A WHO európai regionális irodája és a BZgA:
Az európai szexuális nevelés irányelvei
Vázlat a politikusok, nevelési és egészségügyi
intézmények és szakemberek részére
Szövetségi Egészségnevelési Központ, Köln,
2010
(Fordította: Dr. Szilágyi Vilmos)
Tartalom:
Előszó
Első rész: Bevezetés
Formális és informális szexuális nevelés
Az iskolai szexuális nevelés történelmi háttere
Az iskolai szexuális nevelés fejlődése Európában
A szexuális nevelés megszervezésének különbségei Európában
Európa globális perspektívában
Párhuzamos nemzetközi kezdeményezések a szexuális nevelésben
2. Szexualitás,
szexuális egészség és szexuális nevelés
– fogalmak és definíciók
3.
A szexuális
nevelés indokoltsága
A szexuális nevelés alapvető szükségessége
A gyermekek pszichoszexuális fejlődése
4. A szexuális nevelés alapelvei és eredményei
5. A szexuális nevelés célcsoportjai és résztvevői
6. A
szexuális nevelés módjai --
keretei és alapkövetelményei
A szexuális nevelés hét jellemzője
A nevelők felkészültsége
Második
rész: A szexuális nevelés mátrixa
(törzsanyaga)
1. Bevezetés a
mátrixhoz
A mátrix alapjai
A támogató struktúrák jelentősége
Miért kezdődjön a szexuális nevelés négy éves kor előtt?
Hogyan olvasandó a mátrix
2.
A mátrix
A Hivatkozások
B Szakirodalom a pszichoszexuális fejlődésről
C Tantervek és nevelési szakkönyvek
D Weblapok
Előszó
A WHO európai régiója rengeteg kihívással találkozik a szexuális egészség terén. Néhány a fontosabbak közül: a HIV és egyéb, szexuális úton terjedő fertőzések növekedése; vagy a tizenévesek nem kívánt terhességei és a nemi erőszak. A gyermekek és fiatalok döntő tényezői a szexuális egészség általános javításának. Nekik a nemiséget mind a fejlődésük, mind a veszélyek szempontjából ismerniük kell, hogy pozitív és egyben felelős attitűdöket alakíthassanak ki. Ily módon lesznek képesek felelős viselkedésre nemcsak önmagukkal, hanem az adott társadalom más tagjaival szemben is.
Ez a dokumentum válaszként jött létre, a szexuális nevelés irányelveivel kapcsolatos, újabban felmerült igényekre a WHO európai régiójában, amely 53 országot tartalmaz és hatalmas földrajzi régiót fog át az Atlanti óceántól a Csendes óceánig. Ma már a legtöbb európai ország rendelkezik a szexuális nevelés nemzeti irányelveivel vagy minimum sztenderdjeivel, de még nem történt kísérlet arra, hogy az európai régiónak vagy az Európai Uniónak javasoljanak sztenderdeket.
Ez a dokumentum ezt a hiányt próbálja megszűntetni a WHO egész európai régiója számára. Azonkívül igyekszik hozzájárulni a holisztikus szexuális nevelés bevezetéséhez. A holisztikus szexuális nevelés korrekt, tudományosan megalapozott információkat nyújt a gyermekeknek és fiataloknak a nemiség minden aspektusáról, s egyúttal elősegíti az ilyen információkon alapuló készségek és szokások kialakítását. Ezáltal hozzájárul a tisztelettudó és nyílt attitűdök, valamint az igazságos társadalmak kialakításához.
A hagyományos szexuális nevelés a nemiség olyan, potenciális veszélyeire koncentrált, mint a nem kívánt terhességek és a nemi uton terjedő betegségek. Ez a negatív megközelítés gyakran ijesztő a gyermekek és fiatalok számára; azonkívül figyelmen kívül hagyja információs és viselkedési készség iránti igényeiket.; így legtöbbször nincs jelentősége a saját életükre nézve.
A holisztikus megközelítés a szexualitást az emberi lehetőségek tág tereként értelmezi, s olyan lényeges készségek kialakításához segíti a gyermekeket és fiatalokat, amelyek révén önmaguk határozhatják meg nemiségüket és kapcsolataikat a fejlődésük minden szintjén. Elősegíti, hogy képesebbé váljanak nemiségük és partnerkapcsolataik kielégítőbb és felelősebb alakítására. Ezek a készségek a lehetséges veszélyek megelőzése szempontjából is lényegesek.
A szexuális nevelés az általános nevelésnek is része, s így befolyásolja a gyermek személyiségének fejlődését. Preventív jellege nemcsak a szexualitással kapcsolatos negatív fejlemények megelőzését segíti elő, hanem javíthatja az élet minőségét, az egészséget és jól-létet. Ezáltal a szexuális nevelés hozzájárul az általános egészség-promócióhoz.
A szexuális nevelés bevezetése – különösen az iskolákban – nem mindig könnyű: sokszor ellenállásba ütközik, legtöbbször a vele kapcsolatos félelmek és téves elképzelések miatt. Reméljük azonban, hogy ezek az irányelvek pozitív értelemben bátoríthatják az országokat a szexuális nevelés bevezetésére, , vagy a már meglevő programok kiszélesítésére, különösen a szexuális nevelés holisztikussá tételére.
Ez a kezdeményezés 2008-ban a WHO Regionális Európai Irodájától indult ki, s továbbfejlesztette a német Szövetségi Egészségnevelési Központ (BZgA), mint a WHO-val a szexuális a reproduktív egészség terén együttműködő központ, szoros együttműködésben a szakértők egy csoportjával. E csoportban 19 szakember vett részt,kilenc nyugat-európai országból, a medicinától a pszichológiáig és társadalomtudományokig terjedő háttér-képzettséggel. Mindegyikük széleskörű tapasztalatokkal rendelkezett a szexuális nevelésben, elméleti és gyakorlati vonatkozásban egyaránt. Kormányzati és civil, valamint nemzetközi szervezetek és egyetemek vettek részt ebben a másfél évig tartó folyamatban, amelynek során a csoport négy alkalommal ült össze egy-egy workshop céljából. A csoport minden tagja egyetértett a szexuális nevelés jelen irányelveivel, amely remélhetőleg segítséget nyújt az országoknak a holisztikus szexuális nevelés bevezetésében.
Ezek az Irányelvek gyakorlati segítséget nyújthatnak a megfelelő tantervek kialakításához, s ugyanakkor elősegítheti a holisztikus szexuális nevelés bevezetését minden országban. E dokumentum két fő részből áll. Az első rész áttekinti a szexuális nevelésnek és alkotórészeinek filozófiáját, indokait, definícióit és alapelveit. Bevezeti a holisztikus szexuális nevelés szélesebb fogalmát, és demonstrálja annak jelentőségét a fiatalok számára. A második rész lényege egy mátrix, amely bemutatja azokat a témákat, amelyeket a szexuális nevelésnek fel kell dolgoznia az adott életkori csoportban.
Első rész:
Bevezetés
Ez a dokumentum a szexuális nevelés ajánlott irányelveit mutatja be. Az irányelvek megmutatják, mit kell ismerniük és megérteniük a gyermekeknek és fiataloknak, milyen helyzetek és kihívások kezelésére legyenek képesek az adott életkorban, milyen értékrendet és attitűdöket kell kialakítaniuk, s mindezt a nemiségükkel kapcsolatos, kielégítő, pozitív és egészséges módon.
A dokumentum az ügy támogatására éppúgy felhasználható, mint a nevelés különböző szintjein szükséges tantervek kialakítására és fejlesztésére. A támogatás érdekében meggyőzheti a politikusokat a szexuális nevelés bevezetésének, vagy a meglevő próbálkozások kiszélesítésének fontosságáról. Az Irányelvek jó kiindulópontot jelentenek a jelentős döntéshozókkal és érdekeltségekkel a nemi nevelésről folytatott párbeszédben. Amennyiben az Irányelveket tantervek kialakításához, vagy a már meglevők továbbfejlesztéséhez használják, akkor e dokumentumot alkalmazni kell az adott ország igényeihez és helyzetéhez. Ez esetben segíthetnek megállapítani, melyek lehetnek a következő lépések a szexuális nevelés holisztikus megközelítése felé és elősegítik a tanulás elérendő eredményeinek meghatározását. (1)
( 1 Sokféle aktivitás és kezdeményezés volt már a szexuális neveléssel kapcsolatban. Ezen a térem különböző anyagokat és eszközöket találhatunk a bibliográfia C oldalán. Ha új tantervet kell kialakítani, ehhez hasznos kiindulópontot nyújthat pl. az UNESCO adatbázisa vagy a BZgA széleskörű áttekintése az európai szexuális nevelésről. )
E dokumentum válaszként jött létre a szexuális nevelés irányelveivel kapcsolatos igényekre, amelyek újabban merültek fel az európai régióban. Néhány európai ország segítségért fordult a WHO Európai Regionális Irodájához a szexuális nevelés programjainak kialakítása érdekében. Azok a sztenderdek, amelyek az e téren nagyobb hagyományokkal rendelkező európai országok tapasztalatain alapulnak, és több országban működő, európai szakemberek összesített szaktudását képviselik, értékes kereteket biztosítanak ilyen programok kidolgozásához.
„Új igények” a szexuális nevelésre
A szexuális nevelés szükségességét a legutóbbi évtizedek különböző fejleményei indokolják. Ilyenek a globalizáció, a különböző kulturális és vallási háttérrel rendelkező csoportok migrációja, az új médiumok, különösen az internet és a mobil telefonok gyors elterjedése, a HIV / AIDS megjelenése és terjedése, a gyermekekkel és fiatalokkal történő szexuális visszaélések, s nem utolsó sorban a fiatalok változó szexuális attitűdjei és viselkedése. Ezen új fejlemények miatt hatékony stratégiára van szükség, hogy a fiatalok képessé váljanak nemiségük biztonságos és kielégítő kezelésére. A megtervezett szexuális nevelés alkalmas lehet e célcsoport elérésére.
Az európai irányelvek értékesek lehetnek az Európán kívüli, fejlettebb vagy kevésbé fejlett országok számára is. Sok ilyen ország várokozással tekint Európára, különösen mint értékes tanulási lehetőségre, és több európai kormány vagy civil szervezet aktívan segíti a szexuális nevelést ezekben az országokban.
E dokumentum jó megértése érdekében először is meg kell tárgyalni, , mit jelentenek ezek az irányelvek a gyakorlatban, minthogy az emberi nemiség tipikusan a gyermekkor és ifjúkor során fejlődik, s ilyenkor rendkívül sok, különböző szociális, kulturális, vallási és egyéb hatás befolyásolja ezt a folyamatot.
Formális és
informális szexuális nevelés
Növekedésük során a gyermekek és fiatalok fokozatosan elsajátítják az emberi testre, az intim kapcsolatokra és szexualitásra vonatkozó ismereteket, attitűdöket, értékeket és készségeket. Ennek érdekében a tanulás legkülönbözőbb lehetőségeit alkalmazzák. Ezek közül a legfontosabbak, különösen a fejlődés korai szakaszaiban, az informális források, beleértve a szülőket, akik a legfontosabbak ebben az életkorban. A szakemberek szerepe, akár orvosokról, pedagógusokról vagy pszichológusokról van szó, ekkor még rendszerint jelentéktelen. Ami érthető, hiszen szakembert csak olyankor keresnek, ha probléma merül fel, amit csak szakember segítségével lehet megoldani. Bár a nyugati kultúrában egyre hangsúlyosabb a problémák megelőzése, amely mindinkább kiterjed az emberi szexualitás és intimitás területére is, s ez együtt jár a szakemberek egyre aktívabb bevonásával.
A
pozitív szakmai megközelítés
jelentősége
Mint láttuk, a szexualitás jelenségeinek megtanulása jórészt szakemberek nélkül történik, bár mégis jelentős szerepük lehet ebben. Nyilvánvaló, hogy a formális oktatás alig befolyásolja az emberi szexualitást, s a szexuális felvilágosítók tevékenysége többnyire a problémákra irányul (például a nem kívánt terhességekre, vagy a nemi úton terjedő fertőzésekre), továbbá azok megelőzésére. Ez könnyen kiváltja annak bírálatát, hogy tevékenységük túlnyomórészt probléma-orientált, vagyis negatív. A problémákra és veszélyekre koncentrálás nem mindig felel meg a fiatalok érdeklődésének, igényeinek és tapasztalatainak,s ezért aligha éri el a viselkedés szükséges módosítását. Ez viszont pozitívabb megközelítést tesz szükségessé, amely nemcsak hatékonyabb, hanem reálisabb is. A szexuális nevelés fejlődése ezért egyben annak a küzdelemnek a története, amely a szakmai és prevenció-orientált szerep igényét igyekszik összeegyeztetni azzal a követelménnyel, hogy fontos, hatékony, elfogadható, sőt, vonzó legyen a fiatalok számára.
Informális és formális szexuális nevelésre
egyaránt szükségük van a fiataloknak
Érdemes hangsúlyozni, hogy a fiatalok egyaránt igénylik a formális és informális szexuális nevelést. E kettő nem ellentétes, hanem, jól kiegészítik egymást. A fiatalok egyrészt szeretetet és támogatást igényelnek a mindennapi szociális környezetükben, hogy kialakíthassák nemi identitásukat; másrészt .el kell sajátítaniuk bizonyos ismereteket, attitűdöket és készségeket, s ebben a szakembereknek fontos szerepük lehet. A főbb szakismeretekről és nevelésről az iskolák, a felvilágosító könyvek, cikkek, CD-ROM-ok, az internet pedagógiai oldalai, a nevelési célú rádió- és tévéprogramok, kampányok, valamint az egészségügyi szolgálatok gondoskodnak.
Ez a dokumentum az iskolára alapozott szexuális neveléssel foglalkozik, bár ezt nem kell úgy értelmezni, mintha az iskola lenne az egyetlen, jelentős közvetítője.
Az iskolai
szexuális nevelés történelmi háttere
Az „ifjúság” szerepe az 1970-es évek „szexuális forradalmában”
Az iskolai szexuális nevelés bevezetése Nyugat-európában jórészt egybeesett a fogamzásgátlás modern, megbízható módszereinek, az „antibébi tablettáknak” széleskörű elterjedésével és a művi abortusz legalizálásával az 1970-es és 80-as évek során. Ezek az új fejlemények egészen újszerűen tették lehetővé a szexualitás és a gyermeknemzés szétválasztását. Ez a változás egy ún. „szexuális forradalmat” idézett elő 1970 körül, és más tényezőkkel együtt elősegítette a női emancipáció folyamatát. A szexualitással kapcsolatos értékek és normák, velük együtt pedig a szexuális viselkedés is változni kezdett, vagy legalábbis elvesztette addigi tabu-jellegét. Így a nyilvános megvitatás tárgya lett. Ezek a folyamatok is elősegítették egy új, közvetítő szakasz kialakulását a gyermekkor és a felnőttkor között, amely „ifjúkor” néven vált ismertté.
Ezt a közvetítő szakaszt egyre inkább jellemezte a függetlenedés a szülőktől, szerelmi és szexuális kapcsolatokba kerülés, jóval a házasságkötés vagy összeköltözés előtt, továbbá a házasság és a családalapítás elhalasztása. Ez azt jelenti, hogy a harmadik évezred kezdetén az európai fiatalok átlag 16-18 éves korukban kezdik a szexuális kapcsolatokat. A 25 éves kor körüli házasságkötés vagy állandó együttélés előtt már volt néhány szexuális partnerük, az első gyermekük pedig 25-30 éves korukban születik. Ennek során, egy stabil kapcsolat kialakítása előtt a nem kívánt terhesség és a nemi úton terjedő fertőzés kettős veszélye az egyén és a közegészségügy számára egyaránt problémát jelent. A HIV / AIDS járvány kezdete az 1980-as években még nagyobb veszélyekkel járt és erősítette a prevenciós tevékenységet. De más tényezők is hozzájárultak az ifjúkori szexuális egészség iránti, nagyobb figyelemhez. Az olyan, hagyományosan tabu témák, mint a szexuális visszaélések és erőszak egyre inkább nyilvánosságra kerültek és az erkölcsi felháborodáson túl a preventív akciók igényét növelték. Hasonlóképpen a média és a reklám „szexualizálódása” egyre inkább negatívan befolyásolta a fiatalok szexualitásról alkotott felfogását, s ez szükségessé tett bizonyos ellensúlyozó intézkedéseket.
Az iskolai szexuális nevelés – mint a
társadalom válasza ezekre a változásokra
Mindezek az alapvető szociális változások, főleg egy új életkori csoport megjelenése a gyermekkor és a felnőttkor között, amely sajátos kultúrával, viselkedéssel és igényekkel rendelkezik, új reagálást követelt a társadalomtól. A szexualitás vonatkozásában új típusú egészségügyi szolgáltatásokra, vagy a meglevők átalakítására volt szükség; továbbá az ismeretközlés és nevelés új módszereire. Főleg ebből a szempontból kell értelmezni a szexuális nevelés európai igényének megjelenését a 20. század második felében.
Újonnan felmerült perspektívák, különösen a társadalom eme átmeneti korcsoportjának emberi (szexuális) jogai és szerepei is erősítették a szexuális nevelés igényét. Hangsúlyozandó, hogy ez a folyamat minden európai országban végbement, bár egyes országok hamarabb vagy gyorsabban alkalmazkodtak hozzá, mint a többiek. A szexuális nevelés – különösen az iskolai - lényeges része ennek az alkalmazkodási folyamatnak.
Az iskolai szexuális nevelés bevezetésének konkrét indokai az évek folyamán sokat változtak és országonként is különböznek. Kezdve a nem kívánt terhességek megelőzésétől a HIV / AIDS és egyéb, nemi úton terjedő fertőzések számának csökkentéséig. Ráadásuk a szexuális visszaélések botrányos esetei erősen szükséges színben tüntették fel a szexuális nevelést a közvélemény előtt, és sürgetővé tették a kisebb gyermekek szexuális nevelését is. Ezt az igényt alátámasztotta a gyermekekkel kapcsolatos szemlélet megváltozása; ugyanis most már (jogokkal rendelkező) személyiségeknek tekintik őket. 2
[ 2 A gyermekek eszerint egyéni igényekkel és képességekkel rendelkező, önálló személyek, többek közt az intimitás, a szexualitás és a (testi) kíváncsiság megnyilvánulási formáit tekintve is. A gyermek fejlődési lehetőségeit megfelelő módon támogatni kell. ]
Ezek a különböző motívumok fokozatosan a szexuális nevelés holisztikusabb szemléletévé egyesültek. Ennek alapmotívuma az a meggyőződés, hogy a fiatalokat támogatni, erősíteni kell, s képessé tenni arra,hogy a nemiséget biztonságos, felelős és kielégítő módon kezelni tudják, ahelyett, hogy elsősorban az egyéni ügyekkel vagy veszélyekkel törődnének. Ez a holisztikus szemlélet, amely a „szexualitást” sokkal szélesebb körűen értelmezi, a közösülésen túlmenően, ma már sokkal jellemzőbb a szexualitással és szexuális egészséggel foglalkozó szakemberekre egész Európában.
Az iskolai
szexuális nevelés fejlődése Európában
A szexuális nevelés, mint iskolai tanterv, Európában több mint fél évszázados múltra tekinthet vissza, ami hosszabb, mint bármely más világrészben. Hivatalosan Svédországban kezdődött, 1955-ben, amikor a tárgyat kötelezővé tették minden iskola számára. Gyakorlatilag persze sok évig tartott, amíg sikerült a témát integrálni s tantervbe, hiszen az irányelvek, a kézikönyvek és más oktatási anyagok kialakításához, valamint a tanítók és tanárok felkészítéséhez időre volt szükség.
Szexuális nevelés Nyugat-európában korábban…
Az 1970-es és 80-as években egyre több nyugat-európai ország alkalmazta a szexuális nevelést, főleg a többi skandináv országban, de máshol is. Németországban például 1968-ban vezették be, Ausztriában pedig 1970-ben. Hollandiában és Svájcban szintén az 1970-es években kezdődött, bár az iskolák (illetve Svájcban a kantonok) nagyfokú függetlensége miatt nem vált rögtön kötelezővé. Az iskolai szexuális nevelés bevezetése folytatódott a 20. század utolsó és a 21. század első évtizedében, először Franciaországban, Angliában és néhány más, nyugat-európai országban, majd később fokozatosan egyes dél-európai országokban, például Portugáliában és Spanyolországban. Sőt, még Írországban is, ahol a vallásos ellenállás hagyományosan erős volt, 2003-ban a szexuális nevelés kötelezővé vált az általános és középiskolákban. Csak a régi Európai Unió egyes tagországaiban, különösen Dél-európában nem vezették még be az iskolaim szexuális nevelést.
.... mint
Közép- és Kelet-európában
A szexuális nevelés Közép- és Kelet-európában a kommunizmus bukása után kezdődött. Korábban volt néhány kezdeményezés egyes országokban, de visszatekintve ezeket alig lehet „szexuális nevelésnek” nevezni. Ezek a kezdeményezések többnyire a „házasságra és családra való felkészülést” szolgálták, de figyelmen kívül hagyták azt a tényt, hogy a fiatalok erősen érdeklődnek a szerelmi kapcsolatok iránt, s főleg, hogy már a házasság előtt szexuálisan aktívak lehetnek. A nemi életre felkészítés aligha volt cél. Ennek következtében a közép- és kelet-európai országok a mai értelemben vett szexuális nevelést 20-30 évvel később kezdték, mint a nyugat-európaiak. Csupán néhány helyen, így leginkább a Cseh Köztársaságban és Észtországban kezdték komolyan fejleszteni a modern stílusú szexuális nevelést, amely különbözött a családi életre neveléstől. Néhány más, közép- és kelet-európai országban ez a fejlődés az utóbbi időben lelassult, mert a közélet különböző terein megjelent a (politikai, kulturális és vallási) fundamentalizmus.
Nem került sor az irányelvek és politikák
tapasztalatcseréjére az országok között
Megdöbbentően kevés kölcsönhatásra került eddig sor az európai országok között a szexuális nevelés politikájának, irányelveinek vagy tanmenetének fejlesztéséről. Valószínű, hogy ez főleg a nyelvi korlátok következménye; ritkán fordítottak le és publikáltak dokumentumokat a nemzetközi folyóiratokban. Ugyanez érvényes az e téren folyó kutatásokra. A fiatalok tanulási igényeinek kutatásáról, vagy az oktatási-nevelési programok minőségéről és hatékonyságáról szóló kutatásokat főleg nemzeti céllal vezették és nemzeti nyelven publikálták, s nem bővítették vele a nemzetközi tudományos ismereteket. Így nem túl meglepő, hogy a szexuális nevelés értékelését áttekintő, legújabb tanulmányokban, amelyeket az UNESCO „International Technical Guidance on Sexuality Education” gyűjteménye tartalmaz, csupán 11 tanulmány olvasható a „más fejlett országok” címszó alatt, szemben az USA-ból származó 47 tanulmánnyal. Az említett 11 európai tanulmány többségét Angliában írták, s alig néhány érkezett a többi európai országból. Ez könnyen azt a téves benyomást keltheti, hogy Európában hiányzik az érdeklődés a szexuális nevelés tanulmányozása iránt; ami nem felel meg a valóságnak.
A szexuális
nevelés megszervezésének különbségei
Európában
E dokumentum Irányelveinek alkalmazási módja jórészt attól függ, hogyan szervezték és valósították meg eddig a szexuális nevelést. Ez rendkívül különböző egész Európában. Ezért az Irányelvek teljes megértéséhez és értékeléséhez elengedhetetlen néhány információ ezekről a különbségekről és hátterükről.
A szexuális nevelés bővített koncepciója –
korai kezdés
A szexuális nevelést igen különböző
életkorokban kezdik Európában. A SAFE
Jelentés szerint ez a portugál 5 éves kor és a spanyol, olasz és ciprusi
14 éves kor között változik. Közelebbi vizsgálatnál
azonban kiderül, hogy a különbségek nem olyan nagyok, mint ahogy első
pillantásra tűnik. Sok múlik ugyanis
azon, hogy mit értenek szexuális nevelésen.
Ebben a dokumentumban szélesebb körű meghatározást használtunk, amely
nemcsak a nemiség és a szexuális kapcsolatok testi, érzelmi és interaktív
szempontjait tartalmazza, hanem egy sor
olyat is, mint a barátság vagy a
biztonság-igény és a vonzalom. Ha ezt a
szélesebb koncepciót használjuk, akkor érthetőbbé válik, hogy néhány országban
a szexuális nevelés a kisiskolás korban kezdődik. Ahol hivatalosan a tizenéves korban kezdik,
ott a sokkal szűkebb „nemi érintkezés” meghatározást használják. Ez a definíció-különbség azt is
megmagyarázza, miért részesítik előnyben néhány országban a „szexuális
nevelés” helyett a „szexuális és kapcsolati
nevelés” fogalmát, vagy más, ehhez
hasonlót.
E
dokumentum szándékosan választott olyan megközelítést, amelyben a szexuális
nevelés a születéstől kezdődik. A
csecsemők a születésüktől kezdve tanulják a testi érintkezés, a gyengédség és
intimitás értékét és élvezetét. Nem
sokkal később megtanulják, mi a „tiszta”
és mi a „piszkos”. Később azt is
megtanulják, mi a különbség a férfi és nő, a hozzátartozók és az idegenek
között. A szülők már a születéstől
kezdve az emberi testre és intimitásra vonatkozó üzeneteket küldenek
gyermekeiknek. Vagyis elkezdik a
szexuális nevelést.
A
szexuális nevelés feleljen meg az életkornak
Ebben az összefüggésben fontos az „életkornak
megfelelés” fogalma. Bár valójában pontosabb a „fejlettségnek
megfelelés” fogalma, mert a gyermekek
különböző ütemben fejlődnek. Itt mégis
az életkornak megfelelés fogalmát használjuk az „életkor- és
fejlettség-megfelelés” helyett. E fogalom annak fokozatos kialakulására utal,
ami fontos a fejlődésben, és hogy milyen szintű részletezésre van szükség egy
bizonyos életkorban vagy fejlődési szakaszban.
Egy négy éves gyermek megkérdezheti: honnan kerülnek elő a babák. S
általában elegendő és az életkornak megfelelő az a válasz, hogy „az anyuka
hasából”. Ugyanaz a gyermek csak később
kezdi megkérdezni: „hogyan kerül a kisbaba az anyuka hasába?” Ilyenkor viszont már egy másik, életkornak
megfelelő választ kell adni. A „te még túl fiatal vagy ehhez!” válasz ugyanis nem megfelelő Az életkornak megfelelés elve ad magyarázatot
arra, hogy miért kell ugyanazt a témát a szexuális nevelésben időnként újra
elővenni. A növekvő életkorral ugyanis
átfogóbban kell azokat megmagyarázni.
A szexuális nevelés mint
multidiszciplináris tantervi téma
Európában az is igen eltérő, hogy a szexuális nevelést milyen
tantárgyi keretbe integrálják, és milyen a tanulmányi háttere az ezért felelős
pedagógusnak. A szexuális nevelést néhol
külön tantárgyként oktatják, de többnyire más tantárgyakba olvasztják. Legérthetőbb ezek közül a biológia, de az
országtól, az iskolatípustól és más
feltételektől függően bekerülhet az állampolgári nevelésbe, a társas
készségekbe, az egészségfejlesztésbe, a filozófiába, a vallástanba, a
nyelvoktatásba vagy a testnevelésbe.
A
vezető tantárgy és a pedagógus tanulmányi háttere jelentősen befolyásolja a
nevelés tartalmát és módszereit. Ha a
szexuális nevelést a biológia vagy az egészségnevelés tantárgyában oktatják,
akkor a testi szempontok kerülnek a figyelem középpontjába; ha viszont a vezető tantárgy a humán
tudományok körébe tartozik, akkor nagyobb figyelmet fordítanak a szociális,
interaktív vagy erkölcsi témákra.
A
holisztikusabb tárgyalás garantálása szempontjából jó megközelítés a különböző
szempontokat különböző szaktanárok felelősségére bízni, s így
multidiszciplináris tantárggyá tenni. A
tapasztalat szerint ilyen esetekben fontos, hogy egy pedagógus legyen felelős a
különböző tananyagok tanításának koordinációjáért. Egy másik gyakori szokás, hogy az iskolán
kívülről hoznak szakembereket a különböző témák oktatására. Ezek lehetnek orvosok, védőnők, szülésznők,
ifjúsági vezetők vagy pszichológusok, akik képzettséggel rendelkeznek a
szexuális nevelésben. Szexuális
egészséggel foglalkozó civil szervezeteket, vagy gyermekegészségügyi
szolgálatokat is gyakran alkalmaznak erre a célra. Néhány helyen, például Svédországban és
Észtországban a gyermekek szexuális nevelése részben a közeli
gyermekegészségügyi központokban történik.
Feltételezhető, hogy ez is megkönnyíti az ilyen központok látogatását és
jövőbeli igénybe vételét.
A
szexuális (és kapcsolati) nevelésnek
kötelező tantárggyá tétele azért is fontos tényezője a megvalósításnak, mert –
ahogy néhány ország tapasztalatai mutatják – a rá fordított figyelem lankadni
szokott a kötelezővé tétel után.
Másrészt a kötelezővé tétele nem eredményez automatikusan minőségi és
holisztikus nevelést. Szükség van egy
megalapozó folyamatra is, amelyben a pedagógusokat motiválják, képezik és
segítik. Az utóbbi évtizedek trendje
egész Európában az volt, hogy kötelezővé tették a szexuális nevelést, éspedig
olyan „kiemelési” lehetőségek nélkül, amelyek megengedték a szülőknek,
hogy kivonják gyermeküket az ilyen
oktatásból, ha komolyan kifogásolják a tanterv tartalmát. A mai gyakorlatban a szülők (beleértve a kisebbségekhez tartozókat) többnyire támogatják az iskolai szexuális
nevelést, mert ők maguk nem tudják ellátni ezt a feladatot és zavarba jönnek,
ha próbálkoznak vele.
Itt
meg kell jegyeznünk, hogy a szexuális nevelés szinte sehol sem vizsgaköteles
tárgy, bár bizonyos elemei ilyenek lehetnek, minthogy szerepelnek az olyan,
kötelező tárgyakban, mint a biológia.
Viszont annak érdekében, hogy elegendő figyelmet kapjon, fontos, hogy
vizsga-tárgy legyen.
A
tantárgy kialakításához szükséges valamilyen együttműködést kialakítani a szülőkkel,
nemcsak a támogatásuk megnyerése érdekében, hanem a szülők informális szerepe
és az iskola formális szerepe közötti optimális összhang biztosítása érdekében
is. Legalább egy európai országban
(Ausztriában) ezt a kooperációt
hivatalosan megkövetelik.
Az
iskola azonban nyilván nem az egyetlen olyan intézmény vagy szervezet, amely fontos szerepet
játszhat ezen a téren. Sok más szervezet
is szoros kapcsolatban áll a gyermekekkel és fiatalokkal, s a médiával együtt
hasznos hozzájárulást biztosíthat. Végül
is különböző a felelősség decentralizálásának foka az oktatási-nevelési
tantervek kialakításában és fejlesztésében, beleértve a szexuális nevelést
is. Ennek eredményeként a szexuális
nevelés gyakorlata nagyon különbözhet az országok között. Svédországban például, amelynek erős
hagyománya az oktatás centralizált irányítása, a tantervet központilag
határozzák meg. Az olyan, kulturálisan
hasonló országokban azonban, mint Dánia vagy Hollandia, az ilyen döntéseket a
helyi hatóságok, vagy az iskolák egyénileg hozzák.
Európa
egy globális perspektívában
A szexuális nevelési programok
UNESCO által készített, nemzetközi értékelésének program-leltára kimutatja,
hogy napjainkban ilyen programok sok fejlett és fejlődő országban
léteznek. A fejlődő országok bizonyos
programjait a fejlett országok, különösen az USA és Nyugateurópa programjai
segítettek kialakítani.
A
programok három kategóriája
Egy globális, történelmi perspektívából nézve a szexuális
nevelés programjait alapvetően három kategóriába sorolhatjuk.
1.
Olyan programok,
amelyek elsősorban vagy kizárólag arra törekszenek, hogy távol tartsanak a
szexuális aktusoktól a házasság előtt;
mint pl. a „hogyan mondjak nemet”,
vagy a „csak absztinensen” program.
(Első típus)
2.
Olyan programok,
amelyek választhatónak tartják ugyan az absztinenciát, de figyelmet fordítanak
a fogamzásgátlásra és a biztonságos szex gyakorlására is. Ezeket a programokat gyakran „átfogó
szexuális nevelésként” emlegetik, szemben a „csak absztinensen” programmal.
(Második típus.)
3.
Olyan programok,
amelyek tartalmazzák a 2. típus elemeit, de azokat az egyéni szexuális fejlődés
szélesebb perspektívájába helyezik.
Ezekre ebben a dokumentumban mint „holisztikus szexuális nevelésre” utalunk.
(Harmadik típus)
Az első típusú programokat
az elmúlt évtizedben erősen pártfogolta és támogatta az Egyesült Államok
republikánus kormányzata, s ez bizonyos mértékig befolyásolta a fejleményeket
másutt is, különösen néhány fejlődő vagy keleteurópai országban. A második típusú programokat a „csak
absztinensen” megközelítés reakciójaként
fejlesztették ki. Egy nagy vizsgálat,
amely összehasonlította az első és második típusú programok eredményeit az
USA-ban, kimutatta, hogy a „csak absztinensen”
programok nincsenek pozitív hatással a szexuális viselkedésre, vagy a
tizenéves kori terhességek veszélyére, miközben csak az átfogó programoknak van
ilyen (pozitív) hatása. A második és harmadik típusú programok
közötti határok nem élesek és főleg a meghatározáson múlnak.
Sajnos az USA-ban szinte kizárólag csak az első és
második típusú programok fordulnak elő, miközben Nyugateurópában a harmadik
típusú programok vannak többségben. A
szexuális nevelés nemzetközi irodalma csaknem kizárólag angol nyelvű; ugyanakkor Európában a szexuális nevelés
legtöbb dokumentuma, akár irányelvek, kézikönyvek, oktatási anyagok vagy
értékelő jelentések, nemzeti nyelveken olvashatók. Minthogy ezek általában elérhetetlenek a
nemzetközi olvasótábor részére, ez könnyen kelti azt a téves benyomást,
hogy csaknem kizárólag angol nyelvű
programok léteznek, s ezek többnyire az USA-ból származnak.
Itt fontos hangsúlyozni, hogy a harmadik típusú programok
az első és második típusúaktól eltérő filozófiából indulnak ki. Ez utóbbi sokkal inkább törekszik
„eredmény-orientáltságra”, főleg a viselkedésbeli eredményekre
koncentrálva. Az első és második típusú
szexuális nevelési tantervek értékelése szempontjából fontos kérdések: „Késlelteti-e a program az első közösülések
életkorát?”; „Csökkenti-e a szexuális partnerek számát?” ; vagy éppen
„Csökkenti-e a közösülések gyakoriságát?”
Európában a szexuális nevelés mindenekelőtt a személyes
fejlődésre irányul, miközben az USA-ban
elsősorban probléma-megoldásra, vagy megelőzésre irányul. Ennek az alapvető különbségnek igen sokféle
történelmi, szociális és kulturális oka van, amiket itt nem tárgyalhatunk, de
fontos megjegyeznünk. Nyugateurópában a
szexualitást, ahogyan az a fiataloknál megjelenik és fejlődik, nem problémának
és fenyegetésnek tartják, hanem a személyes gazdagodás értékes forrásának.
Párhuzamos nemzetközi kezdeményezések a szexuális nevelésben
A szexuális nevelés európai
irányelveit ajánló jelen dokumentum kiegészítésül közöl más kezdeményezéseket
is, európai vagy globális szinten, amelyek elősegítik a jó minőségű szexuális
nevelést.
2001-ben publikálták a WHO Európai Regionális Stratégiáját a szexuális és reproduktív egészségről. Ez a tíz éves stratégia felszólította az
európai tagállamokat, hogy a szexualitás és a reprodukció minden vonatkozásában
informálják és neveljék a fiatalokat és segítsék őket azoknak a készségeknek az
elsajátításában, amelyek révén kielégítően és felelősen tudják kezelni ezeket
az ügyeket. Törvényhozói és szabályozó
intézkedéseket is sürgetett a jogszabályok és politikák felülvizsgálatára annak
érdekében, hogy biztosítható legyen a szexuális
és reproduktív egészségnevelés mindenki számára.
2006 novemberében a német Egészségnevelési Központ (BZgA)
és a WHO Regionális Európai
Irodája szervezett egy európai
konferenciát Kölnben, a „Fiatalok
szexuális nevelése egy multikulturális Európában” címmel.
Ez a konferencia 26 országból érkező 100 szakembernek biztosított
fórumot a nemzeti szexuális nevelési stratégiák és sikeres kezdeményezések
bemutatásához és megvitatásához.
Bátorította az ilyen jellegű együttműködést is az európai régióban. A konferencia előkészítéseként egy sorozat
készült az „Országok véleménye az ifjúság szexuális neveléséről Európában” címmel.
Ez volt az első kísérlet 16 európai ország szexuális neveléssel kapcsolatos
tapasztalatainak összegyűjtésére.
Ezek az Irányelvek a következő lépést jelentik a
szexuális nevelés fejlesztésére Európában.
A kölni konferenciával csaknem egyidejűleg jelentek meg a „SAFE Project”
(Szexuális tudatosság Európa számára) első eredményei. Ez a projekt 2005-ben indult, mint az IPPF Európai Network és annak 26 tagszervezete, valamint a
svéd Lund Egyetem és a WHO európai regionális irodájának
kezdeményezése. A projektet pénzügyileg
támogatta az Európai Bizottság egészség-
és fogyasztóvédelmi igazgatósága. Mindezek
igyekeztek előmozdítani az ifjúság szexuális és reproduktív egészségét és
jogait Európában. A széleskörű és újító
projekt három fő jelentést eredményezett, amelyek egyike egy „Útmutató
a szexuális nevelés politikájáról és gyakorlatáról Európában”. Ezt sokféleképpen felhasználtuk ebben a
Bevezetésben.
A projekt politikai útmutatójának egyik javaslata:
„biztosítani, hogy az átfogó szexuális nevelés kötelező tantárgy legyen mind az
általános, mind a középiskolákban, egyértelműen megállapított minimum
sztenderdekkel és tanítási célokkal.” A
szexuális nevelés eme sztenderdjei, bár függetlenül tervezettek, jól
kiegészítik a SAFE projekt eredményeit.
2009-ben az UNESCO
(más UN szervezetekkel
együtt) publikálta a”Szexuális nevelés technikai útmutatója” két kötetét. E kötetek szerzőivel tapasztalatokat és
véleményeket cseréltünk, de csak a jelen Irányelvek kialakításának második
szakaszában. A két dokumentum részben
fedi egymást, de az UNESCO dokumentum globális javaslatokat tartalmaz, míg ezek
az irányelvek regionális érvényűek.
2009-ben a Népesedési
Tanács egy kézikönyvet tett közzé a szexuális nevelésről. Címe: „Mindez
egyetlen tanterv. Irányelvek és tennivalók a szexualitás, a gender, HIV és az
emberi jogok nevelésének egyesített megközelítése érdekében”. Ezeket az irányelveket néhány civil
szervezetből (az IPPF-et is beleértve) összeállt munkacsoport dolgozta ki. A fenti ismertetés jól demonstrálja, hogy az
elmúlt évtized a szexuális nevelés számos kezdeményezését hozta magával. A jelenleginek célja egy speciális hiány
megszűntetése Európában, miközben épít a korábbi és párhuzamos publikációkra.
2.
Szexualitás,
szexuális egészség és szexuális nevelés –
fogalmak
és definíciók
A nem, a nemiség, a
szexuális egészség és jogok, valamint az ezekkel kapcsolatos fogalmak
többé-kevésbé különbözőképpen értelmeződnek az egyes országokban vagy
kultúrákban. De más nyelvekre lefordítva
szintén különbözőképpen érthetőek. Ezért
itt is szükséges valamennyire tisztázni e fogalmak használatát.
2002 januárjában a WHO egy átfogóbb kezdeményezés részeként
összehívott egy technikai konzultációs tanácskozást, amelynek célja egyes ilyen
fogalmak meghatározása, mert nem voltak nemzetközileg jóváhagyott definíciók. Mindez a nem, a szexualitás, a szexuális
egészség és jogok használható meghatározását eredményezte. Bár ezek még nem váltak a WHO hivatalosan
elfogadott definícióivá, elérhetőek a WHO
weboldalán, és egyre többen használják azokat. Ebben a dokumentumban szintén ezeket
használjuk.
A „szex” (vagyis a „nem”) azokra a biológiai jellemzőkre utal, amelyek
az embert általában mint nőt vagy férfit határozzák meg, bár a köznyelvben ezt
a szót gyakran szexuális aktivitásként értelmezik.
A „szexualitás” mint széleskörű fogalom, a WHO
által elfogadott megfogalmazás szerint így definiálható: „Az emberi szexualitás természetes része az
emberi fejlődésnek az élet minden szakaszában, s testi, lelki és szociális
alkotóelemei vannak.”
A WHO
egy átfogóbb definíciót is javasolt:
„A
szexualitás az egész emberi lét központi aspektusa, s
magában foglalja a nemet, a nemi identitást és szerepeket, a szexuális
orientációt, az erotikát, gyönyört, intimitást és a reprodukciót. A nemiség kifejeződik gondolatokban,
fantáziákban, vágyakban, hiedelmekben, attitűdökben, értékekben,
viselkedésekben, szokásokban, szerepekben és kapcsolatokban. Bár a szexualitás mindezeket magában
foglalja, nem mindig nyilvánul meg
mindegyik. A szexualitást befolyásolja a
biológiai, pszichológiai, szociális, gazdasági, politikai, etikai, jogi,
történelmi, vallási és szellemi tényezők interakciója.”
Ez a meghatározás egész sor
ok miatt igen hasznos. Hangsúlyozza
ugyanis, hogy a nemiség az emberi élet központi tényezője, nem korlátozódik
bizonyos korcsoportokra, szorosan kapcsolódik a genderhez, különböző szexuális
orientációkat foglal magába és sokkal szélesebb körű, mint a
gyermeknemzés. Azt is világossá teszi,
hogy a nemiség nemcsak viselkedési elemeket tartalmaz, és erősen változhat, a
sokféle befolyástól függően. A definíció
indirekt módon utal arra, hogy a szexuális nevelést is úgy kell értelmezni,
mint a „szexuális viselkedés nevelésénél” sokkal nagyobb és szétágazóbb
területet.
A „szexuális
egészség” fogalmát először a
WHO 1972.évi technikai tanácskozásán
határozták meg a következőképpen: „A
szexuális egészség a nemi élet testi, érzelmi, intellektuális és
szociális vonatkozásainak integrációja, amely pozitívan gazdagítja és fejleszti
a személyiséget. A kommunikációt és szeretetet.” Bár ez a definíció már eléggé elavult, mégis
sokan használják. A WHO technikai
konzultációján, 2002-ben a szexuális egészség új definíciójában egyeztek
meg. Ez a következő:
„A szexuális egészség a testi, lelki, mentális és szociális
jóllét állapota a szexualitás vonatkozásában; nem pedig csupán a betegség, a
diszfunkció vagy a fogyatékosság hiánya.
A szexuális egészség feltételezi a pozitív és tiszteletteljes közeledést
a nemiséghez és a nemi kapcsolatokhoz, valamint az élvezetes és biztonságos
szexuális élmények lehetőségét, kényszertől, diszkriminációtól és erőszaktól
mentesen. A szexuális egészség eléréséhez
és megtartásához minden egyén szexuális jogait tisztelni, védeni és biztosítani
kell.”
Ez a meghatározás nemcsak a
pozitív megközelítést, az élvezet lényeges szempontját és azt is hangsúlyozza, hogy
a szexuális egészség a testin kívül érzelmi, mentális és szociális
vonatkozásokat is tartalmaz. Figyelmeztet
a potenciálisan negatív elemekre is, továbbá először említi a „szexuális jogok” létezését – mindkettő teljesen hiányzott az
1972-es definícióból. A potenciálisan
negatív tényezőket sem szűkíti le a HIV-re és az AIDS-re, ahogyan azt a szakirodalom gyakran túlhangsúlyozta. Tehát ez egy kiegyensúlyozott definíció. A szexuális egészség egyik fő szempontja a
WHO globális reproduktív egészség stratégiájának, amelyet a World Health
Assembly 2004-ben jóváhagyott.
Hangsúlyozandó, hogy a WHO
az „egészséget” az 1950-es évek óta igen
széleskörűen és pozitív módon határozta és közelítette meg, nem pusztán a
betegségek hiányaként, hanem mint „emberi potenciált”, amely nemcsak testi,
hanem érzelmi, mentális, szociális és egyéb szempontokat is magába foglal. Ez utóbbi tényezők miatt úgy tűnik, hogy a
WHO definíciói elfogadható és hasznos
kiinduló pontjai lehetnek a szexuális nevelés megvitatásának. Így, bár ebben a dokumentumban a „szexuális
egészség”fogalmát használjuk, ezt azonban a „szexuális jóllét” értelmében alkalmazzuk. A szexuális egészséget ugyanis nemcsak
egyéni, hanem szociális és kulturális tényezők is befolyásolják.
A szexuális jogok –
különösen a tájékozódás és nevelés jogát tartalmazzák. Mint említettük, a 2002-es WHO tanácskozás
vázlatosan meghatározta a szexuális jogokat is, a következőképpen: „Szexuális jogok mindazon emberi jogok, amelyeket már a
nemzeti törvények, a nemzetközi emberi jogi dokumentumok és más, közösen
elfogadott szabályok elismernek. Ezek
tartalmazzák minden egyén jogát, kényszertől, diszkriminációtól és erőszaktól
mentesen a szexuális egészség lehető legmagasabb szintjéhez, beleértve a
szexuális és reproduktív egészség-gondozó szolgálatok elérhetőségét.
a szexualitással kapcsolatos,
tárgyilagos információk elérhetőségét;
a szexuális nevelést;
a testi integritás
tiszteletben tartását;
a szabad partnerválasztást;
a döntést a szexuális
aktivitásról;
a minden résztvevő által
elfogadott szexuális kapcsolatokat;
a közösen elfogadott
házasságot;
annak eldöntését, hogy
vállaljanak-e gyermeket, és mikor;
kielégítő, biztonságos és
élvezetes nemi életet.
Az emberi jogok felelős
gyakorlása megköveteli, hogy mindenki tiszteletben tartsa mások jogait.
Bár ez a definíció csak
vázlatos, mégis kiinduló pontot jelent ebben a dokumentumban, mert úgy tűnik,
hogy ennek elemei széleskörű támogatást élveznek egész Európában. Továbbá fontos az is, hogy ez a definíció
kiemelten tartalmazza a tájékozódás és nevelés jogát.
Itt azonban szükségesnek
látszik egy figyelmeztetés. Nyilvánvaló,
hogy az említett jogokat felnőtt egyénekre vonatkoztatva fogalmazták meg. Ezt azt jelenti, hogy nem minden ilyen jog
vonatkozik automatikusan a gyermekekre és fiatalokra. Például nyilvánvaló, hogy a közösen
elfogadott házasság, vagy a gyermekvállalás joga még nem alkalmazható
rájuk.
Viszont a gyermek jogát a
tájékozódáshoz (a tárgyilagos információkhoz)
elismerte az Egyesült Nemzetek Konvenciója a gyermekek jogairól 1989-ben, amelyet azóta ratifikált az
államok többsége. Ez egyértelműen
kimondja a szabad megnyilvánulás jogát, továbbá mindenfajta információ és
gondolat szabad keresésének, elérésének és megosztásának jogát. (13.§.) A
19.§. pedig utal arra, hogy az államok kötelessége a gyermekek
oktatásának és nevelésének biztosítása, valamint megvédésük – többek közt – a
szexuális visszaélésektől.
Egy rövid kitérő: „Intim honpolgárság”
Ebben
az összefüggésben érdemes bevezetni az „intim polgárság” fogalmát, amely
társadalom-tudományi oldalról közelíti meg a szexuális jogokat.
Az
újabb társadalomtudományi kutatások és szexuális vizsgálatok szükségesnek
tartják az erkölcsi egyezkedés megalapozását, mint a napjainkban érvényes nemi
erkölcsöt. Ennek az erkölcsnek lényege,
hogy az ügyeket a kölcsönös megértés jegyében
vitassák meg az egyenlő státussal, jogokkal és hatalommal rendelkező, érett
résztvevők. Ennek egyik fontos
előfeltétele, hogy a résztvevők alakítsák ki az „egyetértés” fogalmának közös
értelmezését és legyenek tudatában viselkedésük következményeinek – különösen a
kapcsolati és szexuális viselkedést illetően.
Feltéve,
hogy ez az előfeltétel teljesült, alkalmazhatjuk az „intim polgárság” fogalmát.
Ez a szociológiai fogalom leírja
a civil jogok megvalósulását egy civil társadalomban. Ez az erkölcsi egyezkedés elvén alapul. Ez vonatkozhat a szexuális hajlamokra,
orientációkra, a férfiasság és nőiesség különböző verzióira, a kapcsolatok
különböző formáira, valamint a szülők és gyermekek együttélésének különböző
módjaira. Így az intimitás fogalma
jócskán fedi a szexualitásnak azt a tágabb értelmezését, amelyet ebben a
dokumentumban használunk. Az intim
polgárság az egyének szociális és gazdasági státusának egyenlőségét
hangsúlyozza, amelynek révén megtarthatják autonómiájukat, miközben
tiszteletben tartják mások határait.
Az
intim polgárság követelményei az egyénre nézve megjelennek az emberi és
szexuális jogok szociális szintjében. A
felhatalmazás e jogokra magában foglalja
a nemek közti egyenlőség és az egyéni szexuális autonómia tiszteletben
tartását és megvalósítását; a
mentességet a kényszertől és kizsákmányolástól. Ez a felhatalmazás megerősíti
az egyént a családi vagy társadalmi visszaélésekkel szemben. A szexuális jogok elismerése és figyelembe
vétele akkor is fontos, ha mások jogait
akarjuk védeni és erősíteni.
A
szexuális jogokkal kapcsolatos, központi oktatáspolitika feladata ezért a
tanítás és fejlesztés jelentőségének megvilágítása a családban, az iskolákban és
képző intézményekben, a tanulási készségek fejlesztése és a kritikus
gondolkozás gyakorlása. Ugyanis ez teszi
képessé a gyermekeket és fiatalokat – a holnapi felnőtteket – az autonómia
kihívásainak és a partnerekkel való kölcsönös egyezkedések jó megoldására.
Alkalmassá
kell válniuk érzelmeik, gondolataik és akcióik szavakban való kifejezésére és
az ugyanezekre történő reagálásra is, A
holisztikus és életkornak megfelelő szexuális nevelés különösen alkalmas a
jelentős készségek tanítására és közvetítésére.
Az IPPF, a szexuális és reproduktív egészség vezető, nemzetközi civil szervezete nemrég elfogadta a Szexuális jogok deklarációját. Ez a nyilatkozat, amely jórészt a nemzetközileg elfogadott emberi jogokon alapul, hasonló felépítésű, mint a korábban elfogadott IPPF charta a szexuális és reproduktív jogokról. Ez a nyilatkozat is tartalmazza a tájékozódás és nevelés jogát.
A Szexuális Egészség Világszervezete 3008-ban hozta nyilvánosságra deklarációját a szexuális egészségről. Ez a dokumentum szintén elismeri, hogy a szexuális jogok igen fontosak a szexuális egészség általános biztosítása szempontjából. A fentebb említett és egyéb definíciók, valamint a pozitív, holisztikus megközelítés alapján, amire a jelen Irányelvek épülnek, a szexuális nevelést így értelmezzük:
A szexuális nevelés a nemiség kognitív, emocionális, szociális, interaktív és testi vonatkozásainak megtanulását jelenti. Ez a kisgyermekkorban kezdődik és folytatódik az ifjúkor és felnőttkor során is. Célja a gyermekek és fiatalok szexuális fejlődésének elősegítése és védelme. Fokozatosan elsajátíttatja a gyermekekkel és fiatalokkal azokat az ismereteket, készségeket és értékeket, amelyek révén megértik és élvezik saját nemiségüket, biztonságos és kielégítő kapcsolatokat létesítenek, s felelősséget vállalnak a saját és mások szexuális egészségéért és jóllétéért. Képessé teszi őket olyan döntésekre, amelyek javítják életük minőségét és elősegítsék egy jóindulatú és igazságos társadalom építését.
Minden gyermeknek és fiatalnak joga van az életkorának megfelelő szexuális neveléshez. Ebben a definícióban elsősorban a szexualitásra, mint pozitív, emberi lehetőségre és a kielégülés, az öröm forrására koncentrálunk. A szexuális egészség-zavarok megelőzéséhez szükséges ismeretek és készségek igényének elismerése másodlagos ehhez az általánosan pozitív megközelítéshez képest. Ennek folytán a szexuális nevelésnek a nemzetközileg elismert emberi jogokra kell épülnie, különösen a megismerés, a tudás jogára, ami lehetővé teszi az egészség-zavarok megelőzését.
A szexuális nevelés további meghatározásai az
UNESCO és a IPPF által
Az átfogó szexuális nevelés igyekszik ellátni a fiatalokat azokkal az ismeretekkel, készségekkel, attitűdökkel és értékekkel, amelyekre szükségük van nemiségük irányításához és élvezetéhez -- testileg, emocionálisan, egyénileg és kapcsolatokban. A „szexualitást” holisztikusan és az érzelmi és szociális fejlődés keretein belül szemléli. Elismeri, hogy az ismeretek önmagukban nem elegendőek. A fiatalok igénylik a fontos élet-készségek és a pozitív attitűdök és értékek kialakításának lehetőségét. Az UNESCO és az Egyesült Nemzetek más szervezetei által újabban létrehozott Nemzetközi technikai segítség a szexuális neveléshez az alábbi meghatározást dolgozta ki:
„A szexuális
nevelés meghatározható, mint az életkornak megfelelő, kulturálisan jelentős
tanítás a szexről és a kapcsolatokról, tudományosan pontos, reális és nem
ítélkező információk révén. A szexuális
nevelés lehetővé teszi a saját értékek és attitűdök felülvizsgálatát,
döntéshozó, kommunikációs és veszélycsökkentő készségek kialakítását a nemiség
minden vonatkozásával kapcsolatban.”
3.
A
szexuális nevelés indokoltsága
A szexuális nevelés alapvető szükségessége
A nemiség az emberi élet középponti része
Mindenki nemi lénynek születik, és nemi potenciálját valamilyen módon ki kell fejlesztenie. A szexuális nevelés segíti a fiatalok felkészülését általában az életre, különösen a kielégítő kapcsolatok létesítésére és fenntartására, s hozzájárul a személyiség kedvező fejlődéséhez és önmeghatározásához.
Mindenki jogosult a tájékozottságra
Az Egyesült Nemzetek Konvenciója a gyermekek jogairól (1989) egyértelműen megállapította, hogy joguk van a tájékozódáshoz, az államnak pedig kötelessége a gyermekek oktatásának és nevelésének biztosítása.
A szexuális jogok, mint az emberi jogok szexuális vonatkozású részei, egy másik szempontból hangsúlyozzák, hogy mindenkinek joga van szexuális nevelést kapni. Az IPPF Deklarációjának (2008) 8.§-a így hangzik: „A nevelés és tájékozódás joga. Kivétel nélkül mindenkinek joga van általában a neveléshez és ismeretszerzéshez, továbbá az átfogó szexuális neveléshez és tájékozódáshoz, ami szükséges a teljes és egyenlő polgárjogok gyakorlásához a magánélet, közélet és politika területén.”
Az emberi jogok vezető alapelveit képezik a WHO Reproduktív egészségügyi stratégiájának (2004), hogy előmozdítsa az olyan nemzetközi célkitűzések elérését, amelyek öt fő szempontjának egyike a szexuális egészség. Hasonlóképpen a Szexuális Egészség Világszervezete (WASH) is az emberi jogok integráns részének tekinti a szexuális jogokat, vagyis elengedhetetlennek és univerzálisnak. A „Szexuális egészséget az új ezredévben” című kiadványában (2008) a szervezet hangsúlyozza azt a gondolatot, hogy a szexuális egészség biztosítása a Millenniumi Fejlesztési Célok elérésének alapvető stratégiája. Ezzel kapcsolatban nyolc célt jelöltek meg, amelyek egyike az átfogó szexuális felvilágosítás és nevelés univerzális megvalósítása. A szexuális egészség csak úgy biztosítható, ha mindenki, a fiatalokat is beleértve, hozzájuthat az átfogó szexuális felvilágosításhoz és neveléshez, továbbá szolgáltatásokhoz, egész életében. Az attól való félelem, hogy a szexuális nevelés a fiatalok nagyobb és korábbi szexuális aktivitását eredményezheti, alaptalannak bizonyult a kutatások eredményei szerint.
Az informális szexuális nevelés nem elegendő a modern
társadalomban
Mint fentebb láttuk, a szülők, családtagok és más, informális tényezők fontosak az emberi kapcsolatok és a nemiség tanulása szempontjából, különösen a fiatalabb korcsoportoknak. A modern társadalomban azonban ez gyakran elégtelennek bizonyul, mert ezeknél az informális tényezőknél gyakran hiányzik a szükséges ismeret, különösen, ha komplex, technikai információkra van szükség (mint pl. a fogamzásgátlás, vagy a nemi úton terjedő fertőzések stb.). Azonkívül maguk a fiatalok is, a serdülőkort elérve gyakran előnyben részesítik a szüleiktől eltérő tanulási lehetőségeket, mert a szülőket túl közel érzik magukhoz.
A
fiatalok túl sok új információ-forrással találkoznak
A modern médiumok, főleg az internet és a mobil-telefonok igen gyorsan fontos információ-forrásokká váltak. Ám ezek jelentős része, különösen a szexualitással kapcsolatosak, hibás, kiegyensúlyozatlan, nem reális és gyakran megalázó, különösen a nőkre nézve (internet pornográfia). Ezért újszerű indoklás alakult ki a szexuális nevelésről, amely szükségesnek tartja ellensúlyozni és helyesbíteni a média által terjesztett, félrevezető információkat és képeket.
A
szexuális egészség promóciójának igénye
A történelem során a szexualitást az egészségre veszélyes tényezőnek is tartották: a nemi úton terjedő, kezeletlen fertőzések és a nem kívánt terhességek csaknem mindig veszély jelentettek a nemi érintkezésekkel kapcsolatban. A 21. században ezek és az egészség más veszélyei megelőzhetőek; nemcsak azért, mert a szükséges ismeretek rendelkezésre állnak, hanem azért is, mert a szexualitás már sokkal kevésbé tabu téma, s így megvitatható a prevenció szempontjából. A szexuális nevelés így teljesíteni tudja a szexuális egészség védelmének ezt a nagyon fontos feladatát. A szexuális és reproduktiv egészség napjainkban globális szinten is nagyra értékelhető. A nemzetközileg elfogadott Millenniumi Fejlesztési Célok közül három (a nemek szociális egyenlősége; az anyák egészsége és a HIV /AIDS elleni küzdelem) közvetlenül kapcsolódik hozzá. A szexuális nevelés tehát jelentősen hozzájárulhat az említett, egyetemes fejlesztési célok eléréséhez.
A gyermekek pszichoszexuális fejlődése
Ez a fejezet megindokolja a szexuális nevelés korai elkezdésének szükségességét, és megmagyarázza, hogy bizonyos témákat miért kell bizonyos életkorban napirendre tűzni. A szexuális nevelés két jónevű szervezete, a belgiumi NSOA és a holland Rutgers Nisso Csoport előzékenyen biztosította a meglevő áttekintéseket, amelyeket kissé rövidítettünk és alkalmaztunk. Az e fejezetet megalapozó szakirodalom a bibliográfia B részében található.
A pszichológia, különösen a fejlődéspszichológia kimutatta, hogy a gyermekek nemi lényekként születnek, s nemiségük olyan szakaszokban fejlődik, amelyek kapcsolódnak a gyermek általános fejlődéséhez és annak fejlődési feladataihoz. A szexuális fejlődés e szakaszait részletesen bemutatjuk, annak az említett szükségletnek az igazolására, hogy a szexuális nevelés korán kezdődjön és hogy a tudományos ismeretekről, a készségekről és attitűdökről a gyermek fejlődésének megfelelően kell gondoskodni. Ideális esetben az egyes témákat akkor kell napirendre tűzni, mielőtt a gyermek eléri a soron levő fejlődési szakaszt, így készítve őt elő a bekövetkező változásokra (például egy lánynak tudnia kell a menstruációról, mielőtt az nála először megtörténne).
Amikor a gyermekek és fiatalok szexuális viselkedéséről beszélünk, igen fontos ügyelni arra, hogy a gyermekek nemisége különbözik a felnőttekétől, nehogy a felnőttek a saját szempontjukból vizsgálják a gyermekek és fiatalok szexuális viselkedését. A felnőttek saját tapasztalataik alapján értelmezik a viselkedést, s néha igen nehéznek találják a gyermek szemével nézni a dolgokat. Ám mégis fontos szemléletüket ehhez igazítani.
Az egyéneknek fontos és aktív szerepük van a saját fejlődési folyamataikban az élet különböző szakaszaiban. A fiatalok számára fontos fejlődési feladat a nemiség integrálása személyiségük más részeivel, például az önbizalom erősítésével, a kapcsolatépítéssel és kötődéssel. A szexuális fejlődés minden mozzanatát biológiai, pszichológiai és szociális tényezők is befolyásolják; tapasztalataik alapján kialakítanak egy képet arról, hogy milyen szexuális viselkedés – mikor és kivel – lehet „elfogadható”, milyen hatások és reagálások várhatók és hogyan kell ezeket értékelni.
A szexuális viselkedések és érzések fejlődése a méhben kezdődik, s az egyén egész életén keresztül folytatódik. A későbbi szexuális élmények, például a testi érintkezés élvezete már a születéstől kezdve megjelennek. Az emberi lény személyes és nemi fejlődését különösen az élmények és tapasztalatok négy köre befolyásolja. Ezeket már a legfiatalabb életkorban átéli a gyermek, a saját igényeivel, testével, viszonyaival és nemiségével kapcsolatban: kialakul-e nála egy alapvető bizalom, hogy éhségét és szomjúságát kielégítik, s gondoskodnak a testi közelségről és biztonságról? Elismerik és elfogadják-e az érzelmeit? Mit tanult a szüleivel és rokonaival kialakuló kapcsolatból? Milyen tapasztalatokat szerzett? Megtanulta-e, hogy jól érezze magát a saját testében, szeresse és gondozza azt? Elfogadták-e, hogy lánynak vagy fiúnak született? Szűkebb értelemben véve ezek nem szexuális élmények, de alapvetőek az ember jellemének és nemiségének fejlődése szempontjából.
A gyermekek és fiatalok szexuális viselkedésére rendszerint egyénileg vagy kortársak között kerül sor, a játékok vagy kötekedések közben, kísérletként önmaguk és a másik megismerésére. Így jönnek rá, hogy mit kedvelnek és mit nem; így tanulják meg az intimitást és a szexuális jellegű viselkedések szabályait. Ugyanígy alakulnak ki a szexualitással kapcsolatos normáik és értékeik.
Mindenféle értéket és viselkedési (gender-jellegű, vagy egyéb) normát kisgyermekkortól kezdve a szülők, a média és egyén „nevelők” továbbítanak. Az élet különböző szakaszaiban a nemiség különböző módon nyilvánul meg és új jelentést kap.
Az interakciós készségek fejlődése központi jelentőségű az egyén nemi életében, s ezt személyes élettörténete is erősen befolyásolja. Persze a családi háttér a társkapcsolatok, a szexuális nevelés, az autoerotika és az első szexuális tapasztalatok is meghatározólag hatnak a szexuális szemléletre, érzelmekre, motivációra, attitűdökre és a kapcsolati készségre.
Ezek a tapasztalatok valójában egy célt szolgálnak: keretet nyújtanak a saját érzelmek és magatartás megértéséhez és mások viselkedésének magyarázatához. Ebben a folyamatban a gyermekek és fiatalok a határokról (korlátokról) is tanulnak.
A szexualitással kapcsolatos vélemények sokfélesége folytán növekszik az egyéni választásokra és döntésekre törekvés. Azonkívül a biológiai érés folyamata napjainkban korábban kezdődik és a szexualitás sokkal nagyobb teret kap a médiában és az ifjúsági kultúrában. Ennek folytán a szülőknek és nevelőknek fokozottabban kell segíteniük a gyermekek és fiatalok szexuális fejlődését.
A
szexuális fejlődés alakulása. Az
első 10 év
Az első hat év során a gyermekek gyorsan haladnak a teljes függőségtől a részleges függetlenség felé. Megismerik saját testüket. Már csecsemőkorban szexuális érzéseik vannak. Két-három éves korukban felfedezik a férfiak és nők közötti testi különbséget. Eközben kezdik felfedezni a saját testüket (korai öningerlés, maszturbáció) és társaik testét is megvizsgálhatják (doktor-játék). Kísérleteznek környezetük megismerésével, s e téren a nemiség nem különbözik más területektől. Rendkívül sok megfigyelés mérte fel a gyermekek szexuális viselkedését, s bizonyította, hogy az ilyen viselkedés normálisnak tekinthető. A gyermekek szexuális érzések és vágyak kipróbálásával, valamint kérdések feltevése révén tanulnak a szexualitásról. Három éves koruktól rájönnek, hogy a felnőttek titkolóznak erről. Ezért kipróbálják a felnőttek korlátait, például váratlan levetkőzéssel, vagy szexre utaló szavak használatával. A kisgyermekek rendkívül kíváncsiak és sokat kérdeznek. Ahogy fokozatosan elvesztik egocentrizmusukat, egyre inkább képesek átérezni mások helyzetét. Beszédkészségük fejlődésével a testi kontaktus fokozatosan háttérbe szorul. Így több lehetőségük van önmaguk kifejezésére. Idősebb gyermekeknél megjelenik a szégyenérzet, s ebben a családi háttér is gyakran szerepet játszik.
Hat éves kor körül a gyermekek még aktívan kérdezősködnek, de kezdik észrevenni, hogy a felnőttek már nem válaszolnak olyan készségesen a kérdéseikre, ahogy szeretnék. Ezért társaikhoz fordulnak, hogy többet megtudjanak. A kisiskolások introvertáltabbak és prűdebbek lesznek. A nemiség mintegy alvó állapotba kerül, erkölcsi fejlődésük folytán pedig egyre inkább szégyellik szexualitásukat. Ebben a szakaszban szexuális játékokra kerül sor. Ezt a nyolc éves fiúk egyharmadánál figyelték meg, de arányuk növekszik az életkorral. A lányok szexuális aktivitása többnyire alacsonyabb, de a szexuális érdeklődés náluk is növekszik, ahogy idősebbé válnak. A gyermekek öt éves kortól ( de főleg 7-8 évesen) szívesen megmutatják nemi szervüket és kíváncsiak a társaikéra. Fő motivációjuk az ismeretszerzés igénye. A gyermekek nemisége sokkal szélesebb körű, mint az átlag felnőtté. Ez a nemi fejlődés egyik oldalának tekinthető és része a pszichikus, szociális és biológiai fejlődésnek.
A szexuális érdeklődés és fejlődés
megváltozása a serdülés során
11 és 13 éves kor között a fiatalok érdeklődése egyre inkább a saját, de különösen a másneműek testének és a nemi szervének pontosabb megismerésére irányul. A serdülés során a szociális identitás a pszichológiai identitás keresésével egészül ki. A fiatalok elgondolkoznak saját tulajdonságaikról, jelentőségükről és a világban elfoglalt helyükről. Az identitás kialakítása szorosan kapcsolódik az énképhez. Serdülőkorban növekszik a fiatalok intellektuális kapacitása és erkölcsi fejlettsége is.
A serdülőkor a szexuális fejlődés felgyorsulásának ideje. A nemiséggel kapcsolatos észlelések és motívumok szociális dimenzióba kerülnek a különböző kapcsolatokkal. A nemi érés folyamata is felgyorsul. Feltűnőbbé válik a fiúk és lányok különbsége. A serdülés kezdeti szakaszaiban fontosak az azonos nemű barátok, akikkel mindent meg lehet beszélni, de megkezdődnek a másik nem felé irányuló próbálkozások is. A serdülés során szakadás keletkezik a testi fejlődés és a lelkiállapot között.
Életüknek ezen
a pontján a fiatalok egy mély önelemzési szakaszba kerülnek. Fokozatosan megtanulnak olyan dolgokról
gondolkodni, amelyek nem érzékelhetőek és amiket személyesen még nem tapasztaltak. Az introspekció is lehetővé válik. Így alakul ki náluk az egyéni tulajdonságok
összekapcsolásának képessége egy olyan
egésszé, ami képessé teszi őket a probléma-megoldó gondolkodásra. 12 és 20 éves
kor között a fiatalok fokozatosan kialakítják szexuális orientációjukat; ugyanakkor kialakítják és megerősítik
szexuális preferenciáikat. Hogy
világosabb képet kapjunk e speciális fejlődési fázisokról – amelyeken a 3.
részben olvasható szexuális nevelési mátrix alapul – itt egy táblázat-szerű ismertetés következik, amely mintegy összegzi
és illusztrálja a fentebb közölteket. [Ez a rész inkább a könyv 2. részéhez
tartozik, így itt kihagyható.]
4.
A szexuális nevelés
alapelvei és eredményei
A holisztikus szexuális nevelésnek a következő alapelvekre kell épülnie:
1. A szexuális nevelés számol a gyermek életkorával, fejlettségi és értelmi szintjével, s reagál annak kulturális és szociális körülményeire és szociálpszichológiai nemére (gender). Vagyis alkalmazkodik a fiatalok valóságos életéhez.
2. A szexuális nevelés a (szexuális és reproduktív) emberi jogokon alapul.
3. A szexuális nevelés a jól-lét holisztikus koncepcióján alapul, amely az egészséget is megában foglalja.
4. A szexuális nevelés alapvetőnek tartja a nemek egyenlőségét, az önmeghatározást és a különbségek elfogadását.
5. A szexuális nevelés a születéssel kezdődik.
6. A szexuális nevelés az egyének és közösségek fejlesztésével hozzájárul egy igazságos és szolidáris társadalom létrehozásához.
7. A szexuális nevelés tudományosan megalapozott ismereteken alapul.
A
szexuális nevelés a következő eredményekre törekszik:
1. Egy olyan szociális légkör elősegítése, amely toleráns, nyitott és megbecsülést tanúsít a nemiség, a különböző életstílusok, attitüdök és értékek iránt.
2. A nemi különbségek és a gender sokféleség tiszteletben tartása, valamint a nemi identitás és a nemi szerepek tudatosítása.
3. A körültekintő és a helyzet megértésén alapuló választások képességének kialakítása, s így felelős viselkedés önmagával és a partnerrel szemben.
4. Ismerni az emberi testet, annak fejlődését és funkcióit, főleg a nemiség vonatkozásában.
5. A nemi lényként fejlődés képessége, vagyis az érzelmek és szükségletek kifejezése, a nemiség kellemeskénti megélése, azonkívül a saját nemi identitás és nemi szerep kialakítása.
6. Elegendő információval rendelkezés a nemiség, a fogamzásgátlás, a nemi úton terjedő fertőzések (köztük a HIV) és a nemi erőszak megelőzésének testi, kognitív, szociokulturális és emocionális vonatkozásairól.
7. Rendelkezés minden, a szexuális kapcsolatok megfelelő kezeléséhez szükséges készséggel.
8. Tájékozottság a tanácsadó és orvosi szolgálatok elérhetőségéről, különösen a szexualitással kapcsolatos kérdések és problémák felmerülése esetén.
9. A szexualitással kapcsolatos, különböző normák és modellek értékelése az emberi jogok szempontjából, a saját kritikai attitűdök kialakítása érdekében.
10. Olyan (szexuális) kapcsolatok létesítésének képessége, amelyekre egymás igényeinek és kötöttségeinek kölcsönös megértése és tiszteletben tartása, vagyis egyenlőség jellemző. Ez elősegíti a szexuális visszaélések és erőszak megelőzését.
11. Képesség a szexualitás, az érzelmek és kapcsolatok megbeszélésére, az ehhez szükséges, közérthető nyelven.
5.A szexuális nevelés célcsoportjai és
partnerei
A nemi nevelés célcsoportjai és partnerei váltakozhatnak és gyakran átfedésben vannak. Ennek egyik példája maga az ifjúság. Gyakran őket tarják a legfontosabb célcsoportnak; ugyanakkor azt a tényt, hogy befolyásos partner is – ahogyan a „kortárs-nevelés” tapasztalatai mutatják – gyakran elfelejtik.
A
szexuális nevelés az egész életen át tartó folyamat
A szexuális nevelés ugyan élethosszig tart, de legfontosabb szakasza a gyermek és ifjúkor. Fontos lehet különböző korcsoportoknak az egymástól eltérő szociális szinteken, minthogy a nemiség központi tényező mindenkinek az életében. Különleges figyelmet kell fordítani azokra a kicsinyekre, akik veszélyes viszonyok között élnek, pl. bevándorlók, szexuális kisebbségek, fogyatékosságok és kedvezőtlen nevelési háttér. A megfelelő szexuális nevelés kialakítása feltételezi annak ismeretét, hogy mire van szükség a célcsoport szexuális és reproduktív szükségleteinek kielégítéséhez. Épp ezért a szexuális nevelés stratégiáit a részvétel révén kell kialakítani. Az optimális stratégia kidolgozásához és megvalósításához a tudósok, politikusok és nevelők, valamint a célcsoport képviselői között termékeny együttműködésre van szükség egy sokrétű társadalomban.
Fontosak
a direkt és indirekt partnerek
Az iskolai szexuális nevelés jó stratégia a gyermekek és fiatalok legnagyobb részének eléréséhez, de azért szükség van különböző partnerekre. Ezek kétfélék lehetnek: direkt és indirekt partnerek, bár nem mindig lehet egyértelműen szétválasztani őket. A szexuális nevelés direkt partnerei a szülők és más gondviselők, a pedagógusok, szociális munkások, a kortárs-csoport képviselői és maguk a fiatalok, az egészségügyiek és a tanácsadók, akik közvetlen kapcsolatban állnak a gyermekekkel és fiatalokkal.
Másrészt az olyan, indirekt partnereknek is fontos szerepük van a szexuális nevelésben, mint a döntéshozók és támogatók, beleértve a civil szervezeteket, a politikusokat, közösség-vezetőket, egyetemeket, jogi vagy tudományos intézményeket.
6.
A szexuális
nevelés módjai, általános keretei és
alapkövetelményei
A szexuális nevelés legfőbb előfeltétele – ez ugyan túl egyszerűnek tűnhet, mégis gyakran figyelmen kívül hagyják -- , hogy saját, megkülönböztetett helye legyen az iskolákban, s így az egész tanterv részletesen foglalkozzon vele. A szexuális nevelés beépítését különböző testületek biztosítsák, például maga az iskola, de a felügyelő intézmények is. Helyről, időről és képzett személyzetről kell gondoskodni ahhoz, hogy a szexuális nevelés valóban megtörténjen. Ám, ha ezek még nem állnak rendelkezésre, a szexuális nevelés még akkor is megvalósítható.
A szexuális nevelés hét jellemzője
Mint említettük, a holisztikus szexuális nevelés témái sokféle (testi, lelki, szociális és kulturális) vonatkozásban igen széleskörűek. Nem korlátozódhat a betegségek megelőzésére, hanem ezeket is egy szélesebb, nem ítélkező megközelítéssel tárgyalja; így nem a félelemre alapoz. Vagyis a szexuális jól-lét pozitív attitűdjét hangsúlyozza.
A szexuális nevelésnek ez a holisztikus értelmezése szükségessé teszi az olyan módszerek gondos kiválasztását, amelyek alkalmazkodnak a tanulók különböző típusaihoz. A szexuális nevelés fontos követelménye, hogy a tanulók mindig biztonságban érezzék magukat és tiszteletben tartsák korlátaikat. Bár nyíltságra bíztatják őket, személyes élményeiket nem kell megosztaniuk, minthogy ezek nem tartoznak az osztályra, és traumatizálhatják őket. A bizalom légkörét kell kialakítani, olyan szabályok révén, amelyeket a csoport elfogad. A tanulók szociálpszichológiai nemét figyelembe vevő szexuális nevelés is elősegíti biztonságérzetüket.
Az említett, általános követelményekre épülő szexuális nevelésnek ügyelnie kell az alábbiakra:
1. A szexuális nevelés minőségét növeli a fiatalok rendszeres és aktív részvétele. A tanulók nem passziv befogadók, hanem aktiv szerepet játszanak a szexuális nevelés megszervezésében és értékelésében. Így biztosítható, hogy a szexuális nevelés a tényleges igényekre irányul, és nem pusztán a nevelő előre meghatározott programját követi. A „kortársak általi nevelés” – mint a fiatalok részvételének speciális módja – sikeresnek bizonyult, különösen a nehezen elérhető csoportok esetében. Ám fontos számításba venni, hogy a kortársakat ki kell képezni a szexuális nevelésben való részvételre.
2. A szexuális nevelést interaktív módon kell megvalósítani. Az interaktív eszmecsere egyrészt a pedagógusok és programtervezők, másrészt a diákok között több szinten történhet, annak belátása folytán, hogy a diákokat a szexuális nevelés partnereinek kell tekinteni. Élményeiket figyelembe kell venni, igényeik és kívánságaik pedig központi jelentőségűek, amikor a szexuális nevelés témáinak meghatározásáról van szó. Ennek során a fiatalok számára megfelelő nyelvet kell használni, s képessé kell tenni őket a szükséges szavak és fogalmak használatára a szexualitásról folyó kommunikációban. A szexuális nevelésben fontosak a gyakorlatias, közismert kifejezések; ezért az oktatónak lazítania kell központi helyzetét, s inkább „facilitátorként” kell működnie, hogy lehetővé tegye a tartalmas kommunikációt és ösztönözze a vitákat. Így a diákok kifejthetik saját álláspontjukat és átgondolhatják saját attitűdjeiket.
Végül pedig az interaktív munka azt is jelenti, hogy a tanulók igényeihez alkalmazkodva különböző módszereket használunk az osztályban és minden érzéküket megszólítjuk. A zene és a pszichodráma különböző tanulási lehetőségeket mozgósítanak és közvetlenebb módon szólítják meg a tanulókat.
3. A szexuális nevelés folyamatos, mert annak megértésén alapul, hogy a pszichoszexuális fejlődés az egész életen át tartó folyamat. Tehát nem pusztán egyszeri esemény, hanem a tanulók változó élethelyzeteire reagál. Ez szorosan kapcsolódik az életkornak megfelelés fogalmához: az egyes témák visszatérnek, hogy a tanulók az életkoruknak és fejlettségüknek megfelelő, bővebb ismereteket kapjanak. Egészségügyi és tanácsadó szolgálatokat kell biztosítani, amelyek megfelelnek a fiatalok igényeinek, könnyen elérhetők és megbízhatóak. A fiatalok igénylik, hogy tudjanak ezekről a szolgálatokról, s kölcsönös tiszteleten és bizalmon alapuló kapcsolatba kerüljenek azok személyzetével, és tudják, hogy szükség esetén hozzájuk fordulhatnak.
4. A szexuális nevelés folyamatossága kiegészül annak multiszektoriális jellegével. Az iskolára alapozott szexuális nevelés kapcsolódik más szektorokhoz, azáltal, hogy együttműködik más, iskolán belüli és azon kívüli partnerekkel, például egészségügyi szolgálatokkal és tanácsadó központokkal. Szűkebb értelemben véve az iskolán belüli szexuális nevelést tantárgyközi vagy interdiszciplináris módon is kell végezni. A különböző tantárgyak eltérő, de egyaránt fontos vonatkozásokat érinthetnek.
5. A szexuális nevelés nem légüres térben történik, hanem szorosan kapcsolódik a diákok környezetéhez és a célcsoport sajátos tapasztalataihoz Épp ezért a szexuális nevelés kontextus-orientált és figyelemmel kíséri a tanulók igényeit. Minthogy ezek szociális és kulturális háttere nagyon különböző, szükséges mindezt átgondolni (tehát elvetendő az „ugyanaz a méret jó lesz mindenkinek” megközelítés). Az életkor, a gender, a szociális háttér, a szexuális orientáció, a diákok fejlettségi állapota és egyéni kapacitása is erősen befolyásoló tényezők. Szélesebb kereteket nyújtanak a szexuális nevelés tartalmát és terjedelmét meghatározó, speciális tantervek, és a szexuális nevelést megalapozó, univerzális emberi jogok.
6. A szexuális nevelés szoros együttműködést alakít ki a szülőkkel és szülői munkaközösségekkel, egy támogató környezet biztosítása érdekében. A szülők bevonandók az iskolai szexuális nevelésbe, vagyis tájékoztatni kell őket a szexuális nevelés megkezdése előtt, hogy kifejezhessék kívánságaikat és fenntartásaikat. Az iskolák és a szülők kölcsönösen támogassák egymást a folyamatos szexuális nevelésben. Ugyancsak kedvező lehet az együttműködés más tényezőkkel (ifjúsági szervezetek, egészségügyi és tanácsadó szolgálatok, vallásos csoportok) a szexuális nevelés terén.
7. A szexuális nevelés figyelembe veszi a gender-ből adódó fogékonyságot, hogy a szociálpszichológiai nemek eltérő igényei és gondjai, például a nemek tanulási különbsége, vagy a szexuális témák eltérő kezelése megfelelő visszhangot kapjanak. Ennek egyik módja a nemek időleges elkülönítése és olyan oktatói team alkalmazása, amely egy férfiből és egy nőből áll.
A nevelők kompetenciája
A szexuális nevelés legfontosabb tényezője a nevelők kompetenciája. Ezt fontos hangsúlyozni, bár a szexuális neveléssel foglalkozónak nem kell feltétlenül magasan képzett szakembernek lennie. Ideális esetben a szexuális nevelés oktatói kiképzést kapnak erre. Ám, ha nem állnak rendelkezésre képzett oktatók, az sem lehet mentség a szexuális nevelés mellőzésére. Hanem azt akkor is be kell vezetni, s az oktatók képzéséről menetközben kell gondoskodni.
A megszervezendő képzés programjainak figyelembe kell venniük azt a szintet, amelyen az oktató kezdi a szexuális nevelést. A követelmények változnak az iskola típusa és az életkori csoportok szerint. Például egy óvodai pedagógusnak másféle felkészülésre van szüksége, mint egy középiskolai tanárnak. A kompetens nevelőnek szexuálpedagógiai képzésre van szüksége, továbbá a témakör iránti nyitottságra, és hogy erősen motivált legyen annak tanítására; azonkívül hinnie kell a szexuális nevelés fentebb vázolt alapelveiben. Ebből kifolyólag az iskolavezetésnek nem szabad nyomást gyakorolni arra, aki nem szívesen foglalkozna szexuális neveléssel; inkább ösztönöznie és támogatnia kell az oktatókat. Fontos előfeltétel a pedagógus készsége a szexualitással és a társadalom értékrendjével és normáival kapcsolatos, saját attitűdjeinek átgondolására, minthogy szerep-modellként szolgálnak majd a tanulók számára. A szexuális nevelőknek szupervízióra és támogató intézményekre van szükségük.
A szexuális nevelők elősegítik bizonyos
készségek fejlesztését
A szexuális nevelés során a pedagógus nemcsak tényeket közöl, hanem segíti a tanulókat a megfelelő attitűdök és készségek, a kommunikáció, az egyezkedés, az önkritika, a döntéshozatal és a probléma-megoldó készségek elsajátításában, mert ezek is a szexuális nevelés lényegéhez tartoznak. Szexuális kérdésekről szólva a nevelők következetesen semleges attitűdöt tanúsítanak, hogy ne sértsék a tanulókat és tiszteletben tartsák korlátaikat. Szexuális nevelésüket szilárdan az emberi jogokra és a különbségek elfogadására építik – a nemiséget így emberi jogként és a különbségek elfogadásaként is értelmezik.
A nevelők képzettsége és megértő szerepe, valamint munkájuk strukturális keretei különlegesen fontosak a szexuális nevelés kiváló minősége szempontjából.
II.
rész: A szexuális
nevelés mátrixa (törzsanyaga)
Háttér-ismeretek a mátrixhoz
A szexuális nevelés átfogó és széleskörű; tartalma pedig változik, ahogy a gyermek ifjúvá, majd felnőtté válik. Egy három éves gyermeknek másféle ismeretekre és támogatásra van szüksége, mint a tíz évvel idősebbnek. Azonkívül a szexuális nevelés befolyásolja a szexuális attitüdök és viselkedés fejlődését, s így segíti az egyént egy önmaga által meghatározott nemiség kialakításában.
Az alábbi mátrix áttekinti azokat a témákat, amelyeket az egyes korcsoportoknál tárgyalni kell. A mátrixot a különböző életkori csoportok szerint strukturálták és az nyolc fő tematikai kategóriát tartalmaz. Rugalmasan alkalmazható az egyének vagy csoportok speciális igényeihez. De alkalmazható a különböző népcsoportok és kisebbségek igényeihez is. Olyan szerkezet, amelyből az oktató kiválaszthatja az oktatott csoport számára különösen fontos témákat.
A szexuális nevelés nemcsak ismereteket nyújt, hanem segíti a készségek és kompetenciák megszerzését, valamint a nemiséggel kapcsolatos, saját attitüdök és álláspontok kialakítását is. Ezáltal segíti, hogy a gyermekek és fiatalok képessé váljanak az önálló és megalapozott döntésekre. Ezért a fő tematikai kategóriákon belül felsorolt témák az ismeretek, készségek és attitüdök szerint részletezendők.
Ismeretek és információk
Ebben a mátrixban az ismeretadás olyan tények kiegyensúlyozott, átfogó és az életkornak megfelelő közlését jelenti, mint például az emberi test fejlődése, a gyermeknemzés, a nemiség pozitiv és negativ vonatkozásai, a nem kívánt terhességek, a nemi úton terjedő fertőzése és a visszaélések megelőzése. Sohasem ijesztgető vagy elítélő. Tájékoztat a megoldásokról és a szexuális jogokról.
Készségek
E mátrix a készségeket egy adott területen mutatott viselkedés képességeként határozza meg. Így a készségek az egyes témákkal kapcsolatos gyakorlati viselkedést jelentik, amire a tanuló képes lesz a tanulás következtében. A szexuális nevelésben ez egészen különböző készségeket jelent, például hogyan kommunikáljon és tárgyaljon, hogyan fejezze ki érzelmeit, hogyan kezelje a nem kívánatos helyzeteket. De fontosak a fogamzásgátlás készségei is, vagy a nemi úton terjedő fertőzések elkerülése és problémák esetén a segítségkérés készsége.
Attitűdök
Az attitűdöket ez a mátrix úgy határozza meg, mint a témákkal kapcsolatban elsajátított értékeket és véleményeket. Az attitűdök képezik azokat az alapelveket, amelyek viselkedésünket vezérlik. A szülők és nevelők kötelessége, hogy saját viselkedésük révén adjanak szilárd megalapozást a gyermekeknek és fiataloknak. A gyermeknek éreznie kell, hogy biztonságban van és épp olyan értékes, mint bárki más. Az idősebb gyermekekkel a szülők és nevelők fogadtassák el a különbségeket, tizenéves korban pedig a felelősséget önmagukért és másokért. Egy másik fontos feladat: pozitív attitűd kialakítása a nemiség iránt.
A támogató struktúrák jelentősége
Az ismereteken, a készségeken és attitűdökön kívül a fiataloknak szükségük van támogatásra is ahhoz, hogy sikeresen tudják megoldani fejlődési feladataikat. A szükséges támogatás különböző formáit a mátrix nem tartalmazza, de az alábbi bekezdésekben igyekszünk vázolni, milyen támogatások lehetnek szükségesek. A gyermekek érettebbé válása nem elszigetelten történik, hanem az adott szociális rendszer részeként, amely alakítja és befolyásolja fejlődésüket. Ilyen támogató rendszerek nem mindig adottak, s néhányat kifejezetten a fiatalokra kell irányítani és adaptálni. Támogató rendszerek lehetnek a következők:
Interperszonális kapcsolatok
Támogatás érkezhet a szülőktől, a tágabb családtól, a barátoktól vagy szakemberektől. Ez abból áll, hogy az érzések és tapasztalatok megoszthatók, hogy a fiatalok találhatnak valakit, aki meghallgatja őket és hisz nekik. De azt is jelenti, hogy maguk a fiatalok jelentős szerepet játszhatnak azok támogatásában, akik ezt kérik és igénylik.
Külső
források
A kész információk (weblapok, röplapok, könyvek stb.) és a média (újságok, internet, tévé stb.) jelentős szerepet játszhatnak a támogatásban. Ezek jó példákat és szerepmodelleket nyújthatnak, esetleg biztosíthatják, hogy a fiatalok igényeiknek megfelelő, pontos információkhoz jussanak.
Nevelő hatású környezet
Ez olyan környezetet jelent, amely tájékoztatja a fiatalokat az alapvető tényekről, megkönnyíti tanulásukat és kommunikációjukat, s olyan oktatási anyagokat szerkeszt, amelyek alkalmazkodnak igényeikhez és kérdéseikhez. Ugyanakkor teret és olyan tanulási lehetőségeket biztosít, amelyben a gyermekek biztonságos és ösztönző környezetben szerezhetik meg tapasztalataikat.
Szolgáltatások és politika
A gyermekek és fiatalok számára elérhető szakemberek kellenek, akik megválaszolják kérdéseiket és megadják nekik az igényelt segítséget. Kell egy olyan politikai légkör is, amely védi a gyermekek jogait és biztonságát: ennek megfelelő szolgáltatásokat kell létesíteni, s a normális életbe ágyazottan elérhetővé tenni a fiataloknak.
Miért
kezdődjön a szexuális nevelés négy éves kor előtt?
A szexuális nevelést ebben a dokumentumban – mint említettük – széleskörűen és holisztikusan értelmezzük, s a nemiségre mint pozitiv emberi potenciálra alapozzuk. A gyermeket kezdettől fogva nemi lénynek tartjuk, bár a gyermeki szexualitás sok szempontból különbözik a felnőttétől, például a kifejeződésében, tartalmában és tárgyaiban. Minden korcsoportban és fejlődési szakaszban sajátos kérdések és viselkedési módok fordulnak elő (például kölcsönös kutatgatások és felismerések a kortársak között – például „doktor és nővér” játék, saját testrészek megmutatásának és mások megnézésének öröme, vagy szégyenkezés mások előtt stb.), amelyekre nevelőként kell reagálni. A gyermekkori pszichoszexuális fejlődés több olyan testi, emocionális, kognitiv és szociális készség kialakítását jelenti, amelyek jellemzőek az adott életkorra. Lásd egy korábbi fejezetben leírtakat a gyermeki pszichoszexuális fejlődésről.
Ebben az értelemben a szexuális nevelés jóval több, mint tények ismertetése a gyermeknemzésről vagy a betegségek megelőzéséről. Fejleszti a gyermek érzékeit és testképét, s ugyanakkor erősíti önbizalmát és elősegíti önmeghatározását: képessé teszi a felelős viselkedésre önmagával és másokkal szemben.
A gyermek nevelése születésekor kezdődik, először főleg nem-verbális üzenetekkel, később pedig egyre inkább verbálisan is. A szexuális nevelés mindíg része a gyermek általános nevelésének, még akkor is, ha ez nem tudatos. Az a mód, ahogyan a szülők egymáshoz viszonyulnak, élőpéldát nyújt a gyermekeknek a kapcsolatok működéséről. A szülők a nemi szerepekre, az érzelmek, a nemiség és gyengédség megnyilvánulásaira is mintát adnak. A szülők azzal is tanítanak valamit a szexualitásról, ha nem beszélnek róla, például nem nevezik meg a nemi szerveket (ez esetben a hallgatásuk zavarba jövést jelent). De a tágabb környezet is befolyásolja a gyermek szexuális szocializációját; például társai az óvodában és azok kíváncsisága a saját és mások teste iránt.
A nemiség tanításának és tanulásának félig tudatos vagy spontán módja kiegészíthető a tanítás és tájékoztatás aktív módszereivel. Az ilyen megközelítés előnye a szexualitás témájának normalizálódása. A gyermek kérdései az életkorának megfelelő választ kapnak, s ezáltal rájöhet, hogy a szexualitás témái hasznosak és kellemesek. Így pozitiv attitüdöt is kialakíthat saját testéhez és megfelelő kommunikációs készségeket tanulhat (például a testrészek helyes megnevezését). Ugyanakkor megtanulja, hogy vannak egyéni határok és társas szerepek, amelyeket tiszteletben kell tartani (pl. nem érinthetünk meg bárkit). Még fontosabb, hogy a gyermek megtanulja érvényesíteni és kifejezni a saját határait (vagyis nemet mondhat, segítséget kérhet). Ebben az értelemben a szexuális nevelés a társas viselkedés nevelése is és hozzájárul a szexuális visszaélések megelőzéséhez.
Hogyan olvassuk a mátrixot?
Az egyes életkorokban tanítandó tartalmak strukturálásának folyamatában az életkori csoportokat a fejlődési feladatoknak megfelelően határoztuk meg. Ezek a 0-4, 4-6, 6-9, 9-12, 12-15 évesek, továbbá a 15 éven felüliek csoportjai, összhangban a WHO életkori csoportjaival, a fejlődés szakaszainak megfelelően. Kétségtelen, hogy az egyéni fejlődéstől függően a gyermekek jobban érezhetik magukat egy másik életkori csoportban, mint a saját, naptári életkoruk szerinti csoportban; ezért az életkori csoportok korlátait rugalmasan kell kezelni. Egy adott életkori csoportnak szánt témák elővételezhetik a következő fejlődési szakaszt, így a gyermekek jobban felkészíthetők azokra. Ez számításba veszi a megértés különböző szintjeit is.
A témákat minden életkori csoport számára összegeztük általános témák címen. Ilyenek: „Az emberi test és emberi fejlődés”, „Termékenység és reprodukció”, „Szexualitás”, „Érzelmek”, „Kapcsolatok és életstílusok”, „Szexualitás, egészség és jóllét”, „Szexualitás és jogok”, valamint „A nemiség szociális és kulturális meghatározói”. Azért választottuk ezeket a témaköröket, mert jelentősek az ifjúság testi, szociális és emocionális nemi fejlődésének dinamikus folyamata szempontjából.
Fontos megjegyezni, hogy minden témát az életkornak és fejlődési foknak megfelelően kell tanítani. Például a 0-4 évesek csoportjában a gyermekeknek el kell sajátítaniuk a „nemek egyenlőségének tiszteletben tartása” attitüdjét. Ez túlzásnak tűnhet az ilyen fiatalok számára, pedig a fiúk és lányok egyenlőségének attitüdjéről van szó. Fontos, hogy ez az alapvető attitüd kezdettől fogva megjelenjen, mint a későbbi értékek és normák szilárd alapja. Egy téma alapjait korai szakaszban kell lerakni, hogy egy későbbi fejlődési szakaszban ismét előkerüljenek és megerősödjenek.
A mátrix használói különböző jelzéseket találnak: a fő témák, vagy a feltétlenül tanítandó, minimális sztenderdek narancs színűek. A nem színezett témák kiegészítő jellegűek, tantervbe vételük tehát esetleges. A halvány betű azt jelzi, hogy ez a téma, készség vagy attitüd már egy korábbi (vagy későbbi) életkori csoportnál szerepel. Ez gyakori eset, minthogy sok téma visszatér a későbbi életkori csoportokban, többnyire eltérő hangsúllyal és bővebb részletezéssel.
0-4 |
Információ |
Készségek |
Attitűdök |
Emberi test és fejlődés |
·
A test részei
és funkciói ·
Különböző testek és nemek ·
testi higiénia ·
Magunk
és mások elkülönítése |
·
testrészek
megnevezése ·
higiénia
gyakorlása (minden testrész megmosása) ·
testi
különbségek felismerése ·
szükségletek és
vágyak kifejezése |
·
pozitív testkép
és énkép: önbizalom ·
a másság
tisztelete ·
saját test
értékelése ·
nemi
egyenlőség tisztelete ·
a
jó közérzet, közelség és bizalom értékelése |
Termékenység és reprodukció |
·
terhesség,
születés, újszülöttek ·
a gyermeknemzés
alapismeretei (honnét jönnek az újszülöttek) ·
a családtaggá válás különböző lehetőségei
(pl.: adoptálás) ·
egyeseknek van gyerekük, másoknak nincs |
·
helyes
szóhasználattal tudjon beszélni ezekről |
·
a családtaggá
válás különböző módjainak elfogadása |
Szexualitás |
·
élvezet és örömszerzés
a saját test érintésével, kora gyermekkori maszturbáció ·
saját test és
saját nemi szervek felfedezése ·
normális része
mindenki életének, hogy élvezze a testi közelséget ·
gyengédség és
fizikai közelség, mint a szeretet és vonzalom kifejezése |
·
nemi azonosság tudatosítása ·
tudjon a saját
testtel kapcsolatos érzésekről beszélni ·
kifejezni saját
igényeit, vágyait, és korlátait, pl.: a doktor játék keretében |
·
pozitív attitüd
a saját test és annak minden funkciója iránt: pozitív énkép ·
mások
tisztelete ·
kíváncsiság a
saját és mások teste iránt |
Érzelmek |
·
a szeretet
különböző típusai ·
elfogadó és
elutasító érzések ·
szavak az érzésekről ·
az
egyedüllét igényének érzése |
·
az empátia érzése
és megnyilvánulása ·
igent/nemet
mondani ·
saját
érzelmeinek, vágyainak és igényeinek közlése ·
a békénhagyás
szükségének kifejezése |
·
annak
megértése, hogy az érzelmeket sokféleképpen ki lehet fejezni ·
pozitív érzések
a saját nemisége iránt (jó
dolog fiúnak vagy lánynak lenni) ·
a saját élmények
és érzelmek kifejezésének elfogadása ·
a különböző érzelmek és körülmények elfogadásának pozitiv attitüdje |
0-4 |
Információ |
Készségek |
Attitűdök |
Kapcsolatok és életstílus |
·
a kapcsolatok
különbözősége ·
Különböző
családi kapcsolatok |
·
Beszélni a
saját kapcsolatokról és a családról |
·
a közelség és
bizalom érzése a kötődés alapján ·
pozitív
viszonyulás más életmódokhoz ·
annak tudása,
hogy a kapcsolatok sokfélék |
Szexualitás, egészség és jól-lét |
·
jó és rossz
élmények a saját testről Mit érez jónak? (figyelj a testedre) ·
Ha az érzések
nem jók, nem kell hagyni magunkat |
·
Bízzanak testük
jelzéseiben ·
A három lépéses
modell alkalmazása (mondj nemet, menj el, beszélj valakivel, akiben megbízol) ·
A jól-lét
érzésének létrehozása |
·
A saját test értékelése ·
Annak tudása,
hogy segítséget lehet kérni |
Szexualitás és jogok |
·
Jog a
biztonsághoz és védelemhez ·
A gyermekek
biztonsága a felnőttek felelőssége ·
jog a
szexualitással kapcsolatos kérdésekhez ·
jog a nemi azonosság
tisztázásához ·
jog a meztelenség és a test
felfedezéséhez, a kíváncsisághoz |
·
igent és nemet
is tud mondani ·
kommunikációs
készség fejlesztése ·
képes kifejezni
szükségleteit és vágyait ·
a
jó és a rossz titkok megkülönböztetése |
·
A jogok
tudatosítása, ami önbizalomhoz vezet ·
„A testem az
enyém” attitűdje ·
Annak érzése,
hogy képes önálló döntéseket hozni |
A nemiség szociális és kulturális
meghatározói (értékek/normák) |
·
Társadalmi
szabályok és kulturális értékek/normák ·
Nemi szerepek ·
Szociális távolság fenntartása különböző emberekkel ·
Az életkor befolyása a szexualitásra és
az életkornak megfelelő viselkedés ·
Meztelenségre vonatkozó normák |
·
Képes
különbséget tenni a magán és nyilvános viselkedés között ·
betartja a
társadalmi szabályokat és kulturális normákat ·
a helyzetnek
megfelelően viselkedik ·
Tudja, hová szabad nyúlni |
·
Saját és mások
testének tiszteletben tartása ·
A magánélet és
intimitás társadalmi szabályainak elfogadása ·
Mások „Igen” vagy
„nem” válaszoainak tiszteletben tartása |
4-6 |
Információ |
Készségek |
Attitűdök |
Emberi test és fejlődés |
·
A test részei
és funkciói ·
Testek és nemek
megkülönböztetése ·
testi higiénia ·
a testek és fejődésük életkorii
különbségei |
·
testrészek
megnevezése ·
higiénia
gyakorlati elsajátítása (testrészek tisztítása) ·
testi
különbségek felismerése ·
szükségletek és
vágyak kifejezése ·
Felismerik saját és mások egyedüllét
igényét |
·
pozitív nemi identitás ·
pozitív
test-kép és én-kép: önbecsülés ·
másság
tisztelete ·
Nemi egyenlőség
tisztelete |
Termékenység és reprodukció |
·
Reprodukcióval kapcsolatos mítoszok (pl.: néhol azt
mondják gyerekeknek, hogy a babákat a
gólya hozza) ·
Az élet:
terhesség, születés, babák, és az élet vége ·
Az emberi
szaporodás alapismeretei |
·
Tudjon ezekről helyes
szóhasználattal beszélni |
·
Annak megértése, hogy egyeseknek van
gyereük, másoknak nincs |
Szexualitás |
·
élvezet és öröm
a saját test érintésével, kora gyermekkori maszturbáció ·
saját test és
saját nemi szervek felfedezése ·
a szexualitás értelme és kifejezése (pl. a
szeretet érzésének kifejezése) ·
megfelelő szavak a nemiségre ·
szexuális érzések (közelség, öröm,,
izgalom), minden más érzéshez hasonlóak (pozitív érzések, kényszer vagy
károsítás nélkül) |
·
beszélgetés
szexuális kérdésekről (kommunikációs készségek) ·
a nemi
identitás megszilárdítása ·
szexuális szavak használata nem sértő
módon |
·
pozitív testkép ·
mások
tisztelete |
Érzelmek |
·
féltékenység, harag, agresszió, csalódás ·
Azonos neműek közti barátság és szerelem ·
Barátság és szerelem megkülönböztetése ·
Titkos szerelmek, első szerelem
(belehabarodás, csalódások, viszonzatlan szerelem) |
·
Csalódások kezelése ·
Saját érzelmek,
vágyak és szükségletek kifejezése és közlése ·
Saját és mások gizalmas ügyeinek kezelése ·
megfelelően megnevezi saját érzéseit |
·
annak elfogadása, hogy a szerelem (mint minden más
érzelem) természetes ·
Az élmények és
érzelmek átélése és kifejezése jogos és fontos (saját érzelmek értékelése) |
4-6 |
Információ |
Készségek |
Attitűdök |
Kapcsolatok és életmód |
·
barátság ·
azonos neműek kapcsolata ·
különböző
(családi) kapcsolatok ·
a család különböző felfogása |
·
elfogadható viszony egymáshoz, a családtagokhoz és a
barátokhoz ·
a családi együttélés a kölcsönös tiszteleten alapul ·
kapcsolatok kiépítése és ápolása |
·
a különbözűségek elfogadása ·
különböző
életmódok tiszteletben tartása |
Szexualitás, egészség és jól-lét |
·
jó és rossz testi
érzések /Mit érez jónak? (figyelj a
testedre) ·
Ha a
tapasztalatok/érzések nem jók, nem mindig kell hagyni magunkat |
·
Figyelni a test jelzéseire és a három lépéses modell alkalmazása
(mondj nemet, menj el, beszélj valakivel, akiben megbízol) ·
Jó közérzet
érzésének biztosítása |
·
a választás lehetőségének attitűdje ·
tudatában van a kockázatoknak ·
saját testük értékelése ·
annak
tudatosulása, hogy jó, ha kérnek segítséget |
Szexualitás és jogok |
·
visszaélések; vannak rossz emberek, akik kedvesnek
mutatkoznak, de erőszakosak lehetnek ·
saját jogok
(beleértve a tájékoztatáshoz és védelemhez való jogot) ·
a gyermekek
biztonsága a felnőttek felelőssége |
·
kérdések feltevése ·
ha baj van fordulj valakihez, akiben megbízol ·
szükségletek és vágyak kifejezése |
·
„A testem az
enyém” attitüdje ·
Legyen tudatában jogainak |
A nemiség szociális és kulturális
meghatározói (értékek/normák) |
·
nemi, kulturális és életkori különbségek ·
az értékek és normák különbözhetnek ország és
kultúra szerint ·
Minden érzés jó lehet, de a belőlük eredő
cselekvések nem mindig jók ·
társadalmi
szabályok és kulturális normák/értékek |
·
Az értékek különbségeinek felismerése ·
a társadalmi szabályok és kulturális normák
tiszteletben tartása ·
a különbségek megbeszélése |
·
társadalmilag felelős viselkedés ·
nyílt, nem ítélkező hozzáállás ·
egyenlő jogok elfogadása ·
a szexualitással kapcsolatos különböző normák
tiszteletben tartása ·
saját és mások
testének tiszteletben tartása |
6-9 |
Információ |
Készségek |
Attitűdök |
Emberi test és fejlődés |
·
testi változások, menstruáció, magömlés, idővel
egyéni változások következnek be a fejlődésben ·
(biológiai) különbségek férfiak és nők között
(külső, belső) ·
testi higiénia |
·
Képesek legyenek a helyes szóhasználatra a test
részeit és azok funkcióit illetően ·
a testi változások értékelése ·
a test vizsgálata és ápolása |
·
a bizonytalanság elfogadásából eredő testi
tudatosság ·
pozitív
test-kép és én-kép: önbizalom ·
pozitív nemi
identitás |
Termékenység és reprodukció |
·
a szülőség, terhesség, meddőség, adoptáció
lehetőségei ·
a fogamzásgátlás (lehet tervezni és dönteni a családalapításról)
·
különböző fogamzásgátlási módszerek ·
a termékenységi ciklus alapjai ·
reprodukcióval kapcsolatos mítoszok |
·
kommunikációs
készségek fejlesztése ·
megértsék, hogy befolyásolható a termékenység |
·
a sokféleség elfogadása - Vannak akik úgy
döntenek, hogy gyermeket vállalnak, mások nem |
Szexualitás |
·
szeretet, szerelem ·
gyengédség ·
szex a médiában (beleértve az internetet) ·
élvezet és öröm
a saját test érintésekor (maszturbáció/öningerlés) ·
megfelelő
szexuális nyelv ·
közösülés |
·
elfogadni saját és mások szükségletét a magánélet
iránt ·
a médiában látható szex megbeszélése ·
szexuális szavak használata nem sértő módon |
·
az „elfogadható szex” megértése (kölcsönös
megegyezésen alapuló, önkéntes, egyenlő, életkornak és a helyzetnek megfelelő
) ·
annak megértése, hogy a média különböző módokon ábrázolja a szexet |
Érzelmek |
·
a barátság, szerelem és élvezet különbsége ·
féltékenység,
harag, agresszió, csalódás ·
Azonos neműek közti barátság és szerelem ·
Titkos szerelmek,, első szerelem
(belehabarodás, csalódások, viszonzatlan szerelem |
·
Csalódások
kezelése ·
Saját érzelmek,
vágyak és szükségletek közlése ·
saját és mások magánélet iránti
szükségletét kezelni tudja ·
megfelelően megnevezi saját érzéseit |
·
elfogadja, hogy a szeretet érzése természetes ·
A saját
élmények és érzelmek kifejezése jogos és fontos (saját érzelmek értékelése) |
6-9 |
Információ |
Készségek |
Attitűdök |
Kapcsolatok és életmód |
·
Baráti és szerelmi kapcsolatok különbségei ·
különböző
családi kapcsolatok ·
házasság, válás, együttélés |
·
önkifejezés a kapcsolatban ·
képes kompromisszumokat kötni, toleráns és empatikus
lenni ·
szociális és baráti kapcsolatokat alakít ki |
·
az elkötelezettség, felelősségvállalás és őszinteség
elfogadása, mint a kapcsolatok alapja ·
a sokféleség
elfogadása |
Szexualitás, egészség és jól-lét |
·
a szexualitás pozitív hatása az egészségre és
jól-létre ·
nemi úton terjedő betegségek ·
nemi erőszak és agresszió ·
hol kaphat segítséget |
·
határok kijelölése ·
Figyelni tud testének jelzéseire ·
A három lépéses modell alkalmazása (mondj nemet,
menj el, beszélj valakivel, akiben megbízol) |
·
Felelősséget érez a saját egészsége és jól-léte
iránt ·
tudatos a
választások és lehetőségek terén ·
tudatában van a
kockázatoknak |
Szexualitás és jogok |
·
az önkifejezés joga ·
gyermekek szexuális jogai (információ, szexuális
nevelés, testi épség) ·
visszaélések lehetősége ·
a gyermekek
biztonsága a felnőttek felelőssége |
·
Kérj segítséget és információt ·
ha bajban vagy,
fordulj valakihez, akiben megbízol ·
jogaik
megnevezése ·
vágyak és szükségletek kifejezése |
·
felelősséget érez magáért és másokért ·
tudatosság a
jogok és lehetőségek terén |
A nemiség szociális és kulturális
meghatározói (értékek/normák) |
·
nemi szerepek ·
kulturális
különbségek ·
életkori
különbségek |
·
saját tapasztalatok, vágyak és szükségletek
megbeszélése a kulturális normákkal kapcsolatban ·
különbségek
felismerése és kezelése |
·
A különböző életmódok, értékek és normák tisztelete |
9-12 |
Információ |
Készségek |
Attitűdök |
Emberi test és fejlődés |
·
testi higiénia (menstruáció, magömlés) ·
serdülőkori változások (testi, lelki, , szociális,
érzelmi vonatkozások) ·
belső és külső nemi szervek, reproduktív
szervek és funkcióik |
·
változások integrálása saját életükbe ·
ismerik és használják
a megfelelő szókincset ·
kommunikálnak a serdülőkori változásokról |
·
a testen történő változások és különbségek megértése
és elfogadása (a pénisz mérete és alakja, mellek és a szeméremtest jelentősen
változhat, a szépségstandardok időről időre változnak, és különböznek a
kultúrák között) ·
pozitív test-kép, én-kép: önbecsülés |
Termékenység és reprodukció |
·
családtervezés ·
fogamzásgátlás különböző módjai, használatuk,
mítoszok a fogamzásgátlásról ·
A terhesség tünetei, kockázatai és a nem biztonságos
szex következményei (nem kívánt terhesség) |
·
A menstruáció, a magömlés és termékenység közti
összefüggés megértése ·
óvszer és egyéb fogamzásgátlók hatékony használata |
·
annak elfogadása, hogy a fogamzásgátlás mindkét fél
felelőssége |
Szexualitás |
·
Első szexuális élmények ·
nemi orientáció ·
fiatalok szexuális viselkedése (és ennek
változatossága) ·
szeretet,
szerelem ·
maszturbáció,élvezet, orgazmus ·
a nemi identitás és a biológiai nem közti
különbség |
·
a különböző szexuális érzések közlése és megértése,
s ezek korrekt megbeszélése ·
tudatos döntés a szexuális élmények mellett, vagy
ellen ·
a nem kívánt szexuális élmények elutasítása ·
a reális és a médiában látható szexualitás különbségei ·
a modern média (mobiltel., internet)
használatának kockázatai és előnyei |
·
a nemi élet és beállítottság sokféleségének
elfogadása, és megértése (fő, hogy a szex legyen konszenzuson alapuló,
önkéntes, egyenlő jogú, az életkornak és helyzetnek megfelelő) ·
a szexualitásnak tanulási folyamatként értelmezése ·
a szexualitás különböző kifejezési módjainak elfogadása
(csók, érintés, simogatás, stb.) ·
annak megérései, hogy a szexuális
fejlődés üteme egyénenként változó |
Érzelmek |
·
különböző érzelmek vannak, pl.: kíváncsiság,
szerelem, ambivalencia, bizonytalanság, szégyen, félelem, féltékenység ·
az intimitás és a magánélet igénye egyénileg különböző ·
barátság,
szerelem és élvezet megkülönböztetése ·
azonos neműek közti barátság és szerelem |
·
saját és mások különböző érzelmeinek kifejezése és
felismerése ·
szükségletek, vágyak kifejezése, a határok
tiszteletben tartása ·
csalódások
kezelése |
·
érzelmek és értékek megértése (pl.: nem szégyelli és
nincs bűntudata a szexuális vágyai miatt) ·
mások magánéletének tiszteletben tartása |
9-12 |
Információ |
Készségek |
Attitűdök |
Kapcsolatok és életmód |
·
a barátságok, ismeretségek és kapcsolatok különbségei,
a randevúzás különböző módjai ·
a kellemes és kellemetlen kapcsolatok különböző
fajtái (a nemi egyenlőség hiányának hatása a kapcsolatokra) |
·
barátság és szeretet kifejezésének különböző módjai ·
szociális
kapcsolatok, barátságok kiépítése és fenntartása ·
saját elvárások és és igények közlése a
kapcsolatban |
·
pozitiv attitüd a nemek egyenlősége és a szabad párválasztás iránt ·
az
elkötelezettség, felelősségvállalás és őszinteség elfogadása, mint a
kapcsolatok alapja ·
mások
tisztelete ·
a nem, kor, vallás és kultúra, stb.
kapcsolatokra gyakorolt hatásának megértése |
Szexualitás, egészség és jól-lét |
·
a nem biztonságos és nem kívánt szexuális élmények
tünetei, kockázatai és következményei (nemi úton terjedő betegségek STI, HIV,
nem kívánt terhesség, pszichológiai következmények) ·
szexuális visszaélések gyakorisága és típusai, az
elkerülés lehetőségei, hol kaphat segítséget ·
szexualitás
pozitív hatása az egészségre és jól-létre |
·
felelősséget vállal magáért és másokért a
biztonságos és kellemes szexualitás érdekében ·
határok és vágyak kommunikálása, hogy elkerülje a
nem biztonságos vagy nem kívánt szexuális tapasztalatokat ·
problémák esetén segítséget és támogatást
kérjen (serdülőkor, kapcsolatok, stb.) |
·
tudatosság a
választások és lehetőségek terén ·
kockázatokkal
kapcsolatos tudatosság ·
az egészség és jól-lét iránti kölcsönös felelősség érzése |
Szexualitás és jogok |
·
szexuális jogaink ·
az IPPF és WAS meghatározása szerint ·
Nemzeti törvények és rendeletek (életkor
alapján) |
·
törvényekbe foglalt jogok és felelősségek ·
segítség és információ kérés |
·
tudatosság a
jogok és lehetőségek terén ·
szexuális jogok elfogadása magára és
másokra vonatkoztatva |
A nemiség szociális és kulturális
meghatározói (értékek/normák) |
·
a közvélemény, média, pornográfia, kultúra, vallás,
szociális nem, törvények, társadalmi-gazdasági státusz hatása a szexuális
döntésekre, partnerkapcsolatokra és viselkedésre |
·
a külső hatások
megvitatása és személyes értékelése ·
a modern média (pl. internetes
pornográfia)) , szerepének kritikai
értékelése |
·
különböző
életstílusok, értékek és normák tiszteletben tartása ·
szexualitással kapcsolatos különböző
nézetek, vélemények és viselkedések tiszteletben tartása |
12-15 |
Információ |
Készségek |
Attitűdök |
Emberi test és fejlődés |
·
a test ismerete, testkép és a test módosítása (női nemi szervek megcsonkítása,
körülmetélés, szűzhártya és annak pótlása, anorexia bulimia, testékszerezés,
tetoválás) ·
menstruációs ciklus, másodlagos nemi jellegek, azok
funkciói a férfiaknál és nőknél, s az azt kísérő érzések ·
szépségideál a médiában; testi változások az élet során ·
szolgáltatások, ahol segítséget kérhetnek
és kapcsolódó témák |
·
ismerje, hogyan hatnak a testtel kapcsolatos érzések
az egészségre, énképre, viselkedésre ·
a serdülés teljes megértése és ellenállás
a kortársak nyomásának ·
kritikus szemlélet a médiával és
szépségiparral szemben |
·
kritikus gondolkodás a test
változtatásával szemben ·
különböző testalkatok elfogadása és
elismerése |
Termékenység és reprodukció |
·
a (fiatalkori) gyermekvállalás hatásai (mit jelent a
gyermeknevelés – családtervezés, fogamzásgátlás, nem kívánt terhesség) ·
információk a fogamzásgátlásról ·
sikertelen fogamzásgátlás és okai (alkohol,
mellékhatások, feledékenység, nemi egyenlőtlenség, stb.) ·
terhesség (azonos neműek közti kapcsolat esetén is)
és meddőség ·
tények és
mítoszok a különböző fogamzásgátló módokról (megbízhatóság, előnyök és
hátrányok) beleértve a sürgősségi fogamzásgátlást |
·
terhesség tüneteinek és jeleinek felismerése ·
egészségügyi szakember által jóváhagyott
fogamzásgátlás alkalmazása ·
a szexuális élmények igenlésének vagy elutasításának
tudatos eldöntése ·
a fogamzásgátlás megbeszélése ·
a fogamzásgátlás tudatos kiválasztása és
hatékony alkalmazása |
·
a (fiatalkori) gyermekvállalással, fogamzásgátlással,
abortusszal kapcsolatos normák személyes értékelése ·
pozitív attitüd a fogamzásgátlás kölcsönös
felelősségével kapcsolatban |
Szexualitás |
·
szexualitással kapcsolatos szerepelvárások és
szerepviselkedés, nemek közti különbségek ·
nemi identitás, szexuális orientáció,
homoszexualitás ·
szexuális élvezet megfelelő módon (időt
szánva rá) ·
első szexuális élmények ·
élvezet,, maszturbáció, orgazmus |
·
az intim beszélgetés és egyezkedés készségeinek
kialakítása ·
a lehetséges választások
következményeinek, előnyeinek és hátrányainak értékelése alapján szabad és
felelős döntések ·
a nemi élet tisztelettudó élvezete ·
a reális és a médiában mutatott
szexualitás megkülönböztetése |
·
a szexualitás,
mint tanulási folyamat megértése ·
szexualitás és szexuális orientáció
sokszínűségének elfogadása, tisztelete és megértése (kölcsönös konszenzus,
önkéntes, egyenlő, életkornak és helyzetnek megfelelő, önbecsülés) |
12-15 |
Információ |
Készségek |
Attitűdök |
Érzelmek |
·
barátság,
szerelem és élvezkedés megkülönböztetése ·
különböző
érzelmek vannak, pl.: kíváncsiság, szerelem, ambivalencia, bizonytalanság,
szégyen, félelem, féltékenység |
·
barátság és
szerelem különböző kifejezései ·
saját
szükségletek, vágyak és határok kifejezése és másokénak tiszteletben tartása ·
eligazodik a különböző/ütköző érzések,,
érzelmek, és vágyak között |
·
emberi érzések különbözőségének elfogadása (nemük,
vallásuk, kultúrájuk stb. és azok értelmezése miatt ) |
Kapcsolatok és életstílus |
·
életkor, nem, vallás, kultúra befolyása ·
különböző kommunikációs stílusok
(verbális és nonverbális) és hogyan lehet javítani azokat ·
hogyan lehet a kapcsolatokat kialakítani
és fenntartani ·
a család szerkezete és változásai (pl.:
egyszülős családok) ·
a kapcsolatok, családok és életmódok
különböző (kellemes vagy kényelmetlen)
fajtái |
·
a méltánytalanság, diszkrimináció, egyenlőtlenség
szóvátétele ·
barátság és
szerelem különböző formájú kifejezései ·
szociális
kapcsolatok és barátságok kiépítése és fenntartása ·
saját elvárások és igények közlése a
kapcsolatban |
·
törekvés egyenlő és kielégítő kapcsolatok
kialakítására ·
a nem, kor, vallás, kultúra stb.
kapcsolatokra gyakorolt hatásának megértése |
Szexualitás, egészség és jól-lét |
·
testi higiénia és önvizsgálat ·
szexuális
visszaélések gyakorisága és típusai, az elkerülés lehetőségei, hol kaphat
segítséget ·
kockázatos (szexuális) viselkedés és
következményei (alkohol, drog, megfélemlítés, prostitúció, média) ·
a nemi,betegségek tünetei, terjedése és
megelőzés (STI, HIV) ·
egészségügyi rendszerek és szolgáltatások ·
a szexualitás pozitív hatása az
egészségre és jól-létre |
·
felelős és jól megalapozott döntések (szexuális
viselkedéssel kapcsolatban) ·
probléma esetén
segítségkérés és adás ·
az
egyezkedési készség fejlesztése a biztonságos és élvezetes szex
érdekében ·
a nem biztonságos vagy kellemetlen
szexuális kapcsolat megtagadása vagy befejezése ·
óvszer és fogamzásgátló hatékony
használata ·
kockázatos helyzetek felismerése és kezelése ·
STI tünetek felismerése |
·
az egészség és
jóllét közös felelősségének érzése ·
STI/HIV megelőzésére vonatkozó
felelősségérzet ·
a nem kívánt terhesség megelőzésére
vonatkozó felelősségérzet ·
a szexuális visszaélések megelőzésére
vonatkozó felelősségérzet |
12-15 |
Információ |
Készségek |
Attitűdök |
Szexualitás és jogok |
·
az IPPF és WAS
által meghatározott szexuális jogok ·
Nemzeti törvények és rendeletek (életkori
határok) |
·
szexuális jogok ismerete magára és
másokra vonatkoztatva ·
segítség-
és információkérés |
·
szexuális
jogok elfogadása magára és másokra vonatkoztatva |
A nemiség szociális és kulturális
meghatározói (értékek/normák) |
·
a média,
pornográfia, kultúra, vallás, szociális nem, törvények, társadalmi-gazdasági
státusz befolyása a szexuális döntésekre, partnerkapcsolatokra és
viselkedésre |
·
a családban és társadalomban előforduló
ellentmondásos (inter)perszonális normák és értékek megfelelő kezelése ·
a média és a
pornográfia kritikus értékelése |
·
személyes vélemény a (változó) nemiségről
egy változó társadalomban, vagy csoportban |
15- |
Információ |
Készségek |
Attitűdök |
Emberi test és fejlődés |
·
pszichés változások a pubertásban ·
test ismerete,
test-kép, test megváltoztatása ·
női nemi szervek megcsonkítása,
körülmetélés, szűzhártya és annak pótlása,, anorexia, bulimia ·
szépségideál a médiában; egész életen át
tartó testi változások ·
szolgáltatások, ahol segítséget kérhetnek
és ehhez kapcsolódó témák |
·
a valóság és a média közti különbségek azonosítása ·
a serdülőkor
lényegének megértése és ellenállás a
kortársak befolyásoknak ·
kritikus szemlélet
a médiával, reklámokkal és szépségiparral szemben, a test átalakításának
lehetséges kockázatai |
·
az emberi test kulturális normáival kapcsolatos
kritikus szemlélet ·
különböző
testalkatok elfogadása és értékelése |
Termékenység és reprodukció |
·
a termékenység az életkorral változik (béranyaság,
orvosilag asszisztált reprodukció) ·
terhesség
(azonos neműek közti kapcsolat esetén is) és meddőség, abortusz,
fogamzásgátlás, sürgősségi fogamzásgátlás ·
hatástalan
fogamzásgátlás és okai (alkohol, mellékhatások, feledékenység, nemi
egyenlőtlenség, stb.) ·
információ a
fogamzásgátlás módjairól ·
család és
karrier/személyes jövő tervezése ·
tizenévesek
teherbeesésének következményei (lányok és fiúk) ·
„tervezett”babák, genetika |
·
a partnerek egyenlő felekként megvitatják a kényes
témákat a különböző vélemények tiszteletben tartásával ·
tárgyalási készség használata ·
fogamzásgátlással és (nem kívánt) terhességgel
kapcsolatban megalapozott döntések meghozatala ·
a fogamzásgátlás tudatos választása és
hatékony fogamzásgátlás alkalmazása |
·
a nemi különbségek figyelembe vétele a termékenységet, gyermeknemzést és abortuszt
illetően ·
terhességgel, szülőséggel stb.
kapcsolatos különböző kulturális/vallási normák kritikus szemlélete ·
a férfiak fontos, pozitív szerepének
jelentősége a terhesség és szülés
alatt ·
a fogamzásgátlás kölcsönös felelősségének elfogadása |
Szexualitás |
·
a nemi kapcsolat több, mint pusztán koitusz ·
a szex jelentése a különböző korosztályok számára,
nemenkénti különbségek ·
szexualitás és fogyatékosság, a betegség hatása a
szexualitásra (cukorbetegség, rák, stb.) ·
megvásárolt szex (prostitúció, de kis ajándékok,
étkezés/szórakozás fizetése szexért cserébe), pornográfia, szexfüggőség ·
szexuális viselkedés variációi;
különbségek a felizgulás terén |
·
a kapcsolat formáinak és annak megbeszélése, hogy
legyen, vagy ne legyen nemi érintkezés ·
homoszexuális vagy biszexuális érzések bevallása ·
készségek
fejlesztése az intim kommunikáció terén ·
nehézségek és ellentmondásos vágyak
kezelése a partnerrel ·
saját vágyak kifejezése, határok
kijelölése és mások határainak tiszteletben tartása ·
a szexualitás erőviszonyainak figyelembe
vétele |
·
pozitív viszonyulás az élvezethez és a nemiséghez ·
a különböző
szexuális orientációk és identitások elfogadása ·
annak elfogadása, hogy a nemiség különböző
formákban jelen van minden korcsoportban ·
a homoszexualitással szembeni negatív
érzések ((undor, gyűlölet) megváltoztatása, az orientációs különbségek
elfogadása és helyeslése |
15- |
Információ |
Készségek |
Attitűdök |
Érzelmek |
·
az érzelmek
különböző típusai (szerelem, féltékenység), érzések és cselekvés
megkülönböztetése ·
a racionális gondolatok és az érzések
különbségének tudatosítása ·
bizonytalanság a kapcsolat elején |
·
az érzelmek
megbeszélése: szerelem, csalódás, ambivalencia, megcsalás, bizalom, féltékenység, , bűntudat, félelem,
bizonytalanság; ·
különböző/ütköző érzésekkel, érzelmekkel és
vágyakkal való foglalkozás |
·
annak
elfogadása, hogy az emberek különbözőképpen éreznek (nem, kultúra, vallás,
stb. és ezek értelmezése miatt) |
Kapcsolatok és életmód |
·
nemi szerepviselkedés, elvárások és félreértések ·
családszerkezet és változásai,
kényszerházasság; homoszexualitás/biszexualitás/ aszexualitás, egyszülős
családok ·
hogyan lehet a kapcsolatokat fejleszteni
és fenntartani |
·
méltánytalanság,
diszkrimináció, egyenlőtlenség szóvátétele ·
nem tűrni az igazságtalanságot,,
leállítani a megalázó nyelvhasználatot vagy megalázó viccek mesélését ·
tisztázni, mit jelent anyának/apának
lenni ·
kiegyensúlyozott kapcsolatra törekedni ·
támogató és gondoskodó partnerré válni |
·
nyitottság a különböző
kapcsolatokra és életstílusokra; ·
a kapcsolatok társadalmi és történeti meghatározóinak
megértése |
Szexualitás, egészség és jól-lét |
·
egészségügyi
rendszerek és szolgáltatások ·
kockázatos
szexuális viselkedés és lehetséges hatása az egészségre ·
testi higiénia
és önvizsgálat ·
szexualitás
pozitív hatása az egészségre és jól-létre ·
nemi erőszak, nem biztonságos abortusz,
gyermekágyi halálozás, szexuális aberráció ·
HIV/AIDS és STI átadása, megelőzés,
kezelés, ellátás és támogatás |
·
szexuális zaklatások elleni önvédelmi ismeretek ·
probléma esetén
segítség és támogatás kérése ·
óvszer hatékony használata |
·
a partner és a saját szexuális egészség iránti
felelősség internalizálása |
Szexualitás és jogok |
·
szexuális
jogok: hozzáférés, informálás, rendelkezésre állás, szexuális jogok megértése ·
jogtulajdonosok és kötelezettek
koncepciója ·
nemi-alapú erőszak ·
abortusz joga ·
emberjogi szervezetek és Emberi Jogok
Európai Bírósága |
·
emberjogi nyelvezet megértése ·
a sexuális jogok biztosításának követelése ·
jogsértések felismerése és fellépés a diszkrimináció
és nemi erőszak ellen |
·
a szexuális
jogok elfogadása önmagunk és mások számára ·
a jogalkotók és kötelezettek közti
hatalmi viszonyok ismerete ·
társadalmi igazságosság iránti érzék |
A nemiség szociális és kulturális
meghatározói (értékek/normák) |
·
szociális korlátok; ; közösségi normák ·
a média, pornográfia, kultúra, vallás,
szociális nem, törvények, társadalmi-gazdasági státusz befolyása a szexuális
döntésekre, partnerkapcsolatokra és viselkedésre |
·
személyes értékek és hiedelmek meghatározása ·
a családban és
társadalomban előforduló ellentmondásos (inter)perszonális normák és értékek ·
a HIV-fertőzöttek nem kirekesztő,
tisztességes kezelése ·
média-kompetencia |
·
szociális, történeti és kulturális befolyás
tudatossága a szexuális viselkedés vonatkozásában ·
eltérő értékek és hit rendszerek
tiszteletben tartása ·
önbizalom és önértékelés a saját
kulturális környezetben ·
társadalmi változásokkal kapcsolatos
saját szerep és felelősségérzet |
A. References
BZgA/WHO Regional Offi ce for Europe (2006). Country papers on youth sex education in
Europe. Cologne
(http://www.sexualaufklaerung.de/cgi-sub/fetch.php?id=489).
Frans E, Franck T (2010). Vlaggensysteem. Praten met kinderen en
jongeren over seks en seksuel grensoverschrijdend
gedrag [Flagsystem. Talking with children and
youngsters about sexuality and inappropriate
sexual behaviour]. Antwerp, Sensoa.
Havighurst RJ (1971). Development tasks and education. New
York, Longman.
Hedgepeth E, Helmich J (1996). Teaching about sexuality and HIV.
Principles and methods for effective
education. New York, New York University Press.
IPPF (1996). Charter on Sexual and Reproductive Rights. London
(http://www.ippf.org/NR/rdonlyres/6C9013D5-5AD7-442A-A435-4C219E689F07/0/charter.pdf).
IPPF (2006a). Sexuality education in Europe. A reference guide to
policies and practices. The Safe project.
Brussels, IPPF European Network
(http://www.ysafe.net/SAFE/documents/Design_sex%20ed%20guide%20fi
nal%20fi nal_30nov2006.pdf).
IPPF (2006b). Framework for comprehensive sexuality education. London
(http://www.ippf.org/NR/rdonlyres/CE7711F7-C0F0-4AF5-A2D5-1E1876C24928/0/Sexuality.pdf).
IPPF (2007). A guide for developing policies on the sexual and
reproductive health and rights of young
people in Europe. The Safe Project. Brussels
(http://www.ysafe.net/SAFE/documents/Design_ippf-policy%20guide%20fi
nal_Sep07.pdf).
52 WHO Regional Offi ce for
Europe and BZgA Standards for Sexuality Education in Europe
Bibliography
IPPF (2008). Sexual rights: an IPPF declaration. London
(http://www.ippf.org/en/Resources/Statements/S
exual+rights+an+IPPF+declaration.htm).
Kohler PK, Manhart LE, Lafferty WE (2008). Abstinence-only and comprehensive sex
education and the
initiation of sexual activity and teen
pregnancy. Journal of Adolescent Health, 42, 4:344-351.
Lazarus JV, Liljestrand J (2007). Sex and young people in Europe. A
research report of the Sexual Awareness
for Europe Partnership. The Safe Project. Lund,
IPPF (http://www.ysafe.net/SAFE/documents/Design_
Safe%20Research%20Report%20fi nal%20fi
nal_27Sep07.pdf).
OECD Social Policy Division Directorate
of Employment, Labour and Social Affairs (2008). SF 5: Age of
mother at fi rst child’s birth. Paris
(http://www.oecd.org/dataoecd/62/49/41919586.pdf).
Plummer K (2001). The square of intimate citizenship. Some
preliminary proposals. Citizenship Studies,
5, 3:237-253.
Population Council (2009). It’s all one curriculum. Guidelines and
activities for a unifi ed approach to sexuality,
gender, HIV, and human rights education. New
York (http://www.popcouncil.org/pdfs/2010PGY_
ItsAllOneGuidelines_en.pdf,
http://www.popcouncil.org/pdfs/2010PGY_ItsAllOneActivities_en.pdf).
Rutgers Nisso Groep (2008). Opgroeien met liefde. Seksuele
opvoedingsondersteuning aan ouders [Growing
up with love. Sex education support for
parents]. Utrecht.
Schmidt G (2004). Das neue DER DIE DAS. Über die
Modernisierung des Sexuellen. [The new DER DIE
DAS. On the Modernisation of the Sexual].
Giessen, Psychosozial Verlag.
UNESCO (2009a). International technical guidance on
sexuality education. Vol. I – Rationale for sexuality
education. Paris
(http://unesdoc.unesco.org/images/0018/001832/183281e.pdf).
UNESCO (2009b). International technical guidance on
sexuality education. Vol. II – Topics and learning
objectives. Paris (http://data.unaids.org/pub/ExternalDocument/2009/20091210_international_guidance_
sexuality_education_vol_2_en.pdf).
UNESCO HIV and AIDS Education
Clearinghouse. HIV and AIDS Library
(http://hivaidsclearinghouse.
unesco.org/search/index_expert.php).
United Nations (1989). Convention on the Rights of the Child.
New York (http://www.un.org/documents/
ga/res/44/a44r025.htm).
Weeks J (1998). The sexual citizen. Theory, Culture
& Society, 15, 3-4:35-52.
WHO (1975). Education and treatment in human sexuality. The training
of health professionals. Report
of a WHO Meeting (WHO Technical Report Series,
No. 572). Geneva (http://whqlibdoc.who.int/trs/
WHO_TRS_572.pdf).
WHO (2004). Reproductive health strategy to accelerate progress
towards the attainment of international
development goals and targets. Global strategy
adopted by the 57th World Health Assembly. Geneva
(http://whqlibdoc.who.int/hq/2004/WHO_RHR_04.8.pdf).
WHO (2006). Defi ning sexual health. Report of a technical
consultation on sexual health, 28–31 January
2002. Geneva (http://www.who.int/reproductivehealth/topics/gender_rights/defi
ning_sexual_health.pdf).
WHO Regional
B. Scientific literature on psychosexual
development of children
Bancroft J (2006). Normal sexual development. Barbaree HE,
Marshall WL (eds.). The juvenile sex offender.
New York/London, Guilford Press.
Bancroft J et al. (eds.) (2003). Sexual development in
childhood. Bloomington, Indiana University Press.
Barbaree E, Marshall WL (eds.) (2006). The juvenile sex offender. New
York/London, Guilford Press.
Berger M (1994). Sexualerziehung im Kindergarten.
[Sexuality education in the kindergarten]. Frankfurt
am Main, Brandes & Apsel.
Bornemann E (1994). Childhood phases of maturity. Amherst,
NY, Prometheus Books.
Burian B (ed.) (2005). Doktorspiele. Die Sexualität des
Kindes [Playing doctors and nurses. Child sexuality].
Vienna, Picusverlag.
Cohen-Kettenis PT, Sandfort T (1996). Seksueel gedrag van kinderen. Een
kwantitatief onderzoek onder
moeders [Sexual behaviour of children. A
quantitative survey]. Tijdschrift voor Seksuologie, 20:254-265.
Creemers C, Vermeiren R, Deboutte D (2007). Seksueel grensoverschrijdend gedrag door
kinderen [Inappropriate
sexual behaviour in children]. In: Van Wijk AP,
Bullens RAR, Van Den Eshof P (eds.). Facetten
van zedencriminaliteit [Facets of sexual
criminality]. The Hague.
de Graaf H, Rademakers J (2003). Seks in de groei. Een verkennend
onderzoek naar de (pre-)seksuele
ontwikkeling van kinderen en jeugdigen [A
growing interest in sex. An exploratory study into the presexual
and sexual development of children and young
people] (RNG-studies, No. 2). Delft, Rutgers Nisso
Groep.
de Graaf H; Rademakers J (2007). Seksueel gedrag en seksuele gevoelens
van prepuberale kinderen
[Sexual behaviour and sexual feelings of
prepubertal children]. Tijdschrift voor Seksuologie, 31:184-194.
de Graaf H et al. (2004). De seksuele levensloop [Sexual
development]. In: Gijs L. et al. (eds.). Seksuologie
[Sexology]. Houten, Bohn Stafl eu van Loghum,
pp. 167-190.
Delfos MF (1996). Kinderen in ontwikkeling. Stoornissen en
belemmeringen [Child development. Interference
and obstacles]. Lisse, Pearson.
De Wit J, Van Der Veer G, Slot NW (1995). Psychologie van de adolescentie [The
adolescent psychology].
Baarn, Intro.
Dieltjens S, Meurs P (2008). Seksuele ontwikkeling en de rol van
broers en zussen. Siblingseks: spelletjes,
nieuwsgierigheid, misbruik en incest [Sexual
development and the role of brothers and sisters. Sibling sex:
games, curiosity, abuse and incest]. Cahiers
seksuele psychologie en seksuologie, 3. Antwerp/Apeldoorn.
Dunde SR (1992). Handbuch Sexualität [Guide to
sexuality]. Weinheim, Deutscher Studien-Verlag.
WHO Regional Offi ce for Europe and BZgA Standards for Sexuality
Education in Europe 55
Bibliography
Frans E (ed.) (2008). Seksueel grensoverschrijdend gedrag.
Algemene gids [Inappropriate sexual behaviour.
A general guide]. Antwerp, Sensoa
(http://www.sensoa.be/downloadfi les_shop/algemene_gids_grensoverschr_
gedrag.pdf).
Fried L (2000). Sexualität in Kindertagesstätten – immer
noch ein Tabu? [Sexuality in kindergartens – still
taboo?] In: Colberg-Schrader H et al. (eds.).
KIT. Kinder in Tageseinrichtungen. Ein Handbuch für Erzieherinnen
[Children in daycare. A guide for care workers.
Velber, Sensoa.
Friedrich WN (2003). Studies of sexuality of nonabused children.
In: Bancroft J et al. (eds.). Sexual development
in childhood. Bloomington, Indiana University
Press, pp. 107-120.
Friedrich WN et al. (1991). Normative sexual behavior in
children. Pediatrics, 88:456-464.
Friedrich WN et al. (1998). Normative sexual behavior in
children: A contemporary sample. Pediatrics,
101:9.
Friedrich WN et al. (2000). Cultural differences in sexual
behaviour. 2-6 year old Dutch and American
children. In: Sandfort T, Theodorus GM,
Rademakers J (eds.). Childhood sexuality. Normal sexual behaviour
and development. Journal of Psychology and Human
Sexuality [Special issue], 12:117-129.
Fthenakis WE, Textor M (eds.) (2004). Knaurs Handbuch Familie. Alles
was Eltern wissen müssen [Knaurs
guide – family. Everything parents need to know].
München, Knaur.
Gavey N (2005). Just sex? The cultural scaffolding of
rape. London, Routledge.
Goldman R, Goldman J (1982). Children’s sexual thinking. A
comparative study of children aged 5 to 15
years in Australia, North America, Britain and
Sweden. London, Routledge & Kegan Paul.
Haeberle EJ (1983). The sex atlas. New York, Continuum
Publishing Company.
Haug-Schnabel G (1997). Sexualität ist kein Tabu. Vom behutsamen
Umgang mit einem schwierigen
Thema [Sexuality is not taboo. Dealing
sensitively with a delicate subject]. Freiburg, Herder.
Hayez J-Y (2005). Ook kinderen hebben een lichaam.
Kinderen leren omgaan met seksualiteit [Children
have a body too. Teaching children to deal with
sexuality]. Tielt, Lanoo.
Heuves W (2006). Pubers. Ontwikkeling en problemen.
[Puberty. Development and problems]. Assen,
Koninklijke Van Gorcum BV.
Isaacs S (1933 – reprint 2001). Social development in
young children. London, Routledge.
Jenkins P (2003). Watching the research pendulum. In:
Bancroft J et al. (eds.). Sexual development in
childhood. Bloomington, Indiana University
Press.
Klaď T, Vermeire K (2006). La vie sexuelle des jeunes [Young
people’s sex life]. Antenne, 24, 3:19-27.
Lamb S, Coakley M (1993). “Normal” childhood sexual play and
games. Differentiating play from abuse.
Child Abuse & Neglect, 17:515-526.
Langfeldt T (1990). Early childhood and juvenile sexuality,
development and problems. In: Perry ME (ed.).
Handbook of sexology, Vol. 7. Childhood and
adolescent sexology. New York, Elsevier, pp. 179-200.
56 WHO Regional Offi ce for
Europe and BZgA Standards for Sexuality Education in Europe
Bibliography
Larsson I, Svedin CG (2002). Teachers’ and parents’ reports on 3- to
6-year-old children’s sexual behavior.
A comparison. Child Abuse & Neglect,
26:247-266.
Maccoby EE (2000). Die Psychologie der Geschlechter.
Sexuelle Identität in den verschiedenen Lebensphasen
[The psychology of the sexes. Sexual identity at
various life stages]. Stuttgart, Klett-Cotta.
[Originally published in English as: Maccoby EE
(1998). The two sexes: growing up apart, coming together.
Cambridge, MA, The Belknap Press of Harvard
University Press.]
McKee A et al. (2010). Healthy sexual development: A
multidisciplinary framework research. In: International
Journal of Sexual Health, 22, 1:14-19.
Ohlrichs Y (2007). Normale seksuele ontwikkeling [Normal
sexual development]. In: Van Wijk AP, Bullens
RAR, Van Den Eshof P. Facetten van
zedencriminaliteit [Facets of sexual criminality]. The Hague, Reed
Business BV.
Okami P, Olmstead R, Abramson PR (1997). Sexual experiences in early childhood.
18-year longitudinal
data from the UCLA Family Lifestyles Project.
Journal of Sex Research, 34, 4:339-347.
Rademakers J (2000). Het kind als subject. De seksuele
ontwikkeling van kinderen (0-12 jaar) [The child
as subject. The sexual development of children
(from birth to age 12)]. Tijdschrift voor Seksuologie,
24:17-23.
Ravesloot J (1992). Jongeren en seksualiteit [Young people
and sexuality]. In: Du Bois-Reymond M.
Jongeren op weg naar volwassenheid [Young people
moving into adulthood]. Groningen, Wolters-Noordhoff.
Rossmann P (1996). Einführung in die
Entwicklungspsychologie des Kindes- und Jugendalters [Introduction
to developmental psychology of children and
adolescents]. Bern, Huber.
Ryan G, Lane S (eds.) (1997). Juvenile sexual offending.
Causes, consequences and correction. San Francisco,
Jossey-Bass.
Sandfort TGM, Rademakers J (2000). Childhood sexuality. Normal sexual
behavior and development.
New York, London and Oxford, Haworth Press.
Schenk-Danzinger L (1988). Entwicklungspsychologie [Developmental
psychology]. Vienna, Österreichischer
Bundesverlag.
Schmidt G (1988). Das große DER DIE DAS [The big DER DIE
DAS]. Reinbek bei Hamburg, Rowohlt.
Schmidt G (2004). Kindessexualität – Konturen eines
dunklen Kontinents [Childhood sexuality – outlines
of a dark continent]. Zeitschrift für
Sexualforschung, 4:312-322.
Schuhrke B (1991). Körperentdecken und psychosexuelle
Entwicklung. Theoretische Überlegungen und
eine Längsschnittuntersuchung im zweiten
Lebensjahr [Discovery of one’s body and psychosexual development.
Theoretical considerations and a longitudinal
study of children in their second year]. Regensburg,
Roderer.
Schuhrke B (1997). Genitalentdecken im zweiten Lebensjahr
[Discovery of the genitals in children in their
second year]. In: Zeitschrift für
Sexualforschung, 10:106-126.
WHO Regional Offi ce for Europe and BZgA Standards for Sexuality
Education in Europe 57
Bibliography
Schuhrke B (1999). Scham, körperliche Intimität und Familie
[Shame, physical intimacy and family]. In:
Zeitschrift für Familienforschung, 11:59-83.
Schuhrke B (2002). Curiosity and privacy. The management of
children’s sexual interest in the family.
In: Göttert M, Walser K (eds.). Gender und
soziale Praxis [Gender and social practice]. Königstein, Ulrike
Helmer, pp.121-143.
Schuhrke B (2005). Sexuelles Verhalten von Kindern.
Zwischen Normalität und Abweichung [Sexual
behaviour of children. Between normality and
deviance]. In: Burian-Langegger B, ed. Doktorspiele. Die
Sexualität des Kindes [Playing doctors and
nurses. Child sexuality]. Vienna, Picus, pp.34-62.
Schuster P, Springer-Kremser M (1994). Bausteine der Psychoanalyse [Basic
elements of psychoanalysis].
Vienna, WUV.
Straver CJ, Cohen-Kettenis PT, Slob AK (1998). Seksualiteit en levensloop [Sexuality
and course of life].
In: Slob AK et al. (1998). Leerboek seksuologie
[Textbook of sexology]. Houten/Diegem, Bohn Stafl eu
Van Loghum.
Trautner HM (2002). Entwicklung der Geschlechtsidentität
[Development of sexual identity]. In: Oerter R,
Montada, L (eds.). Entwicklungspsychologie
[Developmental psychology]. Weinheim, Beltz, pp.648-674.
van der Doef S (1994). Kleine mensen grote gevoelens. Kinderen
en hun seksualiteit [Little people, big
feelings. Children and their sexuality]. Amsterdam,
de Brink.
Verhofstadt-Denčve L (1998). Adolescentiepsychologie [Adolescent
psychology]. Leuven/Apeldoorn, Garant.
Volbert R, van der Zanden R (1996). Sexual knowledge and behaviour of
children up to 12 years. What is
age appropriate? In: Davies G et al. (eds.).
Psychology, law and criminal justice. International development
in research and practice. Berlin, De Gruyter,
pp.198-215.
Zwiep C (2005). Kinderen en seksualiteit. Pedagogische
begeleiding in de kinderopvang [Children and
sexuality. Educational guidance
in the context of childcare]. Amsterdam, SWP Publishers.
C. Curriculums and educational books
Advocates for Youth (2002). Guide to Implementing TAP (Teens for AIDS prevention). A
peer education
programme to prevent HIV and STI. Washington, DC (http://www.advocatesforyouth.org/storage/advfy/
documents/TAP.pdf).
Blake S, Muttock S (2004). Assessment, evaluation and sex and relationships
education. A practical toolkit
for education, health and community settings. London, National
Children’s Bureau.
BZgA (1994). General Concept for Sex Education of the Federal Centre
for Health Education in cooperation
with the Federal States.
Cologne (http://www.bzga.de/infomaterialien/?sid=-1&idx=777).