behatárolni, mert ez hosszabb távon károsíthatja azt. Másrészt figyelemre méltó, hogy a szexuális reagálás
gyakran egészen rendbejön, mihelyt
a pár áttér a szeretkezés
„nem-koitális” formáira. Ezért sok
modern szexuálterapeuta klienseit a
manuális és orális szeretkezés gyakorlására
tanítja, mert ez szexuális önbizalmukat erősíti. Érdemes megjegyezni,
hogy a homoszexuális párok, nem tudván közösülni, ritkán szenvednek a
heteroszexuálisoknál gyakori, súlyosabb funkciózavaroktól. Ők tudják, hogy a
szexuális kielégülést sokféle módon el lehet érni, s így bármilyen szexuális
helyzetet hasznosítani tudnak. Nem vitás, hogy sok „rendes” pár is
hasznosíthatná ezt az attitűdöt.
Az orgazmus
nem minden
Végül
pedig az orgazmus túlhangsúlyozása sok
szexuális élvezettől fosztja meg a partnereket, szeretkezésük idejének
megrövidítése révén, s mert azt célirányos feladattá teszi. Igy a szex munkává,
s igy az egyéni siker, vagy kudarc újaabb mércéjévé válik. Ugyanakkor a sikeres
befejezés, a közösülés „csúcsa” (s nem maga a közösülés) válik fő gonddá.
Vagyis már nem a folyamat, hanem az
eredmény köti le a teljes figyelmet. Sajnos, ez a leszűkített kötődés az elvárt
eredményhez csökkentheti a pillanatok
valódi élvezetét. Sőt, komolyan megzavarhatja a szexuális reagálást. Ennek
folytán a férfiak túl gyorsan elérhetik az orgazmust, míg a nők egyáltalán nem
érhetik el.
Néhány tanulság
a terápia számára
A modern szexuálterapeuták kimutatták, hogy
sok szexuális funkciózavar eltűnik, ha a
partnerek rendezik viszonyukat és más attitűdöket fogadnak el. Ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy kivonják magukat a „teljesítmény-kényszer”
alól.
Változó
attitűdök
A
terápiás programokban gyakran arra kérik mindkét partnert, hogy szeretkezéseik
során szándékosan kerüljék az orgazmust. Például a pár nyujtson egymásnak sokféleképpen
élvezetet, de szakítsa meg a testi érintkezést, mihelyt valamelyikük közeledik
az orgazmushoz. Egyes terapeuták nemcsak megtiltják klienseiknek az orgazmus
elérését, hanem ugyanakkor azt is előírják, hogy naponta órákig símogassák és
kényeztessék egymást. Ez az egyszerű utasítás gyakran drámai eredményekhez
vezet. A teljesítmény-kényszertől megszabadulva
a partnerek – életükben először – átengedhetik megukat a szexuális
élvezetnek, s így átalakíthatják egész, egymás iránti viszonyukat. Ez az új
attitűd aztán az erősen megnövelt
orgazmuskészség forrása lesz. Végül néhány
hét mulva, amikor a szexuális reakciókészség helyreállt, s a terapeuta megszüntette a
tilalmat, aaz orgazmus rendszeres, kellemes élménnyé válik, s időzítése
sem lesz probléma. De ugyanezért ez az élmény
kötelességből választható
lehetőséggé válik. Az orgazmus nem több és nem kevesebb, mint az élvezetes
élmények folyamatának kicsúcsosodása és megszakítása. A legfontosabb, hogy a partnerek megtanulják:
nem kell egyszerre és minden együttlétben elérniük az orgazmust. Aminek
esetleges kimaradása nem csökkenti
boldogságukat. Végül is a szeretkezés
nem küzdelem és nem sportviadal. A
siker, vagy a teljesítmény fogalmának
nincs helye egy
boldog szexuális kapcsolatban.
Miért nem
sikerültek a régebbi terápiák
Úgy
tűnik, hogy valamilyen szexuális funkciózava a történelem kezdete óta kínzott
sokaakat számos társadalomban. Tudjuk például, hogy ókori és középkori orvosok
már vizsgálták ezt a problémát, s különböző gyógymódokat kerestek. Ám az is
valószínű, hogy ezek a funkciózavarok súlyosabbá és elterjedtebbé váltak a
modern korban. A 19. és 20.században
ezeket többnyire pszichiáterek kezelték, s a „kezelések” eredménye nem mindig
volt bíztató. Ma láthatjuk, hogy ez aligha lehetett másként, minthogy a
szexuális funkciókban szerepet játszó fiziológiai folyamatokat még nem nagyon
értették. Csak a Mastershez és
Johnsonhoz hasonló tudósok
kutatásai tették végül lehetővé,
hogy a terapeuták közvetlenül a szexuális funkciózavarokat kezeljék, ahelyett,
hogy valami másnak a tüneteiként kezelnék azokat.
A modern
szexuálterápia sikere és fejlődése
Masters és Johnson szexuálterápiás klinikát
alapítottak és sikereik másokat is
példájuk követésére serkentettek. Ők
alkalmazták elsőként a terapeuták férfi
/ női „kettősét”, s inkább párokat kezeltek, mint egyéneket. Ezek a párok vagy
férj és feleség voltak, vagy olyan férfiak és nők, akik magukkal hozták
(hetero-, vagy homoszexuális)
partnereiket. Módszerüknek ezeket és más jellemzőit időközben sokan átvették. Ma már elég sok kompetens
szexuálterapeuta van jónéhány országban.
Ám sajnos, ma még sok, gyenge
felkészültségű egyén nevezi magát
szexuálterapeutának és több kárt, mint hasznot okozva kihasználja
klienseit. Remélhető azonban, hogy a
jövőben a szexuálterápia engedélyhez
kötött hivatássá válik Ezen a fontos területen senkinek sem volna szabad praktizálni
anélkül, hogy bizonyította volna a szükséges ismereteket és tapasztalatokat.
A szexuális funkciózavarok kezelése bonyolult téma. A tanfolyam céljára
ennek megtárgyalását három szekcióban folytatjuk: |
A szexuális funkciózavarok kezelésének fejlődése főleg két tényezőnek
köszönhető:
Modern szexológia |
Úgy tűnik, hogy valamilyen szexuális funkciózavar a történelem kezdete
óta kínzott sokakat számos társadalomban. Tudjuk például, hogy ókori és
középkori orvosok már vizsgálták ezt a problémát, s különböző gyógymódokat
kerestek. Ám az is valószínű, hogy ezek a funkciózavarok súlyosabbá és
elterjedtebbé váltak a modern korban. A 19. és 20.században ezeket többnyire
pszichiáterek kezelték, s a „kezelések” eredménye nem mindig volt bíztató. Ma
láthatjuk, hogy ez aligha lehetett másként, minthogy a szexuális funkciókban
szerepet játszó fiziológiai folyamatokat még nem nagyon értették. |
Modern szexuálterápia |
||||
Masters és Johnson létrehoztak egy szexuálterápiás klinikát, s ennek
sikeres működése sokakat példájuk követésére serkentett. Ők ketten
alkalmazták először a férfi / nő terápiás „team”-et, s inkább párokat
kezeltek, mint egyéneket. Ezek a párok vagy házaspárok voltak, vagy olyan
férfiak és nők, akik magukkal hozták (hetero-, vagy homoszexuális)
partnereiket. Ezt és Masters—Johnson módszereinek sok más vonását időközben
sokan átvették. Ma már sok kompetens szexuálterapeuta dolgozik világszerte.
Ám sajnos, ma még sok képzetlen egyén nevezi magát szexuálterapeutának, és
klienseit kihasználva több kárt okoz, mint hasznot. Remélhető azonban, hogy a jövőben a szexuálterápia speciális
képzettséghez és engedélyhez kötött hivatás lesz. E fontos területen senkinek sem lenne szabad a szükséges képzettség és
tapasztalat nélkül praktizálni. |
Diagnózis
A szexuális problémák megoldásához a terapeutának pontosan tudnia kell,
hogy mik ezek a problémák. Általában nem elég a pácienseket kérni, hogy
nevezzék, vagy határozzák meg a problémáikat. Sok nő és férfi nem ismeri, nem érti
testének működését, félreérti és eltorzítja tüneteit, vagy irreális elvárásai
vannak. Ezért – kivéve, ha a probléma felvilágosítással, vagy néhány egyszerű
tanáccsal könnyen megoldható – szükség van részletes diagnózisra. A
diagnosztizálás rendszerint két lépésben történik:
Testi vizsgálat |
A szexuális funkciózavaroknak sokféle okuk lehet, s nem lehet tudni, hogy
a testi, vagy a pszichoszociális okok játszanak-e nagyobb szerepet. Az orvosok
hajlamosak túlbecsülni a tisztán organikus okokat., a pszichoterapeuták
viszont a pszichoszociális okokat becsülik túl. Valójában legtöbbször mindkét fajta ok hozzájárul a problémához.
Mindenesetre érdemes és könnyebb először a lehetséges testi okokkal
foglalkozni. |
Standard testi vizsgálat
A terápiát igénylő szexuális
funkciózavarok esetén az első lépés mindig egy alapos testi vizsgálat.
Ismeretes, hogy sok szexuális problémát az egészség rossz állapota okoz, pl. a
nemiszervek fertőzései, vagy sérülések, keringési és érrendszeri problémák,
degenerativ betegségek, diabetes és sok egyéb baj. Továbbá a betegségek
kezelésére használt gyógyszerek, vagy az alkoholhasználat, a dohányzás és egyéb
drogok károsíthatják a szexuális reagálást. Bármilyen pszichológiai kezelés
megkezdése előtt ki kell zárni, vagy meg kell szűntetni az organikus zavarokat.
Gyógyszerelés és drogok
Sokféle legális és illegális szer
képes befolyásolni a szexuális reagálást. Egyesek javíthatják a reagálást
bizonyos esetekben, de a legtöbbnek káros hatása van, különösen, ha hosszabb
időn át használják. Ennek klasszikus példája az alkohol, amely eleinte jólesően
lazító hatású lehet, de aztán gyorsan káros hatást fejt ki. Már Shakespeare
„Macbeth”-jének portása is észrevette: „Az ital erősíti a vágyat, de gátolja a
teljesítményt.” A következő táblázat összegzi a legismertebb drogok és
gyógyszerek hatását a szexuális reagálásra. Ám megjegyzendő, hogy mindig igen
sok múlik azon: milyen betegséget kezelnek az adott gyógyszerrel és milyen
adagolást alkalmaznak.
|
|
Szexológiai vizsgálat |
A standard testi vizsgálat mellett sok terapeuta alkalmazza az un.
szexológiai vizsgálatot, vagyis a kliens szexuális reagálókészségét. Ha a
terapeuta nem orvos, úgy rendszerint egy nőgyógyász segítségét kéri, ugyanis
ez a vizsgálat rendszerint a nők esetében fontosabb. Míg a legtöbb férfi jól
ismeri saját szexuális reagálókészségét, sok nő viszont tájékozatlan nemi
szerveinek működése terén. A szexológiai
vizsgálat segíthet nekik és a terapeutának a nő szexuális reagálókészségének
megismerésében. |
Nőknél
A szexológiai vizsgálat jórészt Arnold H. Kegel amerikai nőgyógyász kutatásain alapul. Az
1940-es években kidolgozott néhány könnyű gyakorlatot, hogy segítse a nőket az
inkontinencia (akaratlan vizelés) ellenőrzésében. Ám ezekről a gyakorlatokról
hamar kiderült, hogy a szexuális reagálást is könnyítik és erősítik. (Ennek
részleteiről lásd később!) Kegel azonkívül talált néhány módszert a nők
szexuális reagálókészségének mérésére
Az eljárás
A szexológiai vizsgálat célja, hogy
megismertesse a nőket saját nemi szervükkel és szexuális reagálásukkal. A
vizsgált nőnek ezért kézitükröt adnak, hogy ennek segítségével nézze meg
nemiszerveit; aztán az orvos a csikló letapadásait vizsgálja, mert azok
akadályozhatják a szexuális élvezetet, ezért el kell mozdítani azokat. Az orvos
a hüvelyt is megvizsgálja, ujjának bevezetésével. Célja annak megállapítása,
hogy a nő képes-e hüvelyizmait kontrollálni. Arnold Kegel megállapítása szerint
főleg a hüvely két területéről várható reagálás. Ha az egész hüvelybejáratot
egy óra számlapjával hasonlítjuk össze, akkor az anusz jelképezi a 6-os számot,
a csikló makkja pedig a 12-est. Az emlitett két terület a hüvelyben két ujjnyi
mélyen, nagyjából az óra 4-es és 8-as számai körül található. Ezeken a helyeken
a nő leginkább reagálóképes. E két terület reagálókészsége szorosan
összefügg a hüvelyt körülvevő izmok erejével.
A vaginális reakciók mérése |
|||||
|
|
|
|||
A. Perineometer |
Férfiaknál
Férfiak számára a szexológiai
vizsgálat kevésbé fontos, mert ők általában jól ismerik saját szexuális
reagálókészségüket. A standard testi vizsgálat során azonban külön figyelni
kell a péniszre, a herékre és a prosztatára. Ha semmi problematikus eltérés nem
található, ezt egyértelműen közölni kell, mert sok férfi számára ez önmagában
is megnyugtató.
Pénisz-pletizmográf
A merevedési
problémákkal küszködő férfiaknál egy speciális éjszakai teszt készíthető, az
esetleges organikus okok tisztázása céljából. Az egészséges férfiaknál alvás
közben, a rendszeresen bekövetkező, un. REM (Rapid Eye Movement) fázisok során
merevedések is vannak. Nyilvánvaló, hogy a tudattalan, éjszakai erekciókkal
rendelkező férfiaknál az erekciózavar testi oka kizárható. Az éjszakai teszthez
a férfi „alvás-laborba” kerül. Mielőtt lefekszik, egy un. pénisz-pletizmográfot
erősítenek péniszére, s ez alvása közben feljegyzi a tumeszcencia növekvő és
csökkenő szakaszait. Reggel a teszteredmények leolvashatók a műszerről. Ha az
erekciók bekövetkezését mutatja, úgy nincs testi probléma. Ha nem, vagy csak
gyenge erekciókat mutat, , úgy valamilyen vaszkuláris probléma további
kivizsgálást és kezelést igényel.
Szexuális anamnézis |
Az első szexológus, aki részletes eszközt készített az egyén szexuális történetének
felmérésére, Magnus Hirschfeld berlini orvos volt, aki 1908-ban egy hosszú „pszicho-biológiai
kérdőívet” állított össze, amelyet minden páciensével kitöltetett. Harminc
évvel később Alfred C. Kinsey amerikai biológus kidolgozta híres inzterjú- és kódrendszerét, amely
lehetővé tette számára az egyén minden szexuális élményének feljegyzését egy
papirlapra. Azóta sok szexuálterapeuta kidolgozta saját kérdőívét, gyakran
Hirschfeld és Kinsey kérdéseit saját kérdéseikkel kiegészítve. Ezeknek igen
jó példáját közölték William E. Hartman és Marilyn A. Fithian kaliforniai szexuálterapeuták „treatment of Sexual Dysfunction. A
Bio-Psycho-Social Approach” (1972, Long Beach, CA, pp. 29—65) című
könyvükben. Tiz évvel később Kinsey legközelebbi munkatársa, Wardell B. Pomeroy publikálta a Kinsey-interjúk
részletes programját, megtanítva azok használatát („Taking a Sex History –
Interviewing and Coding”, 1982, New York). |
Interjú technika |
|
|
A szexuális anamnézis felvételének fő célja:
Pontos képet kapni az egyén szexuális viselkedéséről
és esetleges problémáiról.
A kérdéseket ezért úgy kell fogalmazni, hogy megfeleljenek a kérdezett
életkorának, népi hátterének és képzettségi szintjének. Ehhez szükség leehet
arra, hogy a kérdező valamilyen szlenget, utcanyelvet, vagy egy sajátos
zsargont használjon. A tudományos, vagy orvosi kifejezéseket mindenképpen
kerülni kell, kivéve, ha egy tudóssal, vagy szakorvossal beszélünk. A kérdések
közérthetőek, pontosak és félreérthetetlenek legyenek. Tehát ne legyenek
homályosak, könnyen félreérthetők, és ne sugalljanak bizonyos választ. Például:
A szexuális történetek összehasonlítása
A pár két szexuális anamnézisének
összehasonlítása nemcsak a szexuális funkciózavarok lehetséges okaira, hanem a legkedvezőbb
terápiára is értékes következtetésekkel szolgálhat. Ez nem jelenti azt, hogy be
kell számolni erről a párnak. Ám bizonyos esetekben hasznos lehet arra
bátorítani a partnerek egyikét, hogy mondja el társának a korábbi szexuális
történetének eddig titkolt részeit. Ez azonban mindig a kliens egyéni döntése
legyen.
A szexuális egészség problémáinak áttekintése során az alábbi
funkciózavarokat soroltuk:
Ezek közül a három utolsó, mint „klasszikus” diszfunkció tanfolyamunk fő
témája. Az első három másfajta, sajátos egészségi probléma. Ezért itt a
többitől külön, először tárgyaljuk.
A szexuális egészség néhány
sajátos problémája |
A szexuális averzió, az elfojtott szexuális vágy és a fájdalmas közösülés
olyan sajátos egészség-problémák, amelyeknek sokféle okuk lehet, és ezért
sokféle organikus, vagy pszichológiai terápiás megközelítést igényelnek. Ez
bizonyos mértékig a „klasszikus” szexuális diszfunkciókra is érvényes, bár
ezek sokkal áttekinthetőbb képet alkotnak. Azonkívül a modern
szexuálterápiának köszönhetően egész sor sikeresen sztenderdizált terápiás
eljárással kezelhetjük azokat. Épp ezért tanfolyamunkon a „klasszikus”
funkciózavarokra koncentrálunk, más problémákra csak futólag térünk ki. |
Szexuális averzió |
Egyes nők és férfiak idegenkednek, irtóznak a közösüléstől, sőt,
bármilyen szexuális kapcsolattól. Ezért minden lehetséges szexuális partnert
kerülnek (még a saját partnerüket is). Okok Kezelés |
Elfojtott szexuális vágy |
|
Egyes nők és férfiak egyáltalán nem, vagy alig érdeklődnek a szex és a
közösülések iránt. Mások érdeklődnek ugyan, de sokkal ritkábban, mint a
partnerük. Ismét mások a szexuális vágy hirtelen, vagy fokozatos elvesztését
tapasztalják. E nyilvánvaló tények eléggé tanusítják, hogy nem egyszerű és
jól körülhatárolt feltételekkel van dolgunk, hanem nagyon is különbözőekkel,
s az egyének számára sem ugyanazt jelentik. A legutóbbi években szokássá vált
összegzően „elfojtott szexuális vágyról” beszélni, ám ez félrevezető lehet.
Mindenesetre érdemes szem előtt tartani a következőket: |
|
|
|
Okok |
Fájdalmas közösülés |
Egyes nők és férfiak fájdalmat éreznek a közösülés során. Régebbi
szövegkönyvek ezt, mint „dyspareuniát” (görögül= össze nem illés) említették.
Ez a kifejezés azonban semmit sem magyaráz. A diagnózis szempontjából
semmivel sem jobb, mint a „köhögés”, vagy „a bőr kivörösödése”. Vagyis
túlsságosan pontatlan és tulajdonképpen félrevezető, tehát nem alkalmas a
szexológusok számára. Viszont mindig meg kell keresni a fájdalom okát, s
aztán ebből kiindulni a kezelést illetően. Okok Kezelése |
A “klasszikus” funkciózavarok |
Ez a tanfolyam főleg a „klasszikus” szexuális funkciózavarokkal
foglalkozik, amelyek régóta ismeretesek, de amelyek sikeres, sztenderdizált
kezelését csak a modern szexuálterápia alakította ki. A tájékoztatás kedvéért először is egy egyszerű rajzot, vagy emlékeztetőt
mutatunk be, a szexuálterápia un. PLISSIT modelljét, aztán a női, majd a
férfi funkciózavarok kezelését tárgyaljuk. |
Jack Annon, amerikai pszichológus jónéhány éve
egy egyszerű modellel illusztrálta azt a tényt, hogy a szexuális problémákkal
rendelkezők legtöbbjének nincs szüksége intenzív terápiára. Ő a kezdőbetűkből
álló PLISSIT szót használta a szexuálterápia négy alapvető formájára:
Permission (megengedés), Limited Information (informálás), Specific Suggestions
(speciális ajánlások) és Intensive Therapy (intenziv terápia). (Jack Annon:
„Behavioral Treatment of Sexual Problems”, 2 vols., Harper & Row, 1976)
A “klasszikus” funkciózavarok - A szexuálterápia PLISSIT modellje (Grafikon)
(Magyarázat) |
|
|
|
Igy az egész PLISSIT modell a terápiás szűrők fokozatainak rendszere,
amely először a könnyű eseteket szűri ki, míg a nehezebb esetek csökkenő számban
a szűrő alsóbb részeibe kerülnek. Annon pragmatikus és gyakorlatias modellje
hasznos emlékeztető a terapeuta és kliensei számára, hogy nem minden
szexuális probléma igényli az egész terápiás arzenált. |
A női szexuális funkciózavarok
kezelése |
Valamikor a férfiak egyetlen szót használtak a női szexuális
funkciózavarok megjelölésére: a frigiditást (szó szerint: hidegség, a latin frigidus
= hideg). Ma már ez a homályos és lekicsinylő kifejezés nem elfogadott.
Végülis, ahogyan a férfiak és nők szexuális reagálásai nagyon hasonlóak,
ugyanolyanok a szexuális zavaraik is. Csupán egyetlen
tipikusan női szexuális funkciózavar létezik, amely férfiaknál nem fordul
elő: a vaginizmus |
|
Vaginizmus
Egyes nők azért nem képesek közösülni, mert egy akaratlan izomgörcs elzárja a hüvelynyílást. Ennek következtében a férfi péniszének bevezetése nagyon megnehezül, vagy
lehetetlenné válik. Ezt a helyzetet hívják vaginizmusnak.
Vaginizmus: Lehetséges okok
Néhány ritka
esetben a vaginizmus elhárító reagálás a korábbi közösülésnél érzett fájdalom
ellen, amelyet a belső nemiszerv valamilyen sérülése, vagy betegsége váltott
ki. Ilyren esetben nyilván az alapját képező, testi okot kell kezelni.
Ám a vaginizmus okai igen gyakran teljesen pszichés jellegűek. Egy nő, akinek
partnere képtelen a megfelelő merevedésre, sikertelen közösülési próbálkozásai
miatt esetleg olyan frusztrálttá válik, hogy hüvelye akaratlanul is összehúzódik.
Másrészt viszont egy egészségesen reagáló férfi is diszfunkcionálissá válhat,
ha a nő hüvelyét mindig túl szűknek találja a behatoláshoz. A pár így a
kölcsönös elkeseredés ördögi körébe kerülhet. S akkor már nem sokat számít,
hogyan kezdődött a probléma. Mindkettőjük kezelésre szorul. A vaginizmus másik,
lehetséges oka a szigorú, puritán nevelés, aminek következtében a lány a szexet
piszkosnak és rossznak tekinti. Az ilyen negativ attitűdök aztán teljesen
megakadályozhatják a szexuális működéseket.
Vaginizmus: Kezelése
Bármilyen oka is van, a vaginizmus rendszerint sikeresen kezelhető, ha a pár együttműködik. Az első és legfontosabb terápiás lépés a
felvilágosítás: a terapeuta részletesen megmagyarázza a jelenséget, s aztán
testileg is demonstrálja a vizsgálóasztalon fekvő asszonyon. Ugyanis, mihelyt a
terapeuta megpróbálja bevezetni ujját a hüvelybe, az akaratlan görcs elzárja a
hüvelynyílást. Ezután megkéri a nő partnerét, hogy húzzon gumikesztyüt, s ő is
érezze a hüvely elzáródását. Ha igy mindkét partner megérti, hogy a
közösülésnek testi akadálya van, akkor szívesen vállalkoznak a megfelelő
gyakorlatokra.
|
Vaginizmus: Kezelése - Hüvelytágítók
A terapeuta ad nekik néhány speciális, fokozatosan
eltérő méretű hüvelytágítót, amelyeket a saját hálószobájukban tudnak
használni. Otthon a férfi az asszony irányításával a legvékonyabb tágítót kezdi
bevezetni a hüvelybe. Ahogy a nő nyugodtabbá válik, egyre vastagabb tágítók is
könnyen bemennek, s néhány napi gyakorlás után az asszony egy vastagabb tágítót
több órán keresztül a hüvelyben hagyhat. Ezután már a férfi megkísérelheti az
eszköz helyett a saját péniszét bevezetni a hüvelybe. Ha a tágítókat minden
este használják, a hüvelygörcs általában egy héten belül eltűnik, bár néha még
használni kell a tágítót a közösülés előtt
Tanácsadás
A sikeres testi terápiához rendszerint
pszichológiai tanácsadás is kapcsolódik. A terapeuta számára ez a
legkedvezőbb idő ahhoz, hogy klienseinek bizalmát erősítse, s megszabadítsa
őket a fennmaradt feszültségektől és tévedésektől. Esetleg az is megemlíthető
ebben a vonatkozásban, hogy a néphit szerint a hüvelygörcs nemcsak a közösülés
előtt, hanem közben is megtörténhet, s igy fogva tartja a péniszt a nő
testében. Csakhogy az embernél ez nem történhet meg. Az erről szóló pletykák
mindig ismeretlen párokról szólnak és sosem bizonyíthatók. A jelenség (latinul penis
captivus) csak bizonyos állatoknál fordul elő
|
|||||
Tumeszcencia-problémák -
|
Orgazmus-problémák
Nőknek és férfiaknak egyaránt
lehetnek orgazmus-problémái. Problematikus lehet annak időzítése, vagy az, hogy
egyáltalán nem képesek elérni. Tény, hogy bizonyos orgazmuszavarok gyakoribbak
az egyik nemnél, mint a másiknál. Például
kevés férfinek jelent problémát az orgazmus elérése, de sok nőnek annál inkább.
Másrészt viszont sok férfi nehezen tudja késleltetni orgazmusát, hogy ki tudja
várni partnere kielégülését. A nők számára sohasem probléma a korai orgazmus,
mert közülük sokan képesek a többszörös orgazmusokra egyetlen közösülés során
is. Igy a korai orgazmust inkább csak a férfiaknak okoz problémát.
A következőkben a női orgazmuszavarokat és kezelésüket tárgyaljuk.
Az orgazmus időzítésének zavarai
Nőknél és
férfiaknál egyaránt gyakori, hogy elégedetlenek az orgazmus időzítésével.
Mindketten érezhetik például, hogy a közösülés során a férfi orgazmusa túl
korán jön, vagy pedig a nőé jön túl későn. Ez nyilván szubjektiv ítélet.
Mindenesetre egy gyorsan orgazáló nőt nem tekintenek diszfunkcionálisnak, s
ugyanígy egy lassan orgazáló férfit sem. Épp ellenkezőleg: mindkettőt kiváló
szexuális reagálónak tartják
Nem kielégítő időzítése nőknél
„Az orgazmus nem kielégítő
időzítése” kifejezés segíthet a terapeutának, hogy feltegye a legfontosabb
kérdést: „Kinek nem kielégítő? A nőnek? A férfinek? Vagy mindkettőjüknek?”
Ezek a kérdések emlékeztetnek arra, hogy az
érintett partnerek szubjektiv ítéleteivel van dolgunk. Továbbá a probléma csak
az adott partnerek között merül fel. A „magányos szexben” az orgazmus nem
megfelelő időzítése nem probléma.
Vannak nők, akik sokkal lassabban érik el az orgazmust, mint a legtöbb férfi. Amíg az ilyen nők csak önmagukat elégítik ki, addig nincs okuk elégedetlenkedni. Csak a közösülések során érzik magukat hátrányos helyzetben. Férfipartnerük ugyanis sokkal gyorsabban eljuthat az orgazmusig, őket pedig kielégületlenül hagyja. A multban ezt a problémát rendszerint kizárólag a férfi hibájának tartották. Viszont ma már tudjuk, hogy hasznosabb és reálisabb ezt a férfi és nő közti, kölcsönös alkalmazkodás problémájának tekinteni. Végül is, megfelelő ingerlés esetén az átlag nő épp olyan gyorsan tud reagálni, mint az átlag férfi.
Kezelés |
|||
|
|||
Sok esetben mindhárom javíthatja a pár kölcsönös szexuális alkalmazkodását |
Felgyorsítás öningerléssel
Sok nő képes
öningerléssel felgyorsítani saját szexuális reagálását. Csakhogy a nő úgy
érezheti, hogy az ilyen önsegítés nem éppen ildomos, és hogy a könnyed
szeretkezés előnyösebb, mint az orgazmus hajszolása. Kedvelheti a többszörös
orgazmusokat is a közösülésben, s ez elég ok arra, hogy partnerétől jobb
alkalmazkodást igényeljen. Szerencsére egy ilyen alkalmazkodás csaknem mindig
elérhető, ha erre mindketten eléggé motiváltak. Például
a nő segíthet partnere orgazmusának késleltetésében az un. elszorítási technika
alkalmazásával
A férfi lelassítása: Elszorítási technika |
|
|
Az elszorítási
technika alkalmazása. |
Egyidejű orgazmusok?
Végül azt is
érdemes megemlíteni, hogy a néphit szerint a szex akkor tökéletes, ha mindkét
partner egyszerre éri el az orgazmust. Csakhogy egy ilyen ideál követése több
kárt okozhat, mint hasznot. Ugyanis a partnereket arra kényszeríti, hogy
állandóan figyeljék és kontrollálják saját szexuális reagálásukat, s így
tönkreteszik együttlétük spontaneitását.
Célszerűbb
az egyidejű orgazmust kellemes és véletlen egybeesésnek tartani. Semmi sem
indokolja, hogy jobbnak, tökéletesebbnek gondoljuk.
Egyes férfiak nehezen jutnak el az orgazmusig a közösülésben, ám ez
sokkal gyakoribb a nők között. Míg a legtöbb férfi könnyen eléri az
orgazmust, sok nő számára nehéz elérni ezt az egyszerű célt. Előfordul, hogy
csak sok évi közösülés után érik el rendszeresen. Mások a közösülésben nem
tudnak kielégülni, de a kézzel ingerléskor nincs problémájuk. Ismét mások
esetleg elfogadják, hogy élvezni tudják az izgalomba jövési és a platófázist,
s ebben megtalálják szexuális kielégülésük saját verzióját. Közülük soknak
segíthet a szexuálterápia. Sőt, egyes feministák feltételezése szerint
potenciálisan minden nő képes az orgazmusra, így általában „preorgazmikus”
nőkről beszélnek. Ám ez nem bölcs dolog, mert többletterhet ró azokra a
nőkre, akik végül is anorgazmikusak maradnak. Ez olyan, mintha Tevjét, a
szegény tejesembert „pre-gazdagnak” neveznénk. Ez egyszerűen nem fair. Egyes
szegények gazdaggá válhatnak, de nem mind. |
..
Az orgazmus hiánya - Lehetséges okok |
Egy nő orgazmushiányának sokféle oka lehet, de a legfontosabb ok
kétségtelenül a szexuális élvezettel kapcsolatos negativ attitűd. Ez
általános kulturális hatások következménye lehet, de az is előfordulhat, hogy
az egyén jellemében és tapasztalataiban gyökerezik |
Általános,kulturális okok
Nyugati,
iparosodott társadalmainkban a nők már gyermekkorban átveszik a negativ
szexuális attitűdöket. Gyakran megfigyelték, hogy kultúránk nem bátorítja a
lányok szexuális igényeinek fejlesztését, vagy hogy büszkék legyenek
nemiségükre és jogosultak legyenek a szexuális aktivitásra. Ellenkezőleg, kora
gyermekkoruktól arra tanítják őket, hogy legyenek „illedelmesek, jók”,
„tiszták” és „tiszteletre méltóak”. Arra késztetik őket, hogy szexuális vágyaikat
kontrollálják, titkolják, tagadják meg, nemi szerveiket pedig hagyják figyelmen
kívül. Azt megengedik, hogy homályos, romantikus fantáziákkal foglalkozzanak,
de visszatartják őket minden tényleges szexuális élménytől. Úgy állítják be
előttük, hogy az ilyen élményeket kereső lányok értéktelen, megvetett lények.
Egyidejűleg azzal fenyegetik őket, hogy az alantas és állatias ösztönű férfiak
„mindig csak egyet akarnak”, szexuális tárgyként használják és visszaélnek a
nőkkel. Sohasem ismerik el, hogy a nők ugyanolyan szexuális vágyakkal
rendelkezhetnek, vagy termékennyé is válhatnak. E negativ kondicionálás
következtében sok nő irreális és igen visszafogott szexuális elveket alakít ki.
Úgy érzik, hogy külön engedélyre van szükségük a nemi élethez, s ezt az engedélyt
csak különleges, ideális körülmények esetén adhatják meg maguknak. Sajnos,
ilyen ideális körülményeket aligha lehet találni a való életben, s így a nők
sohasem válhatnak eléggé oldottá ahhoz, hogy szexuális képességeiket teljesen
kiélvezhessék.
Egyéni okok
A nők
orgazmushiánya természetesen egyéni okokkal is magyarázható. Például lehet,
hogy egy nőbe különösen merev, vallásos szemléletet plántáltak a szexszel
kapcsolatban, s ezért nem tudja azt élvezni. Az is előfordulhat, hogy a nőnek
olyan partnere van, akit nem kedvel igazán. Igy sohsem engedi meg magának, hogy
vele „elmenjen”. Máskor a partner valamiért szexuálisan nem megfelelő, s ezzel
a nőt frusztrálja és elidegeníti. Vannak olyan nők is, akik homoszexuális
hajlamuk miatt nem szeretnek közösülni, de jól reagálnának egy női partnerrel.
Végül pedig el kell ismerni annak lehetőségét, hogy bizonyos egyéneket
egyszerűen nem nagyon érdekel a szex.
Orgazmushiány - Kezelése |
Vannak nők, akiknek sohasem volt orgazmusuk, másoknak pedig többnyire nem
volt. Ma azonban a legtöbb ilyen nőnek lehet segíteni a megfelelő
szexuálterápiával. Ezek közül legjobban ismert a Masters és Johnson-féle szexuálterápia. Intenziv,
rövid távú programjukban az anorgasztikus nőket partnerükkel együtt, intenzív
tanácsadással és indirekt módon szupervideált gyakorlatokkal kezelték. |
Kölcsönös kényeztetés gyakorlatai
Az első ilyen
gyakorlat lényege egyszerűen egymás testének megérintése és símogatása lazán és
semmit sem elváró módon. Ez lehetővé teszi, hogy felfedezzék saját erogén
zónáikat és érzéki élvezetet érezzenek, minden teljesítmény-kényszer nélkül.
Miközben egymást így kényeztetik, a partnerek gyengéden vezethetik egymás
kezét, hogy élvezetüket növeljék. Továbbá gyakran arra is bíztatják őket, hogy
használjanak masszázs-olajat, vagy testápoló krémet, ami segíthet leküzdeni a
nő félelmét a szextől, mint „nedvestől” és „maszatostól”. Néhány napi ilyen
gyakorlatok után elkezdődhet a női nemiszervek ingerlése. Ennek legjobb módja,
ha a férfi a nő mögé űl, aki széttárt lábait a férfi combjára rakja. Ez a
pozíció lehetővé teszi, hogy a férfi biztonságosan átölelje a nőt, miközben a
melleket és a vulvát símogatja. A nő viszont testének azokra a területeire
vezetheti a férfi kezét, amelyek símogatását legjobban élvezi. Ugyanakkor
rávezetheti, hogy kerülje a csikló érzékeny makkjának símogatását, s inkább a
csikló és a kisajkak egész területét símogassa. Amint a nő szexuális izgalomba
jön, megjelenik a hüvelyváladék, s ez a csikló környékére vezetve csökkenti az
esetleges kidörzsölés veszélyét. Ilyenkor azonban nem ajánlatos orgazmusra
törekedniük. Ehelyett csak ízlelgessék szexuális érzéseiket, s engedjék át
magukat a pillanat gyönyörének.
Koitusz: Nő felül pozició
Ha már a partnerek
megtanulták teljesíteni és élvezni ezeket az egyszerű gyakorlatokat, akkor
készen állnak a következő lépésre: közösülés a „nő felül” pozicióban. Ez azt
jelenti, hogy miközben a férfi passzivan hátradől, a nő szétterpesztett lábbal
ráül, ill. ráereszkedik a merev péniszre. Ám, ha az már bent van a hüvelyben, a
nő mozdulatlan marad, hogy hozzászokjon ehhez az érzéshez. Néhány perccel
később lassan elkezd mozogni, egyszerűen az élvezet kedvéért. Esetenként a
férfi néhány lassú medencemozdulattal reagálhat. Mégis, mindkét partnert arra
kérjük, hogy ne orgazmusra törekedjenek, hanem pusztán az ingerlés élvezetére.
Ha az orgazmus mégis bekövetkezik, azt kellemes meglepetésnek tekintsék.
Hasznos lehet, ha a pár átmenetileg abbahagyja a túl hevessé váló közösülést és
újra egymás karjaiban pihen. Némi egyszerű kedveskedés újabb izgalmat és a
pénisz új merevedését eredményezheti.
Koitusz: Oldalt fekve
Végül, ha már mind
a férfi, mind a nő megtanulta kontrollálni szexuális türelmetlenségét és
megszokták egymás szexuális reagálását, akkor megpróbálhatják az oldalt fekvő
közösülést. A váltás a „nő felül” pozicióból könnyű: a férfi hanyatt fekve
marad, s fölemeli egyik térdét. A nő kinyujtózik fölötte, , egyik lábával a
férfi lábai között. Aztán mindketten könnyedén egyik oldalukra fordulnak. Ha
mindezeket a gyakorlatokat jól végezték, ez előbb-utóbb megszabadíthatja a nőt
gátlásaitól, s így lehetővé teszi számára az orgazmus elérését. De azért
bizonyos esetek további terápiát igényelhetnek.
Egy önsegítő program
Julia
R. Heiman és Joseph LoPiccolo amerikai szexuálterapeuták
kialakítottak egy önsegítő programot az orgazmust megtanulni kívánó nők
számára. A program egy lépésről lépésre oktató kézikönyvet és egy
videotréninget alkalmaz. A kettő együtt figyelemre méltóan hatékonynak
bizonyult sok nőnél. („Becoming Orgasmic: A Sexual & Personal Growth Program
for Women”. Simon and Schuster, Adult Publishing Group, 1987.).
|
||||
A PC izom |
A PC izom azonosítása |
|
|
|
A PC izom érzékelése. |
Kegel gyakorlatok - A PC izom erősítése
A PC izom azonosítása után a nő
ismételten gyakorolhatja annak összehúzását, amikor van erre ideje. Egyszerűen
tízszer összehúzza ezt az izmot naponta három - t alkalommal, amíg az erős nem
lesz. Ennek eredményeként a közösülés sokkal élvezetesebbé válik mindkét
partner számára, mivel a pénisz és a hüvely szorosabban érintkezik. Bár igaz,
hogy a hüvelyfalak alig tartalmaznak idegvégződést, s így alig éreznek, ám, ha
ezek az izmok erősek, ingerlésüket lehet érezni és élvezni. Mindenesetre a
hüvelyizmok kontrolljának képessége minden nő számára előnyös, aki jobbá akarja
tenni szexuális kapcsolatát.
|
||||
Vibrátorok |
A férfi szexuális funkciózavarok
kezelése |
Az emberi szexualitásról szóló mai könyvek még mindig gíakran helytelen
és félrevezető terminusokat használnak a férfiak szexuális funkcciózavaraira.
Tanfolyamunk ezzel szemben olyan terminológiát
használ, amely mindkét nemre alkalmazható, s így lehetővé teszi , hogy lássuk
a női és férfi szexuális reagálások és funkciózavarok alapvető hasonlóságát. Az alábbiak ezért ugyanazt a sémát követik, mint a női funkciózavarok
esetén |
Tumeszcencia-problémák
A szexuális reagálás mindkét nemnél
az un. felizgulási fázissal kezdődik. A nemiszervek ekkor tumeszcenssé válnak,
vagyis a vérbőség folytán megduzzadnak.
Férfiaknál ez a pénisz merevedését, nőknél pedig a hüvely nedvesedését eredményezi. Viszont, ha nincs szexxuális izgalom, s így nincs tumeszcenc, akkor nincs merevedés és nincs nedvesedés.
|
|||||
Tumeszcencia-problémák: Erekcióhiány Ám a közösüléshez szükséges erekció más, viszonylag ártalmatlan testi
okok miatt is hiányozhat, különösen az idősebb, de egészséges férfiaknál.
Egyes gyógyszergyárak újabban speciális gyógyszereket kínálnak a tumeszcencia
megkönnyítésére. Ezek az un. potencia pirulák sok esetben hasznosnak
bizonyultak, ha az érintetteknél előzőleg orvosi vizsgálattal kizárták a
káros mellékhatások lehetőségét. A tumeszcencia-problémáknak azonban
pszicho-szociális okai is lehetnek. Sok férfinek csak a közösülésnél nincs
megfelelő erekciója, de az önkielégítések során semmi problémája sincs. Ilyen
esetekben a testi okok helyett nyilván más okokat kell keresni. Valóban, az
igazi ok gyakran egy attitűd, vagy kapcsolati probléma. Az alábbiakban
először a tumeszcencia-problémák egyszerűbb, testi okaival, azután pedig a
leggyakoribb pszichoszociális okokkal foglalkozunk. Ugyanígy a kezeléssel
kapcsolatban először a mechanikus eszközök és a gyógyszerek alkalmazását
tárgyaljuk, majd a pszichológiai és behaviorális terápiákat |
A
tumeszcencia-problémáknak testi, vagy pszichoszociális okai lehetnek. Ám, ahogyan már többször
említettük, ezek szétválasztása félrevezető lehet, minthogy az okok mindkét
fajtája legtöbbször kölcsönösen hat egymásra. Az erekcióhiányt okozó testi
problémáknak mindig van valamilyen lelki hatásuk, s a lelki okok ugyanígy
befolyásolják a férfi testi reagálását. Vagyis: a terapeutáknak a szexuális
funkciózavarok mindkét, említett aspektusát figyelembe kell venniük, amikor a
kezelésről döntenek
Ha az ilyen problémák komolyabb,
testi okait kizártuk, marad néhány „egyszerű”, vagy „természetes” ok. Ezek
lehetne a különböző betegségek vagy gyengeségek enyhébb formái, ám a
legnyilvánvalóbbak egyike az öregedés. Ahogy a férfi idősödik, erekciói
fokozatosan gyengülnek, s ez gyakran zavarólag hat rájuk. A multban minden
férfi ezt tapasztalta, s ennek megfelelően kellett alkalmazkodnia szexuális
kapcsolataiban. Ma azonban különböző gyógyszerekkel is lehet javítani a
helyzeten
A gyenge, vagy hiányzó erekciók
nem-testi okainak tárgyalásakor kiderült, hogy érdemes megkülönböztetni a
tumeszcencia elsődleges és másodlagos problémáit. Elsődleges problémákról akkor
beszélünk, ha a férfinak még sohasem volt erekciója egy partner jelenlétében;
másodlagosakról akkor, ha már volt erekciója ilyen helyzetben. A két eset
rendszerint egészen eltérő eredetű, és különböző kezelést igényel..
Elsődleges problémák
Egyes testileg
egészséges férfiak soha életükben nem tapasztalták péniszük erekcióját, amikor
közösülni próbáltak. Vagyis egy partner jelenlétében szexuális reagálásuk
teljesen leblokkolt. Ennek több oka lehet. De általában a szerencsétlen
körülmények komplexuma hozza
Másodlagos problémák
Ilyen
terápia a férfiak másik, sokkal nagyobb csoportjánál is szükséges – azoknál,
akik valamikor képesek voltak a közösülésre, de aztán egészen, vagy részben
elvesztették ezt a képességet. Vagy egyáltalán nincsenek többé erekcióik, vagy legtöbbször
nincsenek. Persze meg kell jegyeznünk, hogy az időnkénti erekcióhiány teljesen
normális dolog. Végül is a férfi sem gép. Időnként, ha fáradt, zavart, vagy
kissé ittas, kívánhatja a szexet, de a teste egyszerűen nem hajlandó reagálni.
Ilyen esetben az erőfeszítések, az akaraterő, vagy a különleges akrobatika nem
vezet sehová. Ehelyett ajánlatos, hogy a pár fogadja el a szituációt és hozza
ki belőle, amit lehet. Például jusson eszükbe, hogy egy férfinek nincs szüksége
erekcióra partnere kielégítéséhez. Kézzel egy ernyedt péniszt is be lehet
„gyömöszölni” a hüvelybe. S még ha akkor is ernyedt marad, a pár közösülő
mozgásokat végezhet. Egyáltalán nem lehetetlen, hogy a nő ilyen módon is
orgazmushoz juthat.. Ezenkívül a férfi „szeretkezhet” a kezével, ajkával és
nyelvével is. Mindenesetre nyugodt lehet, hogy máskor, ha a feltételek
kedvezőbbek, pénisze ismét merevedni fog.
Egy ördögi kör: Félelem
a kudarctól
Egyes férfiak olyan
bizonytalanok, hogy mindig félnek a kudarctól. Mások meg túl sokat követelnek maguktól, s minden
szexuális reagálásukat tesztelni kezdik, s így a szexuális együttléteket
nyertes, vagy vesztes csatává alakítják. Egyesek megkísérlik
alkoholfogyasztással „erősíteni” magukat. Persze ezek a stratégiák csak a
kudarcot növelik, s így az esetenkénti problémákat krónikus állapottá teszik.
Ugyanez lehet a sorsa annak a férfinak, akinek orgazmusai sokkal korábban
bekövetkeznek, mint a partneréi. Vannak olyan férfiak is, akik nem tudnak
érzelmileg kiszabadulni az egyik, vagy mindkét szülő dominanciája alól, s
vannak, akiknek puritán nevelése elfogadhatatlanná teszi a szexuális
élvezeteket. Azonkívül egyes férfiaknál a homoszexuális hajlam nehezítheti meg
a közösülés elkezdését.
Másokat pedig a szexuális tapasztalatlanságuk terhel meg. Mindezek a férfiak
képtelennek érezhetik magukat egy olyan erekció létrehozására, vagy
fenntartására, ami lehetővé tenné számukra a közösülést. Valójában, mihelyt
kudarcaik gyakoribbak az esetek egynegyedénél, problémájuk elég súlyos ahhoz,
hogy speciális terápiát igényeljenek. Az olyan terápiás programok, mint
amilyeneket Masters és Johnson fejlesztettek ki, sikeresen helyreállítják a
férfi egészséges szexuális reagálását. A siker azonban jórészt a partnerek
kooperációjától függ.
A kapcsolati probléma
Egy nő, akinek
férfi partnerénél rendszeresen hiányzik az erekció, maga is negativan érintett,
s ezért az egész szexuális kapcsolat kezelésre szorul. Az első terápiás lépés
általában a pár szexuális újra-nevelése. Például egyszer s mindenkorra meg kell
érteniük, hogy az erekció nem akaratlagos reagálás. Senki sem képes akaratlagos
erekciókra, hanem csak megengedheti annak létrejöttét. De bízhat abban, hogy az
megtörténik, ha megvan a szexuális „visszacsatolás” (feedback) közte és
partnere között, s ha eléggé relaxált és nyugodt. Másrészt a szorongás és
aggodalom viszont nagy valószínűséggel blokkolja reagálását. Vagyis a pár
tanulja meg, hogy „semmitől sem kell félni, csak magától a félelemtől”.
Természetesen a félelem alapját képező okokat is meg kell beszélni, s ha egyik,
vagy mindkét partnernek negatív és irreális attitűdjei vannak a szexszel
kapcsolatban, ezeket ki kell javítani. Továbbá figyelembe kell venni a
párkapcsolat nem-szexuális jellemzőit is. Végeredményben a férfi és nő közti,
sokoldalú kommunikáció vezethet kölcsönös elégedettséghez.
Tumeszcencia-problémák: Erekcióhiány - Kezelés Először azonban egy figyelmeztetés: |
|
|
Szomatikus terápia
Az erekciózavarral
küzdő férfiak a történelem során mindig az erekciók létrehozásának „garantált”
módjait keresték, „mágikus” pirulák, kenőcsök vagy italok használatával. Ám
ezek a próbálkozások rendszerint sikertelenek voltak. Csak a legutóbbi
évszázadban sikerült néhány hatékony, mechanikus eszközt, sebészi implantálást,
vagy beinjekciózható, ill. lenyelhető gyógyszert kifejleszteni. Az alábbiakban
röviden ismertetjük a legfontosabbakat.
|
"Potencia-pirulák"
Az utóbbi évtizedben néhány gyógyszergyár olyan
pirulákat készített, amelyek elősegítik a tumeszcenciát, s így megkönnyítik az
erekció kialakulását. A terméktől függően ezek az orális gyógyszerek vagy
direkt növelik a vérbőséget a péniszben, vagy indirekten az agyban működnek,
amely aztán kiküldi a megfelelő jelzéseket. Ám mindkét esetben jelen kell lenni
valamilyen kezdeti, bár gyenge szexuális reagálásnak ahhoz, hogy a szer hatásos
legyen. Ezeket az un. potencia-pirulákat az orvos csak a
szomatikus vizsgálat után írhatja fel, minthogy veszélyes
kölcsönhatásba léphetnek más gyógyszerekkel, különösen olyan állapotok esetén,
mint a látási, vagy szívproblémák és a magas vérnyomás.
|
Mechanikus eszközök
A férfiak régóta használnak viszonylag egyszerű,
különböző formájú eszközöket az erekció fenntartására. Az un. elszorító gyűrű a pénisz tövére helyezve várhatóan
megakadályozza a vér visszafolyását a pénisz szivacsos testéből (corpora
cavernosa és corpus spongiosum). Ez hatásos lehet, legalábbis részben. Az ilyen
gyűrűk különböző méretben kaphatók.
Egy másik, az utóbbi évtizedekben kifejlesztett eszköz egy speciális vákuumpumpa, vagyis egy üres tömlő, amit az ernyedt
péniszre húznak. A levegő kipumpálása a tömlőből vákuumot hoz létre a pénisz
körül, így szinte oda szívja a vért és erekciót teremt. Más kérdés, hogy meddig
tart ez az erekció (ha leveszik a pumpát). Rendszerint együtt használják az
elszorító gyűrűvel.
Ön-injekciózás
A tumeszcencia-problémák megszokott kezelése volt
néhány évvel ezelőttig a közvetlenül a péniszbe adott gyógyszer-injekció. A
gyógyszert természetesen az orvos írta fel, alapos testi vizsgálat után. Ez
néhány férfi számára még választható kezelés lehet, de a „potencia-pirulák”
kifejlesztése után sokan erre tértek át.
Bizonyos gyógyszereknek a péniszbe injekciózása olyan erekciót hozhat létre,
amely elég hosszú ideig tart. Leggyakrabban a papaverint használják, esetleg phentolaminnal kombinálvaa, továbbá prostaglandin E1-et. Ez valójában az önkezelés egyik formája. A páciens önmaga szúrja az
injekciót a pénisz oldalába. A pénisz károsodásának elkerülése végett fontos,
hogy ne lépje túl az előírt adagolást.
Implantátumok
A pénisz súlyos,
belső károsodása esetén egyes férfiak pénisz-protézis műtéti beültetésére
tartanak igényt. Ezt a komoly döntést csak minden más lehetőség gondos
mérlegelése után érdemes meghozni.
Az implantátumok két fő típusa: a hajlítható rudacskák és a hidraulikus
rendszerek.
Hajlítható rudacskák
Két félmerev,
plasztik, hajlítható rudacskát műtétileg beültetnek a péniszbe, helyettesítve a
corpora cavernosat. Ennek eredményeként a pénisz félmerev állapotú lesz,
lehetővé téve bármilyen manipulációt. A rudacska elrejtés céljából lefelé,
teljes erekció céljából fölfelé hajlítható.
Hidraulikus rendszerek
Egy kétrészes,
hidraulikus rendszert építenek be a péniszbe, a corpora cavernosát
helyettesítendő. A herezacskó melletti pumpa lehetővé teszi a péniszprotézis
feltöltését, vagy kiürítését, s így az erekció létrehozását, vagy
megszűntetését.
Pszichológiai és behavior-terápia
A szexuális
kommunikáció fejlesztése érdekében a szexuálterapeuták kidolgoztak néhány
egyszerű gyakorlatot, amit a pár otthon, együtt gyakorolhat.
1. Nem-szexuális símogatás
Először is a férfi
és nő megtanul egymásnak örömet adni, egyszerűen egymás testének érintése
révén. Ebben a szakaszban nem szabad közösülniük, vagy bármilyen más módon
orgazmushoz jutniuk. Ehelyett finom símogatással és dédelgetéssel szerezzenek
egymásnak örömöt. Azt is elmondjuk, hogyan növelhetik élvezetüket egymás
kezének lassú vezetésével. Ajánlhatjuk ehhez bizonyos testápoló szerek
használatát is. De minthogy semmilyen testrészt, vagy elérendő célt nem
jelölünk ki, így nincs teljesítménykényszer. Amikor a partnerek már gyakorolták
néhányszor az ilyen kényeztetést, rendszerint kezdenek lazítani, nem aggályoskodnak
és átadják magukat szexuális érzéseiknek.
2. Szexuális dédelgetés
Néhány napi ilyen
gyakorlatok után a partnerek dédelgetésüket a nemiszervekre és a nő melleire
koncentrálhatják. Egymás kezeinek vezetése itt is igen hasznos lehet. Mindketten
közöljék egymással, hol és hogyan szeretik a símogatást; különösen a férfi
mondja meg a nőnek, hogyan fogja és símogassa a péniszét. Ez a fajta nyiltság
valóban képessé teszi a partnereket arra, hogy élvezetet szerezzenek egymásnak.
Ám eközben is tartssák magukat a terapeuta határozott instrukciójához a
közösülés és az orgazmus kerülését illetően. A pénisz erekciójának
kialakulásakor a partnerek egy időre hagyják abba a játékot, majd hozzanak
létre újabb erekciót, de szüntessék meg azt is, s ezt ismételjék meg többször.
Ez az egyszerű „kötekedés” a pénisszel bebizonyítja a férfi számára, hogy nem
kell félnie az erekció elvesztésétől, hiszen bármikor újra létrehozhatja azt.
3. Teljesítménymentes közösülés
Körülbelül egy
héttel később, amikor a férfi már túljutott a kudarcfélelmeken és kezdett bízni
saját reagálásában, a pár áttérhet a nyugalmas, teljesítménymentes közösülésre.
Ismét a nő legyen a kezdeményező. Miközben a férfi passzívan hanyatt fekszik, a
nő ráül a combjára és kezével létrehoz egy erekciót. Ezután hüvelyébe vezeti a
merev péniszt. De egy ideig nem mozog, hogy a férfi megszokja a közösülési
helyzet érzését. Néhány perc mulva a nő lassan elkezd mozogni, igy ingerelve a
péniszt, hogy az merev maradjon. Ha addigra az erekció mégis megszűnt, a nő
egyszerűen felemelkedik a péniszről, s kézi ingerléssel újra létrehozza az
erekciót. De általában a férfi képes lesz megőrizni erekcióját mindaddig, amíg
a nő nem kezd gyorsan és élénken mozogni. Esetenként a kezdeményezésben a férfi
is részt vehet. Ilyenkor a nő lovaglóülésben bevezeti a péniszt hüvelyébe, de
néhány lassú mozdulat után átengedi a mozgás irányítását a férfinek. Ám
mindketten betartják azt az utasítást, hogy ne jussanak orgazmushoz. Ha egyikük
mégis orgazál, ezt kellemes meglepetésnek tekinthetik. Ha a pár megtanult
lazítani ilyen módon, akkor rendszerint örömmel látják, hogy a pénisz
kívánságuk szerint merev maradhat a hüvelyben hosszabb ideig is. Végül,
önbizalmuk megerősödtével képesek közösüléseiket a lehető legjobban alakítani
és különböző közösülési poziciókkal kísérletezni.
Orgazmus-problémák
Nők és férfiak egyaránt tapasztalhatnak
orgazmus-problémákat. Előfordul, hogy nem tudják kölcsönös egyetértéssel
időzíteni, vagy egyáltalán nem tudják elérni. Ám
valamelyik ilyen probléma gyakoribb az egyik nemnél, mint a másiknál. Például
kevés férfinek, de sok nőnek okoz gondot az orgazmus elérése. Másrészt sok
férfi nem képes orgazmusát eléggé késleltetni ahhoz, hogy a nő is ki tudjon
elégülni. A korai orgazmus nem gond a nőknek, mert közülük sokan képesek
többszörös orgazmusokra, akár ugyanabban a közösülésben is. Igy a korai
orgazmus inkább csak a férfiaknak okoz problémát. Viszont a késői orgazmusok
inkább a nőknek jelentenek gondot.
Az alábbiakban a férfi orgazmus-zavarokat és azok kezelését tárgyaljuk
Nem kielégítő időzítés
Az önkielégítés és
a szeretkezés az élet legnagyobb örömei közé tartoznak, s így érthető, hogy az
emberek a lehető leggyakrabban próbálják élvezni azokat, éspedig a lehető
leghosszabb ideig. Az utóbbi szempontjából nézve a nők helyzete előnyösebbnek
látszik. Ugyanis sok nő képes többszörös orgazmusokra, gyors egymásutánban, s
így folytatni tudja a közösülést, ameddig partnere lépést tud tartani vele. A
férfi viszont rendszerint egyszerre csak egy orgazmusra képes, aztán teste némi
nyugalmat igényel. Vagyis, ellentétben a nőkkel, a szexuális aktivitást
meghosszabbítani kívánó férfiak ezt csak saját orgamusuk késleltetésével tudják
elérni.
Okok
A férfi
képtelensége orgazmusának késleltetésére rendszerint a nem megfelelő gyakorlás,
vagy a tapasztalatlanság és gyakorlathiány következménye. Például, fiatalabb
éveikben a férfiak nem túlságosan érdekeltek az orgazmus késleltetésében, mert
akkor még képesek második, vagy harmadik orgazmusra is, viszonylag rövid időn belül.
Tény, hogy nem ritkán a tizenéves fiúk abban versenyeznek egymással, hogy ki
tudja előbb elérni az orgazmust. Az ilyen verseny „győztesét” rendszerint
csodálják és irigylik férfiasságáért. Csak később, amikor közösülni próbál egy
lánnyal, akkor válik hirtelen hátránnyá szexuális reagálásának gyorsasága.
Ilyenkor ugyanis sokkal előbb orgazál, mint partnere, akit így kielégületlenül
hagy. Ennek folytán a fiatalemberben komoly kétségek merülhetnek fel szexuális
képességeit illetően, s esetleg képtelenné válhat erekció létrehozására a lány
jelenlétében. Ám leggyakrabban a tapasztalatlanság, túlzott izgatottság és
ügyetlenség miatt válik kudarccá az első közösülés, s ez a kontroll elvesztését
eredményezheti. A türelem és egy megértő partner rendszerint sikeressé teheti a
további kísérleteket, de ilyen segítség nélkül a probléma állandósulhat.
Kezelése
Szerencsére az
orgazmus időzítésének kontrollja csaknem mindig megoldhato, ha mindkét partner
kész a kooperációra. Sőt, már az is sokat segíthet, ha közös szemlélettel
közelítenek a kérdéshez.
Áttérés a szeretkezés más formáira
Az a tény, hogy a
férfi előbb orgazál, mint a nő, önmagában nem indokolja a szeretkezés
abbahagyását. Csak az a teendő, hogy a férfi térjen át a közösülésről a
szexuális ingerlés más formáira. Vagyis a merevedés elvesztése után is tudja
használni a kezét, vagy a száját a nő kielégítéséhez. Ha mindketten megértik,
hogy a férfi „korai” orgazmusa (és magömlése) nem fosztja meg a nőt a
kielégüléstől, aggályaik és kudarcérzetük jórészt feloldódik.
Gyakorlás egyedül
Nyilvánvaló, hogy
az orgazmus időzítésének képessége a gyakorlat és tapasztalat kérdése. Például
azok a férfiak, akik ifjúkori önkielégítéseik során rendszeresen gyakorolták
orgazmusuk késleltetését az ingerlés lelassításával, vagy szüneteltetésével
(ami a szexuálterápiában „stop and start” technika néven ismeretes). Másrészt a
lányok pedig éppen az önkielégítés gyakorlása révén tanulhatják meg, hogyan
juthatnak gyorsan orgazmushoz. Először mindenkinek meg kell ismernie saját szexuális
reagálását, mielőtt valamennyire szabályozni tudná azt
|
||||
A PC izom |
Kölcsönösalkalmazkodás
Végül meg kell
jegyezni, hogy az egyedüllétben nem létezik rosszul időzített orgazmus. A
probléma csak egy társsal kapcsolatban merül fel, s így mindig két különböző
szempontból határozható meg: 1. „A férfi orgazmusa túl korai” és 2. „A nő
orgazmusa túl késői”. Igy egy nő a férfi orgazmusának időzítésével azért
elégedetlen, mert az néhány perccel az ő kielégülése előtt történik. Ám ugyanaz
a férfi könnyen ki tud elégíteni egy másik nőt, aki gyorsabban reagál. Vagyis:
az orgazmus időzítése alapjában véve a pár kölcsönös alkalmazkodásának kérdése,
és sok esetben éppen a nő tud legtöbbet tenni a cél érdekében. A nőnek tudnia
kell, hogy segítségével bármely férfi megtanulhatja orgazmusának tetszés
szerinti késleltetését. Az utóbbi évtizedekben a szexuálterapeuták
kialakítottak néhány egyszerű gyakorlatot, amelyek elősegíthetik a közösülések
idejének hosszabbítását. Előfordulhat ugyan, hogy egy különösen frusztrált és
rosszul alkalmazkodó párnak szaksegítségre van szüksége e gyakorlatok
megtanulásához, de sok pár önmaga is képes ennek alkalmazására.
Kölcsönös alkalmazkodás: Az
“elszorítási technika”
A legfontosabb,
megtanulandó technika az un. „elszorítás”, amit a következőképpen kell végezni.
A férfi hanyatt fekszik, lábait széttárja. A nő a férfi lábai közé ül, vele
szembe fordulva. Ebben a helyzetben kezeivel könnyen eléri a férfi nemiszervét.
Masszázsolajat, vagy síkosító krémet használva finoman símogatni kezdi a
péniszt, amíg ki nem alakul az erekció. Sőt, tovább is, amíg a férfi érezni nem
kezdi orgazmusának közeledtét. (Közben kérje a férfit, hogy irányítsa az
ingerlés tempóját és erősségét. Egyes férfiakat jobban felizgatnak a lassú, de
erős ingerlések, mások a könnyed és gyors ingereket kedvelik. Ahogy az izgalom
növekszik, a férfi a ritmus megváltoztatását igényelheti. Ezért fontos a
partnerek közötti nyilt és egyértelmű, verbális kommunikáció.) Ahogy a férfi
közeledik az orgazmushoz és az „elkerülhetetlenségi ponthoz”, jelzi a nőnek,
hogy alkalmazza az „elszorítást”. Az egész gyakorlatot legalább két szeretkezés
során meg kell ismételni.
A teljesítménykényszer megszűntetése
Amint az
„elszorítás” és „tömés” technikáit már jól ismerik, a pár rendszeresen
gyakorolja ezeket, hogy biztosan tudja kontrollálni a férfi orgazmusának
időzítését. Az első hetekben ajánlatos megmaradni annál a közösülési poziciónál,
amelyben a nő lovaglóhelyzetben ül a hanyatt fekvő férfin. Visszaesés esetén
egyszerűen térjenek vissza az elszorítási gyakorlatokhoz. Egyes
szexuálterapeuták szerint jobb, ha a gyakorló együttlétek során sem a férfi,
sem a nő nem törekszik teljes szexuális kielégülésre. Mások szerint az
együttlétek végén megtörténhet az ejakuláció, ha az szinte magától, erőfeszítés
nélkül történik. A gyakorlatok sikere
szempontjából fontos, hogy teljesen nyugodt, relaxált légkörben történjenek, s
ne legyen semmiféle teljesítménykényszer.
|
Orgazmus-problémák:
Nem kielégítő időzítés - Kezelése
Kölcsönös alkalmazkodás: Kézzel ingerlés
A „késleltetni” kívánó férfiak számára egy másik
tréning-program nem az „elszorítási technikán” alapul. Ehelyett a férfi kb. 15
perces maszturbációk begyakorlásával tanulja meg orgazmusának késleltetését (először
sikosító nélkül, aztán sikosító használatával). Ha már sikeresen megtette ezt a
kezdő lépést, akkor a partnerével maszturbáltatja magát (ugyanúgy alkalmazva a
sikosítót, mint egyedül), amíg már így is eléri a 15 perces merevedést és az
orgazmus késleltetését. Ezután a pár áttérhet az előzőekben leírt
gyakorlatokra, miközben az „elszorítási” technikát is alkalmazhatja. A lényeg a
kb. 15 perces késleltetés elérése. A tréning egyáltalán nem drámai, de jól
működik.
Orgazmushiány
Látszólag minden férfi
eléri az orgazmust, aki erekciót tud létrehozni. Sok nővel ellentétben, akiknek
gondot okoz a plató-fázison túllépni, a férfiak általában számíthatnak a
szexuális reakcióciklusuk befejezésére. Ám néhány ritka esetben csak
öningerléssel, vagy bizonyos különleges szeretkezési formák révén jutnak
orgazmushoz. Például egy férfi képtelen az orgazmusra, amíg pénisze a nő
hüvelyében (vagy szájában) van. Igy az a nő, aki szeretne teherbe esni, vagy
azeretné lenyelni az ondót, csalódottnak érezheti magát. Partnerének könnyen
támad erekciója, de az orgazmust (s ezáltal a magömlést) csak a nő testén
kívül, esetleg jelenléte nélkül tudja elérni.
Orgazmushiány - Okok |
Ezt az érdekes állapotot nyilván valamilyen mentális, vagy emocionális
blokk okozza, ami megakadályozza, hogy a férfi úgy elégüljön ki, ahogy
kellene. Például szenved attól a túlzott és irracionális félelemtől, hogy a
nőt teherbe ejti, vagy annyira nem szereti őt, hogy élvezetet talál a
frusztrálásában. Más esetben a férfi egy korábbi, traumatikus élmény áldozata
lehet. Igy az a fiú, akit szülei a maszturbálása, vagy „nedves álmai” miatt
bűntettek, később képtelenné válhat a közösülés közbeni orgazmusra. Más
esetben a képtelenség felnőttkorban úgy jöhet létre, hogy a férfinek
kellemetlen élménye támad egy szexuális kapcsolatban, a nő szájának, vagy
hüvelyének tisztátalansága, undorító volta miatt. |
Retrográd ejakuláció |
|||
|
Orgazmushiány - Kezelése |
Kézi szeretkezés |
Közösülés utáni orgazmus
Nem árt tudni, hogy
nem minden, az említett jelenséggel találkozó pár igényel kezelést. Végül is az
a férfi, aki képtelen ejakulálni egy nő hüvelyében (vagy szájában), még képes
lehet a nőt kielégíteni. S miután őt kielégítette, a férfi maszturbációval,
vagy más, neki megfelelő módszerrel elérheti az orgazmust. Igy mindkét
partnernek szexuálisan kielégítő kapcsolata lehet, sőt, azt az előnyt is
élvezhetik, hogy nincs gondjuk a fogamzásgátlással. Ha viszont gyermeket
akarnak, mindig számíthatnak a mesterséges megtermékenyítésre.
Coitus reservatus (karezza)
A multban egyes
vallási közösségek a férfiakat magömlés, vagyis orgazmus nélküli közösülések
gyakorlására buzdították. Ez a fajta coitus (amit coitus reservatus,
vagy karezza néven is ismernek) állítólag gyakran órákig tart és elősegíti a
partnerek szellemi fejlődését. Napjainkban, amikor a távolkeleti filozófiák
növekvő befolyást gyakorolnak Nyugaton, sok amerikai, ausztrál, vagy európai
pár újra felfedezi a szeretkezésnek ezt a formáját. Mondani sem kell, hogy az
ilyen párok számára a férfi orgazmusának hiánya a közösülés alatt sohasem
probléma. Sőt, tulajdonképpen ez a céljuk.
Kiegészítő olvasmányok |
|
Ellenőrző kérdések
|
||||
Igaz Téves |
Klikkeljen az Igaz, vagy téves-re |
|||
1. |
|
|
Egészséges férfiaknak nincs erekciójuk alvás közben |
|
2. |
|
|
A vaginizmus a hüvelyi fertőzések orvosi megjelölése |
|
3. |
|
|
Egy jó terapeuta mindig a párral közösen vesz fel szexuális anamnézist. |
|
4. |
|
|
A szexuális egészségnek semmi köze a szexuális jogokhoz. |
|
5. |
|
|
A közösülés előtti alkoholfogyasztás javítja a férfi szexuális
teljesítményét. |
|
6. |
|
|
A szexuálterápia PLISSIT modellje jól elkülöníti az orvosi kezelést és a
pszichoterápiát. |
|
7. |
|
|
Az exhibicionizmus a „klasszikus” szexuális funkciózavarok egyike. |
|
8. |
|
|
A szexuális diszfunkciók gyakorisága könnyen megállapítható a szexuál-terapeuták
fölmérése révén. |
|
9. |
|
|
A szexuális diszfunkcióknak organikus, vagy pszichés okai vannak. |
|
10. |
|
|
A csökkent szexuális vágy mindig elfojtott szexuális vágy. |
|
11. |
|
|
Az ókori Rómában Galenusz, az orvos a maszturbácció veszélyeire
figyelmeztetett. |
|
12. |
|
|
AQ 18.században K.M. Kertbeny a maszturbáció veszélyeire figyelmezteettt |
|
13. |
|
|
A 20.században Wilhelm Reich felfedezte a PC izmot. |
|
14. |
|
|
A pénisz-pletizmográf a merev pénisz hosszát méri. |
|
15. |
|
|
Az ókori görögök és rómaaiak már elmebajnak tekintették a
homoszexualitást |
|
16. |
|
|
A pszichiáterek mai diagnosztikai kézikönyvei még lelki betegségnek
tekintik a homoszexualitást. |
|
17. |
|
|
A közösülés közbeni fájdalomnak mindig pszichés okai vannak. |
|
18. |
|
|
Az emberi jogok UN deklarációja a szexuális jogokat is tartalmazza. |
|
19. |
|
|
A szexuális jogok WAS deklarációja nem említi a szexuális neveléshez való
jogot. |
|
20. |
|
|
Az un. Kegel-gyakorlatok célja az általános, testi ellazulás. |
|
21. |
|
|
A „dyspareunia” kifejezés a szexuális averzióra utal. |
|
22. |
|
|
Wardell B. Pomeroy nem hitt a szexuális anamnézis hasznosságában. |
|
23. |
|
|
Minden nő elérheti az orgazmust, ha elég erősen próbálkozik. |
|
24. |
|
|
A hüvelytágítók többkárt okoznak, mint hasznot. |
|
25. |
|
|
A 18.század vége óta az amerikai és európai nőknek joguk van a
fogamzásgátlásra. |
|
26. |
|
|
26.Szexuális funkciózavar esetén legtöbbször nem az egyént, hanem a párt
kell kezelni. |
|
27. |
|
|
Masters és Johnson kutatása lehetővé tette, hogy a szexuális
funkciózavarokat közvetlenül, s nem pusztán más zavarok tüneteként kezeljük. |
|
28. |
|
|
Az egészséges közösülés a partnerek egyidejű orgazmusával végződik. |
|
29. |
|
|
Szexuális funkciózavarok esetén a terapeutának mindig meg kell kérdeznie
a pácienseket, nem használnak-e drogot és gyógyszert. |
|
30. |
|
|
A viktoriánus időkben a nőket szexuálisan mohóknak tekintették, s ezért
szigorú otthoni ellenőrzés alatt tartották őket. |
|
31. |
|
|
A szexológiai vizsgálat fontosabb a női pácienseknek, mint a férfiaknak. |
|
32. |
|
|
A szexuálterápiában mindig hasznos a partnerek szexuális történeteinek
összehasonlítása. |
|
33. |
|
|
A szexuálterápia PLISSIT modelljében a PL „pleasure”-t (élvezetet) jelent |
|
34. |
|
|
A szexuálterápia PLISSIT modelljében a T „traumát” jelent. |
|
35. |
|
|
A szexuálterápia PLISSIT modelljében az SS „speciális szuggesztiókat”
jelent. |
|
36. |
|
|
A vaginizmus kezelése rendszerint hónapokig tart. |
|
37. |
|
|
Az orgazmus-problémákkaal rendelkező pároknak a terapeuta rendszerint azt
mondja, hogy egy ideig kerüljék az orgazmust. |
|
38. |
|
|
A férfi erekciójának megfelelője a nő hüvelyének nedvesedése. |
|
39. |
|
|
Nőknél csak egy olyan szexuális funkciózavar van, ami nem található a
férfiaknál. |
|
40. |
|
|
A dohányzás károsíthatja a szexuális reagálást. |
|
41. |
|
|
A marihuánát gyakran használó férfiak külseje ezáltal „feminizálódhat” és
a mellük is megnőhet. |
|
42. |
|
|
A nőknél sokkal több szexuális funkciózavar fordul elő, mint a
férfiaknál. |
|
43. |
|
|
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) sohasem határozta meg a szexuális
egészséget. |
|
44. |
|
|
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) sohasem adott ki Ajánlásokat a
szexuális egészség védelmére. |
|
45. |
|
|
A szexuális jogok WAS Deklarációja 10 szexuális jogot sorol fel. |
|
46. |
|
|
A férfiak számára minden „potencia pirula” tartalmaz némi tesztoszteront |
|
47. |
|
|
A koitusz megkezdése utáni gyors orgazmus gyakori női funkciózavar. |
|
48. |
|
|
A koitusz megkezdése utáni késői orgazmus gyakori férfi funkciózavar. |
|
49. |
|
|
A modern pszichiátriai kézikönyvek minden revizió után pontosabb
diagnózisokat közölnek. |
|
50. |
|
|
A „szexuális funkciózavar” mai fogalma igen pontos és nincs mód az
értelmezésére. |