Szexuálterápiás 

esetek és módszerek

A  szexuálterápiának régebben két fő fajtáját különböztették meg:   az orvosi  és  a pszichoszexuális terápiát.  A kettő összekapcsolását szolgálta az ún.  pszichoszomatikus  szexuálterápia, amelyben mind  az orvosi, mind a pszichoterápiás szempontok érvényesülnek.  Ez a modern irányzat meghaladja a hagyományos, szomatikus változásokra koncentráló orvosi szemléletet éppúgy, mint a  hagyományos, pszichoanalitikus terápiát, amely a szexuális zavarokat gyermekkori, pszichikus traumákra igyekezett visszavezetni.  A  pszichoszomatikus szexuálterápia abból indul ki, hogy a személyiségfejlődés zavarai és az életvezetés kudarcai testi tüneteket, funkciózavarokat is előidéznek, s ez a nemi életre is érvényes.

         A  szexuális egészség zavarai sokféleképpen, de főleg  funkciózavarként jelentkezhetnek.   Amióta kiderült, hogy a homo-  és biszexualitás nem tekinthető  szexuális zavarnak, a szexuálterápia  a zavarok túlnyomó többségét képező  funkciózavarokra koncentrál, vagyis az alábbiakra:

Látható, hogy férfiaknál és nőknél  nagyjából  ugyanazok a funkciózavarok fordulnak elő. Ezeken kívül azonban sok más szexuális viselkedészavar is káros lehet a szexuális egészségre.  Például a hagyományosan  perverzióként  ismert szado-mazochizmus, a pedofilia, az exhibicionizmus, a fetisizmus  stb. De ugyanígy hatnak  a  nemi identitás problémái, vagy a nemi erőszak  és a különböző szexuális fóbiák.  

A  továbbiakban  a főbb funkciózavarokat   és  kezelésük  módszereit  mutatjuk be, főleg a saját terápiás praxisunk alapján.  

       A mintegy  1800  tasakban elhelyezett, tanácsadó és terápiás dokumentumok elsődleges, statisztikai feldolgozása, amelyre itt csak utalunk, az alábbi adatokra tér ki:  1.  A jelentkező neve  és  2  életkora,  3.  a jelentkezés  éve,  4.   a probléma diagnózisa  és  5.  a foglalkozások száma  (zárójelben).   A  segítséget kérők többnyire a partnerükkel jöttek, így párterápiára kerülhetett sor  vagyis a szaksegítséget  36 év alatt több, mint  háromezer egyén vette igénybe.  Az adatok további elemzése folyamatban van.

Bevezetőként érdemes elolvasni egy angol szexuálterapeuta  cikkét,  amit családorvosoknak szánt.

A szexuális egészség ABC-je:

A felmerülő  problémák kezelése

Ramage, Margaret

British Medical Journal, 1998, nov.

A szexuális problémák sokféle módon jelentkezhetnek, gyakran indirekt vagy rejtett módon. Az érintettek nem szívesen beszélnek ezekről. Félnek, hogy rosszul fejezik ki magukat vagy visszatetszést keltenek nyiltságukkal, s nehezen tudják megfogalmazni a problémájukat. Sokszor az orvos is nehezen tud kiigazodni a bonyolult utalásokon. Ezért először is közös nyelvet kell találni a szexuálterápiában az előzmények tisztázásához és a kivizsgáláshoz. Ugyanis az igazi problémák helyett gyakran különböző nőgyógyászati vagy urológiai tüneteket, álmatlanságot, depressziót és hasonlókat hangoztatnak.

A  szexuális probléma megállapításakor először is tisztázni kell annak jelentőségét az érintett számára, s ennek alapján lehet a legmegfelelőbb kezelést kialakítani. Ez állhat egyszerű felvilágosításokból, információ-nyújtásból, de néha pszichológiai vagy pszichiátriai vizsgálatra utalásból is. A kezelés megalapozásához elengedhetetlen a részletes anamnézis és a jó együttműködés az érintettekkel. Enélkül ugyanis a legjobb kezelés is hatástalan.

Nagyon ügyeljünk arra, hogy akár szervi, akár lelki eredetűnek tűnik is a szexuális probléma, mindegyik kihat a másikra. Hiszen a szervi okok mögött is rejtőzhetnek lelki tényezők – és viszont. Tehát mindkettőre ügyelnünk kell.

Pszichológiai  megközelítés

A pontos és bőséges felvilágosítás nélkülözhetetlen. Ezt azzal is elősegíthetjük, ha megfelelő könyvekre vagy filmekre hívjuk fel a figyelmet. Több szexuális probléma megoldható pl. in vivo tájékoztatással a nemi szervek anatómiájáról és működéséről, főleg, ha az érintettek ilyen ismeretei hiányosak, s keveset tudnak az életkorral kapcsolatos változásokról is. Különösen sokat jelent ez egy nőnek, aki még sohasem tanulmányozta saját nemi szerveit, vagy a pénisze mérete miatt aggódó férfinak.

A szakember számára kihívást jelent, hogy megértesse az érintettekkel: a szexuális problémákat mindig valamilyen helyzet váltja ki, ezért nem korlátozódnak pusztán a nemi szervekre, hanem fontos szerepük lehet a korábbi vagy a meglevő kapcsolatoknak, élményeknek, kudarcoknak és stresszeknek. A szexuális reagálást mindezek az agyon keresztül befolyásolják és meg is nehezíthetik. A  szexuális izgalom idegfiziológiai szempontból egy gerincvelői reflex, amit bizonyos külső vagy belső ingerek váltanak ki. Ezeket az agyvelő ellenőrzi, de az érzelmek is módosítják, s az izgalmi reagálást ez határozza meg. Olyan ez, mint egy elektromos áramkör, amely bárhol beindulhat, de meg is szakadhat, akár az agy, az érzelmek vagy a nemi szervek szintjén.

Töréspontot jelenthet például a nem megfelelő ingerlés vagy a fájdalom. Az utóbbi képes automatikusan törölni a szexuális izgalmat. Gyakori probléma a csikló ügyetlen ingerlése; de ugyanez történhet az idősödő férfi péniszével is. A másik (és valószínűleg a legerősebb)  töréspont az érzelmek területe: egyeseket könnyen megbénít a félelem a kudarctól, valamint a teljesítmény-kényszer. Fontos negativ érzelem a harag, egy konfliktus megoldatlansága, a neheztelés és a gyász. Egy harmadik töréspont lehet, ha a más irányú figyelem akadályozza az ellazulást és felizgulást. Például a merevedési zavarok esetén gyakran előfordul az aggályos „önfigyelés”, amikor a férfi csak arra figyel, hogy elég merev-e a pénisz. Máskor meg egyéb gondok vonják el a figyelmét az élvezettől.

Tanácsadás

Ennek során felszínre hozhatók és megoldhatók a rejtett konfliktusok, vagy a régóta titkolt haragok és sérelmek. A kapcsolat minden vonatkozása tisztázható, s elősegíthető, hogy az érintettek a szexuális problémák miatt kényesnek tartott témákat is meg tudják beszélni egymással. A megértés és érzelmi támogatás lehetővé teszi, hogy a partnerek megoldást találjanak, reális célokat tűzzenek ki és módosítani tudják életstílusukat.

Pszichoszexuális  terápia

Az ilyen terápia alapelve, hogy a terapeuta és kliense kapcsolata tükrözi a partnerek kapcsolatát, s lehetővé teszi rejtett konfliktusaik és zavaros interakcióik megértését. A terapeuta kezdetben csak akkor tesz fel kérdéseket, ha ez szükséges, hogy minimumra csökkentse a kliens irányítását. Az orvosi vizsgálat kérdései lehetővé teszik a kínos és fontos érzelmi témák kikerülését – legalábbis átmenetileg. Fontos tudatosítani a terapeutában és páciensében keletkező érzéseket a problémák megbeszélése során. Ezek feltárása megkönnyíti a zavarokat létrehozó, belső konfliktusok megértését. A kezelést a kliens egyéni igényeihez kell igazítani, hogy megérthesse azt a tudattalan gátat, ami szexuális kielégülését akadályozza. Ez a technika egy viszonylag rövid interjú során is használható, s nem feltétlenül igényel rendszeres terápiás üléseket.

Viselkedéstanulmányi  módszerek

Egy korai orgazmusos és magömléses férfi megtanulhatja saját kielégülésének késleltetését a szabályozott maszturbáció gyakorlása révén, minden gyógyszeres terápia mellőzésével. E gyakorlatok során megfigyelheti, hogyan közeledik az orgazmushoz, s az ingerlés rövid idejű szüneteltetésével vagy lassításával begyakorolhatja szexuális reagálásának szabályozását.

A  vaginizmus, vagyis az akaratlan női hüvelyizomgörcs is jól kezelhető ezzel a viselkedésszabályozó technikával. De ugyanígy a kényszeres szexuális viselkedés vagy a parafiliák is hatékonyan rendezhetők, anélkül, hogy a mélyebb, lélektani tényezőket érinteni kellene. (Bár a kétféle megközelítés össze is egyeztethető.)

A  szexuális  párterápia  integráltan alkalmazza  a pszichodinamikus, viselkedéstanulmányi, kognitiv és rendszerelméleti  módszereket. Magát a párkapcsolatot tekinti „páciensnek”, s nem az abban résztvevő egyéneket. A testi, lelki, és különösen a kapcsolati tényezők alapos vizsgálata után terápiás szerződés készül, lehetőleg pontosan meghatározott célokkal és a szükséges terápiás ülések számának előre jelzésével. A partnerek „házi feladatot” kaphatnak a szükséges változások elősegítése érdekében. Fontosnak tekintik a családi hatásokat, a kulturális körülményeket, a nemi szerepviselkedést és a partnerek egymás közötti kommunikációját. A szexuális problémák érzékenyen érintik a kapcsolatot, épp ezért megoldásuk új helyzetet teremt.

Ha a partnerek kjözötti kommunikáció már nyilt és konstruktiv, terápiás feladatokat kaphatnak, amelyek otthoni teljesítése révén képessé válhatnak problémáik megoldására. A terapeuta velük együtt dolgozza ki a számukra kedvező gyakorlatokat. Ezek teljesítésének visszajelzése, a gyakorlatok során felmerült akadályok és élmények megbeszélése jelenti azt az utat, amelyen járva a legtöbb szexuális probléma megoldható.

„Érzéki fókusz” gyakorlatok

Ezt a terápiás programot Masters és Johnson (1970)  írták le először, s a párok saját otthonukban gyakorolhatják be. A program alapját egy időleges közösülési tilalom, sőt, bármely genitális érintkezés tilalma  képezi, s addig tart, amíg  az egymással folytatott „érzéki játékok” során a partnerekben ki nem alakul a laza, kényszertől és szorongástól mentes bizalom. A gyakorlatok során a pár meztelenül fekszik egymás mellett és felváltva foglalkoznak egymás testével, gyengéd érintésekkel és simogatásokkal, masszírozással próbálnak érzéki örömet kiváltani anélkül, hogy közben szexuális izgalomra törekednének. Később aztán fokozatosan ez is megtörténhet.

(Antoniusz és Kleopátra (1602 Agostino Carracci festménye)

 1. szakasz

 Bőséges idő-ráfordítással a partnerek ismerkednek egymás meztelen testével, de közben nem érintik a nemi szerveket, nem törekszenek élvezetre, hanem csupán az aktiv és passziv szerep keltette érzésekre figyelnek.

  Kb. két hét múlva, vagy legalább 4 ilyen gyakorlatnak a terapeutával történt, részletes   megbeszélése után fokozatosan bátrabban kísérletezhetnek egymás testének olajos vagy puderes masszirozásával, de a nemi szerveket még kihagyva.

A folytatás azzal egészül ki, hogy akivel foglalkoznak, kérhet társától bármilyen, általa kedvelt simogatást, hanyatt fekve pedig megfogja és vezeti társa kezét.

        2. szakasz

        A közösülési tilalom ugyan még folytatódik, de már nincsenek tiltott testrészek, tehát a nemi szervek      simogatására is sor kerülhet az érintett irányításával.

Ennek során később egyre inkább a nemi szervekre koncentrálnak, kipróbálva, hogy azok különböző részeinek érintése milyen hatást vált ki.

Ha a hatás kellemes, akkor az ingerlés egészen az orgazmus kiváltásáig folytatható.

  3. szakasz

  Eleinte felváltva foglalkoznak egymással, de ha a szexuális izgalmi állapot kialakult, közösülési helyzetet vehetnek fel, lassan bevezetve a péniszt a hüvelybe, de aztán mozdulatlanul maradnak, hogy megszokják és élvezzék ezt a helyzetet. Szükség esetén egy kevés mozgás előfordulhat (hosszabb szünetekkel), hogy a közösülési helyzet legalább 10-15 percig fenntartható legyen az orgazmus elkerülésével.

Ha ezt is begyakorolták, a továbbiakban már az orgazmust sem kell kerülni.

A  gyakorlatok közben felmerülő problémákat rendszeresen meg kell beszélniük a terapeutával, hogy segítséget kapjanak a pozitiv változásokhoz és mindig a következő alapszabályokhoz tarthassák magukat:

-- Lehet szeretkezni közösülés, sőt, a nemi szervek érintése nélkül is!

-- Hetenként legalább kétszer szánjanak 20-60 percet ezekre a gyakorlatokra, legalább négy héten keresztül.

-- A gyakorlatok során csak akkor szólaljanak meg, ha a partner érintése fájdalmas vagy kellemetlen. A beszélgetés ugyanis elvonná a figyelmet a megismerendő, érzéki élményektől.

--  Figyelni a saját élményekre kell, s nem arra, hogy a partnernek jó legyen!

--  Ez elsősorban tanulási feladat.

    Fizikális  segítség

   Az eddig alkalmazott gyógyszerek és afrodiziákumok tulajdonképpen feleslegesek, viszont hasznosak lehetnek a különböző sikosító szerek és olajok, vagy az olyan kozmetikumok, amelyek elősegítik a helyi vérbőség létrejöttét.

  Egyesek számára segítséget jelenthetnek a vákuum-pumpák, amelyek vérbőséget és merevedést hoznak létre (amit aztán a pénisz tövére helyezett, szoros gumigyürűkkel is megtámogatnak, hogy hosszabb ideig tartson).

  Hasonló célt szolgálnak a  vibrátorok  különböző fajtái (köztük a pénisz-alakúak), amelyekkel a fő erogén zónák hatékony ingerlése biztosítható.

  „Pót-partnerek”  alkalmazása

  Masters és Johnson  pót-partnereket is alkalmazott olyan páciensek esetén, akiknek épp nem volt partnerük. (Ilyenek angliai alkalmazását Cole is leírta.)  Egy képzett, női pót-partner segítségével a férfi szexuális funkciózavara megoldható, s az így megszerzett készségét talán át tudja vinni választott és érzelmileg fontos kapcsolatába is, bár minden partnerhez újra alkalmazkodni kell. Az utóbbi időben már az említettek is felhagytak a pót-partnerek alkalmazásával a felmerülő problémák miatt (pl. kié a felelősség, ha a pót-partner HIV-fertőzést ad át? stb).

Továbbküldés

Szexuális funkciózavarok esetén is gyakran szükséges az érintettek átirányítása különböző szakrendelésekre;  ezért ajánlatos ismerni a számításba jöhető orvosokat vagy pszichológusokat. Angliában ezek listája beszerezhető a Pszichoszexuális Gyógyintézettől  vagy az angol Párkapcsolati és Szexuálterápiás Társaságtól és a Relate – Marriage Guidance  irodáitól. (Hazánkban egyes gyógyszergyárak teszik közzé interneten a javasolt szakemberek listáját – a ford.)

   Margaret Ramage a londoni St.George  kórház szexuálterapeutája. Cikkének végén 3 szakirodalmi művet ajánl figyelmünkbe:

1.     Stanley E. Principles of managing sexual problems. BMJ 1981;282:1200-2

2.     Masters, W.H., Johnson, V.E.: Human Sexual Inadequacy. 1970, London, Churchill

3.     Cole M.: Sex Therapy for Individuals.  1988, London, Open Univ. Press

                                                                          ------------  xxx  ----------------

        Az esetek és módszerek bemutatása különböző csoportosításban történhetne; például külön a férfi és női funkciózavarok táblázatának öt kategóriája  szerint,  vagy életkorok szerint, esetleg gyakoriság  szerint.  Ám a funkciózavarok rendszerint partnerkapcsolatban merülnek fel, s ennek megfelelően az egyéni problémák szorosan összefüggenek, kölcsönhatásban állnak, akár fiatalokról, akár idősebbekről van szó.  Ebből következően a modern szexuálterápia általában nem egyéni, hanem  párterápia, amely a szexuális kapcsolat kezelésére irányul.  Átmenetileg persze szükség lehet egyéni kezelésre  is, például ha épp nincs partnere a szaksegítséget igénylőnek, vagy a partner nem vonható be a kezelésbe,  illetve, ha valamelyik partner egyéni terápiát (is)  igényel.

A  szexuális problémák első megbeszélése rendszerint egyénenként, külön történik mindkét partnerrel, s  szükség szerint egyéni vizsgálatokra is sor kerül  (orvosi és pszichológiai szempontból),  majd közös megbeszélésen  tisztázzák a funkciózavarok okait és megoldásuk lehetőségeit,  s ezzel kezdődhet maga a terápia.  Ami rendszerint  rövid-terápia,  heti vagy kétheti ülésekkel, köztük pedig a megbeszélt, otthoni gyakorlatokkal.

Lássunk néhány példát a leggyakoribb és legtipikusabb esetek közül:

1.     Erekciózavar és korai orgazmus folytán kialakult kapcsolati krízis

T.P.  31 éves, magas, testes, szemüveges férfi  először egyedül jelentkezik.  Problémája, hogy 24 éves barátnőjével egy éve tartó kapcsolata válságba került, főleg a gyakori szexuális kudarcok miatt.  Ezek lényege, hogy a kialakult merevedés hamar megszűnik, vagy már a közösülés előtt, vagy a közösülés első perceiben bekövetkező orgazmus és magömlés miatt  (ejaculatio praecox).  A közösülés nélküli  szeretkezéstől  (petting)  barátnője idegenkedik;  az orális ingerlést pl. nem engedi és nem is csinálja.  Maszturbációt P. ritkán végez  (bár szexuális együttléteik rendszertelenek), s az is csak 1-2 percig tart;  barátnőjéről nem tudja, hogy szokta-e csinálni.

Előzmények:  P.  szülei vallásosak, kapcsolatuk feszült;  a szex tabutéma volt.  Érettségi után kb. egy évig külföldön dolgozott, ott közösült először.  Erről, és haza-kerülése utáni kapcsolatairól nem kívánt beszélni.  Barátnője szülei  elváltak, ő anyjával maradt és vallásos nevelést kapott.

Másodszorra már barátnője is eljött:  filigrán, hosszú, barna hajú lány.  Külön beszélgetés során elmondta, hogy nem szerelmes P-be,  csak barátilag segítene neki, de fél, hogy akkor P. még jobban kötődne hozzá – ezért is ritkítja az együttléteket, bár nincs más partnere, a régebbiben csalódott,  Naponta maszturbál, így 8-10 perc alatt kielégül, de ezt P. előtt szégyenli;  előtte nem is tudna;  fél az intimitástól, a kitárulkozástól és újabb csalódástól.  Még soha nem volt igazán szerelmes, bár szeretne az lenni.  P.  nehezen nyugodna bele, hogy le kell mondania barátnőjéről; úgy érzi, nem őszinte vele, pl. azt mondja: szereti, aztán mégsem kívánja.

Megbeszéltük, hogy a szexet egyelőre mellőzzék, P. a rendszeres maszturbációk során gyakorolja az orgazmus késleltetését 10-15 percig, s kezdje el a lazítási gyakorlatokat. Barátnőjének külön kezelésre lenne szüksége, ám ő ezt nem igényli. inkább szakítana.

A  további kezelésekre  P. egyedül jött, mert barátnője „szabadságra ment”.  Relaxálni nem próbált, de kazettát hozott, hogy a gyakorlatot felvegyük. Maszturbáláshoz pornofilmet nézett;  10-12 perc alatt többször közeledett az orgazmushoz, de „ön-elszorítással”  megelőzte azt. Újabb társkereséssel nem próbálkozott, fél a kudarcoktól, amikben már többször volt része:  barátságát elfogadták, de szexuális közeledését nem.  Elismerte, hogy aggályoskodásra és türelmetlenségre hajlamos  és erősen csökkent az önbizalma.  A napokban megpróbált közeledni egy nőhöz, de végül nem merte hazakísérni.  (Megbeszéltük, hogy gyakorlásképpen érzelmileg közömbös nőkhöz közeledjen barátilag, de hirdetéssel is keressen partnert;  egy ilyet közösen megfogalmaztunk.  Az autogén tréning első két gyakorlatát magnóra vettük, hogy azzal gyakorolja.)

Néhány további kezeléssel elérhető volt, hogy P. új és sikeresnek ígérkező kapcsolatot alakított ki egy hozzá illőbb lánnyal, s munkahelyet is változtatott.  Azóta nem jelentkezett.

2.     A nő orgazmusképtelensége a közösülés során

A  41 éves, két-gyermekes feleség levelében így vázolta gondjait:  „Férjem józan életű,  családszerető ember.  Szeretjük és ragaszkodunk egymáshoz, de szexuális problémám miatt  nem zavartalan az életünk.  19 évesen mentem férjhez.  Bár hónapokkal előbb is megkívántuk egymást, szigorú neveltetésem miatt sokáig elutasítottam a közösülést;  féltem a következményektől (ha otthon kitudódik, agyonütöttek volna). Egy kirándulásunk alkalmával mégis megtörtént. Ez többször megismétlődött, s érdekes érzés volt, de nem jutottam el a kielégülésig.  Azt reméltem, hogy az esküvő után majd sikerül, de nem így történt.  Erről azonban sokáig senkivel sem beszéltem, sőt, férjem előtt is eltitkoltam.  Mivel nem nyújtott élményt, nem is kívántam az együttlétet, de azért úgy tettem, mintha élvezném…”

Az első megbeszélésre az asszony egyedül jött.  Kiderült, hogy maszturbációval ki tud elégülni akár 4-5 perc alatt is, sőt, közösülésben is, ha közben önmagát kézzel ingerli.  Férje azonban elvárja, hogy pusztán a közösüléstől jusson orgazmushoz és ugyanolyan gyakran, mint ő. Kiderült ugyanis, hogy a feleségnek egy külső partnerrel  (a férj barátjával)  sikerült néhányszor kézzel ingerlés nélkül is kielégülnie.  A második megbeszélésen a férj is részt vett, s elismerte,  sérti a férfiui önérzetét, hogy vele a feleség  csak kézzel ingerléses aktusban  (s csak heti egyszer)  tud kielégülni. Nem tudott róla, hogy a legtöbb asszonynak hasonló problémái vannak.

Minthogy a férjet sikerült meggyőzni elvárásainak  indokolatlanságáról, s így össze tudták kapcsolni a közösülést a csikló kézzel  ingerlésével,  mindketten felszabadultabbak lettek,  s a probléma hetek alatt megoldódott.

3.     Vágycsökkenés,  erőltetés,  teljesítménykényszer – kudarcsorozat 

K. N.  26 éves, nőtlen férfi kisiparos először egyedül keresett meg, mert kb. egy éve merevedési zavarai és „korai magömlése”  van.  Az orvostól nyugtatót és férfihormon tartalmú gyógyszert kapott.,de egyik sem segített.  Legutóbbi partnere, akivel egy évig jól ment a szex, később mégis szakított vele, amit kb. fél évig nem tudott feldolgozni, s elment  a kedve a  szextől.  Néhány hete egy újabb partnerrel próbálkozott , de kétszer is sikertelenül, mert a közösülés előtt megszűnt a merevedése.  Csak hétvégeken találkoznak, mert a 20 éves lány vidéken dolgozik. 

Az  előzményeket  illetően elmondta, hogy apjával kezdettől fogva rossz a viszonya, mert az sokat szidta őt, s ezzel elvette önbizalmát.  15 éves kora óta maszturbál,  18 éves korában közösült először, s már elég sok futó kalandja volt, de csak 24 éves korában lett szerelmes, ám az csalódással végződött, főleg a szex problémák miatt, amiket gátlásos partnerével nem tudott megbeszélni.  N. úgy érzi, az a baj, hogy szex közben aggályosan figyeli magát és erőltetni próbálja a  „jó teljesítményt”.

Megbeszéltük, hogy a közösülést egyelőre mellőzve, felváltva foglalkozzanak egymással, s kézzel juttassák egymást kielégüléshez.  Azonkívül kezdjen lazítási gyakorlatokat a levezetett autogén tréning alapján;  s ehhez kapcsolódva az önkielégítésnél késleltesse 10-15 percig az orgazmust. S olvassa el az „Intimkapcsolat kézikönyve” erről szóló fejezetét.

Mindez persze nem sikerült azonnal.  A  további  15  terápiás ülés során  - amelyekbe egy alkalommal partnerét is sikerült bevonni --  részletesen megbeszéltünk mindent.  Kiderült, hogy barátnője is kötődik még az előző partneréhez  (egy  32 éves, nős férfihez), s ő is erőltetni szokta a kielégülést, a szexben nem tudja magát elengedni.  Önkielégítéssel csak nemrég próbálkozik, de már többször sikerült.  Az autogén tréning egyelőre nem megy neki.  Egyikük sem szerelmes még a partnerébe, bár szeretnék és erre törekszenek.  N-nek „kispénisz-komplexusa” is van  (magasságához és  body building-en edzett testéhez képest kicsinynek érzi).  A maszturbációs orgazmus késleltetésébe viszont belejött, s az autogén tréning is jól megy.  Egymást petting révén már ki tudják elégíteni.  Pár napos, együttes üdülésük során a kölcsönös petting-orgazmus után egyszer közösültek is, bár orgazmus nélkül.  Érzelmileg azonban nem kerültek közelebb egymáshoz.  N-t a munkája köti le nagyon, barátnőjét pedig a tanulás  (érettségi előtt áll), ezért kerüli a találkozást, s feleslegesnek tartja a szaksegítség igénybe vételét. Ezért  a kezdeti eredmények után  a terápia megszakadt, s  N.  2 évvel később új partnerrel jelentkezett. 

Mindebből kiderül, hogy a szexuális funkciózavarokban és azok megszűntetésében  több  tényező játszik szerepet. Például a tájékozatlanság (pontosabban a tudományosan megalapozott szexuális ismeretek hiánya),  a téves, sztereotip elképzelések, igények és előítéletek, a felületes önismeret és partnerismeret, a csökkent önbizalom (ami együtt jár a partner iránti bizalmatlansággal),  az elvárt teljesítmény erőltetése, s nem utolsó sorban az érzelmi kötődés, tehát a szerelmi vagy baráti elköteleződés  hiánya, ami a kapcsolati problémák komolyan vételét és így a megoldását rendkívül megnehezíti.