Magnus Hirschfeld  Szexológiai  Archivum 6. E-learning  kurzus
Emberi  szexuális viselkedés
	Bevezetés: mi a szexuális viselkedés?
	A szexuális viselkedés fejlődése
	A szexuális viselkedés tárgyai és alaptípusai
	A szexuális viselkedés változatai
	Tiltott szexuális viselkedés és nemi erőszak
	Kiegészítő olvasmányok
	Ellenőrző kérdések
Copyright 2007 Erwin J. Haeberle. All rights reserved.

Bevezetés: Mi a szexuális viselkedés?

Lingam és Yoni Ez az ősi, hindu vallási szimbólum a férfi nemi szerv (lingam) és a női nemi szerv (yoni) egyesülését mutatja. Megtalálható sok hindu templomben, amelyekben a férfi és nő egyesülését egy kimeríthetetlen kozmikus erő megnyilkvánulásaként imádják. Egy i.e 18. századi hindu festményről.

A „szexuális viselkedés” modern fogalma a világnak és az emberi tevékenységeknek tudományos szemléletét tükrözi. Az ókorban és a középkorban ismeretlen volt, s még ma is ismeretlen a “pre-modern” társadalmakban. Ha ezekben olyan témákról beszéltek, amelyekkel tanfolyamunk foglalkozik, igen különböző szavakat használtak, de vajon ugyanarra gondoltak? E kérdés megválaszolásához előbb saját gondolkodásmódunkat kell megvizsgálni, s csak aztán térhetünk rá a “szexuális viselkedés” tanulmányozására.

A kifejezés (és fogalom) története

Az újkorig egyetlen nyelvben sem jelent meg a "szexuális viselkedés" kifejezés. Sem a Bibliában, sem a Koranban nem használják, de a klasszikus nyugati írók sem ismerték, kezdve Homérosztól Danteig, Shakespeareig, Cervantesig, Voltaireig, és Goetheig. Tény, hogy még maga a "szexuális" szó, amely már több száz éves, de csak fokozatosan nyerte el mai jelentésének sokféleségét. Először nem alkalmazták cselekvésekre vagy érzelmekre, csupán a férfi vagy női nemre utaltak vele.

Persze tudjuk, hogy az ókorban és a középkorban tucatjával, sőt, százával használtak szavakat a női és férfi nemi szervekre és a közösülés aktusára. Tudjuk azt is, hogy beszéltek a termékenységről és a „saját test és vér” újratermeléséről. Pontosan tudták, hogy mit jelent a csókolózás, az ölelkezés vagy a gyengédség. Ismerték az érzéki gyönyört, a testi ingerlést és felizgulást. Büszkén szóltak a szerelemről, vágyról, érzéki gyengédségről, szenvedélyről, minne-ről és amour-ról, Cupidoról és Vénuszról. Egyes férfiak és nők élvezték a „piszkos beszédet”, vagy a szemérmetlen képeket, szobrokat vagy látványokat. Egyesek szívesen mutogatták meztelen testüket vagy figyelték mások meztelenségét. Mások igyekeztek elfojtani a „buja vágyaikat”, s undorral beszéltek a bujaságról, felelőtlenségről, élvezkedésről és az ördögi kísértésekről. Ugyanakkor dícsérték a tisztaságot, mértékletességet, tartózkodást, ártatlanságot és a szüzességet. Elítélték viszont a tisztátalanságot, az ocsmányságokat, az istentelen bűnöket és a természet-ellenes vétkeket. Vagyis távoli őseink mindezt még nem összegezték a „szexuális viselkedés” tisztán leíró, erkölcsileg semleges szakkifejezésével.

A kifejezés története, 1

John Wycliffe
(ca. 1328-1384), akit “a Reformáció hajnalcsillagának”is neveztek theologus volt az Oxfordi Egyetemen, s egy csoportot vezetett, amely angolra fordította a Bibliát.

Mielőtt a „szexuális” jelző létrejöhetett volna, be kellett vezetni a „szex” szót. Az angol nyelvben ez úgy valósult meg, hogy John Wycliffe és társai 1382-ben lefordították a latin Bibliát. Ebben a fordításban Noé minden állatfajból kiválasztott a bárkájához két egyedet, „egy hímneműt és egy nőstényt” (Genesis 6:19). Itt a „nem” (angolul „sex”) egyszerűen olyasmit jelentett, mint a fajta, osztály, típus vagy jelleg. A szót valójában még a 18. században is gyakran ugyanúgy értették, mint a „szektát”, vagyis mintha a követők csoportjáról, egy felekezetről, klikkről, kasztról vagy osztályról lenne szó.

A kifejezés története, 2

Carl von Linné
(1707-1778), svéd botanikus akit „a taxonomia atyjának” neveztek, mert megteremtette az organizmusok besorolásának, osztályozásának biologiai rendszerét. Bevezette a „bináris. nomenklaturát”, vagyis .két névvel jelölt egy növényt vagy egy állatot, az első a nemet jelölte (mint egy keresztnév), a másik a fajt (mint egy családnév). Például: Quercus rubra (a vörös tölgy), Canis lupus (a farkas), és a Homo sapiens (a ma ismert ember).

A „szexuális” jelzőt eredetileg igen szűk értelemben használták, sohasem jelentett többet valamilyen besorolásnál. Jelentése csak a 18. században bővült s már kezdett utalni a reprodukció folyamatára is. Ez részben a tudományok haladásának következménye volt. 1735-ben például Carl von Linné svéd botanikus rájött az ún. methodus sexualis-ra, vagyis egy szexuális osztályozási módszerre vagy rendszerre, amelyben a növényeket jellegük és reproduktiv strukturájuk szerint osztályozta. Ez a módszer (amely ma már elavult) akkoriban nagy hatással volt a tudósokra éppúgy, mint a laikusokra. Mutatkozott azonban egy meglehetősen sajátságos ellenvélemény is: egyes vallási vezetők erősen támadták Linné rendszerét, mert látták, hogy eszerint egy nőivarú bibe együtt élhet több, férfias porzószállal ugyanabban a virágban. Ez nyilván illetlenség volt és rossz hírbe hozta Istent, aki nem teremthetett ilyen szörnyűséget. Ezért kötelezték a biológia-tanárokat, hogy ezt ne említsék a tanulóknak.

Bibe porzó

A kifejezés története, 3

Az ellenvetések Linné „szexuális osztályozási módszerével” szemben bizonyos fokig érthetőek voltak. Sok moralistának úgy tűnt, hogy Linné és más tudósok megpróbálták „szexualizálni” a természetet, vagyis egy buja szándékot tulajdonítani minden növényi növekedésnek. Ez ugyan hamis vád volt, de egy általánosan érvényes benyomást hangsúlyozott. A biológiai és orvosi kutatások gyors haladása révén az élet egyre több területét vizsgálták nyiltan, összehasonlították az anatómiát és a viselkedést és olyan kapcsolatokat is bizonyítottak, amiket korábban senki sem vett észre. Ha az emberek úgy kezdenek gondolkozni a rózsákról és nárciszokról, mint nemi lényekről, akkor a nemiség fogalma egészen új dimenzióba kerül. A szexualitás egyszerre mindent áthatóvá válik, ennek megértése pedig rossz hatással lehet a fiatalok érzékeny lelkületére. Ám egy idő elteltével maguk a moralisták is kihasználták a szélesedő, új távlatokat, s az emberi fajfenntartást „a virágok, a madarak és a méhek” példájával magyarázták tanítványaiknak.

A kifejezés története, 4

A Linné „szexuális módszerét” övező ellentétek jól mutatják, hogy a korábban szűk „szex”-fogalom szélesedni kezdett. Most már nemcsak a férfiasságot és nőiességet jelentette, hanem a nemzés folyamatát és az ezzel kapcsolatos testi és lelki reagálásokat is. Igy a következő 150 évben számos új és speciális kifejezés született, s ezek gyorsan elterjedtek a legtöbb európai nyelvben. Az angol nyelv éppúgy tükrözi ezt az általános trendet, mint bármely másik. Oxford angol Szótára például az alábbi kifejezéseket első, nyomtatott megjelenésük időpontjával együtt sorolja fel: „nemi közösülés” (1799), „szexuális funkció” (1803), „nemi szervek” (1828), „nemi vágy” (1836), „nemi ösztön” (1861), „szexuális izgalom” (1863), „nemi aktus” (1888) és „szexuális erkölcstelenség” (1911).

Ám azt is érdemes megjegyezni, hogy sok ilyen új kifejezés jelentése hamar bővült, miután bevezették. Például a „nemi szervek” kifejezés kezdetben csak a szorosan vett férfi és női nemi szervet jelentette (vagyis a nemek anatómiai megkülönböztetését). Később azonban beleértették az erotikus kielégülés szerveit is (vagyis a szexuális élvezet keltésére alkalmas szerveket). Ennek folytán hamarosan e szervek ingerlését célzó mindenfajta viselkedést „szexuálisként” lehetett leírni. Igy még az is lehetővé vált, hogy azonos neműek közötti „szexuális” viselkedésről lehessen szó.

A több kötetes Oxford English Dictionary (OED) az angol nyelv minden szavát felsorolja és meghatározza. Szükség esetén jelzi a szavak értelmének változását is, utalva azok első előfordulására..

A kifejezés története, 5

Julien Offray
de La Mettrie
(1709-1751), francia orvos és materialista filozófus, legismertebb a L'Homme machine (Az ember: gép) c. műve miatt. Ebben az emberi testet gépként magyarázza. A szerző szavaival:: “Részletesen kifejtem azokat az erőket, amelyek az ember-gépet mozgatják.” Minthogy a könyv nem hagy teret egy különálló, örök léleknek, a hatóságok istengyalázásnak tekintették és nyilvánosan elégették. A szerzőnek menekülnie kellett, de menedékre lelt Berlinben, Nagy Frigyes porosz király udvarában. Valójában de la Mettrie csupán korának alakuló szemléletét fogalmazta meg, s később jelentősen befolyásolta a viselkedés tanulmányozását.

Nem vitás, hogy a „szex” fogalmának fokozatos változásai az ember önképének változásait is tükrözték. Végül is a középkor vége óta az európai életstilusban átfogó és egyre gyorsabb változások következtek be. Az átmenet a feudálisról egy kapitalista gazdaságra, a kereskedelem növekedése és a technológiai fejlődés új attitűdöket, szokásokat és erkölcsi értékeket teremtettek. A megjelenő városi középosztály vagy burzsoázia rászokott a korábban ismeretlen mértékű fegyelemre, önkontrollra és önmegtagadásra. Meghirdetett, új eszméik voltak a hatékonyság, a pontosság, a termelékenység és a profit. Az emberi testet gépnek tekintették, amelynek a lehető legszabályosabban, racionális módon kellett teljesíteni. Elvárták tőle, hogy szexuális működése is praktikus és gazdaságos legyen. A spontán testi vágyakat és reagálásokat, amelyek zavarták a nemi szervek „megfelelő” használatát, szigorúan elfojtották. Ugyanakkor a test fokozódó elnyomása, leigázása és kizsákmányolása is egyre inkább a „szexuális” jelenségekre terelte a figyelmet.

De La Mettrie ellentmondásos könyve.
Balra:: Az eredeti francia kiadás címlapja (1748)
Jobbra: Az angol fordítás (1750)

(Kb. 20 évvel később, amikor James Watt megjavította a gőzgépet, elkezdődött a „gépek kora”, vagyis az ipari forradalom.)

A kifejezés története, 6

Paolo Mantegazza (1831-1910), olasz orvos és antropologus megírta híres "Szerelmi trilógiáját", vagyis a "Fisiologia dell' amore" (A szerelem fiziológiája, 1872), "Igiene dell' amore" (A szerelem hygiéniája., 1877), és a "Gli amori degli uomini" (Az emberek szerelmei, 1885) köteteit. Ez utóbbinak angol kiadásában a “szerelmei” helyett “szexuális kapcsolat” olvasható..

A  19. század kezdetén a „szexualitás”  mint új  szakkifejezés  megjelent a tudományos értekezésekben.  Eleinte ez a szó  csak a férfi vagy női nemre utalt.  Ám néhány évtizeden belül  már a szexuális témák elmélyült vizsgálatára is használták, s végül  a szexuális képességeket  vagy az erotikus érzések képességét jelentette.  Igy a „szexualitás”  már jóval többet jelentett a férfi vagy női nemnél, s már nem feltétlenül vonatkozott a férfi—nő kapcsolatra  vagy a reprodukcióra.  Még a magányos maszturbálás is  „szexuális”  viselkedést  jelenthetett,  mint az egyén  „szexualitásának”  megnyilvánulása. Ezt a fogalmi eltolódást jól illusztrálta e korszak fontos olasz könyvének angol fordítása. Mantegazza tanulmányát a külföldi szexuális szokásokról („Gli amori degli uomini”) így fordították angolra: „The Sexual Relations of Mankind” (Az emberiség szexuális kapcsolatai). Ez a történelmi mozzanat, amikor az „amori”- (szerelmek) a „szexuális kapcsolatok” helyettesítette, a modern szexológiai kutatás kezdetét jelzi. A „szerelem” mint misztikus és nehezen megfogható. Túl homályos, költői és érzelmi dolognak tűnt ahhoz, hogy tudományosan megközelíthető legyen. Helyette megjelent a „szex”, mint gyakorlatibb és semleges, kevésbé zavaros téma, amelyet tisztábban és ellenőrzött módon lehet vizsgálni. A „szerelem” inkább a filozofálásra való, a „szexuális kapcsolatot” lehet vizsgálni és osztályozni. Mantegazza "Gli amori degli uomini" könyvének amerikai kiadása

A kifejezés története, 7

Richard
von Krafft-Ebing
(1840-1902), osztrák pszichiáter, megírta a „Psychopathia Sexualis“ (Szexuális elmebaj) c. könyvét 1886-ban. Ebben a szokatlan szexuális viselkedés eseteit az elmabaj tüneteiként írta le. Néhány ilyen viselkedés a “szadizmus”, a “masochizmus” és “erotikus pedofilia”.

A  19. század vége felé a férfi és női  „szexualitás” sokféle megnyilvánulása a tudományos kutatás tárgya lett.  Sőt, kezdték  mindenütt észrevenni a „szexet”. Azonban ugyanakkor az is kiderült, hogy szókincsük igen szegényes az érzéki vagy erotikus témák kifejezésére.  A nemi szervek, a testi funkciók és a szeretkezés középkori angol, francia, spanyol, olasz és német szavainak rendkívüli változatosságát  fokozatosan felváltotta néhány zavaros eufemizmus és néhány érthetetlen görög és latin kifejezés.  A sokféle köznyelvi megnevezést mint „vulgárisat” és  „illetlent”  betiltották.  Ekkoriban publikálta  Krafft-Ebing a „Psychopathia Sexualis”  című tanulmányát  németül, s az „elfogadható” tárgyalási mód annyira uralkodóvá vált, a közvélemény pedig annyira érzékeny lett, hogy senki sem mert nyiltan beszélni a „szexről”. Ugyanis nemcsak a könyv címét, hanem sok fontos oldalát is latinul írta,  így az átlagolvasók nem értették és nem is vitatták-

A kifejezés története, 8

Sigmund Freud (1856-1939), a „pszicho- analízis atyja“ a szex fogalmát igen kiterjedten használta. Egy alapvető életösztön (Eros) kifejeződését látta benne, amely harcol a vele szemben álló halálösztönnel (Thanatos)

Amikor aztán minden „csúnya” szót betiltottak, kellett néhány „elfogadható” kifejezést találni ugyanazokra a fogalmakra. Igy pl. a „szexuális” szó is újabb jelentésekkel gazdagodott, s betöltötte az újonnan keletkezett terminológiai vákuumot. A modern európaiaknak és amerikaiaknak többnyire nem volt más választásuk a „szexuális” szó helyett, ha a korábban eltérően jelölt, különböző jelenségekről beszéltek. Ez a szóhasználat viszont nyilvánvalóan befolyásolta a közvéleményt. Kezdték megszokni, hogy szexuális vonatkozásokat találnak számos olyan viselkedésben, amit azelőtt „tisztának” vagy szexuálisan semlegesnek tartottak. Vagyis a férfiak és nők kezdtek egy igen érzékeny, hiperszexuális attitűdöt kialakítani egymás iránt. A 20. század kezdetén, a pszichoanalizis növekvő befolyása révén a szexualitás fogalma még áthatóbb lett. Már nemcsak a nemzésre és az erotikus élvezetekre vonatkozott, hanem a szeretet és a személyes boldogság igényére is, vagyis magára az „életigenlésre”. Freud és követői csaknem minden emberi tevékenységben felfedezték a szexuális elemet, s ennek megfelelően úgy írták le, mint valami ősi ösztön megnyilvánulását, egy alapvető és erőteljes belső „késztetés” kifejeződését. .

A kifejezés története, 9

A kifejezés fentiekben vázolt, rövid története segíthet bennünket egy alapigazság megértésében. Amikor az emberi „szexuális” viselkedésről beszélünk, nem egyszerűen valami objektiv, tényszerű történést írunk le. Hanem egy olyan, sajátos nézőpontot is választunk, amely bizonyos szubjektiv (és talán rövidlátó, szűk körű) filozófiát fejez ki. Sajátos, modern látásmód kell ahhoz, hogy mindenütt észrevegyük a „szexuális” jeleket, s a szexet alapvető és mindent átható erőnek tekintsük. Ez a látásmód nem feltétlenül jelent nagyobb képességet az érzéki örömökre, vagy az élénkebb szerelmi életre. Sőt, akár az elkorcsosult vagy elszürkült érzékiség jele is lehet. A szexszel való foglalkozás kedvelése még nem jelent szexuális kielégülést. Mindenképpen ajánlatosnak tűnik a téma óvatos megközelítése.

Például közismert, hogy sok, ún. primitiv ember nem ismeri fel a szexuális elemet bizonyos helyzetekben, amelyekben pedig ez elég nyilvánvaló a modern, nyugati megfigyelő számára. Ez még azoknál is előfordulhat, akik számára fontos a szexuális kielégülés. Ők egyszerűen nem látják annak sokféle „civilizált” vonását. Ugyanez elmondható azokról a gyermekekről is a mi kultúránkban; akik „szexuális” tevékenységet folytatnak. Ök ugyanis sok ilyen tevékenységet egyáltalán nem tekiintenek szexuálisnak. Sőt, a felnőttek nyilvánvalónak tűnő értelmezését is csak nehezen és idegenkedve fogadják el.

Végül, a modern pszichoterapeuták is gyakran tapasztalják, hogy  a vegyes nemű „encounter”  csoportokban  sok interperszonális problémát  „szexuális”  jellegűnek  tartanak.  Ám ugyanezeket a problémákat a csak férfiakból, vagy csak nőkből álló csoportokban egészen másként ítélnek meg.  Ezekben ugyanis a  „szexuális”  szempont  nem tűnik fontosnak, s így a résztvevők inkább más magyarázatot keresnek.

Kinsey első, 1948-ban megjelent „Jelentésének” címlapja.. Mint a cím mutatja, a könyv biologiai jellegűnek tűnik (pl. egy tipikusan biologiai tanulmánynak is hasonló jellegű címe szokott lenni).: Egy nem-biologus másféle címet választott volna, ám Kinsey jelezni kívánta eltérését a szexualitás akkoriban divatos, túlnyomórészt orvosi szemléletétől. Érdekes, hogy ő nem adott meghatározást a “szexuális viselkedésről”, csupán feltételezte, hogy az oilvasó úgyis tudja, miről van szó.

A kifejezés mai értelmezései

Saját korunk szakmai nyelvezetét vizsgálva azt látjuk, hogy a  „szexuális viselkedés”  kifejezésnek négy különböző jelentése lehet,  a kontextustól  és a szerzők hátterétől és tudományos érdeklődésétől függően.

A „szexuális viselkedés” kifejezés utalhat

1. az egyén nemi szerepét kifejező akciókra és reagálásokra (nemi szerep-viselkedés),

2. a test "szexuális reagálásával" kapcsolatos viselkedésre (erotikus viselkedés),

3  a megtermékenyítéshez szükséges akciókra és reagálásokra  (reproduktiv  viselkedés),

4. az “életösztön” minden megnyilvánulására  (életfenntartó viselkedés).

Ajánlott óvatosság

A szexuális viselkedésről szólván fontosnak tűnik ügyelni a nemi szerep-viselkedés, az erotikus viselkedés, a reproduktiv viselkedés és az életfenntartó viselkedés közötti különbségekre.  Sok szerző igen lazán használja a  „szexuális viselkedés”  kifejezést és figyelmen kívül hagyja annak különböző jelentéseit.  Ezeket felcserélhetőnek tartják,  és a vita során úgy térnek át egyik jelentéséről a másikra, hogy észre sem veszik.  Ám ez alapvető  tévedésekhez vezethet.  Például:  egyes kutatók vizsgálják a patkányok párosodását,  vagyis a reproduktiv viselkedésüket,  s aztán megállapításaikból az emberi erotikus viselkedésre következtetnek.  Holott ez nxilvánvalóan tévedés.  Abból adódik, hogy mindkét fajta viselkedést  „szexuálisnak” nevezik, s nem tesznek különbséget köztük.  Ez olyan, mintha  az „almát és a narancsot” sem különböztetnénk meg, minthogy mindkettő  „gyümölcs”.  Eltekintve attól a ténytől, hogy a patkányok nem emberek,  az ilyen azonosítás figyelmen kívül hagyja, hogy az erotikus és a reproduktiv viselkedés az embernél egészen különböző.

Vagy vegyünk egy másik példát.  A kutatók évtizedekig  tévesen tartották hasonlónak az erotikus és a nemi szerep-viselkedést.  Ennek folytán a férfi homoszexualitást a nőiességgel azonosították  és  „szexuális inverziónak”  nevezték.  Értelmezésük szerint egyes férfiakban a szexuális vágyak „invertálódtak”,  vagyis olyanná váltak, amelyek a nőkre jellemzőek.  Sőt, az ilyen  „invertáltaknak”  ezért  „férfi testben női lelkük van”.  Ezek a kutatók nem értették meg – vagy nem fogadták el --, hogy itt egészen különböző dolgokról van szó.  A  férfi nemi szerepének semmi köze az ő szexuális orientációjához.  Végül is, a nagyon feminin férfiak  ugyanúgy vonzódhatnak a nőkhöz,  mint a nagyon férfias férfiak más férfiakhoz.  Vagyis a szükséges megkülönböztetések hiánya  itt is megakadályozta a helyes felismerést. 

A következő részek e különbségeket bővebben kifejtik.

A kifejezés mai értelmezése,1: Nemi szerep-viselkedés (Gender  Role Behavior)
Férfiasság és nőiesség A férfiaktól és a nőktől elvárják, hogy eltérően öltözködjenek és viselkedjenek, s így különböző nemi szerepeket játsszanak. Sőt, a nőies vagy férfias pszichoszociális szerep az alapvető vagy primer szexuális viselkedés. Ezt minden más szexuális viselkedés előtt tanuljuk meg, s így jórészt meghatározza azok sajátos formáit.	A  „szexuális viselkedés” kifejezés minden olyan reagálásra és tevékenységre utalhat,  amelyek az egyén nemi szerepét fejezik ki. Ez egy általános és széleskörűen használt  meghatározás.  Egyszerűen azt az első benyomást regisztrálja,  hogy az egyén mint „nemi”  lény,  nő  vagy férfi.  A megfigyelők rögtön megállapítják, gyakran tudattalanul,  a nőiesség vagy férfiasság mértékét az egyén viselkedésében, s azt is, hogy az mennyiben felel meg a női vagy férfi nemnek.. Az egyén  legmélyebb önátélése viszont jórészt azon múlik, hogy  mennyire tud azonosulni a számára kijelölt nemi szereppel, s annak megfelelően viselkedni.  Vagyis az egyén nemi szerep-viselkedése  alakítja  minden társas kapcsolatát,  beleértve az erotikus kapcsolatokat is. Ebben a legátfogóbb értelemben vett szexuális viselkedést,  vagyis a nőies vagy férfias szerepviselkedést  minden más szexuális viselkedés előtt tanuljuk meg.  Ez a tanulási folyamat már a születéskor megkezdődik, amikor az újszülött  női vagy férfi keresztnevet kap, rózsaszín vagy kék ruhába öltöztetik, s a nemének megfelelően kezelik és beszélnek hozzá. A növekvő gyermektől és fiataltól aztán elvárják, hogy a nőiesség vagy férfiasság „igazi”  jeleit mutassa;  ami viszont befolyásolja a szexuális viselkedés más, később kialakított  és az alábbiakban tárgyalt  formáit.
A kifejezés mai jelentései, 2: Erotikus viselkedés
Szexuális reagálás Az emberek szexuális reagálása alapjában mind a férfiaknál (kék), mind a nőknél (vörös) hasonló.: A = felizgulás, B = platófázis, C = orgazmus, D = elernyedés. A nőknél azonban lehetnek bizonyos eltérések, például a többszörös orgazmus.		A „szexuális viselkedés” kifejezés utalhat bármely viselkedésre, ami a test „szexuális reagálásával” kapcsolatos. Ez egy modern és meglehetősen pragmatikus meghatározás. Azt a megfigyelést tükrözi, hogy amikor az állatok párzanak, akkor bizonyos testi változásokat tapasztalnak, amelyek jellegzetes sémája a „szexuális reagálás” kifejezéssel összegezhető. Továbbá megfigyelték, hogy ez a reagálás olyan helyzetekben is megtörténhet, amelyekben a nemzés lehetetlen. Igy pl. látták, hogy egyes állatok a saját nemi szervüket ingerelték, vagy azonos nemű társakat hágtak meg, esetleg megpróbáltak más fajok (az embert is beleértve) egyedeivel párzani. Mindezen esetekben nyilvánvaló volt a szexuális reagálás, vagyis a szúkebb értelemben vett szexuális viselkedés. Az emberek esetében ezt gyakran erotikus viselkedésnek is nevezik.

A kifejezés mai jelentései, 3: Reproduktiv viselkedés

Megtermékenyítés
A fajfenntartás érdekében a nőstényeknek és hímeknek bizonyos akciók sorozatát kell végrehajtaniuk. Az emlősöknél ez a sorozat a nemi szerveik egyesítésével járhat, ami a női nemi sejt (petesejt) megtermékenyítését eredményezheti a férfi nemi sejt (spermium) révén. A megtermékenyítés azonban önmagában sohasem elég, mert azt követnie kell egy sikeres terhességnek és szülésnek.

A „szexuális viselkedés” kifejezés vonatkozhat a megtermékenyítéshez szükséges akciókra és reagálásokra. Ez a legszűkebb definició. Azt a megfigyelést tükrözi, hogy a fejlettebb állatok minden faja a nemek két csoportjából, hímekből és nőstényekből áll, s ezek nemi uton szaporodnak. Ugyanis a hímek és a nőstények különböző, de egymást kiegészítő nemi sejteket (gamétákat) termelnek. Egy új élet akkor kezd fejlődni, amikor egy hím nemi sejt (spermium) egyesül egy női nemi sejttel (petesejt) és igy megtermékenyíti azt. E megtermékenyítés érdekében a hím és a nőstény egyednek a testmozgások és reagálások jellegzetes és igen sajátos sorozatát kell teljesíteniük. Ezt a sorozatot (vagy annak bármely részét) nevezzük szexuális viselkedésnek

Egyszerűbb emlősök Az egyszerűbb emlősök szexuális viselkedését erősen meghatározzák bizonyos fiziológiai folyamatok. Igy időnként, amikor a megtermékenyítés lehetővé válik, a hímek és nőstények a bennük jelentkező, bizonyos viselkedési „kulcsingerekre”  reagálnak, s úgy viselkednek, hogy a hím és nőstény ivarsejtek találkozzanak. Például a hím „megmássza”  a nőstényt, így nemi szerveik egyesülhetnek, s a hím a nőstény testébe ejakulálhat, ahol a fogamzás megtörténhet. Ám a reagálások egész sora csak akkor teljesül, ha mindkét partner minden kulcsingert megkap. A hím és nőstény szexuális viselkedésének minden szakaszban kölcsönösen meg kell erősítenie egymást.  Az állatok „programozottak” a megtermékenyítésre, de ez a program rögtön megszűnik vagy ki sem alakul  ilyen kölcsönös megerősítések nélkül.  Ez többek közt azt jelenti, hogy az állatok szexuális viselkedése nem egészen „ösztönös”, vagyis nem csak belülről irányított, hanem bizonyos ingerekre „kialakul” vagy „összejön”, ha sor kerül rá.
Fejlettebb  emlősök
Kopuláló majmok Reproduktiv viselkedés? Rang-demonstráló és békítő viselkedés? Csillapító viselkedés? Élvezet-keltő viselkedés?	A szexuális viselkedést sok főemlősnél nem lehet pusztán a reprodukció és a férfi—nő viszony fogalmaival magyarázni. Sőt, bizonyos esetekben az úgynevezett szexuális viselkedés sokkal jobban leírható egészen másként, pl. mint „figyelmeztető viselkedés”, „köszöntő viselkedés”, „békítő viselkedés”, „rang-jelző viselkedés” vagy más, ehhez hasonlók. Bizonyos majmok például a területükre behatoló idegeneknek a merev péniszüket mutatják figyelmeztetésül; csoportjuk magasabb rangú állatait kopulációs testhelyzet felvételével üdvözlik vagy békítgetik, illetőleg saját rangjukat az alacsonyabb ragú meghágásával demonstrálják. Ezért, ha az ilyen viselkedést szexuálisnak nevezzük, akkor egyszerűen (és szelektiven) leírjuk azt és semmit sem mondunk ezzel annak jelentéséről. Csak annyit állítunk, hogy az adott viselkedés tartalmaz valamilyen szexuális reagálást (bár kezdetlegeset). Ezzel azonban nem mondtuk meg, hogy mit jelent ez a reagálás. Tény, hogy bizonyos állatoknál ennek meghatározása széles körű megfigyeléseket igényel.

Emberek

A viselkedési séma még rugalmasabbá és komplexebbé válik a legfejlettebb emlősnél – az embernél. Az emberi lények bizonyos alapvető szexuális reagálási készséggel születnek, de nem rendelkeznek semmilyen speciális, programozott párosodási viselkedéssel. Igy ez csaknem teljesen a megfigyeléstől és tapasztalatoktól függ. Szexuális viselkedésük rendkívül változatos, s már nem az elsődleges funkciója a nemzés.Helyette az egyéni kielégülés és a különböző szociális célok sokkal fontosabbá válhatnak. Vagyis, az embernél a szexet nem azonosíthatjuk egyszerűen a reprodukcióval. Az emberi szexuális viselkedés jóval több, mint reprodukció, s így az említettnél sokkal szélesebb definiciót igényel.

A kifejezés mai jelentései, 4: Élet-fenntartó viselkedés

Eros, a szerelem istennője (balra),
akit Thanatos, a halál istene
visszatart.
(Ógörög vázakép után.)

.A „szexuális viselkedés” kifejezés vonatkozhat az „életösztön” minden megnyilvánulására.

Ez az igen tág meghatározás Sigmund Freudra és a pszichoanalitikus elméletre vezethető vissza. Freud alakította ki a „libido” (latinul: kéj) fogalmát, amely nála először a szexuális vágyakkal kapcsolatos fiziológiai energiát jelentette, később pedig minden konstruktiv emberi tevékenységet. Végül, szerinte az egész emberi életet két, ellentétes alapösztön uralja, amelyeket két ősi, görög istenről: Erosz-ról (élet-ösztön) és Thanatosz-ról (halál-ősztön) nevezett el. Ezt a nézetet nem minden követője fogadta el, de egy hatalmas, velünk született erotikus ösztön vagy késztetést fogalmát sokan elfogadták, s az a modern köztudat részévé vált. Igy sokak fejében a „szexuális késztetés” minden formája az ember élvezetre, boldogságra törekvését jelenti. Ennek megfelelően a „szex” minden életfenntartó tevékenység alapmotivuma.

..

Erosz, mint „élet-ösztön”

Eros “Eros” szobra Londonban (Piccadilly Circus). 1893-ban a szobrot eredetileg a „Keresztény jótékonyság angyalának” tsrtották, ám a közvélemény hamarosan a szerelem ógörög istennőjét kezdte látni benne..

Ha a „szexuális viselkedést „Erosznak, az alapvető élet-ösztönnek” megnyilvánulásaként határozzák meg, akkor ez egyenértékű a „szexuális viselkedés” kifejezéssel. S akkor nemcsak a férfiak és nők közötti szeretkezés minden formájára utalhat, hanem az emberi tevékenység minden egyéb fajtájára is. Sőt, alkalmazhatjuk a csecsemők mell- és ujjszopására épp úgy, mint a felnőttek evésére, ivására, táncára, énekére, festésére vagy műgyüjtésére. Mindezekben egyedül a motiváció lehet kérdéses. Ha a viselkedést valahogyan az élvezetvágy motiválja, ha az egyén önmegvalósításának belső igénye készteti, ha kielégíti vagy jó közérzetet biztosít, ha életérzését erősíti, akkor az szexuális jellegű. Sőt, tovább is mehetünk és szexuális viselkedésről beszélhetünk az olyan egyéneknél, akik a szerelemről álmodoznak, vagy akik erotikus fantáziáikat különös, szimbólikus módon élik ki. Azt is mondhatjuk, hogy a „szexuális késztetés” legátlódott, elfajult vagy meghibásodott egyes férfiakban és nőkben, s hogy ezért megtámadnak, megsértenek, megcsonkítanak vagy megölnek másokat, hogy ilyen „perverz” módon jussanak szexuális kielégüléshez. Persze egyes ilyen esetekben teljesen hiányozhatnak a nyilvánvalóan szexuális okok. Ám egy pszichoanalitikus esetleg nyomára bukkanhatna ilyeneknek, s így kiderítené az „igazi” motivumokat. (Másrészt az „igazi” motiváció is lehet teljesen negativ, vagyis „Thanatosznak, a halál ösztönének” megnyilvánulása. Igy a feltételezett szexuális viselkedésről kiderülhet, hogy egyáltalán nem volt szexuális jellegű.) E néhány példa eléggé mutatja, hogy a szexuális viselkedés fenti meghatározása problematikus. Bizonyos, hogy nem leíró és semleges, mint a két korábbi definició. Inkább értékelő és erősen spekulativ jellegű. A tudósok számára mindenesetre nem bizonyult hasznosnak. Ám ugyanezért gyakran felkelti a moralisták és filozófusok érdeklődését.

A “szexuális késztetés”

“Késztetések”: a biologiától a pszichoanalizisig

Mint láttuk, a szex még elméleti síkon sem olyan egyszerű. Továbbá nyilvánvaló, hogy teljesen pontatlan az a mód, ahogyan a „szexről”, a „szexuális viselkedésről” vagy a „nemi ösztönről” általában beszélnek. Ez nyilvánvalóan nem elegendő egy objektiv elemzéshez. Például, ha létezik egy nemi ösztön, akkor pontosan mi az? Nemzési ösztön? Vagy késztetés egy sajátos feszültség sajátos levezetési módjára? Vagy késztetés valamilyen gyönyör átélésére? Valójában tehát mit jelent az ösztön?

Az angol „sex drive”, „sexual drive” vagy „sexual instinct” kifejezések német megfelelője a „Sexualtrieb”. Ez a fogalom különösen a 20. század elején vált népszerűvé. Az ösztönöket vagy késztetéseket vele-született erőnek, energiának tartották, amely az állatokat bizonyos előre látható viselkedésekre készteti. Éspedig arra készteti az állatot, hogy kerülje az olyan kellemetlenségeket, mint az éhség vagy szomjúság, és a testi feszültséget szexuális aktivitással enyhítse. Igy például az állat élelem-keresése egy éhség-ösztön működését mutatja, a víz-keresés a szomjúság-ösztönét, a szexuális aktivitás keresése pedig a nemi ösztönét.

A „késztetés” szó eredetileg egyszerűen egy szűk, biológiai terminus volt. Ám, mint láttuk, Sigmund Freudnál a nemi késztetés vagy ösztön fogalma sokkal tágabb értelmezést kapott. A „libido”, majd később „Erosz” nevével része lett az ő egyre ambiciózusabb pszichoanalitikus elméletének, amely minden (jórészt tudattalan) emberi viselkedés motivációját igyekezett megmagyarázni. Sőt, Freud követői napjainkban is használják a „nemi ösztön” kifejezést a maguk speciális módján, amit ugyan nem túl sokan fogadnak el, de a különböző pszichoanalitikus feltételezések kontextusában igaznak tűnik. Ám a pszichoanalizis mindmáig inkább hit kérdése, mintsem tudományos bizonyíték.

1. "Késztetések” a pszichológiában

Alapvető “késztetések” az állatvilágban
Vajon az állatok alapjában lusták és „késztetni “ kell őket a táplálkozásra, ivásra és párzésra? Vagy egyszerűen elevenek és így néha éhesek, szomjasak, sőt, párzásra is készek?

A mai tudományos vitákban a „késztetés’ szót már nem használják olyan gyakran, mint korábban. Valójában sok tudós teljesen elutasítja ezt a fogalmat. Nem látják előnyösnek az éhséget úgy leyrni, mint éhség-késztetést, s ahelyett, hogy az állatok „szomjúság-késztetésének kielégítéséről” beszélnének, inkább egyszerűen megállapítják, hogy az állatok isznak, mert szomjasak. Továbbá egyre inkább megkérdőjelezik azt az elgondolást, hogy az állatok alapjában tehetetlenek és „késztetni” kell őket az aktivitásra. Mindazonáltal a „késztetés” fogalma hatással volt a pszichológusokra, akik le akarták írni a fiziológiai alappal rendelkező motívációkat. Ezért a pszichológiai tankönyvekben a „késztetés” fogalmát úgy lehet meghatározni, mint „olyan izgalmi állapotot, amelyben egy szervezet viselkedése a rossz közérzet vagy a fiziológiai egyensúly-hiány elkerülésére irányul”. Ebben az értelemben késztetésnek nevezik például az éhséget, a szomjúságot, az alvásigényt és a tűrhető hőmérséklet igényét. A késztetést az élelem, az ital és az alvás hiánya váltja ki, vagy az olyan hőmérséklet, amely túl meleg vagy túl hideg. Minél nagyobb az egyensúlyhiány, annál erősebb a késztetés. Ennek folytán, ha van elegendő élelem, ital és alvási lehetőség, valamint kellő hőmérséklet, akkor a késztetés (szükséglet) kielégült, s csak egy újabb egyensúlyhiány mozgósíthatja. Végeredményben nyilvánvaló, hogy e késztetések működése fontos a szervezet számára. Élelem, ital vagy alvás nélkül, s forróságban vagy fagyos hidegben a szervezet el is pusztulhat.

A “Sex Drive”
2. Mi a helyzet a “Sex Drive”-val?
A szeretkezés művészete Egyes civilizációkban és történelmi periódusokban a férfiak és nők fejlett szexuális technikával rendelkeztek, amelyek hosszas gyakorlást igényeltek és jócskán túlhaladtak a gyermeknemzésen. Ehelyett a párok a testi és lelki egészség magasabb fokának elérésére törekedtek... (Egy i-e.a 18. századi hindu festmény alapján.)	Napjainkban a tudósok vitatják, hogy vajon a drive (késztetés, ösztön) fogalma valóban magyarázatot ad-e még az „egyszerű” esetekre is. De akárhogy is van, könnyen beláthatjuk, hogy legalábbis a szex esetében, ennek a fogalomnak nem sok értelme van. Először is, a szexuális tevékenység nem nélkülözhetetlen bármely organizmus túléléséhez. Az élelem vagy ital hiánya halálhoz vezet, ám a szex hiánya még senkit sem ölt meg. Másrészt a szexuális vágy ereje nem függ a szexuális nélkülözés fokától. A szexuális absztinencia nem mindig növeli a nemi vágyat, a gyakori szexuális aktivitás pedig nem mindig csökkenti azt. Ellenkezőleg, azok, akik sokáig absztinensek voltak, esetleg egyáltalán nem kívánják a szexet, míg a rendkívül aktivak továbbra is könnyen felizgulnak. Továbbá az emberek általában nem teszik magukat szándékosan éhessé vagy szomjassá, viszont gyakran aktivan keresik a szexuális izgalmakat. Tehát, eltérően az éhségtől és szomjúságtól, a szexuális izgalmat pusztán pszichológiai tényezők is kiválthatják és erősíthetik.Azonkívül az éhséget és szomjúságot kellemetlennek érezzük, a szexuális izgalom viszont kellemes, még akkor is, ha „kielégületlen” marad.

Az emberi szexuális viselkedés tényezői

A modern szexológusok gyakorlatilag nem alkalmazzák a szexuális késztetés (vagy nemi ösztön) fogalmát. Ehelyett igyekeztek azt részeire bontani. R. L. Dickinson már 1940-ben megkülönböztette a „szexuális hajlamot, képességet és késztetést”. A.C. Kinsey 1948-ban a szexuális „kapacitást” szembe állította az „aktuális teljesítménnyel”, Lester A. Kirkendall pedig 1958-ban javasolta a „szexuális kapacitás, teljesítmény és késztetés” megkülönböztetését. („Toward a Clarification of the Concept of Male Sex Drive”, Marriage and Family Living, 1958 nov. 20.) Eddig ez utóbbi megközelítés tűnik a legigéretesebbnek, a ezért itt elfogadjuk Kirkendall érvelését (mikörben nyelvezetét kissé módosítjuk). Vagyis: az emberi szexuális viselkedést illetően indokoltnak látszik három alapvető tényező:

1. Szexuális kapacitás, vagyis amire az egyén képes.

2. Szexuális motiváció, vagyi amit az egyén tenni kíván.

3. Szexuális teljesítmény, vagyis amit az egyén megtesz.

A három tényező, 1

A szexuális kapacitás (vagyis a szexuális felizgulás és az orgazmus elérésének képessége) az egyén általános testi állapotától és különösen az ideg- és izomrendszerének működésétől függ. Ez a képesség egyénenként különböző. Sőt, ugyanannál az egyénnél is időről időre változik. Például ugyanazon egyénnek is rendszerint egészen különböző a szexuális kapacitása csecsemőkorban, gyermekkorban, ifjúkorba, felnőttkorban és öregkorban.

A szexuális motivációt (vagyis a szexuális tevékenység igényét) befolyásolhatják a test bizonyos hormonjainak szintjei, de leginkább pszichológiai tényezőktől függőnek tűneik. Igen fontos a társas kondicionálás és az adott heéyzet sajátos körülményei. Igy a szexuális motiváció is igen különböző lehet .egyénenként, s ugyanannál az egyénnél is, különböző időpontokban..

A szexuális teljesítmény (vagyis a szexuális tevékenység objektiv mértéke) nemcsak fiziológiai és pszichológiai tényezőktől függ, hanem az alkalomtól is.. A rendkívül magas teljesítményeket nyilvánvalóan korlátozza a kapacitás.

A három tényező, 2

A szexuális kapacitás, motiváció és teljesítmény a közvélemény szerint sem mindig esik egybe. Végül is, ha szexre kerül sor, igen keveseknek sikerül mindent megtenni, amit tudnának vagy szeretnének. A szexológusok minden téren demonstrálták, hogy például a férfiak rendszerint már röviddel a serdüléd után elérik a legnagyobb fokú szexuális kapacitásukat. Ám a különböző, szociális korlátok, lelki gátlások és az alkalomhiány miatt a tényleges szexuális teljesítményük még alacsony szintű lehet. A csúcsot csak évekkel később érheti el, amikor a lehetőségeik már nagyobbak, a kapacitásuk viszont már nem olyan nagy. Vagy vegyünk egy másik példát: kiderült, hogy a nők szexuális kapacitása gyakran jóval nagyobb, mint a szexuális motivációjuk. Egyeseknél előfordulhat, hogy a szexuális teljesítmény magas szintje a szexuális motiváció alacsony szintje ellenére valósul meg. A motiváció ilyenkor többnyire gazdasági (például a prostituáltak esetében) vagy szociális jellegű (például egy fáradt feleségnél, aki meg akarja tartani a férjét).

A tényezők lehetséges kapcsolódása az emberi szexuáéis viselkedésben

A három tényező, 3

A modern kutatási adatok tükrében úgy tűnik: már nem indokolt egyszerűen az ember „nemi ösztönéről” beszélni. Egy ilyen átfogó megközelités valószínűleg nem vezet messzire. Sokkal ígéretesebb az emberi szexuális tevékenység világosan meghatározott, speciális vonásait kutatni. Időközben sok ilyen kutatást végeztek, s ezek hasznos, sőt, időnként meglepő eredményekre vezettek. Kinsey statisztikái a „kielégülések összességét” (vagyis a szexuális teljesítmények egységeit) számolták. William H. Masters és Virginia E. Johnson laboratóriumukban nemcsak a teljesítményt, hanem a szexuális kapacitást is mérték. Ezek és sok más vizsgálat nagyban segített tisztázni a dolgokat. Napjainkban a tudósok a szexuális motiváció területén is sok részlet-kutatást végeznek. Mindenesetre ezek és a hasonló munkák új felismerésekhez vezethetnek a korábban homályos témában, s így remélhetjük, hogy hamarosan sokkal közelebb kerülünk az emberi szexuális viselkedés bonyolultságának megértéséhez.

Saját meghatározásunk, 1 – Mi a “viselkedés”?

Mielőtt tovább mennénk, megfontolandó, hogy a „viselkedés” fogalma eléggé komplex, és további tisztázást igényel. Például sok szerző megkülönbözteti a „nyilt” és a „rejtett” viselkedést. Vagyis

1. a “kinyilvánított” és látható (nyilt) viselkedést és
2. a pusztán pszichológiai reagálást, látható megnyilvánulások nélkül (rejtett).

Igy a szexuális viselkedés esetén is meg lehet különböztetni a szexuális aktusokat (nyilt) a szexuális érzésektől (rejtett), s ugyanakkor mindkettő a „viselkedés” fogalomkörébe tartozik. Azonban ennek is lehetnek hátrányai, s bonyodalmai mindenképpen csak bizonyos specialistákat érintenek. E bevezető kurzus gyakorlati céljai számára nem szükséges minden irányban tisztáznunk a lehetséges különbségeket. Inkább a viszonylag egyszerű, saját meghatározásunkra szorítkozunk.

Saját meghatározásunk, 2 - Definició ebben a kurzusban

A jelen kurzusban az „emberi szexuális viselkedés” kifejezést annak szélesebb és szűkebb értelmében egyaránt használjuk. Szélesebb értelemben minden olyasmit jelöl, amit az emberek mint nemi lények tesznek. Egyebek közt utal arra a módra, ahogyan mint nők és férfiak viselkednek, vagyis ahogyan férfias vagy nőies nemi szerepüket betöltik, s ahogyan szexuális partnereiket megközelítik és kiválasztják. Ez a használat ugyan homályos lehet, de széleskörűen elfogadják és mindenki megérti. Ezért nem jelent problémát.

Azonban mint láttuk, a kifejezést szűkebb értelemben nehezebb meghatározni. A szexuális viselkedés valahogy kétségtelenül kapcsolódik a reprodukcióhoz, vagy legalábbis eredetileg az utódnemző viselkedésből fejlődött ki. Ám azt is tudjuk, hogy a fejlett állatoknál és különösen az embernél sokkal többről van szó. Végül is tudjuk, hogy Freud és követői feltételezése szerint minden emberben működik egy erős és alapvető nemi ösztön vagy késztetés.

Szerencsére szűkebb céljaink szempontjából nem kell eldönteni, hogy ez a feltételezés indokolt vagy sem. Ehelyett itt egy gyakorlatiasabb szempontra korlátozódhatunk. A következő szekcióban a szakkifejezést szűkebb értelemben használjuk:

A „szexuális viselkedés” minden olyan viselkedés, amely a nemi szervek ingerlésével és izgalmával jár.

Előzetesen nem ítéljük meg az ilyen viselkedés okait, motivumait vagy céljait..

A  szexuális viselkedés  fejlődése

Az emberi szexuális viselkedés komplexitásának és a születéstől az öregkorig tartó fejlődésének megértése érdekében  a kutatók  különböző modelleket és paradigmákat  (görögül  paradeigma = minta)  használtak.  Például folyamatát egy körhöz hasonlították, vagy emelkedő, majd hanyatló görbének tartották. Néhányan úgy is tekintették, mint bizonyos rész-ösztönök kibontakozását és egybeolvadását,  vagy mint egy átfogó ösztönkésztetés megnyilvánulását.  Újabban valaki úgy magyarázta, mint egy szkript, vagy szkriptek kombinációjának kifejeződését, amit a társadalom hoz létre, az egyén pedig elsajátítja. Az ilyen modellek hasznosak, mint intellektuális eszközök, amelyek segítenek megérteni a valóságot, bár nem azonosak a valósággal.  A modellek készítése és használata révén összehasonlításokat tehetünk, s ezek segítenek megérteni a másként érthetetlent.  Ám ugyanezért elvetjük a modelleket, ha már nem szolgálják ezt a célt.  Ha kiderül róluk, hogy nem felelnek meg, akkor jobb modellekkel helyettesítjük azokat, amelyek a megértés mélyebb szintjét eredményezik.  A tudományban ezt paradigma-váltásnak nevezik.  Ilyen váltások mindig előfordultak, s ma is jellemzik a tudomány fejlődését.  (Részletesebben lásd Thomas S. Kuhn  „A tudományos forradalmak szerkezete” (1962)  c. könyvében.) Ebben a kurzusban  az emberi szexuális fejlődésnek olyan leírását adjuk, amelyről pontosan tudjuk, hogy nem lehet végleges.  A jövőben  valószínűleg továbbfejlesztik, kijavírják vagy más leírásokkal helyettesítik, az újabb és igen eltérő modellek alapján.  Itt csak azt tehetjük, hogy összegezzük a ma létező  szexológiai konszenzust.

 Bevezetés

Az előző szekcióban megkülönböztettük az emberi szexuális viselkedés  3 alapvető tényezőjét:  a kapacitást, a motivációt és a teljesítményt.

Arra is rámutattunk, hogy e tényezők nem egyformán erősek, s egyensúlyuk és jelentőségük az idők folyamán  változik  (lásd  itt)  

Sőt, az emberi szexuális viselkedés kapacitása, motivációja és teljesítménye a születéstől a halálig szüntelenül változik.  Ez a változás néha lassú és alig észrevehető  (például a gyermekkorban),  máxkor viszont gyors és drámai  (például a serdülés során).  Ám még a felnőttkorban és időskorban is vannak változások, s ezek vagy enyhék és fokozatosak, vagy gyorsak és erőteljesek lehetnek.  Vagyis az egyének szexuális kapacitása, motivációja és teljesíménye az élet különböző szakaszaiban eltérő mértékben változik.

E változásoknak kétféle oka van:

1. Természetes, biológiai okok:  a test növekedése és hanyatlása.

2. Pszichoszociális okok:  szexuális  szkriptek tanulása és felejtése.

A következő szekciók részletesebben tárgyalják e változásokat és okaikat.

Ciklus? (Körforgás?)

A születéstől a halálig tartó emberi életet gyakran  ciklusként  írták le.  Egyesek kifejezetten emberi „életciklusról”  beszéltek, amely a gyermekkortól  a növekedés, érés és hanyatlás különböző szakaszain keresztül az öregségben egy „második gyermekkorig”  terjed.  Ez a szemlélet azonban felületes és átgondolatlan.  Az öregkornak második gyermekkorkénti értelmezése például  ahhoz az előítélethez vezetett, hogy az idősebb férfiak és nők a gyermekekhez hasonlóan „aszexuálisok” és sem igényük, sem képességük nincs a szexre.  Holott az egyén számára az élet nem ciklikus, hiszen ha végetér, nem kezdődik újra.  Eme kellemetlen igazság miatt bizonyos vallási hiedelmek egy másféle életciklust feltételeznek;  a „lelkek átköltözését”, vagyis azt a lehetőséget, hogy bárki  újjá-születhet egy másik életben, mint személy vagy mint állat.  Ám az ilyen hiedelmeket a tudomány szempontjából mellőznünk kell.  Viszont egy faj életét, beleértve az emberi fajt (homo sapiens)  is,  ciklikusnak tekinthetjük.  Minden új nemzedék úgy születik, él és hal meg, mint az elődei – ez a minta újra és újra ismétlődik.  Ám a ciklikus szemlélet még ebben az értelemben sem nyújt túl sokat. Végül is korunkban minden nemzedék tapasztalatai nagyon különböznek az elődökétől.  Sőt, egyéni szinten az élmények mindig különlegesek, s végső elemzésben összehasonlíthatatlanok.  Vagyis:  minden emberi élet szépsége és méltósága annak a ténynek köszönhető, hogy egyedülálló és mulandó.  Az egyszer átéltet nem lehet újra átélni.  Ez az élet minden mozzanatára érvényes. Ha elmúltak, sohasem térnek vissza. 

Egy görbe?

Az emberi élet egyedülálló jellegét akkor is figyelembe kell vennünk, ha az emberi szexuális viselkedés fejlődését próbálják felvázolni.

Ismét szó lehet ilyenkor a kezdetről, az érésről, a hanyatlásról és befejeződésről,  ami azonban nem jelent körforgást, ciklust. Legfeljebb egy emelkedő és aztán csökkenő görbét sugallhat, ezt is csak akkor, ha a testi erőt és a szexuális kapacitást tekintjük az egyedüli kritériumnak.  Ám egy másik kritérium, például a szeretetképesség  vagy a boldogság-érzés  egészen más görbét hozhat létre, amely állandóan emelkedik, s csak az egyén halálával szakad meg hirtelen.

Mindenesetre óvakodnunk kell a felszínes összehasonlításoktól.  Az itt leírt szexuális fejlődést félreértés lenne szabálynak tartani, amely mindenkire érvényes. Ez ugyanis nem olyan séma, amelytől csak a betegek vagy a romlottak térhetnek el.  Az emberi szexuális viselkedés olyan komplex és változatos, hogy annak bármilyen leírása nem jelenthet többet egy homályos általánosításnál.  Ám még így is segíthet bennünket legalább néhány alapvető tény jobb megértésében.

A. Biológiai fejlődés. A görbe a születéstől az érésen és hanyatláson át a halálig tartó biológiai  fejlődést ábrázolja. A számok az élet évtizedeire utalnak. Ebben és a következő grafikonokban egy elég hosszú életet feltételeztünk. . B. Szexuális kapacitás. A görbe az átlag férfi szexuális kapacitását mutatja, a születéstől a pubertáson és felnőttkoron át az öregkorig. Figyeljük meg a fokozatos hanyatlást a felnőttkor kezdetén elért csúcs után. C. A boldogság képessége. A görbe a szeretet és boldogság képességének lehetséges alakulását ábrázolja. Figyelemre méltó a halálig tartó, állandó emelkedés.

Milyen görbe ?

A szárnyaló szerelem Egy ősi hit szerint a szerelmi extázis kiemelheti a nőket és férfiakat az anyagi világból és lelkeiket az égbe emelheti. . Egy falfestmény részlete Qiuci-ban, Nyugat-Kinában, a Tang dinasztia idején (i.e. 7.- 10. század ) Courtesy China Sex Museum, Tongli

Mint láttuk, az ember szexuális kapacitása az évek során csökkenhet, miközben a boldogság-képessége folyamatosan növekedhet.  Ez nem új megfigyelés, ám fölvet néhány ritkán felmerülő, érdekes kérdést.: Mi a valódi lényege az ember szexuális élményének? Örökké elválaszthatatlan a testi kapacitásunktól?  Szükségünk van-e szexuális izgalomra és orgazmusra a szexuális kielégüléshez?  Hiszen végül is a szeretet, sőt, az erotikus szerelem is kialakulhat bármilyen „szexuális”  reagálás nélkül is.  A szeretet, ha egyszer kialakult, nem feltétlenül csökken az életkor előre haladtával.  Nyilvánvaló tehát, hogy boldogságunk nem függ az ifjúságunktól és erőnktől. De mi a boldogság?  A szexuális gyönyör talán nem több, mint egy másfajta, lehetséges kielégülés előíze? Esetleg kezdete egy mélyülő intimitásnak, a lelkek találkozásának?  Kiindulópontja valamilyen egyéni átalakulásnak, egy szellemi utazásnak? Számos kultúra hitt ilyesmiben, s ezért hangsúlyozta  a szexuális élvezet transzcendentális,  spirituális vonatkozásait.  Számukra ez a tudatosság magasabb szintjére vezető út volt.  Eszerint a nagyobb fokú érzékenység segítheti a nőket és a férfiakat a pillanat élvezetében, az élet mulandóságának elfogadásában és egymásnak, mint tökéletlen, halandó lényeknek – örömteli és fenntartás nélküli – megbecsülésében. Egyesek számára ez a felfokozott  ön-átélés jelentheti a legnagyobb boldogságot.  Az ilyen hiedelmek persze kívül esnek a tudomány hatókörén, ezért itt nem foglalkozunk velük tovább.  A szexológusoknak arra kell korlátozódniuk, ami megfigyelhető és mérhető.  Meg kell elégedniük  az általuk megfigyelt tények megállapításával, s így csak egyszerű „kis igazságokat” nyújthatnak az ember szexuális állapotairól. Tudják ugyanis, hogy a „nagy igazság” valószínűleg örökre rejtve marad előttünk.

Ösztön?

Freud modellje a szexuális fejlődésről
1. - 3.: Az orális, anális és fallikus fázis rész-ösztönei. 4. Latencia periódus. 5. Nemi érés, egy egészséges késztetés: Erosz, az életösztön uralma.

A 20. század  kezdetén Sigmund Freud  a szexuális  fejlődés olyan modelljét alakította ki, amelyet sok évig széltében elfogadtak, nemcsak pszichoanalitikus követői  és más akadémikus szakemberek, hanem egy felszínesebb módon a közvélemény is.  Freud elméletei ma már nem olyan népszerűek, mint régebben. Valójában a legtöbb  szexológus csendesen félretette azokat,  s ma eltérő modelleket használ az emberi szexuális viselkedés magyarázatára. Történeti okokból mégis hasznos lehet, ha összegezzük  Freud nézeteit legalább a gyermekkori szexualitásról.

Az ember szexuális viselkedése egy hatalmas késztetés: Erosz,  az élet-ösztön megnyilvánulása. Ez több szakaszban történik: 1. Az orális szakasz.  A csecsemő a szájával keres kielégülést  (szopás, a tárgyak szájba vétele).  2.  Az anális fázis.  A kisgyermek kellemes érzetei az anus-szal kapcsolatosak (a széklet visszatartása és kiengedése. Ez a „toalet-tréning” időszaka is).  3.  A fallikus fázis.  A gyermek érdeklődni kezd a nemi szervei iránt, s élvezetet talál bennük. Ebben a szakaszban konfliktusok keletkeznek, éspedig szerelem az egyik szülő iránt és a másik szülő elutasítása  (az úgynevezett  Ödipusz komplexus  a fiúknál és az  Elektra komplexus  a lányoknál).  Amikor ezek a konfliktusok valahogyan megoldódnak, a gyermek belép a  4. latencia  periódusba,   amelynek során minden szexuális igény elfojtódik. Ám ezek teljes erővel kiújulnak a serdülés során, amikor a fiatal végül belép  az  5.  genitális  szakaszba.  A rész-ösztönök (orális, anális és fallikus) ilyenkor egyensúlyba kerülnek. Sikeres integrációjuk eredményezi a „genitális érettséget”, vagyis a kielégítő heteroszexuális kapcsolatok képességét.  Ha viszont a korábbi szakaszok nem voltak sikeresek, akkor nem következik be a genitális érettség, s az egyén szexuális viselkedése sokféle módon elromolhat.

Ez az összefoglalás persze felületes. Freud elméletei maguk is több szakaszban, sok évig alakultak,  s bonyolultabbak annál, semhogy itt részletesen elemezhetnénk azokat. Ám, mint azt már jeleztük, a szexológusok napjainkban már nem sokat törődnek velük.. Ők már nem hisznek a “nemi ösztönben”. Ehelyett ma már előnyben részesítik a szexuális viselkedés „szkripteléses” magyarázatát.

 Szkript?

Az 1970-es évek elején a  Kinsey Intézetben dolgozó két, amerikai szociológus  kidolgozta az emberi szexuális fejlődés új modelljét. John Gagnon és William Simon  a szexuális viselkedést  „szkriptezett viselkedésként”  írta le,  vagyis olyan viselkedést, amely egy szkriptet, vagy inkább kapcsolódó szkripteket követ, amelyekről a társas kjörnyezet gondoskodik, az egyén pedig elsajátítja azokat.

A szociális szkript hasonlítható egy film forgatókönyvéhez,  amely előírja, hogy a színészek mit tegyenek és mondjanak a szerepük különböző helyzeteiben.  Meghatározza szerepüket,  előírja, hogyan kell öltözniük és mozogniuk, hogyan viselkedjenek a többi szereplővel.  Egészében véve a szkript érteti meg velük és a közönséggel, hogy mit jelent  az előadás.  Szociális  szkriptek az élet minden területén léteznek, bár legtöbbjüket sohasem mondják ki. A leírt és az iratlan szabályok egyaránt befolyásolják, hogyan kell viselkednünk a különböző helyzetekben – az iskolában, a munkahelyen, egy vendégségben, idegenekkel, házigazdaként, vagy hogyan telefonáljunk, hogyan vezessünk kocsit  stb.  Tehát minden társas kapcsolat valamilyen szkriptet követ, ezért  minden emberi viselkedést szkriptezett viselkedésként értelmezhetünk. A szexuális viselkedés sem jelent kivételt.  Sőt, ha szkriptezettként kezdjük látni, egészen újszerű perspektivát nyerünk.

John Gagnon (szül. 1933) és William Simon (1930-2000)
Kurzusunk csak rövid bevezetést nyújthat elméletükbe. A részletekért lásd az eredeti tanulmányt: J. Gagnon, W. Simon,"Sexual Conduct: The Social Sources of Human Sexuality", Chicago.1973
© Kinsey Institute

Biológiai  alapok

Anya és gyermeke (fentről) Angliában, Franciaországban és Németországban

Hangsúlyoznunk kell, hogy minden szexuális viselkedés biológiai alapokon nyugszik, s a szkriptezés csupán alakíthatja az öröklött potenciált.  Egyszerű hasonlattal lehet ezt mehvilágítani. A gyermekek a beszélni tudás lehetőségével születnek.  Ám, hogy melyik nyelvet tanulják meg, az a társas környezettől függ.  Angliában ez az angol lesz, Franciaországban a francia. Aztán:  a művelt, szerető szülők gyermekei, akikhez sokat beszélnek, jobban elsajátítják a nyelvet, mint azok, akiket elhanyagolnak. Végül persze azok a gyermekek, akiknek van nyelvérzékük, jobban hasznosítják, amit hallanak, mint a kevésbé tehetségesek.  Vagyis a beszélni tudás lehetősége sokféleképpen fejlődhet, de gátlódhat és frusztrálódhat is egy olyan társas környezet révén, amely nem jutalmazza a gyermek törekvését a helyes beszédre.  Ugyanez érvényes az egyén szexuális lehetőségeire.  Ez is a társas környezet által sugalltak szerint fejlődik.  A gyermekek a szüleiktől és hozzátartozóiktól tanulják meg, mit jelent a saját nemi szerepük,  milyen viselkedés  tekinthető „szexuálisnak”, mi a megengedett és mi tilos.  Az idősebb gyermekek és fiatalok a felnőttek egyre szélesebb körétől és a barátaiktól tanulják meg,  hogyan és mikor közeledjenek egy esetleges szexuális partnerhez,  mit tehetnek vele és milyen következményekre számíthatnak.  Azt is megtanulják, hogyan alakíthatnak ki egy kölcsönösen kielégítő szexuális kapcsolatot és hogyan kerüljék el a csalódást.  Szexuális képességeik azonban kudarcot is szenvedhetnek és eltorzulhatnak a téves ismeretek és a negativ élmények révén. Vagyis növekedésük során az egyének megtanulják, hogyan alakítsák szexuális viselkedésüket a társas környezetük által előírt szabályoknak, szkripzeknek megfelelően.  Arra törekszenek, hogy viselkedésük kielégítse saját igényeiket és ugyanakkor elfogadható legyen a környezetük számára.  Ez legtöbbjüknek sikerül, de nem mindenkinek.

Interaktiv  folyamat

A szexuális szkriptek befogadása  interaktiv folyamat.  amelyben az egyén és a társadalom megegyezik a kölcsönösen elfogadható megoldásban.  Ez gyakran igényel kompromisszumot vagy módosításokat.  Például:

A szociális környezet kínál egy szkriptet a megfelelő nemi szerephez;  az egyén ezt vagy elfogadja, vagy nem;  esetleg csak részben fogadja el, vagy változtat rajta, hogy jobban alkalmazkodjon a személyes szükségleteihez.  Ami persze provokál valamilyen társas reagálást, például dícséretet és támogatást, esetleg helytelenítést vagy cenzúrát.  Ez a reagálás viszont erősítheti vagy gyengítheti az egyén hajlandóságát  a szkript elfogadására, ami szintén provokál valamilyen társas reagálást – és így tovább.  Ugyanez érvényes  az erotikus  és a reproduktiv viselkedés  szociális szkriptjeire is.  E  szkriptek elfogadása vagy elutasítása hosszú és kínos folyamat lehet, sok kétséggel és fordulattal.  Sok múlik a szkriptek merevségén vagy rugalmasságán és persze a felkínálás módján is.  Egyesek igen könnyen alkalmazkodnak a társas elvárásokhoz, míg mások elutasítják azokat vagy épp lázadoznak.  Ami viszont nagyon eltérő szociális reagálásokat eredményezhet – a kegyetlen elnyomástól  a kénytelen megtűrésen át a vonakodó elfogadásig --, s az egyén válaszolhat erre valahogyan. A helyzettől függően elég sokáig tarthat az ilyen konfliktusok megoldása.

Interakciók az egyén és társas környezete között
Ez a nagyon leegyszerűsített ábra az alapvető feedback mechanizmust illusztrálja. Az egyén (kis vörös alak)  különböző szkripteket kap különböző helyekről (ábécés szelvények a nagy, szürkés nyilak végén). Az egyyén reagálásai (vörös nyilak) azonban megváltoztatják a szkriptek bizonyos részeit (a szkriptek eredetileg fekete betűit vörösre változtatva). Az esetleg elfogadott, módosított szkriptek az ilyen interakciók eredményei.

Versengő szkriptek

Amint azt személyen is tapasztaltuk, már a gyermekkor végén, de különösen a pubertás után nemcsak egyetlen szexuális szkripttel találkozunk,  hanem egész sor különböző,  gyakran versengő és néha egymást kölcsönösen kizáró  szkripttel.  Ez másként lehetett a statikus, pre-indusztriális társadalmakban, amelyek egyértelmű és változatlan szexuális szkriptekkel rendelkeztek, de mai világunk sokféle, eltérő értékkel szembesít bennünket.  Például különböző felnőttek igen eltérően fogalmazhatják meg, hogy mi illik a férfiaknak és a nőknek.  A szüleink szerint inkább ne legyenek szexuális kapcsolataink, a barátaink szerint viszont legyenek.  Oktatóink óvhatnak bennünket bizonyos szexuális tevékenységektől,  míg a tömegmédia ugyanezeket nagyon is kívánatosnak mutatja.   A papok elítélhetik a kondom-használatot, ugyanakkor az egészségügyiek meg ajánlják és fontosnak tartják azt  stb.

Az ilyen ellentmondások láttán többnyire választanunk kell, s olyan szkriptet kialakítanunk, amely leginkább megfelel számunkra.  Ezt úgy tehetjük, hogy különböző szkriptek kiválasztott elemeit egy új, személyes viselkedési kódban egyesítjük.  Ám ez nem mindig könnyű.  Személyes szkriptünknek ugyanis lehetővé kell tennie a szexuális kielégülést valakivel, aki a saját, a miénktől esetleg eltérő szkriptjeit követi; de figyelembe kell vennünk a társas környezetünk által kijelölt határokat is.  Időnként igen nehéz lehet  hatékony egyensúlyt találni kultúránk versengő szexuális szkriptjei között.  Ez az egyik oka annak, hogy legtöbbünk számára az ifjúkor a próbálkozások zavaros időszaka.

A szexuális  szkriptek néhány forrása
 Néhány szexuális szkript, amelyeket kultúránkban a fiataloknak kínálnak,  versenyben áll és kölcsönösen kizárja egymást. Itt csak egy-két példát mutatunk. 1. Család  2. Iskola  3. Könyvek  4  Barátok  5.  Színház
 6. Vallási vezetők   7. Mozik   8. Televizió   9. Internet   10. Rádio  11. Slágerek

A szkriptezés három aspektusa
A szexuális szkriptezés három aspektusát  különböztethetjük meg: 1. Az intrapszichikus  folyamatot, amelyben  az egyén elfogad egy adott szkriptet, vagy  a   szkriptek kombinációját. Ez az egyén belső ügye..
2. Az interperszonális  folyamatot, amelyben  két vagy több egyén  egyezteti eltérő szkriptjeit a szexuális együttlét érdekében. Ez a személyes  interakciók feladata.
3. A kulturális  folyamatot, amelyben egy adott kultura meghatározza saját elképzeléseit arról, hogy mi a “szexuális” és milyen a jó és a rossz “szexuális” viselkedés. Ez fejezi ki az adott társadalom alapvető normáit és értékeit, amelyek eléggé meghatározzák mind az intrapszichikus, mind az  interperszonális szkriptek tartalmát..

A szexuális szkriptek kulturális aspektusa

Az intrapszichikus és interperszonális szkripteknél figyelembe kell vennünk, hogy beágyazódnak egy széleskörű, kulturális szkriptbe, amely általánosan elfogadott meghatározást ad arról, hogy mi számít „szexuálisnak”  és mi nem.  Ezen az alapon  értelmezi a „szexuális”  viselkedés jelentését és jelentőségét is.  Legfontosabb, hogy  a kulturális szkript meghatározza, hogy kapcsolódjon-e – és milyen szorosan – a nemi szerep, az erotikus és a reproduktiv viselkedés.  Egyes kultúrákban ez a kapcsolat elég laza;  másokban viszont nagyon szoros.  Pl. bizonyos kultúrák ragaszkodnak ahhoz, hogy a nemi szerepek egyértelműek és egymással ellentétesek legyenek;  hogy erotikus viselkedésre csak heteroszexuális közösülések formájában kerülhessen sor, s a közösülés mindig a gyermeknemzés célját szolgálja.  Más kultúrák kevésbé szigorúak:  az erotikus és a reproduktiv viselkedést egymástól függetlennek tekintik, s így azonosneműek kapcsolatait is engedélyezik.

Mindez természetesen azt jelenti, hogy a nemiség vizsgálatát, vagyis a szexologiát is – formájában és tartalmában egyaránt az a kultúra alakítja,  amelyben művelik. Sőt, maga a “szex” is kulturális  konstrukció. Nem valami reálisan létező “dolog”, hanem olyan fogalom, amely sajátos kulturális igényeket tükröz.Valójában  akár sajátos észjárású tudósok projekciójának is nevezhetnénk, s mindig valamilyen speciális szempontból látható.  A „szex” tanulmányozása ezért mindenekelőtt az adott társadalom és korszak szexuális ideológiájának tanulmányozását jelenti.

Változó kulturális szkriptek, 1

A kulturális  szkriptek meghatározzák, hogy mi a “szexuális” és mi benne a jó, vagy rossz.. Ez azt is jelenti, hogy meghatározzák a szexuális “normalitást”, vagyis a megfelelő nemi szerep,  erotikus és reproduktiv viselkedés sztenderdjeit. Ezek a defiiniciók azonban kultúránként és történelmi periodusonként változnak. Igy a szexuális normalitás  az egyik társadalomban igen szűkkre fogott lehet, egy másikban kicsit szélesebb körű, egy harmadikban pedig még szélesebb körű.:

Az emberi szexuális viselkedés  spektruma és a  normalitás szakaszának változásai, I
A különböző társadalmak (A, B, vagy C) a spektrum szűkebb vagy tágabb szakaszait fogadhatják el normális viselkedésként

Változó kulturális szkriptek.  2

A  szexuális normalitás sztenderdjei ugyanazon kultúrán belül is változhatnak az idők folyamán.  Igy egy adott társadalom ma a viselkedési spektrum elég széles szakaszát fogadhatja el normálisként.  Ám a történelmi kutatás kimutathatja, hogy a „normalitás” szakasza  100 évvel ezelőtt sokkal szűkebb volt.  Ha viszont még messzebbre visszanézünk a történelemben, láthatjuk, hogy 2000 évvel ezelőtt  ez a szakasz sokkal szélesebb volt, mint ma.  Az alábbi ábra hozzávetőleg  Nyugateurópa helyzetét mutatja.

Az emberi  szexuális viselkedés  spektruma, s benne a normalitás változó szegmense, II
Ugyanaz a társadalom (C) az idők változásával a spektrum szűkebb vagy tágabb szeleteit tekinti normális viselkedésnek

A  fejlődés  szakaszai

Mint már jeleztük, az első szexuális szkript, amit az embernek el kell fogadnia, a „helyes” nemi szerep-viselkedést határozza meg.  Születésükkor a lányok és fiúk különböző, nemükre jellemző nevet kapnak.  Különbözőképpen öltöztetik és kezelik őket.  Gyermekkorban különböző játékokat kapnak, s elmondják neki, hogy milyenek és hogyan viselkednek az „igazi lányok” és „igazi fiúk”. Mire elérik a pubertást, nemi szerepeik teljesen belsővé válnak, s alakítják erotikus elvárásaikat és viselkedésüket is.  Eme  szkriptek elsajátítása  természetesen megelőzi az esetleges reprodukciós viselkedést is.

Ebből következik, hogy  tévedés a női és férfi „szexuális”  viselkedés „természetes különbségeit”  kutatni.  A nemi szerep-viselkedés és az erotikus viselkedés ugyanis egyaránt  szkriptezett.  Továbbá a nemi szerep-viselkedést az erotikus viselkedés  előtt tanuljuk, s így azt kezdettől fogva  átszínezi. A később esetleg bekövetkező  reproduktiv viselkedés szkriptjét tehát a két korábbi szkript alapján fogadjuk el.  Vagyis  célszerűtlen a „természetet”  keresni abban, ami lényegében a szociális tanulás eredménye.  Az emberi szexualitás terén rendkívül nehéz, majdnem lehetetlen a biológiai  alapok  elkülönítése a kulturális „felépítménytől”.

Ugyanakkor tudjuk, hogy a szex  testi oldala, vagyis  az egyén szexuális kapacitása,  motivációja és teljesítménye  élete folyamán állandóan változik.  A szexuális szkriptek elsajátítása  többé-kevésbé teljes lehet a felnőttkorban, de  az évek során  változik annak módja is, ahogyan ezek kifejeződnek a viselkedésben.  A következőkben e változások rövid leírása olvasható, ahogyan az élet során, a születéstől az öregkorig bekövetkeznek.

Csecsemőkor

Albert Moll (1862-1939) hevesen kritizálta a pszichoanalizist és annak alapítóját, Sigmund Freudot Mindazonáltal ő is elfogadta a gyermekkori szexualitás koncepcióját, s 1909-ben kiadta „A gyermek nemi élete” című, nagy hatású könyvet.

Egyes ultrahang képeken a fiú magzat péniszének erekciója volt.  Újszülött lányoknál pedig néha megfigyelhető volt a hüvely nedvesedése.  Az ilyen jelenségeket „szexuális reagálásnak”  nevezhetjük  Masters és Johnson szerint, ám ennek értelme  itt megkérdőjelezhető.  Azok a tipikus testi és lelki reagálások ugyanis, amelyeket ma a „szexuális”  izgalom jeleinek tartunk,  csak később jelentkeznek.  A csecsemőknél és kisgyermekeknél a jó közérzet és élvezet sokféle élménye még eléggé diffúz.  Épp ezért aligha indokolt általánosítva  „a gyermek nemi életéről”  beszélni,  ahogyan azt eddig sok szexológus tette.  A  gyermekkori szexualitás inkább egy modern találmány, mint  felfedezés.  Valószínűleg jobban érthető, ha ezt kulturális terméknek,  ősi, biológiai tények új értelmezésének tekintjük. Régebben ezt egész másként látták.  Pl. tudjuk, hogy sok ősi társadalomban, sőt, az európai középkorban is  a szülők, nagyszülők és dajkák rendszeresen maszturbálták a kisgyermekeket, hogy így ellazítsák és megnyugtassák őket.  Vajon a „gyermekkel való szexuális visszaélésnek”  kell-e tekintenünk ezt a gyakorlatot?  Szerény elődeink aligha fogadták volna el ezt az értelmezést.  Sőt, amikor maguk a gyermekek maszturbáltak,  a családjuk ezt ugyanolyan „természetes” védekezésnek tartotta egy kellemetlenségtől, mint a vakarózást vagy az orrfújást.  A gyermekeknek lehettek élvezetes érzéseik, sőt, akár az orgazmust is elérhették,  ám ezt sem tekintették  „szexuális”  élménynek. Csak az újkor kezdetén vált  „szexuálissá”, amikor magát a gyermekkort az emberi fejlődés különleges, védett szakaszaként kezdték elismerni. Ez egy másik, aktuális megfigyelést is eredményez.  Az a felnőtt, aki erotikusan a gyermekekhez vonzódik, jellegzetesen  „szexuális” vággyá torzítja az érzelmi szükségletét. A gyermekeket  viszont sokkolhatja, sőt, súlyosan traumatizálhatja, amikor hirtelen kiderül a felnőtt erotikus szándéka.  Végeredményben a gyermeki szexualitás koncepciója  számos ok miatt problematikus. Ha korlátozások nélkül használják, félreértésekhez vezethet, ezért nem kell „készpénznek venni”. A „szexuális” kifejezést csecsemők és kisgyermekek vonatkozásában mindig óvatosan kell  használni.

Gyermekkor

Jean-Jacques Rousseau (1712-1778), Genf szülötte, híres író aki Franciaországban és Angliában is élt. A gyermekeket  szexuálisan “ártatlannak“ tartotta, s javasolta, hogy a fiatalokat  védjék meg a saját szexuális  kiváncsiságuktól.

Mielőtt konkrétan rátérnénk a gyermekkori szexuális fejlődésre, hasznos lehet felidézni a téma történelmi hátterét. Az ókorban és a középkorban a gyermekeket „miniatűr felnőtteknek”  nézték, akik a mindennapi tevékenységekben legjobb tudásuk szerint vettek részt. Csak a 18. és 19. században kezdték az európai és amerikai középosztályok a gyermekkort, mint az élet sajátos igényekkel és szabályokkal rendelkező, „ártatlan” periódusát  felfedezni.  Sőt, idők múltával az ifjúkor is ilyen speciális, „védett”  időszakká:  a gyermekkor és felnőttkor közötti, egyre hosszabbodó, dependens periódussá vált, amelyben a fiataloktól elvárták a szexuális absztinenciát. Ebben a vonatkozásban jelentékeny változásokat elindító könyvet írt   Jean-Jacques. Rousseau, a „felvilágosodás korának”  egyik legfontosabb szerzője. Az „Emil, vagy a nevelésről” (1762)  című könyvében kifejtette, hogy a gyermekek a „teljes ártatlanság” állapotában születnek, s hogy szexuális tájékozatlanságukat saját érdekükben meg kell őrizni.  A serdülésük után is csak a kérdéseikre válaszolva kell felvilágosítást adni, de még akkor is ajánlatos  a kiváncsiságukat visszafogni, elvenni a kedvüket a témától.  Talán a legjobb, ha a nevelő hangsúlyozza, hogy a nemi szervek és funkcióik kapcsolatban állnak az undorító vizelet-ürítéssel  stb.  Másrészt arra is ügyelni kell, hogy ne keltsünk a túlzott nyiltsággal korai szenvedélyeket.  Egyetlen helytelen megjegyzés is tönkre teheti a gyermek életét.  A fiatalok „természetes”  ártatlanságát minél tovább meg kell védeni a felnőtt társadalom káros befolyásától.  Rousseau gondolatai igen nagy hatást gyakoroltak a szülők és nevelők nemzedékeire, s így erősen hozzájárultak a 19. század  szexualitást elnyomó légköréhez.

Nemi szerep-viselkedés

A „szexuális viselkedés” kifejezést  indokoltan alkalmazhatjuk a csecsemőknél is a nemi szerep-viselkedés értelmében;  vagyis hogy olyan viselkedés, amelyben kifejeződik a gyermek nemi jellege.

Születéskor minden gyermeket rögtön lányként vagy fiúként azonosítanak, s ennek messzemenő következményei vannak.  A baba keresztneve és ruhájának színe megalapozza nemi szerepét, az őt körülvevő felnőttek reagálásai pedig megerősítik és továbbfejlesztik azt.  (Különböző kultúrák nemenként eltérő neveket és szineket alkalmaznak s ez idők folyamán ugyanabban a kultúrában is megváltozhat. Mindenesetre nem a megkülönböztetés részletei számítanak, hanem maga a megkülönböztetés.) Az élet első éveiben az elvárt és „szuggerált”  nemi szerep-különbségek még enyhék és szelidek lehetnek, de észrevehetők és egyre kifejezettebbé válnak, ahogyan a gyermek növekszik. (A nem azonnali meghatározása a születéskor néha nehéz;  erről lásd az interszexualitás  címszót.)

Lánycsecsemő                                     Fiúcsecsemő  

A születéskor kijelölt nemi szerep a gyermekkor éveiben megerősödik és továbbfejlődik.  A fiúk és lányok ruhája és hajviselete egyre különbözőbb lesz, s az eltérő játékok is finoman, de egyértelműen azt sugallják, hogy a férfiaknak és nőknek különböző társadalmi szerepei vannak.  Ez még a későbbi, erotikus viselkedésükre is kiterjed.  Pl. a kislányok már korán megtanulják, hogy vigyázzanak a mellükre,  vagyis arra a területre, ahol később az emlőik fognak kifejlődni.  Bár a lányok és fiúk mellei a serdülés előtt egyformák, a kislányok rendszerint ilyenkor is olyan fürdőruhát vagy „bikinit” vesznek fel, ami fedi a mellkast, míg a fiúk egyszerű fürdőnadrágot viselnek, amely a mellkast szabadon hagyja.  Igy a női mellkas már kezd „erotizálódni”, a fiúké viszont nem. (Ez a megfigyelés ismét arra emlékeztet, hogy tévedés lenne „természetes” különbségeket keresni a nők és férfiak erotikus viselkedésében.

Ugyanakkor a felnőttek elmagyarázzák, milyen viselkedés várható egy „igazi lánytól”  vagy egy „igazi fiútól”.  A legtöbb gyermeknek nem sok gondot jelent az ajánlott nemi szerepek elfogadása és elsajátítása.  Sőt, legkésőbb 4 éves korban már kialakítják a viszonylag stabil nemi identitásukat.  A lányok nőként, a fiúk férfiként azonosítják magukat.  A nemi szerep és a nemi identitás így ugyanannak az éremnek két oldalává válnak.  A nő-lét és a nőiesség, a férfi-lét és a férfiasság  tökéletesen összeillenek.

Csakhogy egyes gyermekek részben vagy teljesen elutasítják a számukra kijelölt nemi szerepet.  A „fiús lányok”  és a „lányos fiúk”  gondot okozhatnak szüleiknek, s kivételes esetben ragaszkodhatnak is ahhoz, hogy a másik nemhez tartoznak..

“Szexuális reagálás”, 1

Keresztelő János és Jézus
mint gyermekek
Népszerű motivum az europai reneszánsz művészetben. Itt
Jos van Cleve (1464-1540) festménye alapján.

A  csecsemők testi és lelki fejlődése drámai gyorsasággal történik.  Igen gyorsan képessé válnak alapfokú „szexuális reagálásra”, s némelyikük akár az orgazmusig is eljuthat.  Kétévesen már tudják használni a kezüket a környezetük és a saját testük felderítésére.  További néhány hónapon belül  az is elvárható, hogy kontrollálni tudják a vizeletüket és a bélmozgásukat.  Ez pedig segíti kialakítani az önállóságukat, s ha ebben nem zavarják őket, elkezdik a nemi szerveik szándékos ingerlését is.  Ez persze nem jelenti, hogy élményeik hasonlítanak a felnőttek erotikus viselkedéséhez, csupán azt, hogy ennek biológiai lehetősége igen korán megnyilvánulhat.  A csecsemők és kisgyermekek változatos testi örömeit még nem mérték fel pontosan és átfogóan.  A gyermekek csak fokozatosan tanulják meg, hogy milyen viselkedések és érzések „szexuálisak” és melyek nem.  Ezt azokból az általános kulturális szkriptekből tanulják meg, amelyeket a szüleik, rokonaik és más felnőttek közvetítenek nekik.

Egy és két éves koruk között a gyermekek elkezdik vizsgálgatni a testüket.  Amint felfedeznek különböző, kellemes érzéseket, rendszerint a nemi szervükkel is kezdenek játszani.  Egyes gyermekek már két éves korukban orgazmust élnek át, s öt éves korban már a gyermekek közel fele átélte ezt az élményt.  Arra is képesek, hogy más gyermekeket megöleljenek és megcsókoljanak. Sőt, ha tehetik, szívesen megnézik és megsímogatják a társaik nemi szervét, akár a testvéreikét is.  Általában a fiúk aktivabbak ezen a téren, mint a lányok. Ám a kölcsönös keresgélésnek ezt a módját  („doktorjáték”)  egyszerűen a test és működése iránti kiváncsiság motiválja, s egyáltalán nem erotikus jellegű.  Ez még akkor is így van, ha a gyermekek a közösülést próbálják utánozni, s felváltva gyakorolják az aktiv és passziv szerepet.  Ezek leginkább az önismeretet és mások megismerését célzó próbálkozások.  Ám ahogy a gyermekek növekednek,  mindinkább „speciális” élvezetet jelenthet számukra a nemi szervük ingerlése,  társaikkal folytatott „szexuális játékaik”  pedig egyre inkább szexuális jellegűvé válhatnak.  A nagyobb gyermekek akár „szerelmesek”  is lehetnek, s igen szoros kapcsolatokat létesíthetnek.  Az új, „különleges barátok” lehetnek azonos, vagy más neműek.  Egyik sem feltétlenül problematikus.  Fontos azonban, hogy a szülők tartsanak bizalmas kapcsolatot  gyermekeikkel és nyugodtan magyarázzák meg nekik a különböző testrészek funkcióit.  Már az öt évesek is szeretnék tudni, „honnan jönnek a kisbabák”, s őszinte válaszokat várnak sok más, „szexuális”  kérdésükre. Ugyanakkor szükségét érzik bizonyos gyakorlatias kísérleteknek is. Igy a megértő és támogató szülők segítségével a gyermekek fokozatosan „szexuális lényekké”  fejlődnek, s alkalmassá válnak a tudatos szexuális viselkedésre.    

“Szexuális  reagálás”, 2

“Szexuális nevelés ” Ma sok szülő  igényel igényel segítséget gyermekeinek szexualis nevelésével kapcsolatban. Számos országban állami és privát intézmények és szervezetek gondoskodnak nevelési segítségről a felnpttek és gyermekek számára. Angol nyelven az amerikai  SIECUS weblapja népszerű.. (Klikkelj a logora)

A  szülők és nevelők gyakran tűnődnek azon,  hogyan kell reagálni  a gyermekeik önkielégítésére és kölcsönös testi kutakodásaira. Állítsák-e le ezeket, vagy hagyják figyelmen kívül;  esetleg bátorítsák?  Egyáltalán létezik-e „megfelelő szexuális viselkedés” a gyermekkorban?  Erre ma nics általánosan elfogadott válasz, sőt, maga a kérdés is felháborít sokakat.  „Globalizált”  világunkban azonban a gyermekeknek szánt, különböző szexuális szkriptek versengenek egymással, köztük egyesek igen szigorúak,  mások engedékenyek.  Csupán egyetlen alapelvben  ért egyet látszólag minden modern társadalom:  A gyermekeket meg kell védeni az idősebb gyermekek, fiatalok és felnőttek erotikus jellegű csábításaitól.  Az effajtta „szexuális”  érintkezéseket általában nem tolerálják;  a  felnőtt elkövetőket pedig bűnözőként kezelik. Másrészt a gyermekkor szexuális szkriptjei rendkívül változatosak lehetnek az adott társadalomtól és szociális rétegtől függően.  A „liberális”  nyugati középosztályokban a szülők  attitűdje rendszerint pragmatikus.  Egyes „szex-játékokat”  engedélyeznek, ameddig azok privát jellegűek maradnak;  viszont egyértelmű korlátokat állítanak a más gyermekekkel vagy felnőttekkel folytatandó interakciók elé.  Az ilyen középutas vezetés ugyan nem garantálhatja az „ideális” szexuális fejlődést, de legtöbbször működő kompromisszumnak bizonyul, ami lehetővé teszi a gyermek személyiségfejlődését. Mindenesetre ma már tudjuk, hogy a gyermekek egy támogató környezetben nem élnek át semmiféle „latencia periódust”, hanem folytatják érzéki és szexuális aktivitásukat a serdülőkor előtt és alatt is.

A  fejlődés  szakaszai

Ifjúkor

A beavatás szimbolumai  (balról) 1. A törzsi beavatási szertartáson hordott mask  Afrikában.
2. Egy fiú körülmetélése az ősi Egyiptomban 3. Zsidó bar mitzvah 4. Keresztény  konfirmáció.

Az ifjúkor (lat. adolescere: = felnőni)  az életnek  a serdűlő- és felnőttkor közötti periódusa.  A legutóbbi évszázadokban ez a periódus eléggé meghosszabbodott, az emberi történelem legnagyobb részében azonban viszonylag rövid volt.  Sőt, a világ különböző részein, egyes hagyományos, pre-indusztriális kultúrákban még ma sem ismernek el egy modern értelemben vett ifjúkort. Ehelyett ugynevezett beavató szertartásokat alkalmaznak, hogy a felnőtt státust rögtön átadják gyermekeiknek, amint azok elérik a pubertást.  Néhány ilyen ősi ritus fennmaradt a moder, nyugati országokban is, bár eredeti jelentését jórészt elvesztette. A zsidó  bar micva és a keresztény konfirmáció például ma már többnyire szimbólikus szertartás, amely erősíti a hitet és jelzi annak elfogadását az áldozás által, de nincs  szociális következményük.  Az érintettek ifjak maradnak, az ezzel járó korlátozásokkal, s nélkülözniük kell a felnőttek jogait.  Sőt, még sok évig eltart, amíg „saját lábukra állhatnak”, befejezhetik tanulmányaikat, saját lakásuk lehet és pénzügyileg önellátókká válnak.  Vagyis:  A serdülés a tizenéves kor elején kezdődik, s néhány év alatt véget ér. Az ifjúkor a serdüléssel kezdődik, s napjainkban legalább egy évtizedig, vagy még tovább tarthat.  A pubertás a testi érés folyamata, amely létrehozza a másodlagos nemi jegyeket és nemzőképességet eredményez.  Ezzel szemben az ifjúkor inkább a lelki és szociális érés folyamata, amely felnőtt (állampolgári) státuszt eredményez.  A pubertás biológiai jelenség;  az ifjúkor pedig kulturális.

Ebben az elnyújtott periódusban a nemi szerep-viselkedés és az erotikus viselkedés is tovább fejlődik, s a reproduktiv viselkedés is fontossá válhat.  Az alábbi szekciók ezt részletezik.

A  fejlődés szakaszai:  ifjúkor
Nemi szerep-viselkedés
	A serdülés során kialakulnak a lányok és fiúk másodlagos nemi jegyei.  Ahogyan testi különbségeik egyre láthatóbbá válnak, úgy pszichoszociális különbségeik is erősödnek.  A lányok megtanulják a felnőttektől, de különösen a kortársaiktól, hogyan tegyenek szert csábító nőiességre;  a fiúk „erőteljes”  férfiasságot tanulnak, ami elnyeri a családjuk és a barátaik tetszését.  Az elvárt nemi szerep-viselkedés szkriptjei társadalmanként eltérőek lehetnek, de mindenütt követelmény, hogy a férfiak és nők viselkedése különböző legyen.  A nők kezdenek egész másként öltözködni, különböző divatcikkeket használnak, más frizurát, szépítő-szereket stb. A férfiak rendszerint a „nyersebb”  megjelenést részesítik előnyben, igyekeznek a sportben kitűnni, vagy másként „bizonyítani  férfiasságukat”. Ne feledjük azonban, hogy nem minden fiatal tud vagy kíván megfelelni ezeknek az elvárásoknak.  Mindig akadnak néhányan, akik eltérnek a normától.  Egyes fiatalok részben vagy egészen elvetik a nekik ajánlott nemi szerep szkripteket.  A repressziv, türelmetlen kultúrákban ez meddő konfrontációkhoz és más problémákhoz vezethet.  Például a „fiús lányokat” és a „lányos fiúkat” azzal vádolhatják vagy gyanúsíthatják, hogy „homoszex hajlamúak”, bár ez rendszerint nem igaz.  Ugyanis az emberi szexualitás egyik alapelve,  hogy a nemi szerep és a szexuális orientáció függetlenek egymástól. Ám még ha a gyanú igaznak bizonyul is, ez sem igazolhatja a diszkriminációt és üldöztetést.  Ezért a nemi szerep bármilyen problémája esetén a szülők, rokonok és oktatók türelmére és támogatására van szükség. Végül is a fiataloknak meg kell tanulniuk elfogadni önmagukat, s ez az elfogadás várható a szociális környezetüktől is.

Szexuális  reagálás

A serdülés hormonális változásai megnövelik a szexuális ingerelhetőséget, különösen a férfiaknál.  Álmukban orgazmusaik és magömléseik lehetnek, s ébrenlétük során is váratlan és kényelmetlen erekciók fordulhatnak elő.  Sőt, rendszerint néhány évvel az első magömlésük után már elérik szexuális kapacitásuk csúcspontját.  Más leheetőség hiányában elég gyakran maszturbálhatnak, néha egy vagy több társukkal együtt.  Ily módon megismerkednek saját testi reagálásukkal, amit most már egyértelműen „szexuálisnak”  tartanak. Másrészt sok nő csak akkor érez először ilyen reagálást, ha kapcsolatba kerül egy fiú-partnerrel;  de az élmény még ilyenkor is meglehetősen bizonytalan lehet.  Ebben az életkorban csak fele annyi lány maszturbál, mint amennyi fiú.  Vannak ugyan kivételek, de általában elmondható:  Míg a lányok testileg hamarabb érnek, mint a fiúk,  „szexuális”  reagálásuk jóval lassabban fejlődik.  Igy az egyidős, tizenéves fiúk és lányok szexuálisan rendszerint nem illenek össze.  A fiúk nagyobb testi intimitást igényelnek, a lányok viszont vonakodnak;  nemcsak a szociális konvenciók miatt, hanem mert nem élik át a fiúk szexuális éhségét.  Tény, hogy sok nő csak a huszas éveinek végén vagy a harmincas éveinek elején éri el szexuális kapacitásának és motivációjának csúcspontját.

A nők ösztrogén-szintjének átlagos görbéje a gyermekkortól  az öregkorig (Estrogens excreted in urine, mg per 24h)	A férfiak tesztoszteron-szintjének átlagos görbéje, gyermekkortól 60 éves korig mg/l of androsterone in plasma

Szexuális  reagálás,  2

A férfiak korai szexuális kapacitását illusztrálja például két férfi, Mr. Z és Mr. C. szexuális naplója.  Bár különböző európai országokban éltek, a szex terén sok közös vonásuk van.  Ifjúként nem volt lehetőségük a közösülésre, s így csak maszturbációval elégülhettek ki.  A felnőttkort elérve mindketten megnősültek és gyermekeik is voltak.  Naplóikban azonban mindketten öt évtizeden keresztül feljegyezték nemi életüket.  Az ilyen naplók rendkívül ritkák, tartalmuk ezért nem tekinthető reprezentativnak. Ám az itt közölt kivonatok, amelyek életük első húsz évéről szólnak, a teljesítmény olyan szintjét mutatják, amely a felnőttkorban már nem tartható.  Ebben a tekintetben a naplók tipikus fejlődést tükröznek.  Azt is bizonyítják, hogy az egyébként átlagos férfiak tizenéves korukban szexuálisan rendkívül reagálóképesek lehetnek: kb. 900 orgazmus évente, vagyis naponta 2-3 a 15 és 17 éves koruk között!  (Egyébként Mr. Z  aktivitása már gyermekkorban, a Freud által „latencia-periódusnak”  nevezett időben kezdődött)

A maszturbáció gyakorisága évente, születéstől 20 éves korig
Zöld: Mr. Z, Narancs: Mr. C

Erotikus  viselkedés: történelmi bevezető

A  19. század közepén a nyugati országok középosztály-beli fiataljai egyrészt védettnek, másrészt elnyomottnak érezhették magukat mindenfelől.  Szorgalmasan felkészítették őket a „való életre”.  Elnyújtott tanulmányok és egyre hosszabb felkészülés az egyre specializáltabb felnőtt munkára, ugyanakkor semmilyen érzéki szórakozás.  Őket ugyanis „éretleneknek” tartották, még a serdülőkor után is.  Elvárták tőlük, hogy a házasságkötésig szexuálisan absztinensek maradjanak;  a házasság viszont gyakran lehetetlen volt mindaddig, amíg  a vőlegény nem keresett elég pénzt „a család ellátásához”.

Ugyanakkor azonban a művelt felnőttek pontosan ismerték a fiatalok erotikus képességeit, amiket minden nagy civilizációban leírtak és ünnepeltek.  Hiszen  a nyugati művészet és irodalom sok, híres szeretőt ábrázol, akik fiatalok voltak.  Eros  és Psyché, Pyramus és Thisbe, Troilus és Cressida, Daphnis és Chloé,  Floire és Blancheflor, Aucassin és Nicolette,  Romeo és Julia.  Fiatal lányokat és fiúkat is gyakran ábrázoltak a szenvedélyek tárgyaként.  Helena csak 12 éves volt, amikor elhagyta férjét, Menelaost és követte Parist Trójába.  Narcissus 16 éves volt, amikor „sok férfi és nő szerelme övezte”. Ganymedes még fiatalabb volt, amikor Zeusz kedvese lett.  Hyacinthus ifjú volt, amikor Apollo és Zephyrus azon vitáztak, hogy melyiküké legyen. S ugyancsak fiatal volt Hylas, amikor Hercules megszöktette őt a szüleitől.  Sok híres operában is találunk  szerelmes tinédzsereket.  A halálosan szerelmes Cherubino  Mozart „Figaro házassága” c. operájában  kb. 15 éves;  Octavianus  Richard Strauss „Rózsalovag”-jában 17 éves, s egy férjes asszony szeretője.

 Lehet, hogy a „magas kultúra” és a középosztály erkölcse közötti ellentmondás fenntartása már nehezen folytatható.  Különösen a fiatalok lázadoztak az idősebbek „hipokrízise”  ellen,  s a 20. század második felében a legtöbb nyugati ország reálisabb és engedékenyebb  attitűdre váltott a fiatalok erotikus viselkedését illetően.

Híres szerelmi történetek 19. századi illusztrációi (balról): Eros és Psyche, Narcissus, Ganymedes, Apollo és Hyacinthus, Romeo és Julia. Source: FCIT, http://etc.usf.edu/clipart

Erotikus  viselkedés, 2

Sok férfi és nő számára az ifjúkorban kerül sor az első szexuális érintkezésre egy partnerrel.  Ez a „szerelembe esés” és egyes testi reagálások „igazi” jelentősége felfedezésének időszaka.  A korábbi nemi szerep szkriptezés „szexuális” jelentése is ilyenkor derül ki. Azok a viselkedésbeli különbségek, amelyeket a lányok és fiúk eddig ápoltak, most új színben tűnnek fel és erősítik köztük a kölcsönös vonzalmat.  Ennek folytán képessé – és érdekeltté – válnak a szándékos, erotikus viselkedésre.

Viszont az is tény, hogy az ifjúkor a „szkriptek konfúziójának”  is  „klasszikus”  periódusa, vagyis az az időszak, amikor a fiataloknak választaniuk kell  számos, versengő szexuális szkript közül.  Ugyanakkor más problémákkal is foglalkozniuk kell:  a szülőktől való, fokozatos emancipálódással,  a párkapcsolat létesítésének hiányzó tapasztalatával, az emberi szexuális anatómia és fiziológia iránti kiváncsisággal, a nagyobb személyes szabadság vágyával és a megszorítások elleni lázongással, a minden tekintély iránti, növekvő bizalmatlansággal, azzal a vággyal, hogy „megtalálja helyét a világban”, a jövő megtervezésével, a társak általi elfogadás igényével, de közben a függetlenség megőrzésével is  stb.  Vagyis a fiataloknak új, szociális készségeket kell kialakítaniuk és sokat tanulniuk önmagukról és a világról, miközben a testük jelentős változásokon megy át.

Tehát modern világunkban az ifjúkor keresési, próbálkozási periódus, fiatalnak és isőseknek egyaránt. A szülők és más felnőttek rendszerint helytelenítenek minden korai szexuális kísérletezést, mert védeni akarják a fiatalokat, ám ők gyakran túlvédettnek, sőt, elnyomottnak érzik magukat.  Mindenesetre legtöbbjük elég gyorsan eljut az első közösüléshez, akár helyeslik ezt a felnőttek, akár nem.

Erotikus  viselkedés,  3

Az első közösüléskor az átlagos életkor ma világszerte a 17. és 18. életév között van, s egyes nyugati országokban ez még alacsonyabb.  Az adatok országonként eltérőek,  de a korábbi kezdés általánosnak mondható.  Az 1950-es években  az átlagos életkor még 21 év körül volt az első közösüléskor, de már akkor csökkenni kezdett.  A fogamzásgátló tavletták bevezetése a 60-as években, és a 70-es évek „szexuális forradalma”  csak erősítette ezt a tendenciát.  De azt se feledjük, hogy a fiúk és lányok világszerte egyre korábban jutnak a serdülőkorba, ugyanakkor a házasságkötés ideje többnyire egyre későbbre tolódik.  Ez  azt is jelenti, hogy a fiatalok egyre kevésbé várnak szexuális kapcsolat-igényükkel a házasságig. Az aktuális statisztikai adatok ezen a téren elég meglepőek:

Átlag-életkor az első közösülésnél (lányok és fiúk)
 egyes országokban
Forrás: Durex Global Sex Survey 2004

Egyes európai országokban
Source: IPPF European Network 2006

Erotikus  viselkedés,  4

A  fiatalok házasság előtti közösülései  problematikusak lehetnek.  Az első koitusz gyakran kiábrándító élmény, főleg a lányoknak, s ezért jó ideig nem szokták megismételni. A fiúk is elégedetlenek lehetnek az ügyetlenségük és tapasztalatlanságuk miatt.  Az ilyen kudarcok  a szeretkezések folytatásával rendszerint megszűnnek.  Komolyabb problémát jelent a jogos félelem a  nemi uton terjedő fertőzésektől és betegségektől  (STD), valamint a nem kívánt terhességtől.  Ezért fontos, hogy mindkét nem tagjai  ismerjék az ilyen  fertőzések megelőzésének és a fogamzásgátlásnak a lehetőségeit.

Sajnos, sokan nem ismerik, vagy nem alkalmazzák ezeket. Egyes fiatalok idővel elsajátítják a „biztonságos szex” különböző technikáit, például a „pettinget”,  vagyis a közösülés nélküli szeretkezést.  Az ilyen technikák gyakran évekkel megelőzik az első közösülést, de gyakorolhatják azok a párok is, akiknek hagyományőrző társadalmuk miatt vigyázniuk kell a „szüzességükre” a házasságkötés előtt. 

Ezzel kapcsolatban ma gyakran elfelejtik, hogy  az emberi történelem legnagyobb részében a fiataloknak nem kellett sokáig várniuk a házasságkötésre.  Ahogy megtörtént a serdülés, bekerültek a felnőttek közösségébe, és saját családot alapíthattak. A lányokat rögtön „férjhez adták”, amint fogamzóképessé váltak, a fiúk pedig – ha gazdasági okokból várniuk is kellett néhány évet – rendelkeztek a nemi élet más lehetőségeivel.  A múlt sok társadalmában az átmeneti homoszexuális kapcsolatokat és a prostituáltak látogatását nem vették túl szigorúan.  Vagyis a fiataloktól nem várták el, hogy hosszú ideig szexuálisan absztinensek legyenek. Természetesnek tartották, hogy a serdülőkor után mindenki igényli a szexet és joga is van hozzá.

Korai házasság
A korai életkorban kötött házasság volt a norma  a múlt sok társadalmában.  Europában ez az arisztokrácia politikai érdekeit szolgálta még az újkorban is. Képünk Marie Adelaide of Savoy (12 éves) és a Duke of Bourgogne (14 éves) házasságkötését mutatja (Versailles 1697). Jobbra XIV Lajos király, a vőlegény nagyapja látható.

Erotikus  viselkedés,  5

A nem-házas fiataloknak adott tanács, hogy halasszák el szexuális kapcsolatukat, ésszerűnek tűnhet, tekintettel a mai AIDS járványra és az esetleges, nem kívánt terhességekre,  de általában egyre kevesebben követik.  A serdülés kora világszerte csökken, a házasságkötések kora pedig emelkedik.  Ez különösen igaz a fejlődő országokra, amelyekben  a világ fiataljainak 85%-a él.  Többségük nehezen fogadja el a házasság előtti szexuális éheztetés periódusának meghosszabbítását.  Sajnos, sokan nem tudnak eleget a nemi uton terjedő betegségekről, a nemzésről és fogamzásgátlásról ahhoz, hogy felelősségtudó döntéseket hozzanak.  Sőt, gyakran hiányzik a bátorságuk és önbizalmuk is a nem kívánatos szexuális közeledések elutasításához.  A szexuális visszaéléseknek különösen a lányok esnek áldozatul.  Azonkívül sok fejlődő országban  felbomlottak a szociális kontroll hagyományos mechanizmusai.  Az ősi vallási és politikai doktrinák elvesztették befolyásukat, miközben a nyugati életstílust mohón és gyakran kritikátlanul elfogadják. Ez viszont néha egy ultra-konzervativ reagálást provokál, amely megosztja a közvéleményt és növeli a fiatalok morális bizonytalanságát.

Észak-Amerika	Latin Amerika és a Caribbean	Szub-Szaharai Afrika
Europa	Arab államok régiója	Ázsia és a Pacific

Az ifjúság aránya  régiónként,  2003-2050
A grafikon az ifjúkorúak számarányát mutatja milliókban, a különböző régiókban,  2003-ban és 2050-ben. Mint látjuk,  legnagyobb arányban ma is és ajövőben a Szahara alatti Afrikában és az Ázsia/Pacific régióban fordulnak elő. (“Ifjúkorúnak” itt a 10 és 19 év közöttiek számítanak. A legtöbb  demográfiai vizsgálatban a “fiatalok” kifejezés a 10-től  24 évesekre vonatkozik, míg az “ifjúság” a 15—24 éveseket jelenti.)
Source: UNFPA www.unfpa.org/swp/2003/english/ch1/

Erotikus  viselkedés,  6

Mint említettük, az európai klasszikus irodalomban sok példa található azonos neműek közti erotikus viselkedésre.  Különösen az ógörög és római mitológia, filozófia és költészet ábrázol szerep-modelleket azoknak a fiataloknak, akik erotikusan a saját nemükhöz vonzódnak.  Az ilyen fiatalok mindenütt kisebbségben vannak, de törekvéseik elismerést igényelnek. A társadalmak attitűdje az azonos neműek erotikus viselkedése iránt különböző, de alapjában ilyen:

· Mellőzés.  Nem veszik „komolyan” és szándékosan mellőzik.

· Tilalom.  Az ilyen viselkedést elítélik, megtiltják és büntetik.

· Tolerálás.  A viselkedést vonakodva és nehezen, de eltűrik. 

· Elfogadás.  A viselkedést teljesen elfogadják.

Napjainkban mind a négy attitűdre találhatunk példát világszerte, a különböző társadalmakban, s néha még ugyanazon társadalmon belül is.  A legutóbbi évtizedekben a legtöbb európai társadalom a tilalomtól a tolerálás felé mozdult, s néhány a teljes elfogadásig jutott.  Ez főleg a „meleg szabadság” mozgalmának köszönhető, és a revideált orvosi kézikönyveknek, amelyek már nem tekintik betegségnek a „homoszexualitást”.

A szivárvány lobogót
 Gilbert Baker tervezte 1978-ban,  San Francisco „Gay Freedom Day” ünnepségére. Azóta  szimbóluma lett a  "melegek szabadságának", amit az egész világon elismernek.

A jelentős haladás ellenére egyes fiataloknak még gondot okoz a szexuális orientációjuk a modern társadalmakban is.  Problémát jelenthet, hogy a kortárs csoport vagy a szülők nem fogadják el, a vallással kerül konfliktusba, elszigetelődik, depressziv lesz vagy épp öngyilkosságra gondol.

A tisztesség ezért megkívánja annak az előítéletnek az elutasítását, hogy minden fiatal mindig csak a másik nem iránt érdeklődik. El kell ismerni, hogy a szexuális érdeklődés iránya különböző lehet.  Ez azt is jelenti, hogy az oktatók ne zárják el és ne cenzúrázzák a klasszikus szövegeket, ne hamisítsák meg a történelmet, a világ egyoldalú szemléletének érdekében.  A reális valóság-ismeret szerint a fiatalok homoerotikus viselkedése sohasem volt ritkaság. Persze gyakran csak átmeneti jelenség, ám ez is indokolja a stigmatizálás mellőzését.  Másrészt a magukat már „melegnek” vagy „leszbikusnak”  tekintő tinédzserek  segítséget igényelnek az ön-elfogadáshoz.

Reproduktiv  viselkedés

A serdüléssel a lányok és fiúk a nemzésre, a reprodukcióra is képessé válnak.  A fejlett országokban a lányok első menzesze 8-12 éves korukban jön meg;  a fiúk első magömlése pedig 12-14 évesen történik.  Ez azt jelenti, hogy testileg igen korán szülővé válhatnak.  Rendszerint azonban pszichológiailag és szociálisan még alkalmatlanok a szülőségre.

Sajnos, sok fiatal fogamzásgátlás nélkül kezd közösülni, s nem tudja felmérni a következményeket. Az első koitusz legtöbbször nem előre tervezett, s csak „megtörténik”.  Ez különösen a nagyon fiatal párok esetén van így.  Holott a már menstruáló lány könnyen terhes lehet, mindjárt az első alkalommal.  Egyes párok sohasem védekeznek, s így könnyen bekövetkezhet náluk egy nem kívánt terhesség.  Ez még a legjobb feltételek esetén is komoly probléma, de a körülmények gyakran egyáltalán nem kedvezőek.  Különösen a lány nem kerülheti el a következményeket..Még ha egészséges és elfogadott csecsemőt szűl is, ez komoly terhet jelent a lányanyának és szüleinek.  Ám legtöbbször a művi abortuszt tekintik az egyedül elfogadható megoldásnak. Egyebektől eltekintve ez is súlyos terhet rak a lányra.

A nem kívánt terhességek problémáját csak a korán kezdett és korszerű szexuális egészség-neveléssel lehet megoldani.  Csaak a saját testük működését megértő, a fogamzásgátlást és a nemi uton terjedő metegségek megelőzését ismerő fiatalok reproduktiv viselkedése lehet racionális és felelősségtudó.

Sweden France Canada Great Britain United States
	Teenagerek: Szülések és abortuszok  néhány országban (1990-es évek)  1,000 nőre jutó 15-19 évesek aránya	Teenagerek: Közösülések néhány országban (990-es évek)  20-24 éves nők %-a, akik már tizenéves korukban közösültek.
	Szülés	15 évesen
	Abortusz	18 évesen
		20 évesen
	Source: Guttmacher Institute, New York, NY.

A  fejlődés  szakaszai

Felnőttkor

Az ember szexuális fejlődése nem fejeződik be az ifjúkorral, hanem folytatódik a felnőttkorban.  Legtöbb nő és férfi a felnőttkorban válik szülővé,  s ez önmagában megváltoztatja életüket és viselkedésüket.  Ettől függetlenül a nemi szerepük és erotikus preferenciáik is változhatnak.  A nőiesség és férfiasság különböző modelljei válhatnak divatossá,  új szexuális technikákat lehet kipróbálni és preferálni, sőt, idővel még a szexuális orientáció is módosulhat.

Mindenesetre a felnőttek szexuális kapcsolatai napjainkban sokféle formát ölthetnek. A másnemű személlyel kötött hagyományoss, élethosszig tartó házasság mellett megtalálhatjuk a „szinglik”,az illegálisan „együttélők” modern életstílusát, és a szexuális „kommunákkal”  kisérletező csoportokat. Egyes férfiak és nők „nyitott házasságban”  élnek, mások a „sorozatos monogámiát”  gyakorolják (vagyis a házasságok és válások ismétlődését).  Azonkívül néhány országban az azonos vagy másnemű párok „regisztrált partnerségét” is elismnerik, míg néhol az azonos neműek házasságot is köthetnek.

Érthető, hogy életük során sokan kipróbálják az említettek valamelyikét, s ezért nehéz  általánosítható következtetéseket levonni a mai szexuális kapcsolatokról.  Ám viszonylag biztosan állítható, hogy  a tartós és boldog kapcsolatok inkább a kölcsönös tisztelettől, bizalomtól és megértéstől függenek, mint a szexuális aktivitástól.  A „szexmek” fontos, másodlagos szerepe lehet, de gyakorisága és intenzitása szükségképpen csökken az életkor előre-haladtával.  Viszont a gyengédségben és testi közelségben kifejeződő szeretet  döntő tényezővé válik.

.

Nemi szerep-viselkedés

Az egyén nemi szerepe megalapozódik a születésnél,  megerősödik a gyermek- és ifjúkor során, de módosítható még a felnőttkorban is.  Mellőzve a komoly nemi szerep-zavarok eseteit  (amelyek egy másik kurzusba tartoznak),  azt látjuk, hogy a nőiesség és férfiasság fogalmai még  az átlagos férfiak és nők számára is változtak a legutóbbi évtizedekben, s változnak ma is.  Nehéz megjósolni, hová vezetnek bennünket ezek a változások.  Időközben azonban a választások növekvő szabadsága növekvő zavart is okozott:

Többé már nem nyilvánvaló, milyen valójában egy „igazi nő” és egy „igazi férfi”.  Ma szinte mindenki egyetért abban, hogy az engedelmes háziasszony és a parancsoló pátriárka szerepei nem korszerűek, s a „passziv” nö” és „aktiv férfi” sztereotipiái is már rég elavultak.  Az alternativ nemi szerep szkriptek azonban, amelyeket napjainkban kínálnak, túlságosan sokfélék és túl gyors változásuk nem biztosít stabilitást. Nőknek:  az érzéki csábító és divat-modell;  a „dolgozó anya”; az önzetlen gondozó;  az okos üzletasszony;  a vállalati  ügyintéző; a politikai aktivista, vagy az otthonteremtő és a család központja.  Férfiaknak:  az „otthonülő férj”;  vagy a „playboy” és „hölgyek lovagja”;  a vakmerő kalandor;  a merész vállalkozó, a nyughatatlan menedzser, a megbízható munkaerő és „erős, de csendes típus”;  vagy a megértő lelki társ, a szebvedélyes szerető;  imádnivaló férj és gondos apa, vagy a komoly szakember, aki nagyvonalúan segít feleségének a háztartásban  stb.  E változatos kínálat mögött  gyakran az a hallgatólagos feltételezés is rejlik, hogy ideális esetben mindezen sszerepeket össze lehet és kell kapcsolni.  Mindez mindkét nem számára megnehezítette egy olyan szerep megtalálását, amely nemcsak a saját, belső igényeiket elégíti ki, hanem arra is képessé teszi őket, hogy egy megfelelőnek talált partnerrel együtt éljenek. A nemi szerep-bizonytalanság aztán a pár erotikus viselkedését is befolyásolhatja.

Dolgozó nők
A 20. század folyamán a nők sok olyan munkában kezdtek érvényesülni, amely korábban a férfiak számára volt fenntartva. Egyebek közt ez változtatta meg a hagyományos női nemi szerepet.

Szexuális  reagálás

Házasság és szexuális teljesítmény A fiatalasszonyok és férjeik szexuális teljesítménye magasabb szintű, mint  a hasonló korú, de nem házas férfiaké és nőké. Ám idővel mindkét csoport. teljesítmény-szintjei csökkennek egy minden idősebb nő számára közös, alacsonyabb szintre és egy másik, minden idősebb férfi számára közös, alacsonyabb szintre.

Fiatal férfiak számára a házasság változást hoz a szexuális teljesítményükben.  20 éves koruk előtt a nős férfiaknak átlag heti  5 orgazmusuk van, míg a nőtleneknek csak alig több, mint 3.  Ám később mindkét csoport gyakorisági görbéi hanyatlani kezdenek. 50 éves korban minden férfinek átlag heti 2-nél kevesebb orgazmusa van;  a  60-as éveikben járóknak 1-nél alig több, a 70 éveseknek pedig 1-nél is kevesebb.  Ezek  Alfred C. Kinsey  megállapításai a 20. század közepén, ám e számok pontosságát különböző okok miatt megkérdőjelezték.  Az általuk jelzett tendencia azonban még ma is érvényes.  Sőt, azóta ezt több új vizsgálat is megerősítette. Másrészt viszont a nőknél  Kinsey és munkatársai egy elég lapos görbével illusztráltak egy sokkal alacsonyabb gyakorisági szintet, amely egész életükre jellemző.  Sem kezdeti, meredek emelkedést, sem későbbi, jelentős hanyatlást nem találtak.  A férfiakhoz hasonlóan a házasság változást hozott a fiatal nőknél is.  Eleinte átlag heti 2-3 orgazmusuk volt. Ám még 30 és 50 éves koruk között is kb. heti 2 orgazmushoz jutottak.  Másrészt a nem házas nők egész életük során alig heti 1  orgazmust jeleztek, hasonlóképpen, mint az 50 év feletti, férjes nők. Hangsúlyoznunk kell, hogy ezek a számok csak átlagot jelentenek, s egyénileg rendkívül nagyok a különbségek.  Azonkívül a számok csak orgazmusokra vonatkoznak.  Semmit sem mondanak az orgazmusok eredetéről, s ami még fontosabb, figyelmen kívül hagynak minden más szexuális reagálást. Mégis, épp ez a látszólag értelmetlen redukció a „számolható” eseményekre jól mutatja, hogyan alakul az évek során a férfiak és nők szexuális reagálása. Kinsey megállapításai ezért fontosak.