|
|
1. Szexológiatörténet világviszonylatban(E.J. Haeberle Szexológiai Archivuma szerint)
Ókor Görög és római filozófusok és orvosok, mint pl. Hippocrates, Plato, Aristoteles, Soranus és Galenus vizsgálták, leírták és magyarázták a gyermeknemzés és a fogamzásgátlás, az emberi szexuális viselkedés, a szexuális zavarok és gyógyításuk, a szexuális nevelés, a nemi erkölcs és a szexuálpolitika problémáit.. Az orvoslás története felsorolja mindezeket és az ezt követő anatómiai és fiziológiai kutatás számos fejleményét. A római költő, Ovidius „Ars amatoria” című művében a szerelem és csábítás művészetéről értekezett.
Mallanga Vatsayana indiai tudós megírta „Káma Szutra” címmel a szeretkezés klasszikus tankönyvét.
Középkor
Iszlám és zsidó tudósok tovább folytatják a tudományos tradiciót. Ar-Razi (Rhases), Ibn Sina (Avicenna), Ibn Rushd (Averroes) , Maimonides és mások megőrzik és bővítik az ókoriak szexuális ismereteit. Kínában megjelenik a „Su-Nui-Jing” című klasszikus szexológiai kézikönyv
Korai újkor
Tunéziában Nefzawi sejk „Illatos kert” címmel megírja aszeretkezés arab kézikönyvét. Ez hasonlít a „Káma Szutrára”, de még részletesebb. A könyv egy része azonos neműek szerelmét tárgyalta, de később ezt kihagyták és elveszett. Itália lesz a modern, tudományos anatómia szülőföldje. Leonardo da Vinci az elsők között végzett anatómiai vizsgálatokat halottak boncolása révén. Leírta a belső nemi szerveket, a közösülést és terhességet, s ezekről pontos anatómiai rajzokat készített.
Andreas Vesalius tette közzé az emberi anatómia első, egzakt tankönyvét. A későbbi anatómusok folytatják a vizsgálatokat és a belső nemi szervek megismerését.
Gabriele Fallopio írja le először a petevezetéket (tubae uterinae Fallopii), Regnier de Graaf a graf-tűszőt és a női ejakulációt, Caspar Barthelsen (Bartholinus) a Bartholin-mirigyeket, William Cowper pedig a Cowper-mirigyeket.
A 16. Század végén Pierre de Bourdeille francia nemes, Brantome abbéja megírja a „Gáláns hölgyek élete” című emlékkönyvét, amely sok érdekes és szórakoztató szexuális élményt tartalmaz.
1642-ben J. B. Sinibaldus orvos Rómában megírja „Genantropoeia” című művét. Ez egy átfogó tankönyv, amely a szexuális anatómiát és a szexuális ingerlést is tárgyalja.
Az emberi spermasejtet Anton van Leeuvenhoek pillantja meg először mikroszkóp alatt, 1677-ben.
A 18. század
1735-ben vezeti be Karl von Linné svéd botanikus az ő „methodus sexualis”-át, vagyis a növényeknek nemzőszerveik száma és jellege szerinti rendszerezését. Ez a ma már idejétmúlt rendszer sok akkori tudóst befolyásolt, bár a moralisták hevesen támadták, mivel pl. ugyanannál a virágnál egy hím portoknak több nőies termővel való együttélését írta le. Ezt isten megrágalmazásának tekintették, hiszen ő nem teremthetett ilyen erkölcstelenséget. A tanítókat föleskették,hogy Linné rendszerét nem is említik az oktatásban. Samuel Tissot Lausanne-i orvos „Az onániáról” (1760) című könyvével lett az önkielégítés okozta állítólagos egészség-károsodások legbefolyásosabb propagandistája. A következő 150 évben a fiatalok egészségvédelmének és szexuális nevelésének uralkodó témája lett a félelem a „maszturbációs őrülettől”
Jean-Jacques Rousseau genfi író és komponista az „Émile” (1762) című, híres nevelési regényében a gyermekek és fiatalok szexuális ártatlanságának megőrzését követelte. Német pedagógusok, mint J. Oest és J. H. Campe küzdelmet indítanak a szexuális önkielégítés ellen.
Marquis de Sade, akit erkölcstelensége miatt a Bastille-ba börtönöztek, titokban bizarr, ijesztő és istenkáromló maszturbációs fantáziákat fogalmaz („Szodoma 120 napja”). Ezekben még azt a „felvilágosult” elképzelést is kigúnyolja,miszerint az ész győzelme az embert végül nemessé, segítőkésszé és jóságossá teheti.
Mary Wollstonecraft angol írónő 1792-ben publikálja a „Vindication of the Rights of Woman” című könyvét. Ebben követeli a nők egyenjogúsítását, a magánéletben éppúgy, mint a közéletben, a politikát is beleértve. Leleplezi az állítólag „természetes” női nemi szerepet, mint a patriarchális ideológia termékét.
A feminista célkitűzéseket már korábban egy francia nemes úr, Marquis de Condorcet is támogatta saját kiadványában. Sajnos azonban a francia forradalom rémuralma és a rá következő politikai restauráció folytán ezeket feladták és elfelejtették.
John Hunter, a nagy angol orvos a nemi betegségekről szóló tanulmányának az impotenciáról szóló fejezetében kifejti a szexuálterápia alapelveit.
A század vége felé az angol Thomas Malthus megírja a népesedésről szóló, híres könyvét (1798). Ebben kritizálja kora felvilágosult elméinek optimizmusát, és felhívja a figyelmet bolygónk túlnépesedésére, ami az emberiség életét veszélyezteti . A 19. század
1822 Az angol Francis Place és mások „neomalthuziánus” kampányt kezdenek a fogamzásgátlásért. A 19. század folyamán e kampány legjelentősebb képviselői Charles Bradlaugh, Annie Besant, Charles Knowlton, Charles Drysdale és Alice Vickery Drysdale. Az újabb és újabb szülésektől kimerült munkásasszonyok sorsának megjavítására irányuló próbálkozásaikat Marx és Engels nem támogatták.
Friedrich Karl Forberg német filozófus és könyvtáros latin nyelven írt „De Figuris Veneris” (a klasszikus erotológia kézikönyve) című művében olyan antik görög és római szövegeket gyüjtött össze, amelyek igen sokféle szexuális viselkedésről tudósítanak.
1826-27. Berlinben Wilhelm von Humboldt kidolgozza (meg nem valósított) tervét „Az emberi nem függőségének története” címmel, s ebben a „prostitúció történetéről” és a „nemi ösztön történetéről” is lett volna egy-egy fejezet. Az emberi szexuális viselkedés első, értékelésmentes osztályozását is ő állította össze, annak négy lehetséges céltárgya alapján: 1. Önmaga, 2. A másik nem, 3. Azonos nem, 4. Állatok.
1827. Karl Ernst von Baer felfedezi a petesejtet.
1833. Párizsban A. J. P. Parent-Duchatelet „De la prostitution de la ville Paris” címmel megírja az első, nagy tanulmányt a prostitúcióról .
1838. Friedrich Adolf Wilde berlini orvos először ajánlja a nőknek az okkluziv pesszáriumot , fogamzásgátlás céljából. (W. H. Mensinger északnémet orvos ugyanezt 1881-ben másodszor Is „feltalálja”.)
1843. Heinrich Kaan rutén orvos tanulmányt közöl „Psychopathia sexualis” címmel, amelyben érzéki bűnöket elmebajokként határoz meg. Ezt más orvosok és pszichiáterek is követik, s az olyan középkori, teológiai, becsmérlő kifejezéseket, mint „deviáció”, „aberráció”, „perverzió” kezdik bevezetni az orvostudományba. Ezek eredetileg tévhitet, vagy eretnekséget jelentettek, ám így áltudományos fogalmakká váltak, s a pszichiátria ettől új, morális inkvizició lett. A mai kulturtörténet ezt a folyamatot „a bűnök medikalizálásának” nevezi.
1843-44. A gumi vulkanizálása Goodyear és Hancock által lehetővé teszi a kondomok tömeggyártását.
1848. Elisabeth Cady Stanton és Lucretia Moll Seneca Falls-ban (N.Y.) megszervezik az első feminista gyűlést, s kiadják a Declaration of Sentiments”-t , amelyben követelik a női egyenjogúságot.
1857. B. A. Morel francia orvos propagálja a testi és lelki „degenerálódás” elméletét, amely szerinte a szexuális „eltévelyedéseket” is megmagyarázza. Ez az elmélet a szépirodalomba is bekerül és a 20. század első évtizedeiig uralja az orvosi és szociálpolitikai vitákat, mígnem végül, mint tudománytalant, elvetik.
1864-79. Karl Heinrich Ulrichs német jogász a „férfi—férfi szerelmet” egész sor írásában veleszületettnek nevezi.Szerinte ez egy „férfitestbe zárt női lélek” megnyilvánulása, egy olyan állapot, amit ő „uranizmusnak” nevez, viselőit pedig „urningoknak”. Tézisei révén Ulrichs bebizonyítani reméli az azonos neműek kapcsolatai büntetendőségének igazságtalanságát.. Az urningok azért viselkednek így, mert ilyennek születtek, s így nem bűntethetők. Ulrichs főleg azt akarja megakadályozni, hogy a német birodalom megalapításakor ne terjesszék ki egész Németországra a porosz büntetőtörvénykönyvnek a férfiak közötti „természet-ellenes fajtalanságáról” szóló törvényt. (Bajorországban, Würtenbergben és Hannoverben már eltörölték ezt a törvényt.) Marx és Engels nem támogatták Ulrichst, sőt, mulattak rajta.
1865. Gregor Mendel szerzetes Brno-ban megteremti a modern genetika alapjait. Növények keresztezésével végzett kísérletei érthetővé teszik az öröklés törvényszerűségeit. Felfedezésének igazi jelentőségét azokban kortársai nem ismerték fel.
1869. Az osztrák-magyar író, Kertbeny Károly Mária (eredetileg Karl Maria Benkert) névtelen nyilt levelet küld a porosz Igazságügyminiszternek, s abban használ egy új kifejezést: „homoszexualitás”, ami többé-kevésbé ugyanazt jelenti, mint Ulrichsnál az „uranizmus”. Az urningokat Kertbeny „homo-szexuálisoknak” hívja. Ő is a büntetőjog reformját követeli. Az igazságügyminiszter, aki maga is helyesel egy ilyen reformot, összehív egy „porosz királyi orvosdelegációt” (tagjai többek közt Virchow, Housselle, Bardeleben), amelynek feladata szakértői vélemény készítése. A tekintélyes orvosok azonban közlik, hogy ebben nem látnak orvosi problémát, erkölcsi kérdésekben pedig nem tartják magukat illetékesnek. Mindenesetre nem tartják megalapozottnak az érvényben levő büntető törvénykönyvet. Ezzel a felelősséget visszaadták a politikának. Ettől kezdve a törvényhozó csak az „egészséges közvéleményre” hivatkozhat az azonos neműek szexuális kapcsolatainak bűntethetőségét illetően. Igy a porosz büntetőjog reformja meghiusul, s a birodalom létrejötte után, 1871-ben a változatlan törvényt (mint 175. §-t) egész Németországra kiterjesztik. John Stuart Mill nyilvánosságra hozza „The Subjection of Women” című vitaíratát. Ebben a nők jogi és szociális egyenlőségét követeli. Felesége, Harriet, mint szerzőtárs, névtelen marad.
1870. Carl Westphal berlini pszichiáter „Archiv für Psychiatrie und Nervenkrankheiten” című folyóiratában közli az első, orvosi esettanulmányt azonos neműek erotikus vonzalmáról. Egy nőről szól, aki vonzódik a lányokhoz nővérének internátusában. Westphal arra a következtetésre jut, hogy a nő pszichopatológiai állapota „conträre Sexual-empfindung”-nak (ellentétes, fordított nemi érzületnek) nevezhető. A dolgozat sok más pszichiátert, többek közt Krafft-Ebinget is arra ösztönzi, hogy további eset-tanulmányokat közöljenek. Igy az azonos neműek vonzalma rövidesen pszichiátriai betegséggé válik.
1872-85. Paolo Mantegazza olasz orvos és antropológus közzéteszi „Trilogia dell’ amore” című, 3 kötetes szexológiai munkáját, amely a közölt megfigyelések révén számos országban bizonyos fokú erkölcsi relativizmus irányában hatott.
1873. Anthony Comstock amerikai morálapostol rábeszéli az U.S. Kongresszusát, hogy hozzon új, szigorú törvényt az „obszcenitás” ellen. Igy az orvosok is büntethetővé váltak, ha pácienseiket a fogamzásgátlásról tájékoztatják. Maga Comstock legfőbb ügyész lesz és sikerül sok orvost bebörtönöznie. A fogamzásgátlás így sok évig tabu lesz az USA-ban.
1879. Albert Neisser felfedezi a gonococcust (a gonorrhoe kórokozóját)
1886. Richard von Krafft-Ebing osztrák pszichiáter publikálja „Psychopathia Sexualis” című könyvét, amely ritka és furcsa szexuális praktikák eseteinek gyüjteménye. Ezek állítólag bizonyos „szexuális elmebetegségek” tünetei. Többek közt bevezeti a szadizmus fogalmát (Marquis de Sade után) és a mazochizmusét (a még élő osztrák író, Leopold von Sacher-Masoch után).
1892. Clelia Mosher fiatal amerikai orvosnő megkezdi a középosztálybeli, képzett nők kikérdezését szexuális beállítottságukról és élményeikről. Ennek eredményei 1980-ig publikálatlanok maradtak, talán mert a kérdezettek nem várt nyitottságát és egészséges érzékiségét tanúsították.
1896 Pasquale Penta olasz pszichiáter adta ki az első olyan, tudományos folyóiratot, amely kizárólag szexuális problémákat tárgyalt. Ez volt az „Archivio delle Psicopatie Sessuali”
Havelock Ellis angol magántudós megkezdi „Studies in the Psychology of Sex” című könyvsorozatának kiadását (utolsó kötet: 1928). Minthogy ezek kiadása Angliában tilos volt, az USA-ban és (fordításban) Németországban jelentek meg. Az angol olvasók Ellist főleg az On Life and Sex című, "ártalmatlan" dolgozatgyüjteményből ismerhették meg.
1897 Magnus Hirschfeld berlini orvos néhány elvbarátjával megalapítja a „Wissenschaftlich-humanitäre Komitée”-t, a világ első „meleg-szervezetét”. Ennek célja a férfiak közötti nemi kapcsolatot tiltó 175.§ hatályon kívül helyezése. A bizottság számára Hirschfeld kiadja a „Jahrbuch für sexuelle Zwischenstufen” (1899-1923) című évkönyveket. (A bizottság megalakításának 100. Évfordulóját 1997-ben, Berlinben „A melegmozgalom 100 éve” című, nagy kiállítással ünnepelték..
Hirschfeld riválisa, Albert Moll berlini orvos kiadja „Untersuchungen über die Libido Sexualis” című tanulmányát.
1902 Alfred Blaschko, Albert Neisser és mások kezdeményezésére Berlinben megalakul a „Nemi betegségek leküzdésének német társasága”.
1903 Rémy de Gourmont francia író publikálja „Physique de l’amour” (A testi szerelem) című ismeretterjesztő könyvét, az állatok szexuális viselkedésének bemutatásával.
1903-04 Magnus Hirschfeld megkezdi adatgyüjtését a homoszexualitás elterjedtségéről. Néhány közéleti botrány után azonban ezt a kutatást hamarosan törvényen kívül helyezik.
1904 Eugen Steinach hormonkutató Prágában és később Bécsben tanulmányozza a nemi hormonok hatását az emberek és állatok testi fejlődésére. Nemi mirigyek átültetése révén sikerül neki hímpatkányokat feminizálni és nőstényeket maszkulinizálni.
Bécsben Friedrich Salomon Krauss megkezdi „Antropophyteia” (Emberréválás) című évkönyvének publikálását. A mű (10 kötet, néhány kiegészítő kötettel) gazdagon tartalmaz a szexualitással kapcsolatos néprajzi anyagot, amit Krauss a Balkánon gyüjtött. Igy vált ő az „etno-szexológia” uttörő kutatójává. Munkáját Sigmund Freud, Iwan Bloch, Magnus Hirschfeld, Franz Boas és sokan mások is nagyra becsülték. Sajnos, őt különböző támadásokkal, „erkölcstelenség” címén anyagilag már 1913-ban tönkretették, így további tudományos tevékenysége rendkívül szűk korlátok közé szorult.
1905 Fritz Schaudinn felfedezi a szifilisz kórokozóját (a treponema pallidum nevű spirochaetát).
Auguste Forel svájci pszichiáter publikálja „Die sexuelle Frage” című könyvét, amelyben azidőtájt forradalminak tűnő követelésekkel állt elő. (pl. a legtöbb szexuális büntető jogszabály eltörlése, azonos neműek házasságkötése stb.). Forel összekapcsolja az átgondolt orvosi és szociálpolitikai tárgyalásmódot. Jó szándékú javaslata az „eugenikáról” (vagyis az örökölhető tulajdonságok javítása az örökletes betegségek továbbadásának önkéntes kerülésével) sajnos, a totalitárius „fajhigiénia” akkor még nem felismert csíráját hordozta magában, ahogyan azt később, főleg a nácik gyakorlatában láthattuk.
Helen Stöcker és mások megalakítják az „Anyavédelem Szövetségét” , amely a lányanyák védelmét és a „törvénytelen” gyermekek jogi egyenlőségét tűzte ki céljául. A Szövetséget támogatta többek közt Iwan Bloch, Magnus Hirschfeld és különösen a dermatológus Max Marcuse, aki később (1919-1932) kiadta a „Zeitschrift für Sexualwissenschaft” című folyóiratot. Sigmund Freud bécsi orvos publikálja 3 tanulmányát a szexualitás elméletéről („Drei Abhandlungen zur Sexualtheorie”) Ebben leírja az emberi szexualitás „normális” fejlődését, de a „perverziókat” is, vagyis az olyan szexuális viselkedéseket, amelyek nem felelnek meg a normának. Ez a megkülönböztetés az ő új tanán, a pszichoanalízisen (vagyis lélekelemzésen) alapul. Freud szerint a „nemi ösztön” egy folyamatos érési folyamatban a különböző „részösztönöket” végül egy érett „genitalitás” alá rendeli. E fejlődés 3 fő szakasza: 1. Az orális, 2. Az anális és 3. A fallikus fázis. Később (kisiskolás korban) következik még a „latencia fázis”, amelyben a nemi ösztön háttérbe szorul, míg aztán a pubertásban újraéled.
1906 Paul Ehrlich és japán munkatársa, Sahachiro Hata kifejlesztik a szifilisz első, hatékony gyógymódját (a „Salvarsan” segítségével).
Emma Goldman amerikai anarchista és feminista , a női jogok és a fogamzásgátlás élharcosa megindítja „Mother Earth” (Anyaföld) című folyóiratát, politikai és filozófiai dolgozatokat, valamint korabeli szerzők irodalmi alkotásait közli.
1907 Iwan Bloch berlini orvos kiadja „Das Sexualleben unserer Zeit” (Korunk nemi élete) című könyvét. Ebben kifejti, hogy a „szexológiának” önálló tudománynak kell lennie, amely egyesíti a természetzudomány és társadalomtudomány módszereit és szemléletét. Amit Mantegazza még „szerelemnek” (amore) nevezett, azt a tudományos szakirodalom mostantól „szexualitásnak” hívja.
1908 Magnus Hirschfeld kiadja az első „Zeitschrift für Sexualwissenschaft” című folyóiratot, amely csak egy évig jelenhetett meg (összesen 12 szám). Nemcsak orvosoktól, hanem sok más szakembertől, pl. antropológusoktól, kriminológusoktól, filológusoktól és történészektől is közölt dolgozatokat.
1909 Albert Moll publikálja „Das Sexualleben des Kindes” (A gyermek nemi élete) című könyvét. Ebben tudatosan mellőzi Freud pszichoanalízisét, amit tudománytalannak tart. Könyvében az emberi szexuális reagálás 4 szakaszát írja le: 1. A szexuális élvezet (izgalom) kezdete, 2. Az élvezet egy szinten maradása, 3. Az élvezet csúcspontja, 4. Az izgalom gyors csökkenése. Ogai Mori japán író és katonaorvos publikálja „Vita sexualis” című önéletrajzi írását, amelyben ifjúkori szexuális élményeit ábrázolja finom, csaknem klinikai stílusban. (Osztálytársainak homoszexuális játékait is erkölcsi értékelés nélkül írja le.) A könyvet megjelenése után betiltották.
1910 Magnus Hirschfeld bevezeti a „transzvesztita” fogalmát, amelyet megkülönböztet a homoszexuálistól.
1911 Albert Moll publikálja a „Handbuch der Sexualwissenschaften” (Szexológiai kézikönyv) című művét, amelybe más szerzők, pl. Havelock Ellis írásait is beveszi.
1912 Iwan Bloch publikálni kezdi a „Handbuch der Sexualwissenschaften in Einzeldarstellungen” című sorozatát, amelynek első kötetét („Prostitution, Bd. 1”) ő maga írta, a másodikat („Die Homosexualität des Mannes und des Weibes”) Hirschfeld. A harmadik, szintén Bloch által írt („Prostitution, Bd,2”) csak 1922-ben, Bloch korai halála után jelenhetett meg – így ért véget az egész, nagyratörő projekt.
1912 Magnus Hirschfeld, Iwan Bloch, Albert Eulenberg és mások megalapítják Berlinben az első szexológiai társaságot, „Arztliche Gesellschaft für Sexualwissenschaft und Eugenik” néven. Iwan Bloch és Albert Eulenberg újra indítják a „Zeitschrift für Sexualwissenschaft” című folyóiratot.
1916 Margaret Sanger és nővére megnyitják születésszabályozási magánklinikájukat Brooklynban (New York). A hatóságok azonban rögtön bezáratják, mint „közbotrányt okozót”. A nővéreket pedig 30 napi kényszermunkára ítélik, minthogy megsértették az „obszcenitás” elleni törvényt. Mindezek és sok más rosszindulat és akadály ellenére Margaret Sanger sok évtizeden át tevékenykedik a családtervezésben, s nemcsak az USA-ban lesz ennek legbefolyásosabb szervezője, hanem világviszonylatban is. Önéletrajzának kivonataihoz.
1919 Magnus Hirschfeld Berlinben megnyitja az első „Szexológiai Intézetet”.
1920 A prágai egyetem a dermatológus Pecirka professzornak szexuálpatológiai tanszéket létesít. Ez az első lépés afelé, hogy a szexológia egyetemi intézetet kapjon. Pecirka Berlinben, Hirschfeldtől kapott kiképzést, s váratlan halála után az egyetem 1929-30-ban egy másik dermatológust, Josef Hynie-t küldi tanulni Hirschfeld intézetébe. Hynie eléri célját, s az egyetem általa alapított intézetének igazgatójaként csak 1974-ben megy nyugdíjba.
Moszkvában a pedagógus Vera Schmidt az általa megnyitott óvodában pszichoanalitikus alapelveket követve antiautoriter, proszexuális nevelést folytat. Ez azt is jelenti, hogy nem akadályozza a gyermekek önkielégítését és szexuális játékait, hanem megvédi őket.
1923 Max Marcuse publikálja a „szexológia kéziszótárát”, amely sok ismert szakember, többek közt Sigmund Freud írását is közli.
1926 Albert Moll Berlinben megrendezi a szexológia első, nemzetközi kongresszusát. A nyitóülésre a Reichstagban kerül sor. A második kongresszust Londonban tartják, 1930-ban.
Theodor Hendrik van de Velde holland nőgyógyász publikálja „A tökéletes házasság” című könyvét, amely a felnőttek szexuális nevelése terén akkor nagyon népszerű lett. Arra bátorította a férfiakat és nőket, hogy párkapcsolatukban győzzék le szexuális gátlásaikat és kultíválják érzékiségüket.
Magnus Hirschfeld elkezdi ötkötetes „Geschlechtskunde” (Nemiségtan) című művének publikálását. Az utolsó kötet 1930-ban jelent meg.
1928 Magnus Hirschfeld J.H. Leunbach dán orvos segítségével kongresszust szervez Koppenhágában, s ebből az alkalomból megalapítja a „Weltliga für Sexualreform”-ot. A Liga elnökei: Hirschfeld, Havelock Ellis és Auguste Forel. (A WLSR további kongresszusai: London, 1929, Wien, 1930 és Brno, 1932.) A Liga többek közt követeli a nők jogi és szociális egyenlőségét, a fogamzásgátlás és a szexuális nevelés jogát, a szexuális büntetőtörvénykönyv reformját (az áldozat nélküli „szexuális bűnözés” dekriminalizálását).
1929 Az etnológus .Bronislaw Malinowski publikálja nagy tanulmányát „Az északnyugat melanéziai bennszülöttek nemi életéről”. Az általa ábrázolt, kevésbé represszív szexualitás érdekes kontrasztja a „nyugati” beállítottságnak. Hasonló hatásúak voltak a déli tengereken folytatott olyan, későbbi vizsgálatok, mint Margaret Mead-é és másoké.
Katherine B. Davies nagy tanulmányt publikál „Factors in the Sex Lives of Twenty-Two Hundred Women” (2200 nő nemi életének tényezői) címmel. A könyv dokumentálja, hogy a vizsgált esetek többségében a nemi élet kielégítő és rendszeres, az önkielégítés a házasság előtt és alatt is előfordul, s fogamzásgátló eszközöket használnak.
Gregorio Maranon spanyol orvos és hormonkutató publikálja „Los estados intersexuales” című könyvét. Kiegészített és bővített változata 1930-ban „La evolucion de la sexualidad humana y los estados intersexuales” (Az emberi szexualitás evolúciója és az interszexuális fokozatok) címmel jelent meg.
René Guyon francia származású bíró Bangkokban megkezdi radikális szexuáletikai tanulmányainak megírását. Őt a thaiföldi kormány eredetileg egy új alkotmány kidolgozásához hívta segítségül. Irásaiban a szexuális kielégülés jogát követeli minden férfinak és nőnek, amennyiben nem sértik mások jogait. 9 kötete közül, amelyeket 1944-ig írt, csak 6 jelent meg Franciaországban (közülük 2 az USA-ban is). A negyvenes években Guyon a Népszövetség represszív szexuálpolitikáját is támadja, 1951-ben pedig az Egyesült Nemzeteket is bírálja, mivel szerinte az emberi jogok általános deklarálása mellett elfeledkeztek a szexuális jogokról.
Senji Yamamoto japán szexológust hazájában egy jobboldali radikális fanatikus meggyilkolja.
Bertrand Russel angol filozófus publikálja „Marriage and Morals” (Házasság és erkölcs) című könyvét, amelyben több és jobb szexuális nevelést követel, valamint jogot a házasság előtti és azon kívüli nemi életre, s gyermektelen párok esetén jogot a válásra. Feleségével, Dora Russellel iskolát vezet fiatalok részére, s ebben jelentős szabadságokat biztosít nekik. Mindezt később, az USA-ban felhasználják ellene. Tanári működését ott azzal az indokkal tiltják meg, hogy ez az "„rkölcstelenség tanszékének” engedélyezését jelentené.
1930 Helena Wright angol orvosnő publikálja „The Sex Factor in Marriage” (A szexualitás tényezője a házasságban) című könyvét. A családtervezés propagálójaként jóval a második világháború utánig vezető alakja marad az angol szexuálmedicinának.
1930-32 Magnus Hirschfeld-et nyilvános fellépései során egyre inkább fenyegetik a nácik, s többé nincs biztonságban Németországban. Ezért világ körüli útra indul, s új tudományát előadások százaiban mutatja be (USA, Japán, Kína, Fülöp szigetek, Indonézia, India, Egyiptom, Palesztina, Görögország). Németországba többé nem tér vissza.
1931 Robert Latou Dickinson amerikai nőgyógyász munkatársával, Laura Beam-mel kiadja „A Thousand Marriages” (Ezer házasság) című könyvét. Ez a kérdőívekre alapozott vizsgálat ezer asszony nemi életét elemzi, s megállapítja, hogy közülük kb. 500 nem talál szexuális kielégülést a házasságban. Dickinson az önkéntes fogamzásgátlás ragyogó harcosa, jelentős befolyását arra is felhasználta, hogy más szexológusokat segítsen. 1932 Náci egyetemisták május 6.-án feldúlták Hirschfeld szexológiai intézetét, amelyet ezt követően a hatóságok bezártak. A könyvtár könyveit 4 nappal később nyilvánosan elégették, más „Nemzetietlen” szerzők, mint Freud, Brecht, Feuchtwanger, Werfel, Kästner és Stefan Zweig műveivel együtt. A legtöbb szexológus nem dolgozhatott tovább, mert zsidó volt. Számukra nem maradt más hátra, mint a kivándorlás, a menekülés. Hirschfeld 1935-ben halt meg Franciaországban, Max Marcuse, Ernst Klimowsky és Felix Teilhaber Palesztinába mentek, Bernhard Schapiro Svájcon keresztül az USA-ba, s végül Izraelbe, Sigmund Freud és Charlotte Wolf Angliába, Max Hodann Svédországba, Wilhelm Reich előbb Skandináviába, aztán az USA-ba, Ludwig Levy-Lenz Egyiptomba, Hans Lehfeld és Ernst Gräfenberg az USA-ba, Arthur Kronfeld a Szovjetunióba, Eugen Steinach és Herbert Lewandowski Svájcba. Friedrich Salomon Krauss Bécsben halt meg, 1938-ban, röviddel az „Anschluss” előtt. Albert Moll Berlinben maradt és elvették tőle orvosi jogosítványát. Minthogy 1939-ben meghalt, megúszta elhurcolását a megsemmisítő lágerbe. Az USA-ban a Rockefeller család érdeklődni kezd a szexológia iránt, s igyekszik azt anyagilag támogatni. A következő 40 évben komoly összegeket szánnak erre, először a szociálhigiénia Hivatalán keresztül, később a Nemzeti Kutatási Tanács ( Division of Medical Sciences, Committee for Research in Problems of Sex ) révén. Sajnos, az ottani vezetők számára a téma kényelmetlen. Ezért minden igazi szexológiai kutatást kerülnek, s helyette a pénzt a kevésbé ellentmondásos biológiai alapkutatásokra fordítják. Azt is elhanyagolják, hogy egy szexológiai könyvtárat, vagy gyüjteményt létesítsenek, vagy legalább a meglevő, szexológiai szakirodalom bibliográfiáját összeállítsák. S ami még rosszabb: nem hajlandók a nehéz körülmények között élő Havelock Ellist meghívni, vagy a nácik által elüldözött szexológusokat, pl. Magnus Hirschfeldet, Wilhelm Reicht, Ernst Gräfenberget, Bernhard Schapirot és Hans Lehfeldet támogatni. Megtörtént, hogy az USA-ba érkezésükkor még találkozni sem voltak hajlandóak velük ezek a beérkezett és jól fizetett tudósok. Végül az alapítványi pénzek évtizedeken át tartó „eltérítése” olyan kínos lett, hogy már Alfred C. Kinsey munkájának támogatására is alig jutott. Sőt, ezt is rögtön visszavonták, amikor a konzervativ politikai és egyházi körök elérték, hogy a Rockefeller-Alapítványt ellenséges kongresszusi vizsgálatnak vetették alá. 1936 Wilhelm Reich a „Die Sexualität im Kulturkampf” című könyvét (amely 1930-ban jelent meg németül) az USA-ban átírta és „The Sexual Revolution” címmel publikálta. Reich a pszichoanalízist Marx filozófiájával ötvözte. Ám fokozatosan biológiai érdeklődés került nála előtérbe. Későbbi működésének tipikus terméke „The Function of the Orgasm” (Az orgazmus funkciója) 1942-ben. Ebben azt állítja, hogy felfedezte az un. „orgonenergiát”. S valóban, egy különleges Orgone Energy Research Institute-ot alapított Reich ismét a szexuális reagálás négyfokozatú modelljét javasolta: 1. Mechanikus feszültség, 2. Bioelektromos feltöltődés, 3. Bioelektromos kisülés, 4. Mechanikus feszültségoldás.
III. Modern szexológia (1938 – 2006)
1938 Alfred C. Kinsey, a Bloomington-i Indiana Egyetem rovarkutató biológusa megkezdi vizsgálatait az emberi szexuális viselkedésről.
1945-46 Elise Ottesen-Jensen svéd szexuálreformer a skandináv családtervezésért folytatott, sokévi küzdelem után eléri az International Planned Parenthood Federation (Nemzetközi Családtervezési Szövetség) megalakulását.
1947 Alfred C. Kinsey megalapítja az Indiana Egyetemen a „Szexológiai Kutatóintézetet” (a mai Kinsey Intézetet).
Shin’ichi Asayama japán kutató megkezdi a japán egyetemi hallgatók szexuális viselkedésének statisztikai felmérését. Adatgyüjtéseit ötévenként megismétli 30 éves keresztül, s így több, mint 20 ezer hallgatóról gyüjt adatokat. Az USA-ban a penicillint (amit 1928-ban Alexander Fleming fedezett fel) és más antibiotikumokat széles körűen alkalmazzák a nemi úton terjedő betegségek gyógyítására.
1948 Alfred C. Kinsey és munkatársai, W. B. Pomeroy és C.E. Martin közzéteszik első nagy tanulmányukat : Sexual Behavior in the Human Male (A férfiak szexuális viselkedése). Címmel.
A.-P. Pillay orvos Bombayben kiadja a szexológia nemzetközi folyóiratát (International Journal of Sexology),amely az először 1934-ben kiadott Marriage and Hygiene című, régebbi lapot is magában foglalja. Néhány évig Pillay lapjának nem volt vetélytársa ebben a témában. Ez a lap közölte (1950-ben) egyebek közt Ernst Gräfenberg igen jelentős cikkét a női ejakulációról.
Londonban az ausztráliai származású Norman Haire nőgyógyász ekkor kezdi publikálni a szexuális nevelésről (The Journal of Sex Education) szóló tudományos folyóiratát a művelt nagyközönségnek. Haire, aki régebben Hirschfeld barátja és a Szexuálreform Világlígájának vezetője volt, ugyancsak alapítója és elnöke volt a Szexuálpedagógiai Társaságnak, amely nyilvános előadásokat rendezett.
1949 Simone de Beauvoire közzéteszi Le deuxieme sexe (A második nem) című történelmi és szociokulturális tanulmányát, amely a nők hagyományos diszkriminációjának megszűntetését sürgeti. Ez a könyv fontos irodalmi mérföldköve az újjáéledő feminista mozgalomnak.
1950 Ernst Gräfenberg, aki a nácik üldözése elől menekült Berlinből New Yorkba, leírja a női magömlés jelenségét és felhívja a figyelmet arra a női erogén zónára, amit a parauretrális mirigyekkel összefüggésben G-pontnak (vagy G-foltnak) neveznek.
Frankfurtban Hans Giese megalapítja a Deutsche Gesellschaft für Sexualforschung-ot (Német Szexológiai Társaság).
1951 Clellan S. Ford és Frank A. Beach publikálják Patterns of Sexual Behavior (A szexuális viselkedés mintái) című könyvüket. A szerzők közel 200 kultűrát hasonlítanak össze a szexuális viselkedések szempontjából. A könyv tovább gyengíti a hagyományos nyugati morális abszolutizmust a szex terén.
Megjelenik az első, hormonális fogamzásgátló szer. Néhány évi kipróbálás után a „tabletta” az 1960-as években válik széles körben hozzáférhetővé.
Los Angelesben megalakul az első amerikai szervezet a homoszexuálisok felszabadítására, az un. „Attachine Society”. Hamarosan az Egyesült Államok más részeiben is csoportjaik szerveződnek. Megszervezik a melegjogok első, amerikai lapját, az ONE-t.
1953 Alfred C. Kinsey és munkatársai, W.B. Pomeroy, C.E. Martin és P. H. Gebhard ekkor publikálják a Sexual Behavior in the Human Female (A nő szexuális viselkedése) című könyvüket. Mindkét Kinsey Report személyes interjúkon (nem kérdőíveken) alapul, amelyeket több, mint 12000 személlyel folytattak az USA különböző részein. A kimutatott, házasság előtti és házasságon kívüli közösülések mértéke, a nők szexuális képességei és a homoszexuális viselkedés gyakorisága heves támadásokat váltott ki a konzervativ vallási és politikai vezetés részéről. Az így keletkező nyomás eredményeként Kinsey kutatásaitól megvonták a további pénzügyi támogatást.
Harry Benjamin orvos, Hirschfeld barátja, aki 1913-ban Berlinből New Yorkba költözött, bevezeti a „transszexualizmus” fogalmát, elsőként megkülönböztetve azt a transzvesztitizmustól. 13 évvel később megjelenik az első könyv a témáról: The Transsexual Phenomenon.
1955 John Money amerikai klinikai pszichológus bevezeti a „sex” és „gender” megkülönböztetését. Ez elősegíti a férfiak és nők közti különbségek finomabb elemzését, s egyre nagyobb jelentőségű lesz a szexológiában, sőt, az un. Women’s Studies-ben is. San Franciscoban Del Martino, Phyllis Lyon és mások megalakítják a Bilitis lányai nevű, első leszbikus, emancipációs szervezetet. The Ladder című lapjuk céljaik egyik legbefolyásosabb előmozdítója lesz az Egyesült Államokban.
1957 Hans Lehfeld, New York-i nőgyógyász, aki a nácik elől menekült Berlinből, többekkel együtt megalakítja az amerikai Society for the Scientific Study of Sexuality (SSSS) nevű szexológiai társaságot.
1960 Ira L. Reiss amerikai szociológus Premarital Standards in America (Házasság előtti normák Amerikában) című könyvében elveti a biológiai „nemi ösztön” fogalmát, s helyette a szociális öröklést hangsúlyozza. Előre jelzi az Egyesült Államokban bekövetkező szexuális „ forradalmat” is.
1963 Az amerikai Betty Friedan The Feminine Mystique (A női misztikum) címmel adja ki könyvét, amelyben egyértelműen részletezi a hagyományosan a nőkre kényszerített háziasszony-szerep elleni lázadást. Három évvel később Friedan másokkal együtt megalakítja a National Organisation for Women (NOW) nevű nőmozgalmi szervezetet.
1964 M. S. Calderone és mások New Yorkban megalakítják a Sexuality Information and Education Council of the US (SIECUS) nevű szervezetet, vagyis az Egyesült Államok Szexuális Felvilágosítási és Nevelési Tanácsát. A szervezet célja a tömegek szexuális nevelése, tekintet nélkül az életkorra és a szociális háttérre. Szakkönyvtáruk van, és kiadják a kéthavonta megjelenő SIECUS Report című lapot.
1965 Megjelenik az SSSS lapja, a Journal of Sex Research.
Az A.C. Kinsey által alapított intézet kiadja a szexuális bűnözőkről szóló Sex Offenders: An Analysis of Types című könyvet, amelynek szerzői P. H. Gebhard, John Gagnon, W. B. Pomeroy, C. Christenson.
1966 William Masters amerikai nőgyógyász és felesége, Virginia Johnson kiadják Human Sexual Response (Emberi szexuális reagálás) című könyvüket, amelyben a szexuális tevékenység fiziológiai folyamatait írják le. Moll és Reich után ők is a szexuális reagálás négyfázisú modelljét javasolják: 1, izgalomba jövés, 2. Platófázis, 3. Orgazmus, 4. Ellazulás.
1967 Megalakul az American Association of Sex Educators, Counselors and Therapists (AASECT), vagyis a szexuális nevelők, tanácsadók és terapeuták amerikai szövetsége. Az állami standardok hiányában ez a nonprofit szakmai szervezet vizsgáztatja és hitelesíti a szexuális egészséggel foglalkozó szakembereket. Példáját később Japánban, Indiában és Délamerikában is követik.
1968 Mary McIntosh angol kutató The Homosexual Role című könyvében azt állítja, hogy a homoszexualitás nem biológiailag vagy pszichológiailag meghatározott jellemzője bizonyos egyéneknek, amely mindenkitől megkülönbözteti őket, hanem inkább csak címke, amit önmaguk, vagy mások ragasztottak rájuk. Szociális szerepnek tartja, amit néhány férfi és nő játszik akarva-akaratlanul, eltérően másoktól, akiknek szexuális viselkedése nem különbözik ettől túlságosan. Ezek a gondolatok vezettek ahhoz a vitához, amely az esszencialisták (többnyire természettudósok, akik szerint a homoszexualitás alapvető, lényegbevágó tulajdonság) és a konstrukcionisták között zajlott. (Utóbbiak többnyire társadalomkutatók, akik nem hisznek a szexuális beállítottság öröklött voltában.)
1970 Masters és Johnson Human Sexual Inadequacy (Emberi szexuális zavarok) című könyvükben ismertetik a szexuális zavarokkal és azok kezelésével kapcsolatos vizsgálataikat. Ez a könyv lesz az új, behaviorista szexuálterápia alapja.
1971 Richard Green amerikai pszichiáter megalapítja az International Academy of Sex Research nevű szexológiai kutatóközpontot, amely ma is publikálja az Archives of Sexual Behavior című folyóiratot.
Rolf Gindorf megalakítja a Deutsche Gesellschaft für Sexualforschung nevű német szexuálszociológiai társaságot.
1973 John Gagnon és William Simon amerikai szexuálszociológusok kiadják Sexual Conduct: The Social Sources of Human Sexuality (Szexuális viselkedés: az emberi szexualitás társadalmi gyökerei) című könyvüket, amelyben a szexuális viselkedést „szkriptezettnek”, vagyis bizonyos szkripteket, szerepelőírásokat követőnek írják le, illetve olyannak, amely kapcsolatok során szerzett, egyéni kombinációja bizonyos (néha ellentmondásos) szerepelőírásoknak. Ezekről a szociális intézmények, a család, a barátok és kortársak gondoskodnak. Az ilyen szkriptek nyujtják a mintát, a modellt, vagy annak meghatározását, hogy egy adott helyzetben mi számít szexuálisnak és mi nem, s hogyan kell azt értelmezni és kezelni. Minthogy az egyén gyakran találkozik versengő, vagy éppen egymást kizáró szexuális szkriptekkel, ezen a téren igen gyakoriak a különféle, személyes konfliktusok. Ilyen és hasonló érvekkel a szerzők elvetik az univerzális, emberi nemi ösztön egykor népszerű fogalmát.
Az Amerikai Pszichiátriai Társaság törli a homoszexualitás diagnózisát a Diagnostic and Statistical Manual-ból (DSM). Igy egyetlen tollvonással törölte a betegség címkéjét a férfiak és nők millióiról. Ettől kezdve a homoszexuálisok újra egészségessé váltak – ez volt a legnagyobb és leggyorsabb tömeggyógyítás az orvoslás történetében.
1974 Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) összehívta a szexológusok és közegészségügyi szakértők konferenciáját. . Ennek eredményeként a következő évben közzétette a Szexuális egészség és kezelés: az egészségügyi szakemberek képzése című jelentését. A jelentés többek közt azt javasolja, hogy a szexológia legyen önálló tárgy az egészségügyi szakemberek képzésében.
Hans Lehfeld kezdeményezésére Párizsban megszervezik az első Szexológiai Világkongresszust. .Hasonló kongresszusok következnek Montrealban (1976), Rómában (1978), Mexico Cityben (1979), Jeruzsálemben (1981), Washingtonban (1983), Újdelhiben (1985), Heidelbergben (1987), Caracasban (1989), Amszterdamban (1991), Rio de Janeiroban (1993), Yokohamában (1995), éa Valenciában (1997), továbbá Hong Kongban (1999) és Párizsban (2001), majd Havannában (2003) és Torontoban (2005). Charles Silverstein kiadja a Journal of Homosexuality első számát. Néhány év mulva a lap kiadását John P. De Cecco pszichológus veszi át, aki a szexuális orientáció kutatásának vezető orgánumává teszi. Angliában megalakul a Szexuál- és Házasságterapeuták Társasága, amely később a British Association for Sexual and Marital Therapy (illetve legutóbb a B. A. for Sexual and Relationship Therapy) nevet vette fel.
1976 San Franciscoban létrejön az Institute for Advanced Study of Human Sexuality, egy államilag jóváhagyott magánfőiskola, amely államilag elismert diplomát és doktori címet nyújt a szexológia terén. A főiskola dékánja Wardell B. Pomeroy, aki korábban Kinsey egyik fő munkatársa volt.
1977 Amerikában Charlotte Wolff berlini terapeuta, aki a nácik elől menekült, közzéteszi Bisexuality: A Study című úttörő munkáját.
1978 Rómában megalakul a World Association for Sexology (WAS) nevű világszervezet, amely átveszi a további szexológiai világkongresszusok szervezésének feladatát.
1981 Los Angelesben, San Franciscoban és New Yorkban megjelenik egy új és halálos, fertőző betegség, az AIDS (HIV fertőzés), amely hamarosan az egész világon elterjed. Minthogy a betegség nemi úton terjed, rendkívüli módon befolyásolja a szexuális viselkedést és a szexológiát.
1986 Washingtonban megalakul az American Board of Sexology (ABS). Ez a szakmai szervezet ítéli oda a diplomákat azoknak a szexológusoknak, akik megfelelnek a szigorú követelményeknek.
1988 Megjelenik az új német Zeitschrift für Sexualforschung első száma.
1989 Genfben megalakul az European Federation for Sexology (EFS), vagyis az Európai Szexológusok Szövetsége.
1990 Az első ázsiai szexológiai konferencia alkalmából Hong Kongban megalakul az Asian Federation for Sexology. Washingtonban megszervezik a klinikai szexológusok amerikai akadémiáját (American Academy of Clinical Sexologists). Ez az American Board of Sexologyval együttműködve gondoskodik a levizsgáztatott orvosok, szexuálterapeuták és szexuális tanácsadók szakmai elismertségéről.
A DGSS és a Humboldt Egyetem által szervezett, III. Nemzetközi Berlini Szexológiai Konferencia 20 országból hívta meg résztvevőit. (Az első két, hasonló konferenciát Hirschfeld szervezte, 1921-ben és Moll 1926-ban.) Ez a találkozó egyben a DGSS, vagyis a német Szexuálszociológiai Társaság 10. Konferenciája is volt, amelyen kiosztották az újonnan létrehozott Magnus Hirschfeld emlékérmeket a szexológiában és a szexuális reformban gyüjtött érdemeikért a következő szexológusoknak: Ernest Borneman (Ausztria) és Herman Musaph (Hollandia).
1991 Prakash Kothari indiai orvos megszervezte Újdelhiben az első Nemzetközi Konferenciát az Orgazmusról.
1992 A DGSS és a Humboldt Egyetem ad otthont a berlini IV. Nemzetközi Szexológiai Konferenciának, amely egyben a DGSS 11. Nemzeti Konferenciája, ahol Magnus Hirschfeld emlékérmet kapott John De Cecco és Aszódi Imre.
Dalin Liu sanghaji szociológus és munkatársai közzétették hatalmas tanulmányukat Sexual Behavior in Modern China: Report of the Nation-Wide Survey of 20000 Men and Women címmel. Az először kínai nyelven megjelent könyvet a második Ázsiai Szexológiai Konferencián mutatták be. (1997-ben Amerikában is kiadták.)
Taorminában megtartották az Európai Szexológusok Szövetségének első konferenciáját.. További hasonló konferenciákra került sor többek közt Koppenhágában (1994), Marseilleben (1996), Lisszabonban (1998) és máshol is.
1994 Az V. Nemzetközi Szexológiai Konferenciát Berlinben ugyancsak a DGSS és a Humboldt Egyetem szervezte. Megemlékeztek Magnus Hirschfeld 1919-ben alapított Szexológiai Intézetének 75. Évfordulójáról, s egyben megtartották a DGSS 12. Nemzeti Konferenciáját.
A berlini Robert Koch Intézet megnyitotta Szexológiai Archívumát, Berlin egyik külvárosában, s ezáltal újjáélesztette a város szexológiai tradicióját, különös tekintettel Hirschfelt intézetére. Az Archívum bárki által látogatható.
Újdelhiben megtartották a harmadik Ázsiai Szexológiai Konferenciát.
1995 A Robert Koch Intézet Szexológiai Archívumának közreműködésével Berlinben bemutatták Dalin Liu (Sanghai) A szexuális kultúra 5000 éve Kínában című szexológiai gyüjteményét.
Yokohamában (Japán) megtartották a XII. Szexológiai Világkongresszust.
1996 A Robert Koch Intézet Szexológiai Archívuma a város központjába költözött.
Az Ázsiai Szexológusok Szövetsége Tajpejben megtartotta IV. Kongresszusát.
1997 A XIII. Szexológiai Világkongresszust Valenciában (Spanyolország) tartották. A kongresszus kiadta a szexuális jogok deklarációját. Berlinben megtartották a VI. Nemzetközi Szexológiai Konferenciát. Ugyanott a Képzőművészeti Akadémia kiállítást rendezett A melegek mozgalmának 100 esztendeje címmel.
1998 Az Ázsiai Szexológusok Szövetsége Szöulban (Korea) megtartotta V. Szexológiai Konferenciáját..
1999 A Szexológiai Világszervezet (WAS) Hong Kongban rendezte meg a XIV. Szexológiai Világkongresszust.
2000 Az Európai Szexológusok Szövetségének V. Kongresszusa Berlinben.
2001 Párizsban megrendezték a XV. Szexológiai Világkongresszust
Dubrovnikban (Horvátország) szexuálszociológiai konferenciát rendeztek.
2003 Havannában (Kuba) megrendezték a XVI. Szexológiai Világkongresszust.
2005 Torontoban (Kanada) megrendezték a XVII. Szexológiai Világkongresszust.
2. Szexológiatörténet Magyarországon |
|
|
A szexológia története Magyarországon a 19. és 20. század fordulója körül kezdődött. Már a múlt század első évtizedében lefordították és kiadták például A. Forel: Die sexuelle Frage, vagy I. Bloch: Das Sexualleben unserer Zeit című könyveit; az 1920-as években Van de Velde házaséletről szóló könyveit, vagy szülőknek és fiataloknak szóló, szexuális felvilágosító könyveket. 1945 előtt persze főleg konzervativ, vallásos szemléletű könyvek jelentek meg a nemiségről; a "fordulat éve" (1949) után pedig 1958-ig, dr. Hirschler Imre: A nők védelmében című, korszerű könyvéig semmilyen felvilágosító könyv nem jelent meg; az 1960-as években is csak néhány. A modern szexológia szempontjából kedvező fordulatot Buda Béla: A szexualitás modern elmélete (1972) című könyvének megjelenése jelentett. |
1. A szexológiai tudományok (orvosi szexológia, szexuálpszichológia, szexuálszociológia, és -pedagógia stb.) gyors fejlődése világjelenség, amelynek alapját reális társadalmi szükségletek képezik.
2. A szexológia már bőségesen igazolta létjogosultságát és a fejlett, ipari országokban létének és további fejlődésének már intézményes alapjai is vannak (kutatóintézetek, tanszékek, szervezetek, évkönyvek stb.)
3. A legutóbbi években hazánkban is megkezdődtek a különböző irányú szexológiai vizsgálódások, s egyre növekszik a szexológia iránti érdeklődés. A szexológiai kutatás, valamint az ilyen irányú oktató és ismeretterjesztő munka fejlesztése azonban intézményes keretek hiányában bem oldható meg.
Ezért javasoljuk, hogy a más tudományterületeken működő tudományos társaságok mintájára,, az MTA elvi irányítása és felügyelete alatt alakuljon meg a magyar Szexológiai Társaság, amelynek célja és feladata: a szexológiai tudományok hazai fejlesztése, a kutatások támogatása és koordinálása, valamint a tudományos eredmények gyakorlati alkalmazásának előmozdítása.
Ennek érdekében a Társaság:
a) Megszervezi a szexológia egyes ágainak művelői közötti kapcsolattartást, kölcsönös tájékoztatást és tapasztalatcserét.
b) Felhívja a kutatók figyelmét a tudománypolitikai célkitűzésekből és a központi, távlati tudományos kutatási programból adódó szexológiai feladatokra, s minden rendelkezésre álló módon (anyagi hozzájárulás, pályázatok stb.) elősegíti azok megoldását.
c) Munkabizottságokat (esetleg szekciókat) hoz létre a legfontosabb problémák kutatására és együttműködik más (hazai és külföldi) tudományos szervezetekkel közös kutatási programokban.
d) Kezdeményezi, ill. előmozdítja a szexológia tárgykörébe tartozó, kiadásra érdemes tudományos és ismeretterjesztő könyvek, cikkek megjelenését, valamint a Társaság céljait szolgáló egyéb akciókat (ankétok, alapfokú és továbbképző tanfolyamok, audiovizuális segédeszközök létrehozása stb.)
e) Javaslatokat dolgoz ki és terjeszt az illetékes állami szervek elé a szexuálpolitika (népességszaporulat, családvédelem, intézményes nemi nevelés stb.) időszerű problémáinak megoldására.
A Társaság rendes tagjai lehetnek mindazok az orvosi, pszichológusi, pedagógusi, jogi vagy más oklevéllel rendelkező értelmiségiek, akik rendszeresen és tudományos igénnyel foglalkoznak a szexológia valamely ágával vagy határterületével. Pártoló tagja lehet a Társaságnak bárki, aki erkölcsileg és anyagilag támogatni kívánja a szexológia fejlesztését, a Társaság céljainak megvalósítását. A tagok felvételét a Társaság titkárának előterjesztése alapján a vezetőség vagy a közgyűlés hagyja jóvá. A Társaság vezetőségét (elnök, titkár és a taglétszámtól függően 5-10 tagú vezető testület) a közgyűlés választja. A Társaság más szempontból is az említett tudományos társaságok alapszabályaihoz hasonló elvek szerint működne.
A Társaság megalakulásához minimálisan a következő feltételek biztosítása szükséges:
1. A Társaság megalapításának engedélyezése, alapszabály-tervezetének jóváhagyása.
2. Egyetlen nagyobb (vagy két kisebb) helyiség biztosítása, a szükséges berendezéssel, a Társaság titkára és adminisztrátora részére.
3. Az adminisztrátor teljes munkaidejű, a titkár legalább másodállású státusának biztosítása és a dologi kiadások (levelezés, meghívók stb.) fedezése. Ezt részben a tagdíjakból, részben az MTA-tól illetve más szervektől lehetne beszerezni. Jó lenne olyan helyiséget találni, amely egyben egy "Szexológus Klub",, 15-20 fős szemináriumok, továbbá vezetőségi tanácskozások, sőt, esetleg szexológiai tanácsadás céljára is megfelelő lenne.
Hirschler Imrének (és másoknak) természetesen tetszett a terv,
megvalósítására viszont nem került sor Az 1980-as években azonban a nem sokkal korábban alakult Magyar Pszichiátriai Társaság dr.
Buda Béla közvetítésével hozzájárult ahhoz, hogy a szociálpszichiátriai szekció keretében létrehozzunk egy
szexológiai munkacsoportot, amit aztán 1983 májusában sikerült megszervezni. A munkacsoport engem (dr.
Szilágyi V.) választott titkárává. Az előkészületek során sokszorosítottunk egy tájékoztatót a munkacsoport tervéről, továbbá egy jelentkezési lapot, amelyen néhány személyi adat mellett arra is választ kértünk: "A szexológia mely ágai iránt érdeklődik, milyen javaslatai vannak, s mivel tudna hozzájárulni a munkacsoport tevékenységéhez?"
Már az alakuló ülésig 89-en jelentkeztek a munkacsoportba. A taglétszám gyorsan emelkedett, s két éven belül a 200-at is elérte. A munkacsoport tiszteletbeli elnöke
dr. Hirschler Imre lett, aki "A nők védelmében" című könyvével már 1958-ban propagálni kezdte a korszerű szexológiai szemléletet. A vezetőség egyik legaktívabb tagja azonban a Pszichiátriai Társaság akkori alelnöke, dr.
Buda Béla volt; a vezetőségi üléseket mindig a Sportkórház általa vezetett mentálhigiénés osztályán tartottuk, éspedig havonta. Különböző helyeken, ugyancsak havonta tartottunk munkacsoport üléseket.
A tagoktól begyüjtött javaslatok figyelembe vételével az alábbi munkatervet dolgoztuk ki:
Azóta (2004-től) megjelent viszont A szexuális egészségvédelem szakkönyvei sorozat első öt kötete:
1. Szexológiai dokumentumok . Válogatás E.J. Haeberle munkáiból. (2004)
2. Alapismeretek a szexuálterápiáról . (Haeberle két e-learning kurzusa)
3. Iskolai szexuális nevelés - Németországban .
4. Szexuálpszichológia . Tankönyv és dokumentáció.
5. Szexuálpedagógia. Szexuális egészségnevelés.
A 4. és 5. kötet teljes egészében olvasható ezen a honlapon.