Levelezés  segítségkérőkkel

Évek óta elég sűrűn érkeznek hozzám levelek olyanoktól, akik valamilyen problémájuk ügyében tanácsot  és segítséget kérnek tőlem. Legtöbbször szexuális, párkapcsolati (párválasztási, együttélési, válási  stb.)  problémákról van szó, de egyre gyakoribbak a szexuálpszichológiával  és szexuális neveléssel kapcsolatos felvilágosítási vagy továbbképzési igények (pl. pszichológus vagy tanárképzésben résztvevő  egyetemi hallgatók szakdolgozattal kapcsolatos véleménykérései) is.

Minden tanács. és segítségkérő  napokon belül és térítés nélkül meg szokta kapni a választ.  A tanácsok és vélemények természetesen nem mindíg pótolják a  probléma személyes megbeszélését, az esetleg szükséges szexuál-  ill.  pszichoterápiát.

Ezen az oldalon név nélkül ismertetek néhány levelet és a rájuk adott válaszomat  (a hasonló problémákkal küszködők okulására).

1.

              A levél:

Tisztelt Doktor úr!

Nem tudom, jó helyre írok-e, mindenesetre megkérném Önt, hogy mondjon véleményt a problémámra.  17 éves lány vagyok, s 8 éves korom óta rendszeresen végzek önkielégítést.  Már lassan egy éve van barátom és vele kb. fél éve gyakori szexuális életet élek.  Viszont úgy érzem, hogy sosincs konkrétan orgazmusom. Nem érzem, hogy hirtelen elmennék.  A barátomnak mindig mondom, hogy volt orgazmusom, de bűntudatom van, ennyiszer őt becsapni.  Igazából aggódom magamért.  Amikor magamnak csinálom, az nagyon jó érzés.  De vele nem megyek el soha, nem áll be az a folyamat, amikor egyre izgatottabb állapotba kerülök, hiába igyekszem.  Lehet, hogy azért, mert túl gyakran maszturbáltam eddig?  Mert csak abban az egy pozicióban és csakis magamnak tudom biztosítani?  Kérem, segítsen!  Rengeteg problémám származik ebből.  Vagy ha nem tud segíteni, kérem, adjon meg egy címet, ahol segíthetnek. Köszönöm a türelmét és nagyon várom válaszát!

                    A  válasz:

 Kedves  A!  Minthogy a nők többsége közösülésben nehezen éri el az orgazmust  (ezt nekik külön meg kell tanulni),  javaslom, hogy egyelőre mellőzzék a közösülést;  helyette vezesse rá a partnerét, hogy hasonló ingerlést alkalmazzon, mint amit Maga szokott az önkielégítés során. Legjobb, ha megfogja a kezét és vezeti, vagy megmutatja neki, hogyan szokta egyedül.  Ha így eljut az orgazmushoz, egyelőre őt is kézzel (vagy szájjal) elégítse ki.  Később aztán a közösülést is össze kell kapcsolni a csikló kézzel ingerlésével.  Persze sürgősen hagyja abba az orgazmus megjátszását  (hiszen ezzel önmagát is becsapja)  és ne erőltessen semmit.

        Ha  így sem megy, akkor jöjjenek el személyesen egy alaposabb megbeszélésre. 

 

2.

 

                    A  levél:

    Tisztelt Doktor úr,

    engedje meg, hogy Önhöz forduljak tanácsért. 30 éves férfi vagyok.  Kb. tíz éve kezdődtek a problémáim:  a vizsgaidőszakban szorongásos tünetek jelentkeztek (gyomorégés, izzadás, gombóc a torokban  stb.),  Ezek aztán a vizsgák után is újra jelentkeztek. Pl. több munkahelyet kellett ott hagynom, mert "bepánikoltam", hogy nem fogok megfelelni.  Nagyon nehezen ismerkedem, sok csalódás ért, nem is igen volt jó kapcsolatom.  A maszturbálás fontos szerepet tölt be az életemben, nem is tudok meglenni nélküle. De legszívesebben mindenkivel lefeküdnék, imádom a pornófilmeket.  Bár már harmadik éve együtt élek egy nővel, de sajnos, nem jó vele a szex.  Szorongásos rohamaim miatt egy pszichiáter gyógyszert, antidepresszánst adott, s egy pszichológushoz is járok, Szeretném megmenteni a kapcsolatomat, hiszen szeret. Talán vállaljunk gyereket?

                        A  válasz:

Kedves  B!  Jól tette, hogy megosztotta velem gondjait, bár nem hiszem, hogy azok néhány soros tanáccsal megoldhatók;  ehhez komolyabb pszichoterápiára lenne szükség.  Gyógyszerekre viszont szerintem a leírtak alapján nincs szüksége.  Inkább az lenne fontos, hogy erősödjön az önkontrollja, s képes legyen bármikor nyugodttá tenni önmagát.  Erre vannak megfelelő gyakorlatok  (pl.  autogén tréning  stb.),  ezeket talán az a pszichológus is ismeri, akihez jár, s meg tudja tanítani rá.  Ha nem ismeri, akkor látogasson meg egyszer,  hiszen azt is tisztázni kellene, hogy miért nem jó a szex a partnerével.

 

3.

 

                    A  levél:

   Tisztelt Doktor úr!

   Barátnőmmel fél éve vagyunk együtt, ő 20 éves.  Nagyon jó a lelki kapcsolatunk, de a szexnél nehézségek támadnak.  Olvastam a vaginizmus nevű "betegségről", nem tudom, nála is ez van-e. Fel tudom izgatni és egy ujjal élvezi is a behatolást, de ha két ujjal próbálom, fáj neki..  Pénisszel pedig még jobban fáj.  Szeretném megtudni, mitől lehet ez. Válaszát előre is köszönöm.

                    A válasz:

Kedves  C!  A leírt probléma valóban vaginizmusnak, vagyis akaratlan hüvelyizom-görcsnek tűnne, bár ennek ellentmond, hogy egy ujját könnyen be tudja vezetni a hüvelybe.  (Az igazi vaginizmusnál ez sem szokott menni.)  Tehát először is nőgyógyásszal kellene megvizsgáltatni, hogy nincs-e a hüvelybejáratnál olyan seb vagy egyéb elváltozás, ami akadályt jelent és kezelendő.  Ha nincs, akkor elsősorban a partnerének kellene "ujjgyakorlatokat"  végeznie, egy, majd két ujját bevezetve a hüvelyizmokat összeszorítva és ellazítva.  S ha neki ez megy, akkor a Maga egy, majd két ujjával gyakorolni ugyanezt.  Ha ez is könnyen megy, akkor következhet a közösülés.  Ám kielégülni közösülés nélkül is lehet mindkettőjüknek;  nőknél a csikló ingerlése a leghatásosabb.

 

4.

 

                    A  levél:

   Tisztelt  Doktor úr!  Utolsó éves, pszichológia szakos hallgató vagyok.  Elnézést kérek, hogy problémámmal zavarom, de nagy volt a kísértés, hogy egy "élő legendától" kérjek tanácsot.  Szakdolgozatom témaköre a párválasztás.  Konkrétan még nem teljesen kiforrott.  Szeretném megvizsgálni, hogyan változnak a másik nemmel szembeni elvárások az életkor előrehaladtával.  Szeretném tudni, Ön szerint nem "lerágott csont"-e ennek a vizsgálata  illetve szeretnék könyveket rendelni Öntől, amelyek segítséget nyújthatnának a dolgozat elkészítéséhez.  Ha tudna némi időt áldozni rám, hosszabban is leírnám az elképzelésemet.

                    A  válasz:

   Kedves  D!  Örülök, hogy szexuálpszichológiai témát választott!  A párválasztás kérdése egyáltalán nem "lerágott csont";  különösen nem a házassági elvárások és azok életkori és egyéb okok miatti változásai.  Ami a könyveket illeti, elsősorban kettőt ajánlanék a figyelmébe:  a dr. Buda Bélával közösen írt "Párválasztás.  A partnerkapcsolatok pszichológiája"  (2. kiadás, 1988, Gondolat K.)  c. könyvemet és a "Szexuálpszichológia.  Tankönyv és dokumentáció" (2006, Medicina K.)  című könyvemet;  ez a weblapomon is olvasható.

            Természetesen szívesen olvasnám a bővebben kifejtett elképzelését.

            (Ezt követően még két levélváltás következett.)

 

5.

 

                    A  levél:

    Tisztelt Doktor úr!  A korai magömlés problémájával fordulok Önhöz.  27 éves vagyok, komoly párkapcsolatban élek, de ez megkeseríti az életemet és a kapcsolatomat is.  Már mindent felkutattam az interneten és kipróbáltam, aminek értelmét láttam.  Két orvosnál is jártam már  (ők urológusok voltak, lehet, hogy ezért nem sikerült a terápia).  Úgy érzem, az én problémám pszichés eredetű.  Jelenleg már félek a szextől, de nagyon kívánom is.  Csak kb. egy perc alatt elélvezek, így nem tudom, mit tegyek.  Nagyon rossz ez a sikertelenség.  Már merevedési zavarral is társul a dolog, és úgy érzem, egyre rosszabb lesz.  Kérem segítsen, hogy mit tegyek, kihez forduljak.

                    A  válasz:

   Kedves F!  A túl gyors kielégülés és a vele járó magömlés egy rossz beidegzés, szokás következménye,  rendszerint az elsietett önkielégítések folytán.  Minthogy nem betegségről van szó, nem gyógyszerre van szükség, hanem egy új szokás:  az orgazmus és a magömlés késleltetésének  begyakorlására.  Ezt először a közösülés mellőzésével, az önkielégítések során lehet legkönnyebben kialakítani, az ingerlés szabályozásával, lassításával, a közeledés érzése esetén szünetek közbeiktatásával  fokozatosan begyakorolni,  hogy előbb néhány percig, majd 5-10, később pedig  10-15 percig tudja késleltetni saját orgazmusát.  Ha ez már jól megy, akkor -- a közösülést átmenetileg mellőzve -- a partnerével is hasonló módon, az ő kézzel ingerlését irányítva gyakorolják az orgazmus és magömlés késleltetését. (Egymást váltva persze Maga is kézzel elégítheti ki partnerét.) Amikor ennek során is elérik a 10-15 perces merevedéseket az orgazmushoz való gyakori közeledések nélkül  (amit partnere a pénisz makkja alatt, vagy a tövénél alkalmazott, 3-4 mp-es elszorításokkal előzhet meg),  akkor lassan, fokozatosan visszatérhetnek a közösülésekhez is. Éspedig lehetőleg olyan testhelyzetben, hogy partnere lovagló ülésben helyezkedjen el, lassan vezesse be a péniszt a hüvelybe, s néhány percig ne mozogjanak, hogy megszokja ezt a helyzetet. Később is lassú mozgásra és szünetek közbeiktatására lehet szükség. Partnere kielégülését ebben a helyzetben a csikló kézzel ingerlésével segítheti elő.  Minderről bővebb leírást találhat az  "Intimkapcsolat kézikönyve" (1994)  és "A  szexuálpszichológus válaszol"  (2004)  című  könyveimben.

 

        6.

 

                    A levél:

   Jónapot, doktor úr!  Elnézést eme odatévedt levelemért, tanácsot szeretnék kérni egy nagyon kínos, egyben fontos dologban.  A barátnőmmel tegnap létesítettünk szexuális kapcsolatot, de valamire nem figyeltünk oda.  Miután nekem megvolt, nem akartam abbahagyni, hogy őt ki tudjam elégíteni.  De közben az óvszer alól kijött egy kis sperma, ami esetleg bekerülhetett a hüvelybe.  Nem tudom, mit tegyek, remélem, nem lesz semmi következménye ennek.  Ön szerint van aggodalomra ok, vagy nem kell emiatt aggódnunk?  Válaszát izgatottan várom!

                    A  válasz:

A  leírt eset valóban azzal járhat, hogy a partnerénél nem kívánt terhesség következhet be.  Saját kielégülése és magömlése után nem kellett volna tovább erőltetni a közösülést.  Egyrészt, mivel ilyenkor a merevedés csökkenni szokott, így az ondó könnyen kifolyik az óvszerből.  Másrészt egy nőt általában sokkal könnyebb közösülés nélkül, a csikló és a hüvelybejárat (az ún. kisajkak)  símogatásával kielégíteni, tehát az óvszert rögtön kivéve és eltávolítva erre kellett volna áttérni.  Sőt, legjobb lett volna őt (és akár egymást) közösülés helyett ilyen módon juttatni kielégüléshez, így óvszerre sem lett volna szükség.  A fogamzás most már a véletlenen múlik, bár az eseten követő  72 órán belül partnere "sürgősségi tablettát" kaphatott volna egy nőgyógyászati ambulancián, amivel megelőzhető a terhesség.

 

7.

 

                    A  levél:

            Tisztelt Doktor úr!  24 éves lány vagyok és nagyon komoly problémával fordulok Önhöz.  Szexuális életem  17 éves koromban kezdődött és a mai napig  14 férfivel feküdtem le.  Természetesen óvszer használatával, hiszen félek a szexuális úton terjedő betegségektől.  A  problémám akkor jelentkezik, amikor egy méretesebb péniszű férfival fekszem le.  Néhány nappal az aktus után gyakori vizelési ingerrel küzdök és a vizelés (bár nem fájdalmas, nem véres)  kellemetlenné válik.  Ilyenkor áfonyakapszulát szedek és rengeteg folyadékot iszom, hogy átmossa a szervezetemet. Ez többnyire hatásos is.  Többször fordultam orvoshoz, de minden lelet negativ volt.  Ön szerint szervi problémáról lehet szó?  Mit javasol?

                        A  válasz:

   Kedves G!  Rövid leveléből nehéz megbízhatóan megítélni panaszainak okát.  Nem világos például, hogy a méretesebb péniszű partnerrel maga a közösülés is kellemetlen volt-e, hogy elég síkos-e a hüvely, el tudja-e lazítani a hüvelyizmokat  stb. Mindenesetre, ha nem is szed fel valamilyen fertőzést  (amit laboratóriumi vizsgálattal lehet kimutatni),  a váratlan feszülés és erős, dörzsölő mozgás folytán esetleg enyhe hüvelygyulladás keletkezik, s ez okoz egy ideig vizelési ingereket.  Ezért ilyenkor rögtön nőgyógyásztól kellett volna segítséget kérnie.  Az sincs kizárva, hogy a nagy méretekkel való, eddigi tapasztalatok folytán már előre fél és számít arra, hogy bekövetkezik ez a tünet, ami ellen a hüvelyizmok akaratlan összehúzódással védekeznek.  Ez esetben nem szervi, hanem funkcionális problémáról van szó, ami ellen a hüvelyizmok tudatos ellazításának gyakorlásával, kevés hüvelyváladék esetén sikosító szerekkel és lassú bevezetéssel lehet védekezni. a tünetek megismétlődése ellen.

 

8. 

 

                    A levél:

   Tisztelt Doktor úr!  Annak idején érdeklődéssel olvastam a  Házasság jövője , majd tíz évvel később, könyvtárból kikölcsönözve a  Nyitott  házasság  című  könyvét.  Mivel az utóbbi könyve is elég régen jelent meg, bizonyára van tapasztalata arró, hogy mennyire ment át ez a szemlélet a köztudatba és vannak-e követői?  Hol lehetne erről részletesebben olvasni?

                    A válasz:

   Kedves  H!  Sajnos, nincs konkrét adatom arról, hogy az említett könyveimben kifejtett nézeteim mennyire mentek át a köztudatba.  Benyomásom szerint ettől még messze vagyunk;  sokan még csak nem is hallottak a nyitott házasságról. S akik hallottak valamit, rendszerint azok is tévesen értelmezik, félreértik és nem foglalkoznak vele.  Összesen alig 10-20  olyan esetről tudok hazánkban, amikor párok megpróbálták megvalósítani, persze változó sikerrel.  Lehet azonban, hogy százszor ennyien is próbálkoztak.  Érdeklődést mindenesetre sokkal többen mutattak, de általában azzal tértek napirendre fölötte, hogy  "szép, szép, és biztosan jó lenne, de vagy én vagy a párom úgysem lenne rá képes."  Vagyis a hagyományos szemlélet még túl erős.  Újabb tanulmány sem jelent meg erről az utóbbi években.  Hát itt tartunk.  Érdekelne viszont a Maga véleménye és tapasztalata erről.

 

9.

 

                    A levél:

  Tisztelt Doktor úr!  Mentálhigiénés képzésen veszek részt,  Feladatul kaptam egy szociológiai dolgozat írását egy választott témából.  Érdeklődésemnek megfelelően az alábbi témát választottam:  "Mennyiben befolyásolja aa szexuális akcelerációt a társadalmi presszúra (reklám, közösség, kortársak)?  Segítségét abban kérem, hogy tudna-e ehhez megfelelő szakirodalmat ajánlani;  ugyanis ez nagy segítség lenne.

                    A  válasz:

   Kedves J!  Ezzel a témával már elég sokan foglalkoztak.  Ez a  "Szexuálpszichológia"  és a  "Szexuálpedagógia"  című könyveimből is kiderül, amelyek a honlapomon teljes egészében olvashatók, s több fejezetben esik róla szó;  azonkívül a "Könyvismertetések"  rovatban is.  De sok hivatkozási lehetőséget nyújt a témához  "A  szexuálpszichológus  válaszol" (2004)  című könyvem is.  Ugyanezt mondhatom  dr. Buda Béla  szexualitással és neveléssel, személyiségfejlődéssel kapcsolatos  könyveiről, vagy dr. Gion Gábor:  A  serdülők egészségvédelme,  vagy Illésné (szerk.):  Akceleráció és szexuális nevelés  c. könyvéről és más könyvekről.  De egészségügyi folyóiratok is gyakran közölnek erről cikkeket, nem is szólva a külföldi szakirodalomról.  Ha elkészült dolgozatának vázlata, szívesen véleményezem.

 

10.

 

                       A  levél:

    Tisztelt Doktor úr!  A  problémánk az, hogy amióta megszülettek ikerfiaink (7 éve), nem kívánom a szexuális együttléteket. Pedig imádom a férjemet, kisebb-nagyobb problémák mellett harmonikus a házasságunk.  Kivéve, ha szexuálisan közeledik, mert akkor többnyire elutasítom. Ha ő nem akarná, nekem soha eszembe sem jutna.  Próbáltunk elmenni itthonról, a gyerekektől távol, akkor sem változott meg semmi. Pedig sokat simogat, mond kedves szavakat stb., de nem jutunk előbbre. Mitévő legyek?

                     A válasz:

   Kedves M!  A szülés után elég gyakori, hogy az újszülöttel elfoglalt anyuka nem kívánja a szexet, amit az élettársak ugyan pár hétig elnéznek, de aztán nehezményeznek.  Ami komoly dilemmát okoz az anyának, ha még nincs ilyen igénye, mert a figyelmét más köti le, bár érzi, hogy jogos az élettársa igénye a szexre.  Ilyenkor gyakran "házastársi kötelességből"  eleget tesz a férfiúi igényeknek, de épp ezért nem tudja élvezni és a továbbiakban inkább kerüli. Csak hát nem lehet egy "jogos"  kérést folyton elutasítani, így aztán újra és újra ismétlődik a családi élet érdekében hozott áldozat.  Az eredményt ismeri.  Közben persze múlnak az évek, de hiába várja türelmesen, hogy egyszer majdcsak megkívánja és élvezni tudja a szexet, ez nem jön magától, mert ami kötelező, azt inkább csak erőltetve lehet csinálni. Vagyis kész a zsákutca, ez az út nem vezet semerre.  Hét év alatt a rossz szokás beidegződött.  Mit lehet tenni, hogy kikerüljenek ebből a zsákutcából?  Pár sorban sem gyógyszert, sem "varázsigét"  nem tudok ajánlani.  A  megoldás nem egyszerű, de nem is lehetetlen.  Ennek részleteit azonban alaposabban és személyesen kellene megbeszélni Önökkel, külön-külön is és együtt is. Van rá igényük és lehetőségük?

       (Ez után még több levélváltás következett.)

 

11.

 

            A  levél:

Tisztelt Tanár Úr!  Nemrégiben egy rendezvényen találkoztunk, ahol megemlítettem Önnek,
hogy a szakdolgozatomat az egyéjszakás kapcsolatok témakörében írom. Megtisztelő lenne,

ha elolvasná a mellékelten küldött dolgozatot, amely a vizsgálatot tartalmazza.
Ezúton szeretném a segítségét kérni az egyik opponensi kérdés megválaszolásában. A kérdés

az eredmények szexuálpszichológiai tanulságát firtatja. Köszönöm előre is a rám fordított idejét!
         A  válasz:

Kedves  N!  Köszönöm az átküldött szakdolgozatát;  szép munka, megdolgozott érte,  eleget téve a kívánalmaknak.  Más lapra tartozik viszont a vizsgálat tudományos értéke. Egyetértek a dolgozat végén, összefoglalásként tett megállapításaival, s hozzáfűzném:  azon kívül, hogy nem reprezentativ, inkább csak látszat-eredményeket ad. Valószínűleg többet ért volna  15-20  mélyinterjút bemutatni és elemezni, pl. éppen a szexuálpszichológiai tanulságok szempontjából. Vagyis, hogy az egyéjszakás "kapcsolatok" és általában a futó kalandok a pszichoszexuális (és személyiség)fejlődés) milyen hiányosságaival függnek össze  és milyen hatással vannak ugyanerre a fejlődésre. Ehhez persze alaposabban el kellene mélyülni a szexuálpszichológiában. 

 A feladat tehát megmaradt; s amennyiben továbbra is dolgozik rajta, szívesen segítek, ha igényt tart rá.

 

12.

 

    A  levél:

Tisztelt Doktor úr!  Szeretnék Önhöz fordulni segitségért. Egy normálisnak mondható kapcsolatom van,  kb 8 hónapja, az ágyban jól megvagyunk. Ami a gond, hogy valamiért az elmúlt 2-3 hónapban teljesen "rákattantam" az internetes ismerkedő oldalakra. Van olyan, hogy üres óráimban, sokszor a munkahelyen is ezeken az oldalakon lógok, folyamatosan próbálkozom nőknél, akikkel legtöbbször persze nem jutok sehova, legfeljebb valamiféle internetes beszélgetésig, de mégis izgat a dolog, és jó néhány hosszú órát, néha éjszakába nyúlóan vagy munka helyett is ezzel  töltök.  Mindig is érdekeltek a nők, a korábbi kapcsolataimban is volt 1-2 félrelépésem,  de ez a mostani már kicsit szinte beteges. Én is tudom, amikor nagy nehezen kilépek és kikapcsolom a gépet hogy ennek nem sok értelme van, eltöltöttem egy csomó időt, ahelyett, hogy bármi mást,  hasznosat csináltam volna. A partnerem természetesen nagyon rosszul viseli mindezt, korábban egyszer már  lebuktam. Nem akarom őt megbántani, de mintha valamiféle drog lenne, vissza-visszamegyek az oldalakra és nem látom a kiutat...Kérem, irjon, ha van rá  valami megoldás. Előre is köszönöm!
                    A  válasz:

Kedves P! Helyeslem, hogy megtette az első lépést komoly problémájának megoldása felé:  keresett egy szexuálpszichológust, aki ilyen problémák megoldásával is foglalkozik.  Persze nyilván nem azt várja, hogy néhány sorban leírt tanácstól rögtön meg is szűnnek a gondjai, hiszen amit közel egy év alatt megszokott, kényszeres szokássá tett, azt csak hosszas, kemény munkával lehet eltűntetni, amihez erős szándékra és önuralomra, önkontrollra van szükség, no meg egy segítő szakemberre, akivel rendszeresen meg lehet beszélni ennek az önfejlesztő munkának minden lépését.  Ha igényt tart rá, szívesen segítek!

 

13.

                                 A  levél:

     Terhességem harmadik trimeszterében járok. Nagyon sok hormonális változáson esem át, ez így van rendben. Szinte mindennap elsírom magam, ha pedig örülök, olyan kitörő érzés, mintha hatalmas dolog történt volna! A nőgyógyászok, szakkönyvek szerint ez a megnövekedett női hormon termelés miatt természetes. Aktív szexuális életet éltem eddig is, élvezettel telve, most sincs ez másként. Azonban egy ideje ( másfél-két hónapja) a szeretkezés közben csodálatos boldogság önt el, amely hatalmas, kitörő nevetésben nyilvánul meg. Nekem ezzel nincs problémám, azonban férjemet ez nagyon zavarja, úgy érzi, "Őt nevetem ki". Sokat beszélgetünk erről, de minden alkalom után újabb feszültséget, problémát indukál ez a jelenség- s mivel iszonyatosan nyomasztóak ezek a viták, azonnal elsírom magam. Férjem számára ez úgy csapódik le, hogy nevetek, majd azonnal sírok- nem érti ezt a hihetetlen hullámzást, illetve minden alkalommal meg kell beszélnünk, nem őt nevetem ki. Nagyon aggaszt, eddig semmi problémánk nem volt a szexszel..

             A  válasz:

Kedves D, sokan irígyelhetnék, hogy ilyen kitörő örömmel tudja élvezni a szexet még a harmadik trimeszterben is, tehát nem sokkal a szülés előtt. Az öröm és élvezet persze sokféleképpen nyilvánulhat meg;  kacagás helyett pl. sikítozhatna,  vagy mondhatna az élvezetet kifejező szavakat, bíztathatná vagy dícsérhetné a férjét  stb.  Meg kéne vele beszélni,. hogy ő mit szeretne hallani, vagy ő milyen hangokkal vagy szavakkal fejezné ki az élvezetet (vagy ö inkább hallgatag közben?). Az orgazmus átélése szerencsés esetben extázis, módosult tudatállapot, amolyan "hetedik mennyország", amikor átmenetileg "magán kívül van"  az ember, s ez pozitiv élmény, ettől nem kell félni.  Annak nincs jelentősége, hogy most nem látja  a nemi szerveket (amit hiányolt).  A megszokott helyett ajánlatos ilyenkor más testi pózokat kipróbálni  (pl. oldalt fekve, hátulról  stb.)   A szülés körüli hetekben kimaradhat a szex (mármint a közösülés), aztán meg már valószínűleg megszűnik ez a probléma.

 

14.

             A  levél:

Tisztelt doktor úr! Most 58 éves férjemmel hosszú évekig nagyon boldogan, és ha nem is gyakran, de remek szexuális életünk volt. Három éve elkezdte a cipralexet szedni, egyre növekvő szorongásai miatt. Azóta a kedélye sokkal jobb, nincs halálfélelme, de komoly problémáink vannak, mert kezdetben nagyon nehezen ment el, most pedig már egyáltalán nem tud elmenni. Remekül áll a farka, bármeddig tud velem szeretkezni, de ő nem tud elmenni. Pedig nagyon lenne igénye rá, tomboló vágy van benne: folyton szexoldalakat néz, sőt azt is tudom, hogy már más nőkkel is próbálkozott, de ott is csak merev pénisz volt és nem volt orgazmusa. Olyan lett, mint egy nimfomán férfi. Nekem is hiányzik az eredmény, mert így csak szolgáltat nekem, neki nem élvezet. Azt szokta mondani, ő szeretkezés közben csak mosolyog, nevetni nem tud. De a mosolygás sem olyan rossz, na de azért... Megpróbálta egy urulógus tanácsára abbahagyni a cipralexet, de akkor önmagának és a környezetének is elviselhetetlenül ideges volt. Ez pedig nekünk nagyon rossz, nekem rettenetes. Félek, hogy a házon kívüli próbálkozásai egyszer eredménnyel járnak, és akkor elvesztem. Ha viszont velem sikerülne a szeretkezés végén elmennie, nyert ügyem van. Nagyon várom válaszát, lehetőleg az emil címemre.

                           Válasz:

Kedves Asszonyom! Jobb lenne ugyan ezt a problémát személyesen megbeszélni, de egy-két tanácsot így is adhatok.  Ha férjének merevedése van a szeretkezéskor, akkor nyilván élvezi is azt - és ez a lényeg!  Hol van az "megírva", hogy a csúcsot és a magömlést is el kell érnie?  Talán gyereket akarnak?  Ha nem akarnak, akkor miért erőlteti? Ha hosszan szeretkeznek, az  orgazmus nélkül is kielégülést eredményez  (főleg 58 évesen), persze csak, ha nem erőlteti. Lehet, hogy férje irígyli a Maga orgazmusát (ha az könnyen észrevehető), s ezért erőlteti a sajátját?  Amit a Cipralex nyilván megnehezít, tehát legalábbis csökkenteni kell, vagy más, enyhébb nyugtatóval felcserélni, de még jobb lenne helyettük lazítási gyakorlatokat  (pl. autogén tréninget)  végezni. A nyugalom ugyanis a jó szex alapfeltétele.

   

15.

            A levél:

Tisztelt Doktor Ur! 18 éves fiu vagyok,és 2 hete kezdtuk el a szexualis eletunket a barátnőmmel,aki szinten 18! Szüzességünket mindketten elveszitettuk, de a barátnőm nem jutott el az orgazmusig,és nem is állt közel hozzá, én viszont körülbelül 8 perc alatt a csúcsra jutottam! Azóta háromszor próbálkoztunk és ugyancsak elmaradt nála az orgazmus! Viszont mikor orálisan elégitem ki, akkor elég 4 perc is!  Segitségét szeretném kérni, hogy mi lehet a probléma a szeretkezéssel!  Előre is köszönöm!

 

             Válasz:

           Kedves  N!  Maga a sokadik fiatal, aki szexuális felvilágosítás és nevelés hiányában úgy látszik, nem tudja azt sem, hogy a nők        éppen  a közösülésben jutnak legnehezebben kielégüléshez;  ezt nekik külön meg kell tanulni  (tehát kár erőltetni). De ha kézzel és szájjal  (a kisajkak és a csikló ingerlésével) el tudja juttatni az orgazmushoz, akkor egyelőre maradjon ennél. S tanuljon többet a szexről, pl.  A  szexuálpszichológus válaszol  című könyvemből. (Amit tőlem kedvezményes áron megkaphat.)