1. Szexológiatörténet világviszonylatban

       (E.J. Haeberle  Szexológiai Archivuma szerint)

I.    Előzmények  (Az ókortól  1896-ig)

        Ókor

        Középkor

        Korai újkor

        18. század

        19. század

      II.            A  pionírok  (1896—1938) 

      III.          Modern  szexológia  (1938 – 2004)

 2.  Szexológiatörténet  Magyarországon

 

I. Előzmények

Ókor

Görög  és  római  filozófusok  és  orvosok,  mint  pl. Hippocrates, Plato,  AristotelesSoranus  és Galenus  vizsgálták,  leírták  és  magyarázták  a  gyermeknemzés  és  a  fogamzásgátlás,  az  emberi  szexuális  viselkedés,  a  szexuális  zavarok  és  gyógyításuk, a  szexuális  nevelés,  a  nemi  erkölcs  és  a  szexuálpolitika   problémáit.. Az orvoslás  története  felsorolja  mindezeket  és  az  ezt  követő  anatómiai  és  fiziológiai  kutatás  számos  fejleményét.

 A  római  költő,  Ovidius  „Ars  amatoria”  című  művében a szerelem  és  csábítás  művészetéről  értekezett.

 

Mallanga  Vatsayana  indiai  tudós  megírta    „Káma  Szutra”  címmel  a  szeretkezés  klasszikus  tankönyvét.

 

                                                                    

Középkor

 

  Iszlám  és  zsidó  tudósok  tovább  folytatják  a  tudományos tradiciót. Ar-Razi  (Rhases), Ibn     Sina  (Avicenna),  Ibn Rushd (Averroes) , Maimonides  és  mások  megőrzik  és  bővítik  az ókoriak  szexuális  ismereteit.

 Kínában  megjelenik  a  „Su-Nui-Jing”  című  klasszikus  szexológiai  kézikönyv

 

 

Korai  újkor

 

Tunéziában  Nefzawi  sejk  Illatos  kert”  címmel  megírja  aszeretkezés  arab  kézikönyvét.  Ez hasonlít  a  „Káma Szutrára”, de  még  részletesebb.  A  könyv  egy  része  azonos neműek szerelmét  tárgyalta, de  később ezt  kihagyták  és  elveszett. Itália  lesz  a  modern, tudományos  anatómia  szülőföldje. Leonardo  da  Vinci  az  elsők  között  végzett  anatómiai vizsgálatokat  halottak  boncolása  révén.  Leírta  a  belső  nemi szerveket, a  közösülést  és  terhességet, s  ezekről  pontos anatómiai  rajzokat  készített.

 

 

 

Andreas  Vesalius  tette  közzé  az  emberi  anatómia  első,  egzakt  tankönyvét.  A  későbbi  anatómusok  folytatják  a  vizsgálatokat  és  a  belső  nemi  szervek  megismerését.

 

Gabriele  Fallopio  írja  le  először  a  petevezetéket  (tubae  uterinae Fallopii),  Regnier  de  Graaf  a  graf-tűszőt  és  a  női  ejakulációt, Caspar  Barthelsen  (Bartholinus)  a  Bartholin-mirigyeket,  William  Cowper  pedig  a  Cowper-mirigyeket.

 

A  16. Század  végén  Pierre  de  Bourdeille  francia  nemes, Brantome abbéja  megírja  a „Gáláns  hölgyek  élete”  című  emlékkönyvét,  amely sok  érdekes  és  szórakoztató  szexuális  élményt  tartalmaz.

 

1642-ben  J. B. Sinibaldus  orvos  Rómában  megírja  „Genantropoeia” című  művét.  Ez  egy  átfogó  tankönyv, amely  a  szexuális  anatómiát és  a  szexuális  ingerlést  is  tárgyalja.

 

Az  emberi  spermasejtet  Anton  van  Leeuvenhoek  pillantja  meg  először  mikroszkóp  alatt,  1677-ben.

 

 

A  18.  század

 

1735-ben  vezeti  be  Karl  von  Linné  svéd  botanikus  az  ő „methodus  sexualis”-át,  vagyis  a  növényeknek  nemzőszerveik száma  és  jellege  szerinti  rendszerezését.  Ez  a  ma   már idejétmúlt  rendszer  sok  akkori  tudóst  befolyásolt,  bár  a moralisták  hevesen  támadták,  mivel  pl.  ugyanannál  a  virágnál egy  hím  portoknak  több  nőies  termővel  való  együttélését  írta le.  Ezt  isten  megrágalmazásának  tekintették,  hiszen  ő  nem teremthetett  ilyen  erkölcstelenséget.  A  tanítókat  föleskették,hogy  Linné  rendszerét  nem  is  említik  az  oktatásban.

Samuel  Tissot  Lausanne-i  orvos  „Az  onániáról”  (1760)  című  könyvével  lett  az  önkielégítés  okozta  állítólagos  egészség-károsodások  legbefolyásosabb  propagandistája.  A  következő  150  évben  a  fiatalok  egészségvédelmének  és  szexuális  nevelésének  uralkodó  témája  lett  a  félelem  a  „maszturbációs  őrülettől”

 

Jean-Jacques  Rousseau  genfi  író  és  komponista   az „Émile” (1762)  címűhíres nevelési  regényében  a gyermekek  és fiatalok  szexuális  ártatlanságának  megőrzését  követelte.

Német  pedagógusok, mint  J.  Oest  és  J. H. Campe  küzdelmet  indítanak  a  szexuális  önkielégítés  ellen.

 

Marquis  de  Sade akit  erkölcstelensége  miatt  a  Bastille-ba  börtönöztek,  titokban  bizarr,  ijesztő  és  istenkáromló maszturbációs  fantáziákat  fogalmaz  („Szodoma  120  napja”). Ezekben  még  azt  a  „felvilágosult”  elképzelést  is  kigúnyolja,miszerint  az  ész  győzelme  az  embert  végül  nemessé, segítőkésszé  és  jóságossá  teheti.

 

Mary  Wollstonecraft  angol  írónő  1792-ben  publikálja  a „Vindication  of  the  Rights  of  Woman”  című  könyvét.  Ebben követeli  a  nők egyenjogúsítását,  a  magánéletben  éppúgy, mint  a  közéletben,  a  politikát  is  beleértve. Leleplezi  az  állítólag  „természetes”  női  nemi  szerepet,  mint  a  patriarchális ideológia  termékét.

 

A  feminista  célkitűzéseket  már  korábban  egy  francia  nemes úr,  Marquis  de  Condorcet  is  támogatta  saját  kiadványában. Sajnos  azonban  a  francia  forradalom  rémuralma  és  a  rá  következő  politikai  restauráció  folytán  ezeket  feladták  és elfelejtették.

 

John  Hunter a  nagy  angol  orvos  a  nemi betegségekről  szóló  tanulmányának  az  impotenciáról  szóló  fejezetében  kifejti  a szexuálterápia  alapelveit.

 

A  század  vége  felé  az  angol  Thomas  Malthus  megírja  a népesedésről  szóló,  híres  könyvét  (1798). Ebben  kritizálja  kora felvilágosult  elméinek  optimizmusát, és  felhívja  a  figyelmet  bolygónk  túlnépesedésére, ami  az  emberiség  életét  veszélyezteti

.

A  19.  század

 

1822        Az  angol  Francis  Place  és  mások  „neomalthuziánus”  kampányt  kezdenek  a  fogamzásgátlásért.  A  19. század  folyamán  e  kampány  legjelentősebb  képviselői  Charles  Bradlaugh,  Annie  Besant,  Charles  Knowlton,  Charles Drysdale  és  Alice  Vickery  DrysdaleAz  újabb és  újabb  szülésektől  kimerült  munkásasszonyok  sorsának megjavítására  irányuló  próbálkozásaikat  Marx  és  Engels  nem  támogatták.

 

Friedrich  Karl  Forberg  német  filozófus  és  könyvtáros  latin nyelven  írt  „De  Figuris  Veneris”  (a  klasszikus erotológia  kézikönyve)  című  művében  olyan  antik  görög  és  római  szövegeket  gyüjtött  össze,  amelyek  igen  sokféle szexuális  viselkedésről  tudósítanak.

 

1826-27.                     Berlinben  Wilhelm  von  Humboldt  kidolgozza  (meg  nem  valósított)  tervét  „Az  emberi  nem  függőségének története” címmel, s  ebben  a  „prostitúció  történetéről”  és a  „nemi ösztön  történetéről”  is  lett  volna  egy-egy  fejezet.  Az emberi  szexuális  viselkedés  első,  értékelésmentes  osztályozását  is  ő  állította  össze,  annak  négy  lehetséges  céltárgya  alapján:  1. Önmaga, 2.  A  másik  nem,  3. Azonos  nem,  4.  Állatok.

     

1827.        Karl  Ernst  von  Baer  felfedezi  a  petesejtet.

 

1833.        Párizsban  A. J. P. Parent-Duchatelet  „De  la  prostitution  de  la  ville  Paris”  címmel  megírja  az  első, nagy  tanulmányt  a prostitúcióról .

    

1838.        Friedrich  Adolf  Wilde  berlini  orvos  először  ajánlja  a  nőknek  az  okkluziv  pesszáriumot , fogamzásgátlás  céljából.  (W. H. Mensinger  északnémet  orvos  ugyanezt  1881-ben  másodszor  Is  „feltalálja”.)

  

1843.        Heinrich  Kaan  rutén  orvos  tanulmányt  közöl  „Psychopathia  sexualiscímmel,  amelyben   érzéki  bűnöket  elmebajokként határoz  meg.  Ezt  más  orvosok  és  pszichiáterek  is  követik, s  az  olyan  középkori,  teológiai,  becsmérlő  kifejezéseket, mint „deviáció”, „aberráció”, „perverzió”  kezdik  bevezetni  az  orvostudományba.  Ezek  eredetileg  tévhitet, vagy  eretnekséget jelentettek,  ám  így  áltudományos  fogalmakká  váltak,  s  a pszichiátria  ettől  új,  morális  inkvizició  lett. A  mai  kulturtörténet ezt  a  folyamatot  „a  bűnök  medikalizálásának”  nevezi.

   

1843-44. A  gumi  vulkanizálása  Goodyear  és  Hancock  által  lehetővé  teszi  a  kondomok  tömeggyártását.

 

1848.     Elisabeth  Cady  Stanton  és  Lucretia  Moll   Seneca  Falls-ban  (N.Y.)  megszervezik  az  első  feminista  gyűlést, s  kiadják  a Declaration  of  Sentiments”-t , amelyben  követelik  a  női  egyenjogúságot.

  

1857.  B. A. Morel  francia  orvos  propagálja  a  testi  és  lelki   „degenerálódás”  elméletét, amely  szerinte  a  szexuális „eltévelyedéseket”  is  megmagyarázza.  Ez  az  elmélet  a  szépirodalomba  is  bekerül  és  a  20.  század  első évtizedeiig  uralja  az  orvosi  és  szociálpolitikai  vitákat,  mígnem  végül, mint  tudománytalant,  elvetik.

  

1864-79.                     Karl  Heinrich  Ulrichs  német  jogász  a  „férfi—férfi  szerelmet”  egész  sor  írásában  veleszületettnek  nevezi.Szerinte  ez  egy  „férfitestbe  zárt  női  lélek”  megnyilvánulása, egy  olyan  állapot,  amit  ő  „uranizmusnak”  nevez,  viselőit pedig  „urningoknak”. Tézisei  révén  Ulrichs  bebizonyítani  reméli  az  azonos neműek  kapcsolatai  büntetendőségének igazságtalanságát.. Az  urningok  azért  viselkednek  így, mert ilyennek  születtek, s  így  nem  bűntethetők.  Ulrichs  főleg  azt akarja  megakadályozni, hogy  a  német  birodalom  megalapításakor  ne  terjesszék  ki  egész  Németországra  a porosz  büntetőtörvénykönyvnek  a  férfiak  közötti  „természet-ellenes  fajtalanságáról”  szóló  törvényt.  (Bajorországban, Würtenbergben  és  Hannoverben  már  eltörölték  ezt  a  törvényt.) Marx  és  Engels   nem  támogatták  Ulrichst,  sőt, mulattak  rajta. 

 

1865.       Gregor  Mendel  szerzetes  Brno-ban  megteremti  a  modern  genetika  alapjaitNövények  keresztezésével  végzett  kísérletei érthetővé  teszik  az  öröklés  törvényszerűségeit.  Felfedezésének igazi  jelentőségét  azokban  kortársai  nem  ismerték  fel.

 

1869.         Az  osztrák-magyar  író,  Kertbeny  Károly  Mária  (eredetileg Karl Maria  Benkert)  névtelen  nyilt  levelet  küld  a  porosz   Igazságügyminiszternek, s  abban  használ  egy  új  kifejezést:  „homoszexualitás”,  ami  többé-kevésbé  ugyanazt  jelenti, mint Ulrichsnál  az  „uranizmus”.  Az  urningokat  Kertbeny  „homo-szexuálisoknak”  hívja.  Ő  is  a  büntetőjog  reformját  követeli. Az  igazságügyminiszter,  aki  maga  is  helyesel  egy  ilyen  reformot,  összehív  egy „porosz  királyi  orvosdelegációt”  (tagjai többek  közt  Virchow, Housselle,  Bardeleben),  amelynek  feladata  szakértői  vélemény  készítése.  A  tekintélyes  orvosok azonban  közlik, hogy  ebben  nem  látnak  orvosi  problémát,  erkölcsi  kérdésekben  pedig  nem  tartják  magukat  illetékesnek. Mindenesetre  nem  tartják  megalapozottnak  az  érvényben  levő büntető  törvénykönyvet. Ezzel  a  felelősséget  visszaadták  a politikának.  Ettől  kezdve  a  törvényhozó  csak  az  „egészséges  közvéleményre”  hivatkozhat  az  azonos neműek  szexuális kapcsolatainak  bűntethetőségét  illetően.  Igy  a  porosz  büntetőjog  reformja  meghiusul,  s  a  birodalom  létrejötte  után,  1871-ben a  változatlan  törvényt  (mint  175. §-t)  egész  Németországra  kiterjesztik. John  Stuart  Mill  nyilvánosságra  hozza  „The  Subjection  of Women”  című  vitaíratát. Ebben  a  nők  jogi  és  szociális egyenlőségét  követeli.  Felesége, Harriet, mint  szerzőtárs, névtelen  marad.

 

1870.         Carl  Westphal  berlini  pszichiáter  „Archiv  für  Psychiatrie  und  Nervenkrankheiten”  című  folyóiratában  közli  az  első, orvosi esettanulmányt  azonos  neműek  erotikus  vonzalmáról.  Egy  nőről  szól,  aki  vonzódik  a  lányokhoz  nővérének internátusában.       Westphal  arra  a  következtetésre  jut,  hogy  a  nő  pszichopatológiai  állapota  „conträre  Sexual-empfindung”-nak  (ellentétes, fordított  nemi  érzületnek) nevezhető. A  dolgozat  sok  más  pszichiátert, többek  közt  Krafft-Ebinget   is  arra  ösztönzi,  hogy  további  eset-tanulmányokat  közöljenek.  Igy  az  azonos neműek  vonzalma rövidesen  pszichiátriai  betegséggé  válik. 

 

1872-85. Paolo  Mantegazza  olasz  orvos  és  antropológus  közzéteszi  „Trilogia  dell’ amore”  című,  3  kötetes szexológiai munkáját, amely  a  közölt  megfigyelések  révén  számos  országban bizonyos  fokú  erkölcsi  relativizmus  irányában  hatott.

 

1873.          Anthony  Comstock  amerikai  morálapostol  rábeszéli  az  U.S.  Kongresszusát, hogy  hozzon  új,  szigorú  törvényt  az   „obszcenitás” ellen.  Igy  az  orvosok  is  büntethetővé  váltak, ha  pácienseiket a  fogamzásgátlásról  tájékoztatják.  Maga  Comstock  legfőbb ügyész  lesz  és  sikerül  sok  orvost  bebörtönöznie.  A  fogamzásgátlás  így sok  évig  tabu  lesz  az  USA-ban.

 

1879.          Albert  Neisser  felfedezi  a  gonococcust  (a  gonorrhoe  kórokozóját)

 

 1886.     Richard  von  Krafft-Ebing   osztrák  pszichiáter  publikálja   „Psychopathia  Sexualis”  című  könyvét,  amely  ritka  és  furcsa szexuális  praktikák  eseteinek  gyüjteménye.  Ezek  állítólag bizonyos  „szexuális  elmebetegségek”  tünetei.  Többek  közt bevezeti  a  szadizmus  fogalmát  (Marquis  de  Sade  után)  és  a mazochizmusét  (a  még  élő  osztrák  író, Leopold  von  Sacher-Masoch  után).

 

1892.        Clelia  Mosher  fiatal  amerikai  orvosnő  megkezdi  a  középosztálybeli, képzett  nők  kikérdezését  szexuális  beállítottságukról  és  élményeikről.  Ennek  eredményei 1980-ig  publikálatlanok  maradtak,  talán  mert  a  kérdezettek nem  várt  nyitottságát  és  egészséges  érzékiségét  tanúsították.

 

                                                                       

II.         Pionírok  (1896-1936)

 

1896   Pasquale  Penta  olasz pszichiáter adta ki az első olyan, tudományos folyóiratot, amely kizárólag szexuális problémákat tárgyalt.  Ez volt az „Archivio  delle Psicopatie Sessuali”

 

Havelock Ellis  angol magántudós megkezdi  „Studies in the Psychology of Sex” című könyvsorozatának kiadását  (utolsó kötet: 1928). Minthogy ezek kiadása Angliában tilos volt, az USA-ban és (fordításban) Németországban jelentek meg. Az angol olvasók Ellist főleg az On Life and Sex című, "ártalmatlan" dolgozatgyüjteményből  ismerhették meg.

 

1897    Magnus  Hirschfeld  berlini orvos néhány elvbarátjával megalapítja a „Wissenschaftlich-humanitäre Komitée”-t, a világ első  „meleg-szervezetét”. Ennek célja a férfiak közötti nemi kapcsolatot tiltó  175.§ hatályon kívül helyezése. A bizottság számára Hirschfeld kiadja  a „Jahrbuch für sexuelle Zwischenstufen” (1899-1923)  című  évkönyveket. (A bizottság megalakításának  100. Évfordulóját  1997-ben, Berlinben „A melegmozgalom  100 éve” című, nagy kiállítással ünnepelték..

 

Hirschfeld  riválisa, Albert  Moll  berlini orvos  kiadja „Untersuchungen  über  die Libido Sexualis” című tanulmányát.

 

1902     Alfred  Blaschko,  Albert  Neisser  és mások kezdeményezésére  Berlinben  megalakul a  „Nemi betegségek leküzdésének  német  társasága”.

 

1903     Rémy  de  Gourmont  francia  író  publikálja  „Physique  de l’amour” (A testi szerelem)  című ismeretterjesztő könyvét, az állatok szexuális viselkedésének  bemutatásával.

 

1903-04 Magnus  Hirschfeld  megkezdi  adatgyüjtését a homoszexualitás elterjedtségéről. Néhány közéleti botrány után azonban ezt a kutatást hamarosan  törvényen kívül helyezik.

 

1904     Eugen  Steinach  hormonkutató  Prágában  és később  Bécsben  tanulmányozza a nemi hormonok hatását az emberek és állatok testi fejlődésére. Nemi mirigyek átültetése révén  sikerül neki hímpatkányokat  feminizálni és nőstényeket maszkulinizálni.

 

Bécsben  Friedrich  Salomon  Krauss  megkezdi „Antropophyteia” (Emberréválás) című  évkönyvének publikálását. A  mű (10 kötet, néhány kiegészítő kötettel) gazdagon tartalmaz a szexualitással kapcsolatos néprajzi anyagot, amit  Krauss  a Balkánon gyüjtött. Igy vált  ő  az „etno-szexológia”  uttörő  kutatójává. Munkáját  Sigmund Freud, Iwan Bloch, Magnus Hirschfeld, Franz Boas  és sokan mások is nagyra becsülték. Sajnos, őt különböző támadásokkal, „erkölcstelenség”  címén  anyagilag  már  1913-ban tönkretették, így további tudományos tevékenysége rendkívül szűk korlátok közé szorult.

 

1905     Fritz  Schaudinn  felfedezi a szifilisz kórokozóját  (a treponema pallidum  nevű  spirochaetát).

 

Auguste  Forel  svájci pszichiáter publikálja  „Die sexuelle Frage”  című könyvét, amelyben azidőtájt forradalminak tűnő követelésekkel állt elő. (pl. a legtöbb szexuális büntető jogszabály eltörlése, azonos neműek házasságkötése stb.).  Forel összekapcsolja az átgondolt orvosi és szociálpolitikai tárgyalásmódot. Jó szándékú javaslata az „eugenikáról” (vagyis az örökölhető tulajdonságok  javítása az örökletes betegségek továbbadásának önkéntes kerülésével)  sajnos, a totalitárius  „fajhigiénia” akkor még nem felismert csíráját  hordozta magában, ahogyan azt később, főleg a nácik gyakorlatában láthattuk.

 

Helen  Stöcker  és mások megalakítják  az „Anyavédelem Szövetségét” , amely a  lányanyák  védelmét és a  „törvénytelen” gyermekek jogi egyenlőségét tűzte ki céljául. A Szövetséget támogatta többek közt  Iwan Bloch, Magnus Hirschfeld  és különösen  a dermatológus  Max  Marcuse, aki később  (1919-1932)  kiadta  a „Zeitschrift für Sexualwissenschaft” című folyóiratot.

Sigmund  Freud  bécsi orvos publikálja  3  tanulmányát  a szexualitás  elméletéről  („Drei Abhandlungen  zur Sexualtheorie”)  Ebben leírja az emberi szexualitás  „normális” fejlődését, de a „perverziókat”  is, vagyis az olyan szexuális viselkedéseket, amelyek nem felelnek meg a normának.  Ez a megkülönböztetés az ő új tanán, a pszichoanalízisen  (vagyis lélekelemzésen)  alapul. Freud szerint a „nemi ösztön” egy folyamatos érési folyamatban  a  különböző „részösztönöket”  végül egy érett  „genitalitás”  alá  rendeli. E  fejlődés  3 fő szakasza:  1.  Az orális,  2. Az anális és  3.  A fallikus  fázis. Később  (kisiskolás korban) következik még a „latencia fázis”, amelyben a nemi ösztön háttérbe szorul, míg aztán a pubertásban újraéled.

 

1906     Paul  Ehrlich  és japán munkatársa,  Sahachiro Hata  kifejlesztik a  szifilisz első, hatékony gyógymódját  (a „Salvarsan” segítségével).

 

Emma  Goldman  amerikai  anarchista  és feminista , a női jogok és a fogamzásgátlás élharcosa  megindítja  „Mother  Earth”  (Anyaföld)  című  folyóiratát, politikai és filozófiai dolgozatokat, valamint korabeli szerzők irodalmi alkotásait közli.

 

1907     Iwan  Bloch  berlini orvos  kiadja „Das Sexualleben  unserer Zeit”  (Korunk nemi élete)  című  könyvét. Ebben kifejti, hogy a „szexológiának”  önálló tudománynak kell lennie, amely egyesíti a természetzudomány  és társadalomtudomány módszereit  és szemléletét.  Amit  Mantegazza  még  „szerelemnek” (amore) nevezett, azt a tudományos  szakirodalom  mostantól „szexualitásnak”  hívja.

 

1908     Magnus  Hirschfeld  kiadja  az első  „Zeitschrift für Sexualwissenschaft”  című  folyóiratot, amely csak egy évig jelenhetett meg  (összesen 12 szám). Nemcsak orvosoktól, hanem sok más szakembertől, pl. antropológusoktól, kriminológusoktól, filológusoktól  és  történészektől is közölt  dolgozatokat.

 

1909     Albert  Moll  publikálja  „Das  Sexualleben des Kindes”  (A  gyermek nemi élete) című  könyvét. Ebben  tudatosan mellőzi Freud pszichoanalízisét, amit tudománytalannak tart. Könyvében az emberi szexuális reagálás  4  szakaszát  írja le: 1. A szexuális élvezet (izgalom) kezdete, 2.  Az élvezet egy szinten maradása, 3.  Az élvezet csúcspontja,  4.  Az izgalom gyors csökkenése.

Ogai  Mori  japán író és katonaorvos  publikálja „Vita sexualis”  című önéletrajzi írását,  amelyben ifjúkori szexuális élményeit ábrázolja  finom, csaknem klinikai stílusban. (Osztálytársainak  homoszexuális játékait is  erkölcsi értékelés nélkül írja le.) A könyvet megjelenése után betiltották.

 

1910     Magnus Hirschfeld  bevezeti  a „transzvesztita”  fogalmát, amelyet megkülönböztet  a  homoszexuálistól.

 

1911     Albert  Moll  publikálja a „Handbuch der Sexualwissenschaften”  (Szexológiai kézikönyv)  című művét, amelybe más szerzők, pl. Havelock Ellis  írásait is beveszi.

 

1912   Iwan Bloch  publikálni kezdi a „Handbuch der Sexualwissenschaften in Einzeldarstellungen”  című sorozatát, amelynek első kötetét  („Prostitution, Bd. 1”)  ő maga írta,  a másodikat  („Die Homosexualität  des Mannes  und des Weibes”)  Hirschfeld. A harmadik, szintén Bloch által írt  („Prostitution, Bd,2”)  csak  1922-ben, Bloch korai halála után jelenhetett meg – így ért véget az egész, nagyratörő  projekt.

 

1912     Magnus Hirschfeld, Iwan Bloch, Albert  Eulenberg  és mások  megalapítják Berlinben az első szexológiai társaságot, „Arztliche  Gesellschaft für  Sexualwissenschaft  und  Eugenik”  néven.

Iwan  Bloch  és  Albert  Eulenberg  újra indítják a  „Zeitschrift  für  Sexualwissenschaft”  című  folyóiratot.

 

1916         Margaret  Sanger  és  nővére megnyitják születésszabályozási magánklinikájukat  Brooklynban  (New York). A hatóságok azonban rögtön bezáratják, mint „közbotrányt okozót”. A nővéreket pedig  30  napi  kényszermunkára  ítélik, minthogy  megsértették  az „obszcenitás”  elleni  törvényt. Mindezek és sok más rosszindulat és akadály ellenére  Margaret  Sanger  sok évtizeden át  tevékenykedik a családtervezésben, s nemcsak az USA-ban lesz ennek  legbefolyásosabb  szervezője, hanem világviszonylatban is. Önéletrajzának kivonataihoz.

 

1919         Magnus  Hirschfeld  Berlinben megnyitja az első „Szexológiai Intézetet”.

 

1920         A  prágai egyetem  a  dermatológus  Pecirka  professzornak  szexuálpatológiai  tanszéket létesít. Ez az első lépés afelé, hogy a szexológia  egyetemi intézetet kapjon.  Pecirka Berlinben, Hirschfeldtől kapott kiképzést, s váratlan halála után az egyetem  1929-30-ban  egy másik dermatológust, Josef  Hynie-t  küldi tanulni  Hirschfeld  intézetébe.  Hynie  eléri célját, s az egyetem  általa alapított intézetének igazgatójaként  csak  1974-ben megy  nyugdíjba.

 

Moszkvában  a  pedagógus  Vera  Schmidt  az általa megnyitott óvodában pszichoanalitikus alapelveket  követve  antiautoriter, proszexuális nevelést folytat. Ez azt is jelenti, hogy  nem akadályozza a gyermekek önkielégítését és szexuális játékait, hanem megvédi őket.

 

1923         Max  Marcuse  publikálja  a „szexológia kéziszótárát”, amely  sok ismert  szakember, többek közt  Sigmund  Freud  írását  is  közli.

 

1926           Albert  Moll  Berlinben megrendezi a szexológia  első, nemzetközi kongresszusát. A  nyitóülésre  a  Reichstagban kerül sor. A  második kongresszust  Londonban  tartják,  1930-ban.

 

Theodor Hendrik van de Velde  holland  nőgyógyász publikálja  „A tökéletes házasság”  című könyvét, amely a felnőttek szexuális nevelése terén akkor nagyon népszerű lett.  Arra bátorította a férfiakat és nőket, hogy párkapcsolatukban győzzék le szexuális gátlásaikat  és  kultíválják  érzékiségüket.

 

Magnus Hirschfeld  elkezdi  ötkötetes  „Geschlechtskunde” (Nemiségtan)  című  művének publikálását. Az utolsó kötet  1930-ban jelent meg.

 

1928      Magnus Hirschfeld  J.H. Leunbach  dán orvos segítségével  kongresszust  szervez  Koppenhágában, s ebből az alkalomból megalapítja a „Weltliga  für Sexualreform”-ot.  A Liga  elnökei:  Hirschfeld, Havelock Ellis  és  Auguste  Forel. (A  WLSR  további kongresszusai:  London, 1929, Wien, 1930  és  Brno, 1932.)  A Liga többek közt követeli a nők jogi és szociális egyenlőségét, a fogamzásgátlás és a  szexuális nevelés jogát, a szexuális büntetőtörvénykönyv  reformját  (az áldozat nélküli  „szexuális bűnözés”  dekriminalizálását).

 

1929          Az etnológus .Bronislaw Malinowski  publikálja nagy tanulmányát „Az északnyugat melanéziai  bennszülöttek nemi életéről”.  Az általa ábrázolt, kevésbé represszív szexualitás érdekes kontrasztja a „nyugati” beállítottságnak. Hasonló hatásúak voltak  a  déli tengereken folytatott olyan, későbbi vizsgálatok, mint Margaret Mead-é  és  másoké.

 

Katherine B. Davies  nagy tanulmányt publikál „Factors in the Sex Lives of Twenty-Two Hundred  Women”  (2200 nő nemi életének tényezői) címmel. A könyv dokumentálja, hogy a vizsgált esetek többségében a nemi élet kielégítő és rendszeres, az önkielégítés a házasság előtt és alatt is előfordul, s fogamzásgátló eszközöket használnak.

 

Gregorio  Maranon  spanyol orvos és hormonkutató  publikálja „Los estados  intersexuales” című  könyvét.  Kiegészített és bővített változata  1930-ban „La evolucion de la sexualidad humana y los estados intersexuales”  (Az emberi szexualitás evolúciója  és az interszexuális fokozatok)  címmel jelent meg.

 

René  Guyon  francia származású bíró  Bangkokban  megkezdi radikális szexuáletikai tanulmányainak megírását.  Őt a thaiföldi kormány eredetileg  egy új alkotmány kidolgozásához hívta segítségül. Irásaiban a szexuális kielégülés jogát követeli  minden férfinak és nőnek, amennyiben nem sértik mások jogait.  9  kötete közül, amelyeket  1944-ig írt, csak 6  jelent meg Franciaországban  (közülük 2  az USA-ban is). A negyvenes években Guyon  a Népszövetség represszív szexuálpolitikáját is támadja, 1951-ben pedig az Egyesült Nemzeteket is bírálja, mivel szerinte  az emberi jogok  általános deklarálása mellett  elfeledkeztek a szexuális jogokról.

 

Senji  Yamamoto  japán szexológust hazájában  egy jobboldali radikális fanatikus  meggyilkolja.

 

Bertrand  Russel  angol  filozófus  publikálja  „Marriage  and Morals” (Házasság  és erkölcs)  című könyvét, amelyben több és jobb szexuális nevelést követel, valamint jogot a házasság előtti és azon kívüli nemi életre, s gyermektelen párok esetén jogot a válásra.  Feleségével, Dora Russellel  iskolát vezet fiatalok részére, s ebben jelentős szabadságokat biztosít nekik. Mindezt később, az USA-ban felhasználják ellene. Tanári  működését ott azzal az indokkal tiltják meg, hogy ez az "„rkölcstelenség tanszékének” engedélyezését jelentené.

 

1930          Helena  Wright  angol orvosnő publikálja „The Sex Factor in Marriage”  (A  szexualitás tényezője a házasságban)  című könyvét. A családtervezés  propagálójaként jóval a második világháború utánig  vezető alakja marad az angol szexuálmedicinának.

 

1930-32  Magnus Hirschfeld-et  nyilvános fellépései során egyre inkább fenyegetik a nácik, s többé nincs biztonságban Németországban. Ezért  világ körüli útra indul, s új tudományát előadások százaiban mutatja be  (USA, Japán, Kína, Fülöp szigetek, Indonézia, India, Egyiptom, Palesztina, Görögország).  Németországba többé nem tér vissza.

 

1931          Robert Latou Dickinson  amerikai nőgyógyász munkatársával, Laura Beam-mel  kiadja  „A Thousand Marriages” (Ezer házasság)  című könyvét. Ez a kérdőívekre alapozott vizsgálat ezer asszony nemi életét elemzi, s megállapítja, hogy közülük kb. 500  nem talál szexuális kielégülést a házasságban. Dickinson az önkéntes fogamzásgátlás ragyogó harcosa, jelentős befolyását arra is felhasználta, hogy más szexológusokat segítsen.

1932          Náci egyetemisták május 6.-án feldúlták Hirschfeld szexológiai intézetét, amelyet ezt követően a hatóságok bezártak. A  könyvtár könyveit 4 nappal később nyilvánosan elégették, más  „Nemzetietlen”  szerzők, mint Freud, Brecht, Feuchtwanger, Werfel, Kästner  és Stefan Zweig  műveivel együtt. A legtöbb szexológus nem dolgozhatott tovább, mert zsidó volt.  Számukra nem maradt más hátra, mint a kivándorlás, a menekülés. Hirschfeld  1935-ben  halt meg Franciaországban, Max  Marcuse, Ernst Klimowsky és Felix Teilhaber  Palesztinába mentek, Bernhard  Schapiro  Svájcon keresztül az USA-ba, s végül Izraelbe, Sigmund Freud és Charlotte Wolf  Angliába, Max Hodann  Svédországba,  Wilhelm Reich  előbb Skandináviába, aztán az USA-ba, Ludwig Levy-Lenz  Egyiptomba, Hans  Lehfeld és Ernst Gräfenberg  az USA-ba,  Arthur Kronfeld  a Szovjetunióba, Eugen Steinach és  Herbert Lewandowski  Svájcba. Friedrich Salomon Krauss  Bécsben halt meg, 1938-ban, röviddel az „Anschluss” előtt. Albert Moll  Berlinben maradt  és elvették tőle orvosi jogosítványát. Minthogy  1939-ben meghalt,  megúszta elhurcolását a  megsemmisítő  lágerbe.

Az  USA-ban  a  Rockefeller  család  érdeklődni kezd a szexológia iránt,  s igyekszik azt anyagilag támogatni. A következő 40  évben komoly  összegeket szánnak erre,  először a  szociálhigiénia  Hivatalán keresztül, később a  Nemzeti Kutatási Tanács ( Division of Medical Sciences,  Committee  for  Research  in Problems  of Sex )  révén. Sajnos, az ottani vezetők  számára  a  téma kényelmetlen. Ezért minden igazi szexológiai kutatást kerülnek, s helyette  a  pénzt a kevésbé ellentmondásos  biológiai  alapkutatásokra  fordítják. Azt is elhanyagolják, hogy egy szexológiai könyvtárat, vagy  gyüjteményt létesítsenek, vagy  legalább  a  meglevő, szexológiai  szakirodalom  bibliográfiáját  összeállítsák. S  ami még rosszabb: nem hajlandók  a nehéz körülmények között élő  Havelock Ellismeghívni, vagy a nácik által elüldözött  szexológusokat, pl.  Magnus  Hirschfeldet, Wilhelm  Reicht, Ernst  Gräfenberget, Bernhard  Schapiroés  Hans  Lehfeldet  támogatni.  Megtörtént, hogy az USA-ba érkezésükkor még találkozni sem voltak hajlandóak velük  ezek a beérkezett  és jól  fizetett  tudósok. Végül az alapítványi pénzek  évtizedeken át tartó  „eltérítése”  olyan kínos lett, hogy  már Alfred  C. Kinsey  munkájának támogatására is alig jutott. Sőt, ezt is rögtön visszavonták, amikor a konzervativ politikai és egyházi körök elérték, hogy a  Rockefeller-Alapítványt  ellenséges  kongresszusi  vizsgálatnak  vetették  alá.

1936               Wilhelm Reich  a  „Die Sexualität im Kulturkampf”  című könyvét  (amely 1930-ban  jelent meg németül)  az USA-ban átírta és  „The Sexual Revolution”  címmel publikálta.  Reich a pszichoanalízist  Marx  filozófiájával  ötvözte. Ám fokozatosan biológiai érdeklődés került nála előtérbe. Későbbi  működésének tipikus terméke  „The Function of the Orgasm”  (Az orgazmus funkciója)  1942-ben. Ebben  azt állítja, hogy felfedezte  az un. „orgonenergiát”. S valóban, egy különleges  Orgone Energy  Research Institute-ot  alapított  Reich ismét a szexuális reagálás négyfokozatú modelljét javasolta:  1. Mechanikus feszültség,  2. Bioelektromos  feltöltődés,  3.  Bioelektromos kisülés, 4. Mechanikus feszültségoldás.

 

III. Modern szexológia  (1938 – 2006)

 

1938

Alfred  C.  Kinsey,  a Bloomington-i Indiana Egyetem rovarkutató  biológusa  megkezdi vizsgálatait az emberi szexuális viselkedésről.

 

1945-46

Elise Ottesen-Jensen  svéd szexuálreformer  a skandináv családtervezésért folytatott, sokévi küzdelem után eléri az  International Planned Parenthood  Federation  (Nemzetközi Családtervezési Szövetség)  megalakulását.

 

1947

Alfred C. Kinsey  megalapítja az Indiana Egyetemen a  „Szexológiai Kutatóintézetet”  (a  mai  Kinsey  Intézetet).

 

Shin’ichi  Asayama  japán kutató megkezdi a japán egyetemi hallgatók szexuális viselkedésének statisztikai felmérését.  Adatgyüjtéseit  ötévenként megismétli  30  éves keresztül,  s  így  több, mint  20  ezer hallgatóról  gyüjt  adatokat.  Az USA-ban  a penicillint  (amit  1928-ban  Alexander  Fleming fedezett fel)  és  más  antibiotikumokat  széles körűen alkalmazzák a nemi úton terjedő betegségek gyógyítására.

 

1948

Alfred C. Kinsey  és  munkatársai, W. B. Pomeroy  és  C.E. Martin  közzéteszik  első nagy  tanulmányukat : Sexual Behavior in the Human Male  (A férfiak szexuális viselkedése).  Címmel.

 

      A.-P. Pillay  orvos  Bombayben  kiadja  a  szexológia nemzetközi folyóiratát  (International Journal  of  Sexology),amely  az először  1934-ben kiadott  Marriage  and  Hygiene  című, régebbi lapot is magában foglalja. Néhány évig Pillay  lapjának nem volt vetélytársa ebben a témában. Ez a lap közölte  (1950-ben)  egyebek közt  Ernst  Gräfenberg igen  jelentős cikkét  a  női  ejakulációról.

 

Londonban az ausztráliai származású  Norman  Haire  nőgyógyász ekkor kezdi publikálni a szexuális nevelésről  (The  Journal  of  Sex  Education)  szóló tudományos folyóiratát  a  művelt nagyközönségnek.  Haire, aki régebben  Hirschfeld  barátja  és a  Szexuálreform  Világlígájának  vezetője  volt, ugyancsak alapítója és elnöke volt  a  Szexuálpedagógiai Társaságnak, amely nyilvános előadásokat rendezett.

 

1949

 Simone  de  Beauvoire  közzéteszi  Le  deuxieme  sexe  (A  második  nem)  című  történelmi és szociokulturális  tanulmányát,  amely  a  nők  hagyományos diszkriminációjának megszűntetését  sürgeti. Ez a könyv fontos  irodalmi mérföldköve  az  újjáéledő  feminista  mozgalomnak.

 

1950

 Ernst  Gräfenberg,  aki a nácik üldözése elől menekült Berlinből New Yorkba, leírja a női magömlés jelenségét  és  felhívja a figyelmet arra a női  erogén zónára, amit  a  parauretrális mirigyekkel összefüggésben  G-pontnak  (vagy G-foltnak)  neveznek.

 

Frankfurtban  Hans  Giese  megalapítja a  Deutsche Gesellschaft  für  Sexualforschung-ot  (Német Szexológiai Társaság).

 

1951

 Clellan S. Ford  és  Frank  A. Beach  publikálják  Patterns of Sexual Behavior  (A  szexuális viselkedés mintái)  című könyvüket.  A  szerzők közel 200 kultűrát hasonlítanak össze  a  szexuális viselkedések szempontjából. A könyv tovább gyengíti a hagyományos nyugati morális abszolutizmust a szex terén.

 

Megjelenik az első, hormonális  fogamzásgátló szer. Néhány évi kipróbálás után a „tabletta” az  1960-as években válik  széles körben hozzáférhetővé.

 

Los Angelesben  megalakul az első amerikai szervezet a homoszexuálisok  felszabadítására,  az  un. „Attachine  Society”. Hamarosan az Egyesült Államok más részeiben is csoportjaik szerveződnek. Megszervezik a melegjogok első, amerikai lapját, az ONE-t.

 

1953

 Alfred C. Kinsey  és munkatársai, W.B. Pomeroy, C.E. Martin  és  P. H. Gebhard  ekkor publikálják a  Sexual Behavior in the Human Female  (A nő  szexuális  viselkedése)  című  könyvüket.  Mindkét   Kinsey Report személyes interjúkon  (nem kérdőíveken)  alapul, amelyeket több, mint  12000  személlyel  folytattak  az USA  különböző  részein. A  kimutatott, házasság előtti  és  házasságon kívüli közösülések mértéke, a nők  szexuális  képességei  és  a  homoszexuális viselkedés gyakorisága  heves támadásokat váltott ki  a  konzervativ vallási és politikai vezetés részéről. Az így keletkező nyomás eredményeként  Kinsey  kutatásaitól megvonták a további  pénzügyi támogatást.

 

Harry  Benjamin  orvos, Hirschfeld  barátja, aki  1913-ban Berlinből  New  Yorkba  költözött, bevezeti a  „transszexualizmus”  fogalmát, elsőként megkülönböztetve azt a  transzvesztitizmustól.  13  évvel később megjelenik  az  első  könyv a témáról: The  Transsexual  Phenomenon.

 

1955

 John  Money  amerikai  klinikai pszichológus  bevezeti  a „sex”  és „gender”  megkülönböztetését. Ez  elősegíti a férfiak és nők közti különbségek  finomabb elemzését, s egyre nagyobb jelentőségű lesz a szexológiában, sőt, az un. Women’s  Studies-ben is.

San Franciscoban  Del Martino, Phyllis  Lyon  és  mások  megalakítják a  Bilitis  lányai  nevű, első leszbikus, emancipációs szervezetet. The Ladder című  lapjuk  céljaik egyik legbefolyásosabb előmozdítója lesz  az Egyesült Államokban.

 

1957

 Hans  Lehfeld,  New York-i  nőgyógyász, aki a nácik elől menekült Berlinből, többekkel együtt megalakítja  az amerikai Society  for  the  Scientific  Study  of  Sexuality  (SSSS) nevű  szexológiai társaságot.

 

1960

 Ira  L.  Reiss  amerikai  szociológus  Premarital  Standards  in America  (Házasság előtti normák Amerikában)  című könyvében  elveti a  biológiai „nemi ösztön”  fogalmát, s helyette  a  szociális öröklést hangsúlyozza.  Előre jelzi az Egyesült Államokban  bekövetkező  szexuális „ forradalmat” is.

 

1963

 Az amerikai  Betty  Friedan  The  Feminine  Mystique  (A női  misztikum)  címmel  adja ki könyvét, amelyben egyértelműen részletezi  a hagyományosan a nőkre kényszerített  háziasszony-szerep  elleni lázadást. Három évvel később  Friedan  másokkal együtt megalakítja a  National  Organisation for Women  (NOW)  nevű  nőmozgalmi szervezetet.

 

1964

 M. S. Calderone  és mások  New Yorkban megalakítják  a  Sexuality  Information  and  Education  Council  of  the  US  (SIECUS)  nevű  szervezetet, vagyis  az Egyesült Államok  Szexuális  Felvilágosítási és Nevelési Tanácsát. A  szervezet  célja a  tömegek szexuális nevelése, tekintet nélkül az életkorra  és a  szociális háttérre.  Szakkönyvtáruk van, és kiadják a kéthavonta megjelenő  SIECUS  Report  című  lapot.

 

1965

 Megjelenik az  SSSS  lapja, a  Journal  of  Sex  Research.

 

 Az A.C. Kinsey  által alapított  intézet  kiadja a szexuális bűnözőkről szóló  Sex  Offenders:  An Analysis  of  Types című  könyvet, amelynek szerzői  P. H. Gebhard, John Gagnon,  W. B. Pomeroy, C. Christenson.

 

1966

 William  Masters  amerikai  nőgyógyász  és  felesége, Virginia  Johnson  kiadják  Human  Sexual  Response  (Emberi  szexuális  reagálás)  című  könyvüket, amelyben a szexuális  tevékenység  fiziológiai folyamatait írják le. Moll és Reich  után  ők is a szexuális reagálás négyfázisú  modelljét  javasolják:  1, izgalomba jövés,  2. Platófázis,  3. Orgazmus,  4.  Ellazulás.

 

1967

 Megalakul   az  American  Association  of  Sex  Educators, Counselors  and Therapists  (AASECT), vagyis  a  szexuális nevelők, tanácsadók és terapeuták amerikai szövetsége. Az állami standardok  hiányában  ez  a  nonprofit szakmai szervezet  vizsgáztatja  és  hitelesíti  a  szexuális  egészséggel foglalkozó  szakembereket.  Példáját később Japánban, Indiában és  Délamerikában  is  követik.

 

1968

 Mary  McIntosh  angol  kutató  The  Homosexual  Role  című  könyvében  azt állítja, hogy a homoszexualitás  nem biológiailag vagy  pszichológiailag  meghatározott  jellemzője  bizonyos  egyéneknek, amely mindenkitől  megkülönbözteti  őket,  hanem  inkább  csak  címke, amit  önmaguk, vagy  mások  ragasztottak  rájuk. Szociális  szerepnek  tartja, amit  néhány  férfi és nő játszik  akarva-akaratlanul, eltérően  másoktól, akiknek  szexuális  viselkedése  nem  különbözik ettől  túlságosan. Ezek  a  gondolatok vezettek ahhoz a vitához,  amely  az  esszencialisták  (többnyire  természettudósok, akik szerint  a homoszexualitás  alapvető,  lényegbevágó  tulajdonság)  és  a  konstrukcionisták  között  zajlott. (Utóbbiak  többnyire  társadalomkutatók, akik nem hisznek  a  szexuális  beállítottság  öröklött  voltában.)

 

1970

 Masters  és  Johnson  Human Sexual  Inadequacy  (Emberi szexuális  zavarok) című  könyvükben  ismertetik a szexuális zavarokkal és azok kezelésével kapcsolatos vizsgálataikat. Ez a könyv lesz  az  új,  behaviorista  szexuálterápia  alapja.

 

1971

 Richard  Green  amerikai pszichiáter megalapítja az  International Academy  of  Sex  Research  nevű szexológiai kutatóközpontot, amely ma  is  publikálja  az  Archives  of  Sexual  Behavior című  folyóiratot.

 

Rolf  Gindorf  megalakítja  a  Deutsche  Gesellschaft  für Sexualforschung  nevű  német  szexuálszociológiai  társaságot.

 

1973

 John  Gagnon  és  William Simon  amerikai szexuálszociológusok  kiadják  Sexual  Conduct:  The  Social  Sources  of  Human  Sexuality  (Szexuális  viselkedés: az  emberi szexualitás  társadalmi  gyökerei)  című  könyvüket,  amelyben  a  szexuális viselkedést „szkriptezettnek”, vagyis  bizonyos  szkripteket,  szerepelőírásokat  követőnek  írják le, illetve olyannak, amely kapcsolatok során szerzett, egyéni kombinációja bizonyos  (néha  ellentmondásos) szerepelőírásoknak. Ezekről  a  szociális  intézmények, a család, a barátok és kortársak  gondoskodnak. Az ilyen szkriptek nyujtják a mintát, a modellt, vagy annak meghatározását, hogy egy adott helyzetben  mi számít szexuálisnak és mi nem, s hogyan kell azt értelmezni és kezelni.  Minthogy az egyén gyakran találkozik versengő, vagy éppen egymást kizáró szexuális szkriptekkel, ezen a téren igen gyakoriak a különféle, személyes konfliktusok. Ilyen és hasonló érvekkel a szerzők elvetik az univerzális, emberi nemi ösztön  egykor népszerű fogalmát.

 

Az Amerikai Pszichiátriai Társaság  törli a homoszexualitás  diagnózisát  a  Diagnostic and Statistical Manual-ból (DSM). Igy egyetlen tollvonással törölte a betegség címkéjét a férfiak és nők millióiról.  Ettől kezdve a homoszexuálisok újra egészségessé váltak – ez volt a legnagyobb és leggyorsabb  tömeggyógyítás  az  orvoslás  történetében.

 

1974

 Az Egészségügyi Világszervezet  (WHO)  összehívta  a  szexológusok és közegészségügyi szakértők konferenciáját. . Ennek eredményeként a következő évben közzétette a  Szexuális  egészség  és kezelés: az egészségügyi  szakemberek képzése  című  jelentését. A jelentés többek közt azt javasolja, hogy a szexológia legyen önálló tárgy  az egészségügyi szakemberek képzésében.

 

Hans  Lehfeld  kezdeményezésére Párizsban  megszervezik az első Szexológiai Világkongresszust. .Hasonló kongresszusok következnek Montrealban  (1976), Rómában (1978), Mexico Cityben  (1979), Jeruzsálemben (1981), Washingtonban (1983),  Újdelhiben (1985),  Heidelbergben (1987),  Caracasban (1989),  Amszterdamban (1991), Rio de Janeiroban (1993),  Yokohamában (1995), éa Valenciában (1997), továbbá  Hong Kongban (1999)  és Párizsban (2001), majd  Havannában  (2003)  és  Torontoban  (2005).

Charles  Silverstein  kiadja a  Journal of Homosexuality  első számát. Néhány év mulva a lap kiadását  John P. De Cecco  pszichológus veszi át, aki a szexuális orientáció kutatásának vezető orgánumává teszi.

Angliában megalakul  a  Szexuál-  és Házasságterapeuták  Társasága, amely később  a  British  Association  for Sexual and Marital  Therapy (illetve legutóbb a  B. A. for Sexual  and  Relationship  Therapy)  nevet vette  fel.

 

1976

 San Franciscoban létrejön az  Institute  for Advanced  Study of Human Sexuality, egy államilag jóváhagyott  magánfőiskola, amely államilag elismert diplomát és doktori címet nyújt a szexológia terén.  A főiskola dékánja  Wardell B. Pomeroy, aki korábban Kinsey egyik fő munkatársa volt.

 

1977

 Amerikában  Charlotte  Wolff  berlini terapeuta, aki a nácik elől menekült, közzéteszi  Bisexuality: A Study  című  úttörő  munkáját.

 

1978

 Rómában megalakul a  World  Association  for  Sexology (WAS)  nevű világszervezet, amely átveszi a további szexológiai  világkongresszusok szervezésének  feladatát.

 

1981

 Los Angelesben, San Franciscoban és New Yorkban  megjelenik egy új és halálos, fertőző betegség, az AIDS  (HIV fertőzés), amely hamarosan az egész világon elterjed. Minthogy a betegség nemi úton terjed, rendkívüli módon befolyásolja a szexuális viselkedést és a szexológiát.

 

1986

 Washingtonban  megalakul  az American  Board  of  Sexology (ABS). Ez a szakmai szervezet ítéli oda a diplomákat azoknak a szexológusoknak, akik  megfelelnek a szigorú követelményeknek.

 

1988

 Megjelenik az új  német Zeitschrift für Sexualforschung  első száma.

 

1989

 Genfben  megalakul az  European Federation for Sexology (EFS), vagyis az Európai  Szexológusok Szövetsége.

 

1990

 Az első  ázsiai szexológiai  konferencia  alkalmából  Hong Kongban megalakul az  Asian Federation  for  Sexology.

Washingtonban megszervezik a klinikai szexológusok amerikai akadémiáját  (American Academy  of  Clinical  Sexologists). Ez az American Board of Sexologyval együttműködve  gondoskodik a levizsgáztatott orvosok, szexuálterapeuták és szexuális tanácsadók szakmai elismertségéről.

 

A  DGSS  és a Humboldt Egyetem  által szervezett, III. Nemzetközi  Berlini Szexológiai Konferencia  20  országból hívta meg résztvevőit. (Az első két, hasonló konferenciát  Hirschfeld szervezte, 1921-ben és Moll 1926-ban.) Ez a találkozó egyben a DGSS, vagyis a német Szexuálszociológiai Társaság  10. Konferenciája is volt, amelyen kiosztották az újonnan létrehozott  Magnus Hirschfeld emlékérmeket  a szexológiában és a szexuális reformban gyüjtött érdemeikért a következő szexológusoknak: Ernest Borneman (Ausztria) és  Herman  Musaph (Hollandia).

 

1991

 Prakash  Kothari  indiai orvos  megszervezte Újdelhiben az első  Nemzetközi Konferenciát az Orgazmusról.

 

1992

  A DGSS  és a Humboldt Egyetem ad otthont a berlini  IV. Nemzetközi Szexológiai Konferenciának, amely egyben a  DGSS  11. Nemzeti Konferenciája, ahol  Magnus Hirschfeld emlékérmet kapott  John De Cecco  és  Aszódi  Imre.

 

Dalin  Liu  sanghaji  szociológus  és munkatársai közzétették hatalmas tanulmányukat  Sexual Behavior in Modern China:  Report  of the Nation-Wide Survey  of 20000  Men and Women  címmel.  Az először kínai nyelven megjelent könyvet  a második  Ázsiai Szexológiai Konferencián mutatták be. (1997-ben Amerikában is kiadták.)

 

Taorminában megtartották  az  Európai Szexológusok Szövetségének  első  konferenciáját.. További hasonló konferenciákra került sor többek közt  Koppenhágában  (1994),  Marseilleben  (1996),  Lisszabonban (1998)  és  máshol is.

 

1994

 Az  V. Nemzetközi Szexológiai Konferenciát  Berlinben  ugyancsak  a  DGSS  és  a  Humboldt Egyetem  szervezte.  Megemlékeztek Magnus Hirschfeld  1919-ben alapított Szexológiai Intézetének  75.  Évfordulójáról, s egyben  megtartották  a DGSS  12. Nemzeti Konferenciáját.

 

A berlini  Robert  Koch  Intézet  megnyitotta  Szexológiai Archívumát, Berlin egyik külvárosában, s  ezáltal újjáélesztette a város  szexológiai tradicióját, különös tekintettel Hirschfelt  intézetére.  Az Archívum bárki által látogatható.

 

Újdelhiben megtartották a  harmadik Ázsiai  Szexológiai Konferenciát.

 

1995

 A Robert Koch  Intézet  Szexológiai Archívumának  közreműködésével  Berlinben bemutatták  Dalin Liu  (Sanghai)  A  szexuális kultúra 5000  éve  Kínában  című  szexológiai gyüjteményét.

 

Yokohamában  (Japán)  megtartották a XII. Szexológiai Világkongresszust.

 

1996

 A Robert Koch Intézet Szexológiai Archívuma a város központjába költözött.

 

Az Ázsiai Szexológusok Szövetsége Tajpejben megtartotta  IV. Kongresszusát.

 

1997

 XIII. Szexológiai Világkongresszust  Valenciában (Spanyolország) tartották. A kongresszus  kiadta a  szexuális jogok deklarációját.

Berlinben megtartották  a  VI. Nemzetközi Szexológiai Konferenciát. Ugyanott a Képzőművészeti Akadémia kiállítást rendezett  A  melegek  mozgalmának  100  esztendeje  címmel.

 

1998

 Az Ázsiai Szexológusok Szövetsége  Szöulban (Korea)  megtartotta  V. Szexológiai Konferenciáját..

 

1999

 A Szexológiai Világszervezet  (WAS)  Hong Kongban  rendezte meg a  XIV. Szexológiai Világkongresszust.

 

2000

 Az Európai  Szexológusok Szövetségének  V. Kongresszusa  Berlinben.

 

2001

Párizsban  megrendezték a  XV. Szexológiai Világkongresszust

 

Dubrovnikban  (Horvátország)  szexuálszociológiai konferenciát rendeztek.

 

2003

Havannában (Kuba) megrendezték a  XVI. Szexológiai Világkongresszust. 

 

2005

Torontoban  (Kanada) megrendezték a  XVII. Szexológiai  Világkongresszust.

 

 

2. Szexológiatörténet Magyarországon

(Részben a M. Szexol. Szemle 1999/2 számában közölt cikk nyomán)

 

A szexológia története Magyarországon a 19. és  20. század fordulója körül kezdődött. Már a múlt század első évtizedében lefordították és kiadták például A. Forel:  Die sexuelle Frage,  vagy  I. Bloch:  Das Sexualleben unserer Zeit  című könyveit; az 1920-as években  Van de Velde  házaséletről szóló könyveit, vagy szülőknek és fiataloknak szóló, szexuális felvilágosító könyveket.  1945 előtt persze főleg konzervativ, vallásos szemléletű könyvek jelentek meg a nemiségről;  a "fordulat éve" (1949) után pedig 1958-ig, dr. Hirschler Imre:  A nők védelmében  című, korszerű könyvéig semmilyen felvilágosító könyv nem jelent meg;  az 1960-as években is csak néhány. A modern szexológia szempontjából kedvező fordulatot Buda Béla:  A  szexualitás modern elmélete  (1972)  című könyvének megjelenése jelentett.

A szexológia tudománya tehát hazánkban a legutóbbi évtizedekig alig juthatott szóhoz. Intézményesítésének hiányában 1982-ig csak eredménytelen próbálkozások történtek. Ilyen volt például az általam 1973-ban készített Javaslat a magyar Szexológiai Társaság létrehozására,  amelyet  Hirschler Imrének írt levelemhez mellékeltem, tőle várva segítséget a terv megvalósításához.  Javaslatomban a következőkből indultam ki:

1. A  szexológiai tudományok  (orvosi szexológia, szexuálpszichológia, szexuálszociológia, és -pedagógia stb.) gyors fejlődése világjelenség, amelynek alapját reális társadalmi szükségletek képezik.

2.  A  szexológia már bőségesen igazolta létjogosultságát és a fejlett, ipari országokban létének és további fejlődésének már intézményes alapjai is vannak (kutatóintézetek, tanszékek, szervezetek, évkönyvek stb.)

3.  A  legutóbbi években hazánkban is megkezdődtek a különböző irányú szexológiai vizsgálódások, s egyre növekszik a szexológia iránti érdeklődés.  A szexológiai kutatás, valamint az ilyen irányú oktató és ismeretterjesztő munka fejlesztése azonban intézményes keretek hiányában bem oldható meg.

     Ezért javasoljuk, hogy a más tudományterületeken működő tudományos társaságok mintájára,, az MTA elvi irányítása és felügyelete alatt alakuljon meg a magyar Szexológiai Társaság, amelynek célja és feladata:  a szexológiai  tudományok hazai fejlesztése, a kutatások támogatása és koordinálása, valamint a tudományos eredmények gyakorlati alkalmazásának előmozdítása.

      Ennek érdekében a Társaság:

a)  Megszervezi a szexológia egyes ágainak művelői közötti kapcsolattartást, kölcsönös tájékoztatást és tapasztalatcserét.

b)  Felhívja a kutatók figyelmét a tudománypolitikai célkitűzésekből és a központi, távlati tudományos kutatási programból adódó szexológiai feladatokra, s minden rendelkezésre álló módon (anyagi hozzájárulás, pályázatok stb.) elősegíti azok megoldását.

c)  Munkabizottságokat  (esetleg szekciókat)  hoz létre a legfontosabb problémák kutatására és együttműködik más (hazai és külföldi)  tudományos szervezetekkel közös kutatási programokban.

d)  Kezdeményezi, ill. előmozdítja a szexológia tárgykörébe tartozó, kiadásra érdemes tudományos és ismeretterjesztő könyvek, cikkek megjelenését, valamint a Társaság céljait szolgáló egyéb akciókat (ankétok, alapfokú és továbbképző tanfolyamok, audiovizuális segédeszközök létrehozása  stb.)

e)  Javaslatokat dolgoz ki és terjeszt az illetékes állami szervek elé a szexuálpolitika  (népességszaporulat, családvédelem, intézményes nemi nevelés stb.) időszerű problémáinak megoldására.

      A Társaság rendes tagjai lehetnek mindazok az orvosi, pszichológusi, pedagógusi, jogi vagy más oklevéllel rendelkező értelmiségiek, akik rendszeresen és tudományos igénnyel foglalkoznak a szexológia valamely ágával vagy határterületével.  Pártoló tagja lehet a Társaságnak bárki, aki erkölcsileg és anyagilag támogatni kívánja a szexológia fejlesztését, a Társaság céljainak megvalósítását.  A tagok felvételét a Társaság titkárának előterjesztése alapján a vezetőség vagy a közgyűlés hagyja jóvá.  A Társaság vezetőségét (elnök, titkár és a taglétszámtól függően  5-10 tagú vezető testület)  a közgyűlés választja.  A Társaság más szempontból is  az említett tudományos társaságok alapszabályaihoz hasonló elvek szerint működne.

       A Társaság megalakulásához minimálisan a következő feltételek biztosítása szükséges:

1.  A Társaság megalapításának engedélyezése, alapszabály-tervezetének jóváhagyása.

2.  Egyetlen nagyobb  (vagy két kisebb)  helyiség  biztosítása, a szükséges berendezéssel, a Társaság titkára és adminisztrátora részére.

3.  Az adminisztrátor teljes munkaidejű, a titkár legalább másodállású státusának biztosítása és a dologi kiadások (levelezés, meghívók stb.)  fedezése. Ezt részben a tagdíjakból, részben az MTA-tól illetve más szervektől lehetne beszerezni.  Jó lenne olyan helyiséget találni, amely egyben egy "Szexológus Klub",, 15-20 fős szemináriumok, továbbá vezetőségi tanácskozások, sőt, esetleg szexológiai tanácsadás céljára is megfelelő lenne.

     

      Hirschler Imrének (és másoknak)  természetesen tetszett a terv, megvalósítására viszont nem került sor Az 1980-as években azonban a nem sokkal korábban alakult Magyar Pszichiátriai Társaság dr. Buda Béla közvetítésével hozzájárult ahhoz, hogy a szociálpszichiátriai szekció keretében létrehozzunk egy szexológiai munkacsoportot, amit aztán 1983 májusában sikerült megszervezni. A munkacsoport engem (dr. Szilágyi V.) választott titkárává. Az előkészületek során sokszorosítottunk egy tájékoztatót a munkacsoport tervéről, továbbá egy jelentkezési lapot, amelyen néhány személyi adat mellett arra is választ kértünk: "A szexológia mely ágai iránt érdeklődik, milyen javaslatai vannak, s mivel tudna hozzájárulni a munkacsoport tevékenységéhez?"
Már az alakuló ülésig 89-en jelentkeztek a munkacsoportba. A taglétszám gyorsan emelkedett, s két éven belül a 200-at is elérte. A munkacsoport tiszteletbeli elnöke dr. Hirschler Imre lett, aki "A nők védelmében" című könyvével már 1958-ban propagálni kezdte a korszerű szexológiai szemléletet. A vezetőség egyik legaktívabb tagja azonban a Pszichiátriai Társaság akkori alelnöke, dr. Buda Béla volt; a vezetőségi üléseket mindig a Sportkórház általa vezetett mentálhigiénés osztályán tartottuk, éspedig havonta. Különböző helyeken, ugyancsak havonta tartottunk munkacsoport üléseket.
A tagoktól begyüjtött javaslatok figyelembe vételével az alábbi munkatervet dolgoztuk ki:

  1. Szexuálterápiai kiképző csoportok szervezése, szupervizió biztosításával.
  2. A szexuálpedagógia hazai helyzetének elemzése és továbbfejlesztése.
  3. Szexuálszociológiai vizsgálatok, adatgyüjtések szervezése és ellenőrzése.
  4. Szexológiai dokumentáció létesítése, szakcikkek fordítása és terjesztése.
  5. Szexológiai fórum létesítése (konferenciák, vitaestek, műhelyek).
  6. Együttműködés a nemek viszonyával (is) foglalkozó szervezetekkel.
  7. Szexológiai ismeretterjesztés szervezése és fejlesztése a média révén.
Minthogy a munkacsoport tagjai leginkább a szexuálterápia iránt érdeklődtek (lévén többségükben orvosok és pszichológusok), igyekeztünk kiképző és esetmegbeszélő csoportokat szervezni. 1984 őszén két csoportnak, összesen 26 orvosnak és pszichológusnak indítottunk 72 órás tanfolyamot. Az egyik csoportot Buda dr., a másikat jómagam vezettem. A képzés terve és programja nemcsak külföldi mintákat vett alapul, hanem elsősorban Buda Béla "Tudományos és etikai irányelvek a szexuálterápiás továbbképzés számára" című, nem publikált dolgozatát. A program témakörei a következők voltak:
  1. Szociokultúrális tényezők hatása a szexuális viselkedésre.
  2. A pszichoszexuális fejlődés áttekintése.
  3. A szexualitás anatómiai-fiziológiai alapjai.
  4. A főbb orvosi szakágazatok és a szex.
  5. A szexuális beállítottság változatai (hetero-, homo-, biszexualitás).
  6. A funkcionális zavarok kritériumai a férfiaknál és a nőknél.
  7. A diagnosztizálás folyamata: anamnézis, exploráció, tesztek.
  8. Pszichoterápiás alapismeretek és irányzatok.
  9. A szexuálterápia főbb irányzatai és stratégiái.
  10. Az impotencia és az erekciózavarok kezelése.
  11. A korai magömlés kezelése.
  12. A libidocsökkenés és a szexuális averzió kezelése.
  13. A vaginizmus és a diszpareunia kezelése.
  14. Az anorgazmia és a női orgazmuszavarok kezelése.
  15. A szexuális beállítottság zavarainak kezelése.
  16. Relaxációs technikák alkalmazása a szexuálterápiában.
  17. "Érzékiségfejlesztő" (sensate focus) gyakorlatok.
Tekintettel a nagy érdeklődésre és a munkacsoport üléseken mutatkozó aktivitásre, felmerült egy konferencia szervezésének igénye és lehetősége. Az első magyar szexológiai konferenciára 1985 február 2.-án került sor az orvosegyetem pszichiátriai klinikájának zsufolásig megtelt tantermében. A konferencián összesen 15 előadás hangzott el, s ezek nem sokkal később kiadványként is megjelentek, "Az első magyar Szexológiai Konferencia Referátumai" címmel, a munkacsoport kiadásában. Tartalma a következő:
Szilágyi Vilmos: Titkári beszámoló a munkacsoport tevékenységéről.
Buda Béla: A súlyosabb szexuális zavarok (perverziók) szexuálterápiai tanulságai"
Czeizel Endre, Métneki Júlia: Ikreknél végzett szexológiai vizsgálatok"
Szeverényi Péter: A szexualitással kapcsolatos beállítódás gyermekágyasok körében"
Kertész Mária: Biológiai akceleráció. Középiskolások értékrendje, szexuális nevelése"
Szilágyi Vilmos: "A szexuálterápiai kiképző tanfolyamról"
Tóth Miklós: "A szexuálterápia új útjai"
Aszódi Imre: "A szexuálterápiát akadályozó tényezők"
Németh Endre: "A család és az iskola hatása a nemi nevelésben"
V. Kocsis Eszter: Művi abortuszon átesett nők lelkiállapota, újabb terhesség alatt"
Bányai Éva Aliz: "Prostatectomia és szexuális zavarok"
Kosik András: "Közép- és időskorúak szexuális problémái"
Gy. Rusz Edit: "A hirsutizmus pszichoszomatikus aspektusai"

A konferencia előtti és utáni munkacsoport üléseken is jónéhány érdekes előadás hangzott el. Például vitaindító referátumot tartott Gál Erzsébet a családi életre nevelésről, Semjén Anita az angol, Sipos Kornél pedig a szovjet szexuálterápiáról. Bágyoni Attila a szexuálpedagógiai alcsoportnak számolt be (később könyvalakban is megjelentetett) adatgyüjtéseiről, Heleszta Sándor (aki Rudas Lászlóval együtt már 1970 körül felmérést szervezett a 20 év körüliek szexuális viselkedéséről) a szexuálszociológiai alcsoport terveit vázolta (amelyek, sajnos, nem valósultak meg). Goldschmidt Dénes és Erőss László "Pszichopatológia, deviancia és szexuálterápia" címmel referáltak. Egy másik alkalommal pedig egy angol szexuálterapeuta, Sue Golombok tartott beszámolót az általa alkalmazott diagnosztikai kérdőívről és egyéb módszerekről.

A munkacsoport szépen induló munkáját azonban a konferencia után több esemény megzavarta. Titkárát és szervezőjét megalapozatlanul támadták és lemondatták, az egymást váltó, új titkárok pedig nem voltak képesek az indulás lendületét megtartani. Igy a munkacsoport taglétszáma és aktivitása erősen visszaesett, s ezen az sem változtatott, hogy 1989-ben Lux Elvira elnökletével megalakult a Magyar Szexológiai Társaság. Jómagam ebben már nem vettem részt, elvi nézeteltérések és fenntartások miatt, s Buda Béla is tőlük függetlenül segített beindítani az újabb szexuálterápiai kiképző tanfolyamokat, melyek közül az egyiket (1992-93-ban) közösen vezettük.
     Sajnos, azóta sem volt hasonló. A Szexológiai Társaság mindössze tízegynéhány tagja főleg azokból verbuválódott, akik Lux Elvira szexuálpszichológiai speciálkollégiumát látogatták az ELTE bölcsészkarán, s így "szexuálpszichológusnak" vallván magukat, szexuálterápiás magánpraxist kezdtek folytatni. Lux Elvira több könyvet is publikált, tanítványai inkább csak újságcikkeket, illetve egy-két fejezetet a Társaságuk gondozásában, 2000-ben megjelent "Szexológiai olvasókönyv"-ben (amelyről a Szexológiai Szemle 2000/4 száma ír; lásd Könyvismertetések rovat). Tízegynéhány év alatt csak 2-3, vidéken tartott, szűk körű konferenciát szerveztek, érdemleges nemzetközi kapcsolataik nincsenek, nem szerepelnek az Európai Szexológusok Szövetségének nyilvántartásában. Van ugyan egy internetes honlapjuk, amely azonban hosszú éveken át alig változik, nem tart lépést a szexológia nemzetközi fejlődésével. (Erről is bővebb ismertetés olvasható a Szexológiai Szemle 2000/1 számában.)

      A 90-es években alig történt lényeges fejlemény a hazai szexológia vonalán. Történt viszont egy nagyobb és néhány kisebb adatgyüjtés. A nagyobb Tóth László nevéhez fűződik, aki erről több tanulmányt publikált, és segített Forrai Juditnak is egy tizenéves diákokat érintő adatgyüjtésben. Az interneten is megjelentek a szexológiával (is) foglalkozó website-ok, amelyek közül egyik legjelentősebb és legkiterjedtebb Molnár Tamás szakpszichológus "szexterápia" című honlapja. Néhány CD-ROM is keletkezett, amely célul tűzte ki a szexuális kultúra terjesztését. Ilyen például Forrai Judit "Egészséges életmód, szerelem, szex" című CD-je, vagy a Kossuth Kiadó "Szex-tett" című CD-je. továbbá Beke László "Szerelem 1" című multimédiás lemeze. Hasonló célkitűzéssel néhány videokazettát is kiadtak (nem beszélve a pornográf kazettákról).

      A szexuális felvilágosító és szakkönyvek terén még gazdagabb választékot találunk a legutóbbi évtizedben, sőt, már az előző 2-3 évtizedben is. A legfontosabb ezek közül Buda Béla  említett könyve, A szexualitás modern elmélete (1972 Tankönyvkiadó), amely azóta - több-kevesebb bővítéssel - jónéhány újabb kiadást megért, mint a modern szexológia magyar "alapműve". Fontos könyv volt még Buda B. - Szilágyi V.: "Párválasztás. A partnerkapcsolatok pszichológiája" (Gondolat K. 1974 és 1988), de csak magyar szerzőktől legalább két tucat könyvet sorolhatnék, nem szólva a külföldi szerzők magyarul kiadott műveiről. Ennek ellenére maga a szexológia, mint tudomány, nem nyert "polgárjogot" a hazai tudományos életben. Tény viszont, hogy dr. Buda Bélával együtt a legutóbbi évtizedekben is több külföldi szexológiai konferencián és kongresszuson vettünk részt (pl. Amsterdam, Berlin, Prága stb.), s értékes szakirodalmi kiadványokat hoztunk haza, amelyekről recenziókat írtunk. Buda dr. az általa alapított és szerkesztett "Szenvedélybetegségek" című folyóiratban teret biztosított a szexológia számára is, s a recenziókon kívül tanulmányokat is közölt az elmult években. Dr. Aszódi Imre pedig az Európai Szexológusok Szövetségének berlini kongresszusán Magnus Hirschfeld emlékérmet kapott a szexuális kultúra hazai terjesztéséért.

     Ugyanennek a célnak az érdekében 1998-ban létrehoztam a "Magánéleti kultúra - korszerű életvezetés" Alapítványt, amely azonnal elkezdte kiadni a Magyar Szexológiai Szemle című, negyedévenként megjelenő tudományos és ismeretterjesztő folyóiratot. Négy év alatt (2002-ig) a folyóirat tartalmilag sokat fejlődött, és 120-130 előfizetője részére lehetővé tette a "kitekintést" a szexológia négy fő tudományterületére (szexuálpedagógia, orvosi szexológia, szexuálpszichológia és szexuálszociológia). A folyóirat két utolsó száma (2002) teljes egészében elérhető ezen a honlapon. Az előző számokból pedig a tartalomjegyzék és minden számból egy  cikk érhető el.

    Azóta (2004-től) megjelent viszont  A  szexuális  egészségvédelem  szakkönyvei  sorozat első öt kötete:

        1.  Szexológiai  dokumentumok . Válogatás  E.J. Haeberle munkáiból. (2004)

        2.  Alapismeretek a  szexuálterápiáról . (Haeberle  két  e-learning kurzusa)    

        3.  Iskolai  szexuális  nevelés - Németországban .

        4.  Szexuálpszichológia . Tankönyv  és  dokumentáció.

        5.  Szexuálpedagógia. Szexuális  egészségnevelés.

 

A  4.  és  5. kötet  teljes egészében  olvasható  ezen a honlapon. 



Vissza a főoldalra